Tolna Megyei Népújság, 1976. április (26. évfolyam, 78-102. szám)

1976-04-06 / 82. szám

Latînca Sándor életútja A radon 1886. április 5-én látta meg a napvilágot egy szorgalmas, törekvő ínunkásember harmadik gyer­mekeként. a család mindegyik gyermek, így Sándor nevelte­tésére is nagy gondott fordí­tott. Az 1906-ban érettségizett fiatalember sokat utazott szer­te Európában. Hamarosan hír­lapíróként és vezető műszaki tisztviselőként dolgozik ég már 1910-ben belép a Magyarorszá­gi Szociáldemokrata Pártba. Az immár határozott elveket valló, külföldet járt, művelt fiatal férfit a világháborúban a Monarchia egyik legszebben dekorált tartalékos tisztjeként látjuk viszont. Tulajdonosa a bronz, a kisezüst és a nagy­ezüst vitézségi érmeknek (az ellenforradalom ezért oszto­gatta a „vitézi” címeket), a Károly-csapatkeresztnek, mindkét Signum Laudis-nak, a koronás arany érdemkereszt­nek, írásbeli dicséreteknek, — de hősiessége és bátorsága sem feledtetik a leveleiben meg­nyilatkozó éles háborúellenes­ségét. A szociáldemokrata ér­telmiségiben beért az elszánt forradalmár. „Gyűlölöm... ezt a megfertőzött társadalmi rendszert, amely idehozott en­gem” — írja feleségének. Nem meglepő tehát, hogy aktívan vesz részt, az ősziró­zsás forradalom eseményeiben. Hamarosan megtalálja élete értelmét: a szegényparasztok és a kisgazdák érdekéinek képviseletét. A Földmunkások és Kisgazdák Országos Szövet­sége küldi 1919 januárjában Kaposvárra titkárként, Hogy irányítsa és szervezze a föld népét. Szerepet vállal a Somogy­bán már 1919. március 10-én, az SZDP és a Munkástanács javaslatára megalakult há­romtagú direktóriumban, (Véglegesen a tanácshatalom szilárdította meg ezt a meg­oldást később.) A testület irá­nyította a megyei szocializálá­sokat, a 200 hold feletti bir­tokok termelőszövetkezetekké való átalakítását La tinea fel­adata volt a közellátás ügyei­nek intézése is: a lehetőségek­hez képest megoldotta Kapos­vár és a vidék termékcseréjét A sokasodó ellenforradalmi megmozdulások azonban szük­ségessé tették a direktórium felszámolását és a kormányzó­tanácsi biztosi intézmény be­vezetését a megyében. A ta­nácskormány Latinca Sándort nevezte ki erre a tisztségre. Latinca politikai érzékét di­cséri, hogy a proletárdiktatúrát ésszerű kompromisszumok és célravezető, rugalmas megol­dások segítségével gyakorolta. A válságos napokban nyugal­mat és határozottságot muta­tott. Egész tevékenysége arra irányult, hogy megnyerje és megtartsa a falusi szegénysé­get, a parasztságot a munkás- osztály ügyének. A z ellenforradalmi terror elszabadulása őt sem kímélte. Bár a helyi bírósági szervek először nem találták — bűncselekmény hiányában — megbüntethet­nek, az időközben Kaposvárra érkező Prónay-különítmény tisztjei 1919. szeptember 17-én, a Kaposvár melletti Nádasdi erdőben bestiális körülmé­nyek között meggyilkolták. F. T. Tv-filmek közművelődési célra Ä jövőben közművelődési célokra hasznosítják a nagy apparátussal, sok költséggel készült tv-filmeket, amelyeket eddig a bemutató után archí­vumban őriztek. A művelődé, si igény, a takarékos gazdál­kodás követeli, hogy az érté­kes alkotások ne heverjenek kihasználatlanul, amikor a naegyel művelődési központok filmtárai —, amelyek ismeret­terjesztő és dokumentumfil- , mekkel látják ei a művelődé­si intézményeket — általában régi, elavult filmekkel ren­delkeznek. Az erre a célra alakult bi­zottság a televízió filmarchí­vumából 30 egyrészes filmet és 5 többrészes filmsorozatot ja­vasolt forgalmazásra. Elsősor­ban a politikai, társadalmi, erkölcsi kérdésekkel foglalko­zó, valamint az ismeretterjesz­tő filmeket. A szakemberek a napokban kezdik meg a válo­gatást, s fokozatosan kijelölik az adaptálásra alkalmas fil­meket. Ezeket aztán lemásol­ják, s a megyei filmtárak ren­delkezésére bocsátják — díj­talanul. Színházi esték Figaro házassága A FORRADALOM már a levegőben lógott, amikor XVI. Lajos elé került egy vígjáték, bizonyos Pierre- Augustin Caron de Beaumarchais