Tolna Megyei Népújság, 1976. május (26. évfolyam, 103-127. szám)
1976-05-29 / 126. szám
I Guten Tag, Györköny! A töredezett szélű aszfaltút bocsánátkérően ereszkedik a mezőföldi lágy dombok közé bújt faluba. Ez és a mellette futó négy szál drót köti össze a külvilággal: az egyetlen szomszéddal, Nagydoroggal. Olyan falu, ahonnét a drótostót is visszafordul. Innét nincs tovább út. Mégis rátalált a török az 1500-as években és az 1420- ban még városi rangú település negyven lakóépületét lerombolta. Uj élet csak kétszáz év múlva, 1715-ben a Győr és Sopron környékéről idetelepített 8 német és 8 magyar családdal kezdődött. Ez sem ment simán, mert a falu papja, Sze- niczei Bárány György áttelepült Sárszentlőrincre és vele ment hét magyar család is. Meszlényi János grófnak kellett a munkáskéz, hát csábításhoz folyamodott. Kisebb adó terhelte azokat, akik eljöttek, hogy az ő birtokán verjenek házat és még „házföldet” is kaptak. 1725-ben Bajorországból érkeztek telepesek. — ők voltak a mi őseink — mondja Lückl János tanácselnök. Aki mer, az nyer. Igaz, sok verejték áztatta a homokos domboldalakat, de kenyérrel, dohánnyal és szőlővel fizetett. Az 1800-as évekre már öthat földbirtokos is lett a faluban. Emléküket csak a fennmaradt dűlőnevek őrzik. Kivétel Kaposvári, akiről legenda is van. A szájhagyomány szerint ez a földbirtokos az élete utolsó napjaiban rádöbbent, hogy nagyon kegyetlen ember volt. Ezért úgy rendelkezett, hogy ne a falu temetőjébe, hanem külön temessék, nagyon mélyre és falazzák is be a koporsóját. Néhány éve megpróbált a dolognak utánajárni a tanácselnök. Mélyen a föld alatt meg is találtak egy kőboltozatot, de azt már nem bontották ki. Lehet, hogy a Kaposvári- sírt rejti? Teljesen mindegy. Nyolc német — egy magyar az arány ma is, pedig a történelem azóta sokszor megtépázta őket. Legutóbb a második világháború. Kevesen voltak, akik a náci demagógia szócsövének szegődtek, még kevesebben, akiket a fasizmus cselekvő hívévé is tett. így a falu lakossága alig változott meg. Maradt — mint volt azelőtt. A frissen tatarozott tanácsházán — valamikor Stercel András kőműves magának építette — és a többi középületen a zománctábla kétnyelvű. Az idősebb emberek még ma is németre fordítják a szót, ha valamit gyorsan, pontosan akarnak kifejezni. Iker Sándor iskolaigazgató szerint a nemzetiség hagyományainak ápolásához minden feltétel adott. Az első és legfontosabb: az anyanyelv megőrzése. A két óvodai csoportban mindenki tanul németül, főleg amióta Lojda Ilona végzett Sopronban és a társadalmi ösztöndíj szerződése szerint visszajött a faluba, óvónőnek. De tanulnak az iskolások is. Az első három osztályban heti 3, azután négy német óra van. A magyar szülők is szívesen veszik ezt a külön „terhelést”. — Az irodalmi nyelvet tanulják. A hatodik osztályban 25-en, de az ötödikben csak 13-an vannak. Ez a korosztály jelenti a demográfiai mélypontot. A jövő már biztatóbb. Maradnak a fiatalok a faluban, biztos alap a jelen. — Mindig szorgalmas nép volt a györkönyi — mondja a tanácselnök. — Föld- és állatszerető. Néha már túlzásba is vitték. A község ötszázöt lakóépületén a fedél még tizenöt évvel ezelőtt is jobbára nád, vagy zsupp volt, de az istállók között ötven éve is több volt a cserepes, mint a nádas. A föld volt az élet célja. Paks, Pusztahencse, Nagydo- rog határa alighanem a györköny iek tulajdonába ment volna át, ha a községi elöljáróságok nem hoznak intézkedést: györkönyi ember nem vehet náluk földet Most is jól élnek. De másként. Szalmatetős ház alig van már. — Egyet meg is akarunk vásárolni falumúzeumnak — nem dicsekvés, csupán tény- közlés, amit a tanácselnök mond. — 385 lakásban van fürdőszoba. A 11 kilométer járda minden ház előtt elmegy. — Kivétel a kémény nélküli falu. — Hát az meg mi? — A völgy túlsó oldalán van, a faluval szemben, majdnem tükörképe. Amikor az orvosunk már közel egy éve itt volt, egy alkalommal megálltunk beszélgetni a főutcán. Erről is, arról is szó esett, egyszer átmutat a túloldalra: „Elnök elvtárs! Miféle emberek élnek ott? Amióta itt vagyok, oda még nem hívtak beteghez.” Azt meghiszem. Aki ott van, az biztos nem beteg. Azok a borházak. A 373 ház pincéjében ma is bor van. Igaz nem tájjellegű, de olyan, hogy a harmincas években osztrák kereskedők jöttek érte. Akkoriban szüretkor volt a legnagyobb munka. Nappal szedték, éjjel préselték a szőlőt. Most a falu határában 60 hektáron a tsz, 58 hektáron háztáji alapon termelik. (Folytatjuk) FEJES ISTVÁN Fotó: Gottvald Pihenő A kémény nélküli falu Elnökségi a TESZÖV-né! Napirenden : az agrokémiai centrumok és a termelési rendszerek Két, a mezőgazdasági nagyüzemek gazdálkodásában rendkívül aktuális témát tűzött napirendjére a Mezőgazdasági Termelőszövetkezetek Tolna megyei Szövetségének elnöksége tegnap délelőtt megtartott ülésén. Az egyik; az agrokémiai centrumok helyzete, a másik: a termelési rendszerek és a termelőszövetkezetek kapcsolata. Természeténél, újszerűségénél fogva ma még mindkét szervezeti forma kiforratlan. számos problémával küszködik, s nem működik úgy, hogy a mezőgazdasági üzemek továbbfejlődéséhez, még gazdaságosabb termeléséhez szükséges feltételeket maradéktalanul kielégítse. Az elnökségi ülésen lezajlott igen élénk vita bizonyítja; a tennivalók sokrétűek, kutatni, keresni kell a megoldás módját, nemcsak a termelőüzemekben, hanem az irányító szerveknél is. A termőtalajok termőképességének szinten tartása, növelése elsősorban a műtrágyázás függvénye. 1975-ben a mező- gazdasági üzemek több mint négyszer annyi műtrágyát használtak fel, mint 1966-ban. Megyénkben az egy hektár műtrágyázott területre felhasznált hatóanyag 35—40 százalékkal meghaladja az országos átlagot. De növekedett a növényvédőszer-felhaszná- lás is; az üzemek jórésze nagy teljesítményű növényvédő gépeket vásárolt, s több helyütt a légi növényvédelemre tértek át. Több termelőszövetkezetben a megnövekedett műtrágyamennyiséget nem tudják szakszerűen tárolni, gondos kezelése és kiszórása nem megoldott. A szövetkezetek többsége szabad ég alatt* tárolja a műtrágyát, aminek következtében annak egy része tönkremegy, veszít az értékéből és felhasználás előtt például őrölni kell. A megnövekedett műtrágya-felhasználás és a hatékonyabb növényvédelem olyan ellentmondásokat hozott létre, amely még a területileg megnövekedett mezőgazdasági üzemekben is nehezen feloldható. Ezt az ellentmondást felismerve határozták el a mezőgazdasági üzemek, hogy közös összefogással kemizálá- si központot hoznak létre. Megyénkben jelenleg Hőgyészen és Tolna-Mözsön van agrokémiai központ. Mindkét társulás kedvező és kedvezőtlen tapasztalatokat is mutatott. A tervek szerint a következő években agrokémiai centrumokat létesítenek a megye több pontján. Az újonnan épülő központokban, már elkerülhetik azokat a hiányosságokat, amelyek eddig felmerültek. Számolni kell többek között azzal, hogy a megemelkedett beruházási költségek miatt csak szakaszosan lehet építeni az új telepeket. A centrumok megépítésének csak azokban a körzetekben van a reális lehetősége, ahol a íag- gazdaságok pénzügyileg stabilak. S mindenekelőtt a tervezőknek keresni kell az egyszerű és olcsón kivitelezhető tárháztípusokat. Az egyes centrumokhoz tartozó mező- gazdasági üzemek pénzügyi helyzetét figyelembe véve az clkövetkezendő években a du- naföldvári, paksi és a dombóvári körzetben van meg a reá- lis lehetősége annak, hogy társulásos formában az agrokémiai központok felépüljenek. A termelési rendszerekbe Tolna megye szövetkezetei, ha lassú ütemben is, de egyre növekvő területtel kapcsolódtak be. Tolna megye 73 termelőszövetkezete közül 41 vesz részt valamelyik növénytermelési rendszerben. A növénytermelési rendszerek összességében beváltották a hozzájuk fűzött reményeket. Bizonyítja ezt többek között az is, hogy magasabbak lettek a hozamok, korszerűsödött a technológia, fokozódott a munka termelékenysége és meggyorsult a szakosodás. A kedvezően fejlődő kapcsolatok ellenére a rendszerek működésében hiányosságok is tapasztalhatók. Előfordul, hogy a termelési technológiák összeállításánál nem veszik figyelembe az üzemi adottságokat. Több esetben a szükségesnél ké-« sőbb kapták meg a megrendelt gépeket a partnerek, s vetőmagokból sem tudtak minden esetben megfelelő minőséget biztosítani. Nem kielégítő az alkatrész-, a mütrágya- é,s növényvédőszer-ellátás. A rendszergazdák egy része csak részben teljesítette a szerződésben vagy az alapító okiratban rögzített kötelezettségét. A pozitív és negatív tapasztalatok ellenére úgy ítélhető meg, hogy a termelési rendszerek beváltották a hozzájuk fűzött reményeket: hisz évről évre nőtt a partnergazdaságok száma, a vetésterület, és ami a legfontosabb; emelkedett a termésátlag. Lucernaliszt és granulátum Korszerű takarmánykészíto üzem Bonyhádon A bonyhádi Pannónia Mg. Tsz szarvasmarha-tenyészete országos hírű. A közös gazdaság az állatállomány fejleszté- :e érdekében sokat tett ez- láig is, nemcsak az állomány ■issítését végezték el, hanem -rszerűsítették a tartási köményeket is. Sőt, a zöld- icerna feldolgozására kor- :erű zöld takarmány-szárító üzemet is létesítettek. Az üzem gazdaságos Elhasználását csak a szomszédos termelőszövetkezetekkel együttműködve tudják biztosítani. Ezért megkeresték a hidasi, az aparhanti, a teveli, a kakasdi és a nagymányoki termelő- szövetkezeteket, s ajánlották az együttműködést. A termelőszövetkezeteknek előnyös együttműködést a nagymányoki szövetkezettel megkötötték. Nem tudtak megegyezni a hidasi közös gazdaság vezetőivel, az aparhanti téesz viszont szerű zöldtakarmány-szárító második kaszálású lucernáját szándékozik a Pannónia üzeme ben feldolgoztatni. Tavaly ml ■ dolgoztak a Pannónia üzem i • ben az apariaknak, s valószínű keresik majd az együttműködést a fentebb említett közös gazdaságok képviselői is. A nagymányoki közös gazdasággal történt egyezség lényegében elősegíti a bonyhádi üzem gazdaságos működését, kapacitásának teljesebb kihasználását. Nem is szólva arról, hogy az efféle kooperáció milyen jelentős energia-; meg takarítással jár együtt. t
