Tolna Megyei Népújság, 1976. május (26. évfolyam, 103-127. szám)
1976-05-16 / 115. szám
 díszpolgár „A közélet kitűnő férfiait egyes városok tiszteletük kifejezéséül úgynevezett díszpolgárokká szokták megválasztani. A megválasztott ezzel a városban, habár ott nem lakik is, polgárjogot nyer” — írja a Révai Nagylexikon. Az Uj Magyar Lexikonban nem szerepel ez a címszó. Bizonnyal azért nem, mert a felszabadulás előtt a díszpolgár szót igencsak elértéktelenítet- ték a megválasztottak. Szekszárd díszpolgárai között szerepelt például Gömbös Gyula is. Az ország néhány városában — Dombóváron is — mégis nemes tartalommal elevenítették föl ezt a hagyományt. Dr. Szőke Sándor, a Gőgös Ignác Gimnázium tanára valóban a „közélet kitűnő férfia”, s közéleti tevékenységét éppen húsz esztendeje Dombóváron fejti ki. A szegedi egyetem elvégzése után telepedtek meg feleségével az akkori községben. Egyetemi éveiből hozta az érdeklődést a tudományos kutatás iránt. Aktív pedagógusként sem tudott erről lemondani. Doktori disz- szertációjának témája Dombóvár gazdaságföldrajza volt. Ez a munka lett az alapja későbbi Dombóvár-könyvének. A történeti résszel kiegészítve jelent meg a város kiadásában, éppen a várossá nyilvánítás évében. Háromszor kerestem, nem Volt fellelhető sem az iskolában, sem a lakásán. Ezek után elképzeltem egy mindig rohanó, harsány beszédű embert Megtalálva egy halk szavú, kedves mosolyú, nyugodt tanárral találkoztam.’ Ezernyi tennivalója között sem kapkod, módszeresen, szépen, sorban intézi el őket. Társadalmi munkát végez tanácstagként, évek óta szervez a gimnáziumban külföldi kirándulásokat és színházlátogatást A TIT-ben előadásokat tart, a marxista egyetemre jár, a közművelődési kiegészítő szakra; Tagja a várospolitikai bizottságnak, honismereti és földrajzszakkört vezet Két gyereke van, ők már dombóvári születésűek. Azaz a nagyobbik Kaposvárott jött a világra. — Ebből is látszik, mennyit fejlődött a város. A fiam születésekor még nem volt kórházunk. A hatvanas évektől kezdve óriási a fejlődés. Csak a városközpont nem teljes még. Régebben történt, hogy kora reggel bevásárolni mentem. Egy ismeretlen ember megszólított: „Uram, merre kell menni a városközpontba” Mindez a később felépült Dombóvár Szálló előtt történt. Azóta felépült a hotel is, az áruház is. Nem itt született, húsz év munkájával szerezte meg a polgár-, sőt a díszpolgárjogot — A kitüntetéssel a város honosított. Nem mondom, szívesen dolgoztam volna föl annak idején szülőfalum történetét, de az kivitelezhetetlen volt a távolság miatt. Bár ami azt illeti, a Dombóvár-könyvért is sokat utaztam, legtöbbet Budapestre és Szekszárd- ra. Gyakran szóba került a gyerekek között, hogy hol végezzenek társadalmi munkát, hiszen sokuk nem dombóvári lakos. Nem mondhatok rá mást, mint hogy mindenkinek ott kell tennie valamit, ahol él! a legfontosabb kötődést nem a születés helye jelenti. Engem a munkám most már véglegesen’ idekjSt. Itt vágyók itthon, ahol húsz’év alatt sikerült tennem valamit, ha nem is sokat, s ahol a város is elismerte a munkámat Mennyi minden foglalkoztatja a díszpolgárt! Úgy véli, sürgeti az idő, hogy megírja a helyi vasutasság szociográfiáját, hiszen a legtöbb adat. bir-. tokosa idős és az emlékezet évről évre pontatlanabb, ösz- szegyűjtötte a város és kör-- nyéke földrajzi neveit. Vég-, zett a honismereti szakkörrel’ fölmérést a lakosság összetételéről és kiderült, hogy a lakosság nagyobb része nem őslakos. Az adatokat fel kell- dolgozna A tanítást, a pedagógiai munkát .befejezni soha, nem lehet, a tanítványok mindig cserélődnek. Aztán az apró napi feladatok.« Sorolja pontosan, s mindig hozzáteszi: „egyik sem nagy munka, csak hát sok van belőlük”. De a díszpolgár szívesen csinálja valahányat, mert használni akar, nem tündökölni. Iharos! Modern idők iskolája BUDAPESTEN, à Jurányi utcában, a Hámán Kató közgazdasági szakközépiskola új számítógép-laboratóriumot kapott. A modern, nyolcezer embert foglalkoztató üzem igényeire konstruált, szovjet nagy R—20-ast csak oktatási célokra használják, E laboratórium a magyar számítástechnikai szakközépiskolai oktatás bázisa. A változó világ, a korszerű irányítás, a népgazdaság új és újszerű kötelezettségei mind több és több számítógéppel végzendő, mert csak számítógéppel végezhető munkát adnak nekünk; A vállalatoknál, a kutatóintézetekben ma már nem bírnák a megnövekedett adat- és információtömeget hagyományos, régi módszerekkel feldolgozni. A gépek pontosabbak és sok időt, fáradságot megtakarítanak. Felhasználásuk azonban csak akkor gazdaságos, ha van hozzájuk szakember. Évről évre országszerte több a számítógép, és ezekhez képzett személyzet kell. A Hámán Kató közgazdasági szakközépiskolában 1965- ben kezdődött az ügyvitelgépe. sítési és -szervezési oktatás 1972-ben tértek át a lyukkártyás üzemszervezésről az elektronikára. 1973-tól számítástechnikai tagozatuk is működik. 1969-ben érettségiztek az első növendékek. Hét év alatt nyolcszázan végezték el ezt' az iskolát. Ma laboránsok, számítástechnikusok, beosztott ' programkészítők. Sokan továbbtanultak, főiskolai képesítést, diplomát szereztek Gondot okozott: kezdetben nem volt szakoktató. S ma is komoly probléma a megfelelő tankönyv hiánya. A tudományág oly gyorsan fejlődik, hogy mire egy-egy kötet -magyar nyelven elkészül,, sok ismeret, tétel bizony már elavul. EBBEN AZ ISKOLÁBAN a mai idők taneszközével, az R—20-as gépkomplexummal tanítanak. Vitathatatlan pozitívum: a gépek minden lehetőséget megadnak, hogy a pedagógusok, technikusok, kibernetikusok valóban hozzáértő, közgazdasági felkészültséggel, , matematikai logikával megalapozott gondolkodású szakembereket neveljenek. (László) Különös [ Ez a kirakat más mint a több!. Az edénybolt kirakata üveg- és porcelán készleteket, mű- anyag tálakat, szebbnél-szebb zománcozott edényeket kínál. A ruházati áruházé divatos ruhákat, virágmintás nyári anyagokat. A műszaki üzletben: rádiók, televíziók. A Garay térnek ebben a kirakatában minden együtt van. A Bizományi Aruház profilja nincs meghatározva. Mindén^ kínál, mindent vesz. -. r Bent a boltban. X ruházati részlegen a turkáló előtt'so^ kan tolonganak: perceken belül felülre kerül az, ami az előbb még alul volt és fordítva. Az eladó magas, fekete hajú, fekete keretes szemüveget viselő asszony, mosolyog. — Majd záróra után a helyére pakolok mindent — mondja csendesen Nemes Sándorné. — Aki ma üres kézzel kimegy, holnap talán vásárlónk lesz. Jól ismerem az embereket —> jegyzi meg magabiztosan. . Teheti. Szakmáját, emberszeretetét kereskedő szüleitől örökölte. Személyesen ismeri a bizományi törzsvásárlóit, és azoknak ízlését. Bárkinek szívesen elteszi 1—2 órára a kiválasztott árut. Bíznak benne és szeretik a vevők. A fiatalok Kató néninek, az idősebbek Katókának szólítják. Ki és miért vásárol itt? =- Szeretek ide járni — válaszol kérdésemre az:egyik vevő — Kedvemre válogathatok, az eladók barátságosak, türelmesek. Ha szükséges, szívesen magyaráznak is: mit és miért érdemes megvenni. Segítenek. Vékony, apró termetű, szemüveges asszony: — Mióta a bizományiban vásárolok, csinosan öltözködöm. A másik áruházban 620* forint egy ruha,, ezén a pénzen itt kis híján négyet veszek. M'egialálok mindent, amit keresek. — Hogyan alakul a kereslet és a kínálat? — A ruházati cikkeken kívül forgalmazunk iparcikkeket és kempingárukat, kínálunk dísztárgyakat is a vásárlóknak — ismerteti az áruház „profilját”, az üzletvezető, Ba£ca Ferenc _Ami más áruházban nincs, azt nálunk is keresik a v evők. * Sok esetben hiába. Kevés a műtárgyunk, régiségünk. A raktárban a polcokon frottír törölközők, ruhák, ágjr* neműk, többféle rádió, műszaki cikkek sorakoznak. A földön ruháskosárban szobor. Leértékelésre vár. Mert ez is előfordul. De ez már a becsüs dolga... o r X becsüs birodalma az utcáról is megközelíthető. Látszólag a felvevőhely teljhatalmú ura. Állandó helye a pult mögött van, az ő szava dönti el, hogy az eladó mennyit kap aziáruért. Itt ő a vevő. Kevesen tudják csak, hogy az árjegyzék és a különböző cikklisták „súgnak” neki. Ehhez a munkához tanfolyamot kellett végezni. c— Miért keresik, fel ezt, a helyet áruikkal az emberek? — Elsősorban mert megunták. Manapság elenyészően kevesen adnak el valamit azért, mert nincsen pénzük. A ruhákat a lányok, asszonyok hamar megunják. Egykettőre kimennek a divatból. A tv-t és a hűtőszekrényt pédig újra cserélik----tájékoztat Laki József becsüs. — Különös eset történt-e a pályafutása alatt? — Ha arra gondol, hoztak-e ide olyan tárgyat eladni, amit a rendőrség körözött, nyugodtan mondhatom még nem fordult elő. — Kínálnak-e értékes műtárgyakat? • — Ritkán’. Előfordult már, hogy abban a hiszemben hoz- ' tak be egy’ vázát, hogy az ritka, sokat érő kincs.,; Itt kiderült róla, hogy filléres darab. Mit csináljak? Visszavigyem?>Tör- V te a' fejét a tulajdonos, aztán itthagyta. Két hónappal ezelőtt ' -•* színes televíziót kínált egy vidéki bácsi. Azóta is .hozza. Bitkán gondolják meg magukat, az emberek. Alig fordul ő, hogy visszajönnek néhány őrá múlva azért, amit itt hagy- k. A felvásárlóhelyén nem szállnak legendák egy-egy tárgy1 A vásárlók pedig nem tudják meg soha, hogy az általuk egveít ruhának, iparcikknek ki volt az előző tulajdonosa. 2 eladáshoz elég a személyi igazolvány, a vásárláshoz a 0 Kilépve az üzletből a kirakatra 'tekintek. Nézem az Inából származó kecses ívű rézkanosót, a íégyverkülönleges-. gekst, a kézzel csomózott vietnami szőnyeget, -amely OTP- is kapható Ékszertulajdonosoknak kézi faragású kínai >boz. Mellette két, kicsi piros váza. Amikor először , láttam, ■t hittem fából van. Most, hogy beavattak a kirakatön belts- furcsa világnak a titkába, már tudom, viaszból készült, aiön ki volt a mestere? Hány nap alatt készítette ezeket - a . csiny vázákat? Hogyan élhetett ott. Kínában? Hiába töröm ffiem A kül*"t M haUg9t. íej VERESS ÉVA r/f rure lépni szabad ? A környezetvédelem pedal gógiája címmel, nemzetközi tapasztalatcsere folyt nemrég Budapesten. Előbb a Bulgáriából, Csehszlovákiából, Lengyelországból, az NDK-ból, a Szovjetunióból jött vendégek számoltak be arról, mit kezdtek meg eddig, s mit terveznek még. a környezetvédelem iskolai helye, felhasználása, alkalmazása tekintetében, majd magyar pedagógusok ismertették a hazai gyakorlatot, a .kísérleteket és kezdeményezéseket,' a szakkörökben és . a. tanórákon, a biológiában, a földrajzban, a társadalomtudományokban, a környezetismeret tanításakor. , Természetesnek tűnhetne, hogy az iskolai élet különféle alkalmain a környezet tisztasága és’ védelme szót kap, az ember és a természet összhangja, együttműködésé, . mondbatni, barátsága a pedagógiában helyén van. Csakhogy az ember önhltt lény, s a történelemnek légutóbbi néhány évtizede, legutóbbi évszázada azt bizonyítja, hogy a technikai fejlődés során az ember a természetnek zsarnoka és nem barátja lett, elmulasztotta a legelemibb óvatosságot is, hogy a fejlődés hátrányait kivédje. Füstbe hurkolta a földgolyót, mérgezi a levegőt, a földet, szemétből eme! hegyeket: harácsolja a javakat, nem törődik a hulladékkal. De hát mit tehet ez ügyben a* iskola? Mit tehet a gyermek? A környezetvédelem elsősorban társadalmi, állami feladat, intézmények dolga inkább, és nem egyéneké, még akkor is, ha a gyárak vagy az intézmények szennyezése vagy tisztasága az emberek keze munkájának a következménye is. Szemlélet dalgában persze van mit tenni. Először annak a szemléletnek kell gátat vetni, amely senkivel-semmivel nem törődik, csak azzal, hogy a világtól, c természettől a’ maga pillanatnyi hasznát behajthassa. Fűre lépni szabad —r forradalmi jelszó, s nagy tett vált ez, kiváltságokat szüntetett meg, egyenrangúságot teremtett. Csakhogy az évek során sokak számára nem szabad lehetőség, hanem hányaveti közöny megnyilvánulása lett a fűre lépés szabadsága. Akár kellett, akár ném, a fűre lépett sok ember. Mit lépett: taposott, szemetelt, tépte a füvet, gyakran csak azért, hogy egy lépéssel arrébb eldobja! Lépett a fűre, irtotta a fákat, pusztította az erdőt, eldobta a konzervdobozt vagy a műanyag flakont, vállat vont, ha autó vagy autóbusz kék füstből húzott zászlót maga mögött, mert hiszen a bűzt az érezte, aki hátrébb jött. Tobzódott az ember abban, hogy fűre lépni szabad,’dé, óvta-e a füvet, 'ápoltadé, gondoskodott-e a kivágott fa helyén új palántáról, vesződött-e "addig-addig, amíg csők« fkent a-füst, el is takarodott talán? . p»!ní kell tudni a természet [“ és a technika javaival, s ez azt: jelenti: nem vis’z- szgéjlni velük. Egymásra: is tekin- tejtel'jlénni.' Szemlélet dolga is ez,* a ” humanizmusé. S, ha g pedagógusok most többet tesznek majd a környezetvédelemért, a humanizmus, az igaz emberség térhódítását szolgálják vele. Mert a füvet, a természetet, a világot óvni, ápolni annyi, mint az embert emberségében tisztelni, szol-, gáini, megerősíteni; ,