darabja, amit maga is elolvasott, s úgy döntött, hogy a darabot nem szabad előadni. — Tehát előadták, a király döntéseit ekkor már ugyanis kutyába se vették, s az 1784. április 27-i bemutatót követően több mint százszor került színre a Figaró házassága. Beaumarchais ekkor állt sikere tető­pontján, soha többé még csak közelébe se jutott, hisz börtön, száműzetés várt rá, s másik darabja, A vétkes anya 1792-ben csúfosan megbukott. A Figarót egy másik Figaró előzte meg, A sevillai borbély, amelyre Rosina utal is, de az igazi sikert és halhatatlanságot ez a Figaró hozta meg. Mi volt a titka? Napoleon azt mondta, hogy ez már a forradalom, s Danton szerint ez ölte meg a nemességet. Igaz, hogy ez a nemesség maga mondta ki halálos ítéletét, Beau­marchais csak kedélyes formát adott neki. S már Carlyle azt kérdezte, mi okozhatta a korabeli nagy si­kert, hisz „kevés tartalom, vékony, dróton rángatott cselszövények”, de, teszi hozzá, „kimondá azt, amit mindnyájan éreztek és óhajtottak kimondani”. Mit? Amit Figaró a nevezetes monológban kiált világgá gazdájáról: „Azért, mert nagyúr, már hiszi, hogy nagy ész is... De hát mit csinált ennyi jóért? Kegyeskedett megszületni...” A FIGARÓ így hát belejátszott a világtörténelem­be, de ez azt is jelenti-e, hogy egyben világirodalom? Valószínűleg, hisz azóta is műsoron van, igaz, hogy ebben Mozart is részes, ahogy A sevillai borbélyt is a zene, Rossini zenéje tartja fenn. A prózai Figaró for­radalmi tanulsága természetesen már a múlté, ma már nem kell bizonygatni, hogy az arisztokrácia ostoba és léhűtő volt, s a sevillai borbély szerelmes Almavivája is csak olyan, mint hasonszőrű társai. A politikai és erkölcsi tanulság ha meg is kopott, alig kopott meg maga a darab, amely — Cárlyle eltúlozta — ma is elég friss, s egy gondtalan estére föltétlenül elegendő. A siker mégis elmaradt, a kecskeméti színház Figarója sápadt volt, s éppen azt a gondtalan derűt nem érez­tük benne, ami Mozart operáját jellemzi. A rendező Bozóky István előtt nyilván az opera színpadképe le­begett, s ezért játszatta el Cherubint is női szereplő­vel, amire pedig ebben az esetben semmi szükség nem volt. Egyébként is, több ötlet kellett volna, elevenebb tempó, bátrabb hangvétel, hogy Beaumarchais darabja valóban kiemelkedjék az irodalomtörténeti példatár penzumjellegéből. A szöveghez is bátrabban lehetett volna nyúlni, csökkentve a közönségnek mondott le- leplező-oktató tirádákat, amikkel a mai néző nem sokra megy, s egyébként is megállítják a cselekményt. Amikor a színészek belefeledkeztek a játékba, egy­szerre mozgásba jött minden, de bizony nagyon gyak­ran Hamlet jutott eszünkbe: szó, szó, szó... _ A NÉPES SZEREPLŐGÁRDÁBÓL Szakács Eszter nevét jegyeztük fel, akinek méltóságteljes grófnéja mintha egy Fragonard-képről lépett volna elénk. CSÁNYI L. Gerencsér Miklóst Emléke tiszta forrás (300 éve született II. Rákóczi Ferenc) 14. Sorsdöntő barátság ' mozdítja el a félreértés holtpontjáról. Birto­kaival szomszédos Ung vármegye főispánja, Ungvár ura, gróf Bercsé­nyi Miklós, aki akkor már szintén merész tervekkel foglalkozott és hazafias viselkedésével sok párthí­vet szerzett magának. Szomszédi találkozásaik, vadászgatásaik so­rán meglepetten tapasztalták, hogy mennyire azonos következtetésekre jutottak tapasztalataik révén. Szo­ros emberi és politikai barátságot kötöttek. A majdnem tíz évvel idő­sebb Bercsényi, noha igen alapos felkészültségű, sokoldalú ismeretek­kel rendelkező ember volt, nagy tisztelettel adózott a fejedelem ko­molyságának, éles észjárásának, nem mindennapi jellembeli kiváló­ságának. Épp az ő véleménye nyo­mán enyhült meg Rákóczival szem­ben a többi Habsburg-ellenes föld- birtokos magatartása. Csakhamar kialakul amolyan szövetségféle, többek között Vay Ádám, Szirmay István, Sándor Gáspár részvételé­vel. Jellegében még hasonlít ez a Wesselényi-féle összeesküvéshez, mert elsősorban a gazdagok ellenál­lását veszi számításba, de fontos mozzanatokban toVább lép annál: számol az alacsonyabb sorsúak be­vonásával, a lengyelek révén tá­maszkodni kíván külső segítségre, s épít a francia támogatásra. Az or­szág felszabadítását szerves össze­függésbe hozza Európa diplomá­ciai, katonai érdekviszonyaival. Nem álmodozók, nem amatőrök. Értenek a politikához. • Nagy erkölcsi züllöttség jellemez­te a barokk kor politikai életét. Épp ezért Rákóczi és Bercsényi kellő óvatossággal fogott cselekvés­hez. A sors tragikuma, hogy a zár­kózott, mérlegelő fejedelem épp egy hétpróbás kalandort fogadott a bizalmába. Longueval francia szár­mazású osztrák százados a legtöké­letesebben képzett besúgók mester­fogásaival szerezte meg Rákóczi ro- konszenvét, akinek szüksége volt Európa-szerte jártas, a magasabb körökben otthonos, mindamellett bátor, vállalkozókedvű segítőre. Másképp egyszerűen nem tarthatott kapcsolatot az oly nélkülözhetetlen külföldi pártfogókkal. Longuevalt épp francia mivolta miatt tartotta alkalmasnak terveik bevonásába, hiszen a százados igen meggyőzően, a társalgás ragyogó művészetével tett hitet a magyar—francia barát­ság mellett. Sokat betegeskedett a fejedelem gyermeket váró felesége, ezért biz­tosabbnak látta Rákóczi, ha a szü­lésre Becsben kerül sor. Felesége és második fia, József látogatására in­dult. Bercsényinek is dolga volt a birodalom fővárosában. Hosszas fontolgatások után Bécsben fogal­mazták meg azokat a leveleket, amelyek XIV. Lajos francia király­nak és hadügyminiszterének, Bar- besieux-nak szóltak. Kifogástalan politikai tájékozottságra valló, és az ügy komolyságához méltó érvelés­sel indokolták meg, miért érdeke a francia nagyhatalomnak, hogy tá­mogassa Magyarország régi függet­lenségének feltámasztását.' A leve­lek átadásakor alapos, minden részletre kiterjedő szóbeli utasítá­sokkal látta el bizalmasát Rákóczi. 1700. november elsején történt mindez. Véletlenül épp azon a na­pon, amikor meghalt az örökös nélküli spanyol király, s Elszaba­dulhattak a birtoklási vágy saenvé- délyei a hatalmas jelentőségű spa­nyol trón megszerzésére. A két leg­nagyobb kontinentális uralkodó­ház, a Habsburgok és a Bourbonok egyaránt igényt tartottak Hispánia legendás koronájára. Longueval látszat szerint tökéle­tesen megfelelt feladatának. Míg kettős játékával foglalkozott, aköz­ben Rákóczi dajkákra hagyva kis­fiát, feleségével hazautazott. 1701 januárjában toppant be Sárospatak­ra a francia származású osztrák ka­pitány. írásban csupán a francia hadügyminiszter válaszolt, ő is mindössze udvariassági frázisokkal fizette ki önkéntes szövetségesüket. Longueval azonban olyan ékesszó­lással adta elő XIV. Lajos állítóla­gos üzenetét, hogy Rákóczi válto­zatlanul reménykedett a Napkirály cselekvő jóindulatában. Újabb leve­let írt XIV. Lajosnak és február de­rekán megint Párizsba sietett I<on- guevaL Hűsvét után Munkácsról Nagysá­rosra ment a fejedelem, hogy láthas­sa beteg feleségét. 1707. április 17- én este sürgős levelet kézbesítettek neki. Júlia nővére értesítette, hogy Longuevalt Linzben letartóztatták, magyar főurak leveleit találták ná­la. Alig tudta meg Rákóczi a vész­jósló hírt, néhány órával később kastélyába rontottak a Salm-ezred- beli katonák és foglyul ejtették. Eperjesre kísérték. Hiába tiltotta meg feleségének, hogy kövesse, az asszony nem tágított mellőle. Eper­jesről aztán lóhalálában Bécsbe uta­zott, lépéseket tenni férje érdeké­ben. Rákóczival lassan tudott haladni a nagyszámú fegyveres kíséret. Hin­táját erős gyűrűbe fogták a lovas és gyalogos katonák. Salari ezredes ült mellette a hintóbán, udvariasan bánt vele, de az óvintézkedéseket szigorúan megtartotta. Még az alvó fejedelem ágyát is féltucat fegyve­res vette körül. Jobbágyai tudo­mást szereztek letartóztatásáról, nagy csapatokban követték, elszán­ták magukat kiszabadítására, de Rákóczi tudta, hogy az erőszakra kegyetlen mészárlás lenne a válasz, ezért jobbágyait mielőbbi szétszéle­désre utasította. (Folytatjuk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom