Tolna Megyei Népújság, 1976. május (26. évfolyam, 103-127. szám)

1976-05-26 / 123. szám

Szarvasmarhaprogram

A fu€@matermesztéssel

kezdődik

Traktorosok dicsérete

Régi jó közmondás, hogy a tehenet a száján keresztül lehet fejni. Azaz, ahogy eteti a gazda, úgy várhat tejet a jószágtól.

Kanyarog az út, Majos községet elhagyva, a horhosban futó aszfalt szépen művelt szántóföldek közé szalad. Jobbról a kukorica kidugta már a „nyelvét”, szépen sorjázik, mint katonák a díszszemlén. Balról lucernaboglyák állnak őrt a mezőn. Némelyik már annyira száraz, hogy szemre is megállapíthatom: érdemes volna hazafuvarozni, mások meg zöldek. Van olyan kévébe kötött idei termés, amelyet gazdája fóliával takart be.

A nagy táblán, lehet tán tíz hektár is, fogat áll. A kocsi felszerelve oldalfákkal, a lovak rágják az ízletes szálast, néhány asszony, meg ember rakodni készül. Két öreg a kaszát húzza, szépen sorjázik az acél után a térdig érő, harmatgyönge lucerna.

Kovács István, Hahner József, Erős Miklós és Róth Henrik a Hamster mellett.

A másik táblán, ettől a parcellásfélétől északabbra, kékre festett gép szaladgál le s föl. Órákon keresztül morog a masina, nyomában hurkára emlékeztető, szépen rendbe rakott termés. A frissen vágott lucerna illatát hozza a szél, meg talán esőt is. Kisvejke felől felhők bodrozódnak, talán csak megjön az első tavaszi igazi eső, amely nem harmat, hanem jó kukoricaáztató, répanövesztő. A gép azonban csak szaladgál, utána egyre nő a barázdába rakott lucernasorok hossza, fogy a táblán az álló termés.

A dűlőbejárónál terepjáró GAZ gépkocsi. Ajtaja tárva- nyitva, meleg ellen védekezik a pilóta. Az út bál oldalán áll egy Hamster, jobbra még kettő. Nem napárnyékba álltak az emberek. Hiába érez a városi ember kánikulát. Akit egész évben az eső, a szél, a Nap ér, ezt még csak a tavasz jelének érzi. Hol van még a nyár.

— És mennyi még addig a dolog ! — Illő köszöntése a pihenőnek, bemutatkozás, hogy mi célból is bóklászik erre két ember, egyik például miért szalad képeket csinálni, hói távolabbról, hol közelebbről. Tudják persze, hogy nem valamiféle vigécek, riferásolc vagyunk. Valahol találkoztam a középen álló, kalapos emberrel, talán fél évtizede is múlott már. ö emlékezik rám, én nem. Az ünnepről beszélünk először, amelyet délután a Pannónia a bonyhádi Otthon moziban rendez: kitüntették a szövetkezetei. Pontban tizenhét órakor lesz az ünnepség.

— Majd odaérünk — mondják a pihenő traktorosok.

Az M—15-ös táblában dolgozik Erős Miklós, Róth Henrik és idős Kovács István traktoros. Hatvanhat hektár lucernát hordanak a hidegszárítóba erről a tábláról. A két éve vetett lucerna párját ritkítja: dús, magasra nőtt, kellő lombozata van. Vigyázni kell minden szálára.

Negyven mázsa száraz széna biztos lejön róla hektáronként. Kovács István mondja ezt, aki ugyan fiatal ember, de idősnek titulálják, mert hasonnevű, nem rokon, fiatalabb ember is dolgozik, szintén traktoron.

— Ilyen a tejtermelés — Hahner József elnökhelyettes, a kalapos ember, aki a munkaértekezést az embereinek tartja, elmondja még, hogy a nagy táblában Papp Lajos a 307-es géppel vágják a lucernát, ő szaladgál a kék masinával a táblában. A két napja vágottat Szabó Imre ugyancsak géppel forgatja. A harmad-negyedna- pos termést pedig az önfelszedőkkel, a Hamsterokkal, a három traktoros gyűjti a pótkocsiba és viszi, kazalba. Mögöttük kilencven hektár termés betakarítása. A B—8, és a B—9 táblákról az 1-es telepre vitték az összes termést. Egy hét alatt betakarították a két tábla első termését. Ezenkívül egy másikról a lucernaliszt-készítő üzemet látták el folyamatosán. Huszonnyolc vagon finom lucernaliszt zsákokban, raktárban várja a felhasználást.

A Pannóniához fordultak segítségért a nagymányoki Gábor

Áron vezetői: „Elvtársak, segítsetek negyvenkét hektár lucerna betakarításában.” A brigád az M—15-ös tábla után beáll a nagymányokiak táblájába. Az összes termést a lucer- nalisztüzembe viszik, lisztet készítenek belőle. Százhúsz forintot (fizetnek a nagymányo- kiaknak egy mázsa lisztért,, viszont, ők elsőbbséget kapnak a kész takarmány vásárlásakor. A gyenge téeszen így segít az erősebb.

— Fellendülnek a nagymányokiak, ahogy tudunk, segítünk rajtuk — mondja az elnökhelyettes. Azért sietünk annyira, hogy még azt is jó. értékű állapotban takarítsuk be.

A sok beszédre, a szarvasmarhaprogram taglalására nincs is idő. A fotóriporter kérésére elindul a három traktoros a csendesen álló piros gépek felé. Beindítják a motorokat és kanyarodnak ki a lucernatábláról, a major irányába... A felhó Kisvejke felől sűrűsödik, de a Nap fényes sugarai még erősebbek. Hervasztják a frissen vágott lucernát, szárítják a tegnap kaszál tat.

A tagok parcelláin megrakodott a téesz fogata, a két öreg kiért egy-egy renden. Az aszfaltos úton kézikocsit húz egy asszony, tele tegnap vágott lucernával, egy tehénnek két- napi eleséggel. A traktorok nagy ívben kerülik súlyos terheikkel a szaporán guruló kiskocsit.

Pálkovács Jenő

Hallgatom az asszonyokat

Synmhnt ^ hárman a Béla téren töltik mind en - JZ.U/nbUnap a késő délutánt, a középső pádon ülve, ahonnét szemmel tarthatják a templomlépcsőt, a parkírozó autókat, megfigyelhetik a Bartina áruházból érkező úrvezetőnőket, akik az önkiszolgáló kosárból a csomagtartóba pakolják a portékát. Az úrvezetőnők szertartást végeznek, s riszálva viszik vissza a kosarat az önkibe. Valakik.

A három öregasszony bezzeg közömbös közönség. Átnéznek, még inkább keresztülnéznek a téren, s ezúttal egy régvolt szerelemre emlékeznek hosszú, töprengő szünetekbe süppedve, s az évtizedek burkába rejtőzve.

— Maris túlélte szegényt ■— így az egyik..

Hosszú szünet.

— Halva élte túl.

Csönd.

— Kit?

— Hát a Kálmánt — mondja a másik.

Ilyen az élet, állapítja meg szinte egyszerre a pádon gubbasztó három öregasszony, s szómozaikokat rakva elém, a tér megvilágosodik. Valami Kálmán. Nyolcvankét éves korában meghalt, özvegyet, gyereket, unokát hagyott maga után, s Maris mégis őt szerette, pedig útjaik rég elváltak.

— Nézzétek, ott áll a templomajtóban — így az egyik.

Látom én is : a fekete keretes gyászjelentéseket böngészgeti.

— Eljött megbizonyosodni — feleli a másik.

— Hívjuk ide.

Magukhoz szólítják, s Maris néni hajlott derékkal közéjük ül negyediknek.

— Elolvastad, kik haltak?

•— Nincs nálam a szemüveg, nem látok' — mondja Maris néni.

Hosszú, mélybe nyúló hallgatás.

—■ Gyere, majd elolvassuk neked — s hívják.

Maris néni motyog: De hiszen... de hiszen kibírtam, kibírom ezután is.

Hétfő.

ök hárman a Béla téren.'

Első öregasszony: Négyen négyfélét kérnek. Az unoka rántott húst, a vő pörköltét, a lányom főzeléket, az öregem sonkás tésztát.

Mpavitntinlf akérdést, s mintha határozatot hoz/ YICg VI LU LJUI\ nának, eldöntik; akik dolgoznak, a bőséges, a kiadós, a változatos vasárnapi ebédet megérdemlik, elvégre keresnek, hozzák a pénzt, legalább a hasukkal élvezzék az életet.

Második öregasszony: Sörök, borok. Az én időmben, amikor öten voltunk a boltban, akkor már teli volt a bolt. Most százan nyüzsögnek. Hová iszik, meg hová eszik ennyit a nép? Aranka minden este kétszer fordul teli szatyorral. Mondom is otthon, ezeknek két gyomruk van.

Hallgatnak, s a hallgatás beleegyezés.

Harmadik öregasszony: Fogy a lányom, mint a holdvilág, két hónap alatt leadott tíz kilót Zsuzsika óvodás, Béluska bölcsődés. Ez az én lányom reggel fél hétkor rohan az autóbuszmegállóhoz, karján cipeli Béluskát, s viszi a műszergyár mellé a bölcsődébe. Odaér, valósággal behajítja a babát, hogy elérje az autóbuszt, mert az csak fordul és megy vissza, nem várja meg az asszonyokat. Zsuzsika meg ebben a nagy forgalomban egyedül jár az óvodába. Elkísérném, de rosszak a lábaim. Szép. Nőnapon dicsőítik őket. írni kellene az újságnak, hogy csináljanak valamit. Vén fejemmel kigondolom, az autóbusz ne forduljon vissza, várjon fél órát, hogy az asszonyok nyugodtan rendbe tegyék a babát.

Igazán kézenfekvő, gondolom, illetőleg kézenfekvő volna, ha történetesen ilyesmi egy férfiembernek a Volánnál eszébe jutna.

Szerda.

Ök hárman ezúttal a gazdag termést ígérő szőlőről beszélgetnek. De hol van még a szüret? Meg azután ilyen vegyszer, olyan vegyszer, újabban már mindent urasan heveznek el. Egyik öregasszony Horváth Jóskát ajánlja. ö tudja, ő majd megmondja, sőt leírja, hogy melyik betegségre mi a jó.

— Egyik tizenkilenc, a másik egy híján húsz.

— Amúgy is gond.

— Hát haszon nincs rajta.

Csütörtök: Hallottátok? Maris néni együtt gyászol Kálmán törvényes feleségével. Péntek: A piacon két asszony összeverekedett. Lekurvázták egymást. Szombat: Szép a menyasszony, bezzeg a vőlegény olyan, mint a piszkafá.

Rp^7pí(TPÍ,Hpt s i°v° héten ott folytatják, ahol szombaton félbehagyták. Rájuk figyelve, bölcs bizonyossággal érzem: az élet döbbenetéi, örömei, sikerei,_ kudarcai „súlyuktól” függetlenül egy bizonyos koron túl csupán tudomásul vétetnek.

SZEKULITY PÉTER

A tagoknak tizennégy hektárból mérték ki a 200 és 50 négyszögöles részeket. Akinek tehene van, kétszáz ölet kapott, az aprójószágos gazdák kapták a kisebbet.