Tolna Megyei Népújság, 1976. április (26. évfolyam, 78-102. szám)

1976-04-04 / 81. szám

Szovjet és magyar vezetők táviratváltása r Hazánk felszabadulásának 31. évfordulója alkalmából L. I. Brezsnyev. az SZKP Központi Bi­zottságának főtitkára, N. V. Pod- gornij, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke és A. N. Koszigin, a Szovjetunió Mi­nisztertanácsának elnöke a kö­vetkező üdvözlő táviratot küldte a magyar vezetőknek: KÁDÁR JÁNOS elvtársnak, az MSZMP KB első titkárának, LOSONCZI PÁL elvtársnak, a Magyar Népköztársaság Elnöki To­pácsa elnökének, LÁZÁR GYÖRGY elvtórsnak, a Magyar Népköztársaság Minisz­tertanácsa elnökének. BUDAPEST [ Kedves elvtó rsak? ' A Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága, a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksége és Minisztertanácsa, az egész szovjet nép nevében szívélyes üdvözletünket és legjobb kívánságain­kat küldjük a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának, c Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának és Minisztertanácsának, a testvéri magyar népnek nemzeti ünnepük — Magyarországnak a fasiszta elnyomás alóli felszabadítása 31. évfordulója alkalmából. 1945. április 4-én, amikor a szovjet hadsereg felszabadító kül­detését teljesítve kiűzte Magyarország földjéről a fasiszta elnyomó­kat, a magyar nép életében új, nagyszerű fejezet kezdődött. A ma­gyar dolgozók, a kommunisták pártjának vezetésével, a szocializmus építésének útjára léptek, és történelmileg rövid idő alatt korszerű ipart, élenjáró mezőgazdaságot hoztak létre, nagy eredményeket ér­jek el a tudomány és a kultúra fejlesztésében. A testvéri Magyarország jelenleg sikeresen váltja valóra a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt XI. kongresszusának a fejlett szocialista társadalom felépítésére vonatkozó útmutatásait. Széles körű megbe­csülésre tett szert a Magyar Népköztársaság következetes külpoliti­kája, aktív részvétele a békéért és a nemzetközi biztonságért folyó küzdelemben, hozzájárulása a szocialista államok közösségének erő­sítéséhez. A szovjet emberek nagyra értékelik pártjaink, országaink és né­peink megbonthatatlan szövetségét, a jelenkor valamennyi alapvető kérdésében megnyilvánuló teljes nézetazonosságot, a Szovjetunió és a Magyar Népköztársaság közötti, állandóan fejlődő sokoldalú kapcsolatokat. E nevezetes napon kívánunk önöknek, kedves barátaink, és a testvéri Magyarország dolgozó népének új sikereket a szocializmus építésében, a Magyar Szocialista Munkáspárt XI. kongresszusa hatá­rozatainak valóra váltásában, a népgazdaság fejlesztésének V. ötéves terve teljesítésében, s kívánunk hazájuknak további felvirágzást. Éljen és erősödjék a szovjet és a magyar nép örök és megbont­hatatlan barátsága. L. I. BREZSNYEV, az SZKP KB főtitkára, N. V. PODGORNIJ, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksé­gének elnöke, A. N. KOSZIGiN, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnöke. Kádár János, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának első titkára, Losonczi Pál, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke és Lá­zár György, a Minisztertanács el­nöke a következő táviratot küld­te a szovjet vezetőknek: L. I. BREZSNYEV elvtársnak, az SZKP KB főtitkárának, N. V. PODGORNIJ elvtársnak, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksége elnökének, A. N. KOSZIGIN elvtársnak, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnö­kének. MOSZKVA Kedves elvtársak! A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és kormánya, egész népünk nevében szívből köszönjük nemzeti ünnepünk, hazánk felszabadulásának 31. évfordulója alkalmából hozzánk intézett szívélyes üdvözletüket és ba­ráti jókívánságaikat. 31 éve annak, hogy a szovjet hadsereg hősies harca eredménye­ként népünk a nemzeti függetlenség, a társadalmi haladás útjára lép­hetett. Az elmúlt évtizedek alatt történelmi lépést tettünk előre, le­raktuk és megszilárdítottuk a szocializmus alapjait, nagy eredménye­ket értünk el az ország anyagi és szellemi javainak gyarapításában. Dolgozó népünk most a Magyar Szocialista Munkáspárt vezetésével a XI. kongresszuson megjelölt feladatok végrehajtásán, a fejlett szo­cialista társadalom építésén munkálkodik. Felszabadulásunk óta hazánkat, népünket a testvéri barátság és a sokoldalú együttműködés széttéphetetlen szálai fűzik a társadalmi haladás élharcosához, nagy szövetségesünkhöz, a kommunizmust épí­tő Szovjetunióhoz. Azon leszünk, hogy e testvéri kötelékeket tovább erősítsük. A Magyar Szocialista Munkáspárt, a Magyar Népköztársaság e marxizmus—leninizmus, a proletár internacionalizmus elveitől vezé­relve — vállvetve a Szovjetunió Kommunista Pártjával, a Szovjetunió­val — következetesen síkraszáll a szocialista országok együttműködé­sének széles körű fejlesztéséért, a nemzetközi kommunista- és mun­kásmozgalom internacionalista egységének további erősítéséért, min­den antiimperialista erő tömörüléséért, közös célkitűzéseinkért, a bé­kéért és a társadalmi haladásért. A tisztelet, a megbecsülés és az elvtársi szeretet érzésével üd­vözöljük a Szovjetunió Kommunista Pártját, amely az elmúlt hetekben tartotta meg XXV. kongresszusát. A szovjet kommunisták ezen a tör­ténelmi jelentőségű tanácskozáson áttekintették a kommunizmus épí­tésében elért nagyszerű eredményeket, a XXIV. kongresszuson elfo­gadott béke program végrehajtásában elért nagy sikereket és kijelöl­ték a továbbhaladás útját. Az SZKP XXV. kongresszusa nemcsak a Szovjetunió^ népei számára volt kiemelkedő esemény, hanem a szo­cializmust építő népek, a nemzetközi kommunista- és munkásmozga­lom, a nemzeti felszabadító mozgalom, az egész haladó emberiség Számára is. Nemzeti ünnepünkön a magunk és a magyar nép nevében to­vábbi nagy sikereket kívánunk önöknek és az önök személyén ke­resztül a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának és Minisztertanácsának, a test­véri szovjet népnek a kommunizmus építésében, az SZKP XXV. kong­resszusa határozatainak valóra váltásában. KÁDÁR JÁNOS, az MSZMP KB első titkára. LOSONCZI PÁL, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, LÁZÁR GYÖRGY« a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának «Inöke. ---------------­E ZT HOZTA A HÉT A KÜLPOLITIKÁBAN ÍGY LATJA A HETET KOMMENTÁTO­RUNK, RÉTI ERVIN: ALIG NÉHÁNY NAPJA a világpolitika egyik „ideggócában”, Ciprus szigetén jár­tam. Ott állhattam a főváros központjában, a patinás Ledra szálloda előtt, ahol a Patricia checkpoint-nál (ellenőrzőállomás) „határrá” vált az utca. Farkasszemet néztek egymással a görög és török zászlók, s a talán százméte­res senki földjén ENSZ őrbódék, szigorú iga­zoltatás. Érthető meglepődést okozhatott, ami­kor egy fekete hajú asszonycsapat viszonylag zavartalanul átsétált a görög zónából a török övezetbe. Kiderült, hogy semlegesekről van szó: maronitákról, akik a háromszáz kilomé­ter távolságban fekvő Libanonból menekül­tek át... Ez az emlékkép idéződhetett újra fel, ami­kor a hét elején minden eddiginél hevesebb harcok zajlottak Libanonban (a büszke Hil­ton hotelben szinte emeletenként alakultak ki a frontok); azután megkezdődött a menekültek özönlése a „nyugodt” Ciprusra; majd az utol­só órában létrejött a fegyvernyugvási megál­lapodás. (Előtte még egy közjáték történt: Waldheim ENSZ-főtitkár a Biztonsági Tanács elé kívánta utalni a bonyolult válságot, de ez a törekvés széles körű elutasításra talált) A tűzszünettel kapcsolatban joggal vetőd­nek fel bizonyos kételyek, hiszen a korábbi fegyvernyugvás január 22-én történt — akkor egy tízhőnapos polgárháborús szakasz lezárá­saként — s nem volt hosszú életű. A libanoni rendezésre különösen nagy szükség van most, amikor a Közel-Keleten el­lentétes folyamatok tanúi lehetünk. Izrael megszállt területein hatalmas erejű sztrájk­mozgalom robbant ki, s az arab lakosságnak ez a véleménynyilvánítása újra felhívta a fi­gyelmet a helyzet súlyosságára. Persze az adott helyzetben ez nem vezethet átfogó, an- tiimperialista arab fellépésre, hiszen a legné­pesebb arab ország, Egyiptom vezetése, foly­tatja külön útját. Szadat elnök a héten meg­kezdte nyugat-európai körútját (Bonn és Pá­rizs az első állomások, de sort kerített egy ba­jorországi kitérőre is, ahol Strauss CSU párt­elnökkel találkozott). Kairó elsősorban segé­lyért és fegyverekért kilincsel. A gazdasági nehézségekkel küszködő Egyiptom nem tül csábító, ha a befektetések jövedelmezőségét szigorúan üzleti szempontok alapján ítélik meg, ezért „politikai valutával”, további en­gedményekkel szeretnének fizetni. Ezzel kap­csolatosan a Szovjetunió újabb nyilatkozat­ban figyelmeztette Kairót a mind gyakorib­bá váló, szélsőséges egyiptomi megnyilvánulá­sok veszélyeire. A héten számos jelentés érkezett kelet— nyugati tárgyalásokról, főként a katonai eny­hülés vonatkozásaiban. Jubileumot ülhettek Bécsben és Genfben, ha nem is voltak külö­nösebben ünnepi keretek, hiszen ezek a ke­rek számok a megbeszélések hosszadalmas­ságát bizonyítják. A közép-európai haderő­csökkentési konferencia századik, a genfi le­szerelési bizottság hétszázadik összejövetelét tartotta, de az alapvető álláspontokban nem történt közeledés. Valamelyest előrehaladt a teljes atomcsönd ügye. Az 1974-ben kötött szovjet—amerikai megállapodás értelmében az idei április 1-től nem hajtanak végre 150 kilo- tonnásnál nagyobb föld alatti nukleáris rob­bantásokat, ha sikerül megegyezni a békés cé­lú atomrobbantások kérdésében is. (Milyen terjedelműek lehetnek, hogyan különböztethe­tők meg a fegyverkísérletektől stb.) Ez a ki­egészítő egyezmény még nem jött létre, de a Szovjetunió vállalta, hogy a szerződés hivata­los életbe lépése nélkül is betartja a 150 kilo- tonnás határt, amennyiben, az Egyesült Álla­mok is ezt teszi. A szovjet sajtó — sa Pravda hasábjain Ar­batov professzor, akit a legjobb Amerika- szakértők között tartanak számon — felhív­ta Washington figyelmét a realitások tiszte­letben tartására; csakis kölcsönösen előnyös és elfogadható alapokon lehet tárgyalni, tehát kilátástalan minden olyan amerikai próbálko­zás, amely egyoldalú előnyökre törekszik. A józan intés ugyancsak időszerű: az amerikai elnökválasztási kampány, a nyugatnémet vá­lasztások közeledése, Nyugat-Európa belső gondjai sok esetben hisztérikus idegháborúra ösztönöztek. A jelöltek megpróbálják egy­mást jobbról előzni: felelőtlen kijelentéseket tesznek. Ilyen légkörben azonban nehéz elő­rejutni. A nemzetközi erőviszonyok problema­tikája ezért kapott olyan fontos helyet a bol­gár pártkongresszuson is. Todor Zsivkov be­számolója, valamint a külföldi delegációveze­tők, köztük Kádár János felszólalása, joggal hangsúlyozták: amint az Helsinki előtt és Helsinkiben történt, ebben a szakaszban is ér­vényre kell juttatni a békés egymás mellett élés elveit, megerősíteni és visszafordíthatat­lanná tenni az enyhülést. EURÓPA NYUGATI RÉSZE a héten válto­zatlanul saját belső ügyeivel volt elfoglalva. Portugáliában kihirdették a demokratikus al­kotmányt, amely biztató lépés, de minden bi­zonnyal újabb provokációkat vált ki a reak­ció oldaláról. Spanyolországban „demokrati­kus koordináció” elnevezéssel egyesültek az ellenzéki erők, s a nyílván megriadt királyi kormány újra a leplezetlen terror eszközei­hez nyúlt: betiltotta a tüntetéseket, baloldali vezetőket tartóztatott le, s perekkel fenyege­tőzik. iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiu. Sorsélményeink o Vasárnap ra, meghitt beszélgetésre ébre­dek. Váratlanul vendégek jöt­tek otthonról? Könnyen lehet, hányszor előfordult már, hogy se levél, se üzenet, s kora reg­gel vagy késő este kopogtat­nak az ajtónkon. Jöttünk, ha köllünk, maradunk, ha nem köllünk, visszafordulunk. Az otthoniak nem szoktak előre bejelentkezni, úgy tartják, fe­lesleges. Jó két esztendeje An­tal bátyám még azt is megcsi­nálta, hogy elindult Dunaúj­városba, aztán Szekszárdon gondolt egyet, leszállt a vonat­ról, utána fél napig járta a vá­rost, hogy rámtaláljon, mert még a címemet sem tudta. Az AGROKER egyik szak­munkása vezette el hozzám, ő volt a huszadik ember, akit megszólított, ezt és ezt az ille­tőt keresem, valami kis útba­igazítást adna-e nekem, jóem­ber? Végül kapott, nemcsak út­baigazítást, kalauzt is. Mintha most az öreg Bóna szomszéd hangját hallanám. Ha 5 jött, őt is szívesen látom. Nyilván „bevette” a restiben a féldecit, s attól eredt meg a nyelve. Amúgy csendes, szófu­kar ember, gyermekkorom óta ismerem, néhányszor a tanyán meglovagoltatott a térdén. Cse­lédkorában éppen annyi idős­nek láttam, mint amennyi idős­nek most látom. Mióta eszemet tudom, szememben mindig öreg. Enyéimnek a nagyszobá­ban a cselédélet keserveit em­legeti. Ez a világ rég elmúlt, de benne megmarad élete vé­géig. Negyedszázadon át verej­tékezett más tarlóján, ette a krumplit, a babot, a káposztát, kívánta a húst, s most éppen azt emlegeti, amit százszor hal­lottam tőle: negyvenéves ko­ráig nem volt más vágya, mint hogy életében egyszer ha­sára süssön a nap, s alaposan klaludja magát. S mikor meg­tehette volna, nem jött álom a szemére. Megmaradt korán ke­lő embernek, megszokta a haj­nali ébredést, s örökké panasz­kodik: „Rossz alvó vagyok, hej, pedig valamikor tudtam volna aludni hétfőtől vasárnapig.” jfjobban figyelr IvCZUCK Rájövök, az í merős hangokat, a meghitt b< szélgetést a .rádió közvetíti V£ lamelyik tiszántúli községbű ahol még soha nem jártam. Kí­sérteties a hasonlóság a tiszán­túli nyugdíjas és Bóna szom­széd történetei között. Nagy­gazdák, munka látástól vaku- lásig, szegénység, kenyértelen- ség. Kísérteties a hasonlóság, illetőleg természetes. Akik át­élték a cselédélet nyomorúsá­gait, egyformán emlékeznek, hiszen a szegénységnek, a szol­gaságnak nem voltak színei* egy színe volt csupán, a fekete. Ezerszer, tízezerszer fekete. Ahányszor halljuk, annyiszor ugyanaz, s a múltat idézőknek ilyenkor még a hangjuk is egy­forma. „Hála istennek, elmúlt, gyerekeink már csak hírből is­merik a régi világot.” — mond­ja az öreg tiszántúli nyugdíjas, akinek a szívében, az eszében az új élet jötte sorsélmény. o A régi rettegések, a régi szo­rongások drámai túlélésével még három évtized múlva, napjainkban is találkozom. 1945-ig iszonyatos létbizonyta­lanság nehezedett a három­millió koldusra, s ennek tuda­ti, érzelmi mélységei szinte fel­foghatatlanok, Tavaly mesél-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom