Tolna Megyei Népújság, 1976. április (26. évfolyam, 78-102. szám)
1976-04-30 / 102. szám
Éljen és virágozzék szeretett hazánk, a Magyar Népköztársaság! A pályakezdésről, a pályakezdőkről r így, és mégis másként Elképzelhető, hogy a hu. gzonéves szakmunkás, mérnök, orvos, tanár a hetvenes évek Végén, a nyolcvanas évek ele. 3én maga fogja segíteni az akkori fiatal pályakezdő első lépéseit. Nyilván hatással lesznek rá saját emlékei, élményei. Právics Józseffel, a Dalmand; Állami Gazdaság belső ellenőrével beszélgetve erre a lehetőségre is kitértünk. Életbe indulását, indítását felidézve megjegyezte ha valamikor majd ráhárul a '„bevezetés” felelősségteljes munkája, így, és mégis más. ként cselekszik. * — Végzettsége? — Pénzügyi és számviteli főiskolán végeztem, 1973-ban. Valójában már nem nagyon számítok kezdőnek, illetőleg, hogy pontosan fogalmazzak, gyakorlatilag az életbe indulásom legizgalmasabb korszaka lezárult. Kezdődik valami más. — A Dalmandi Állami Gaz. 'daság az első munkahelye? — Igen. 1973. augusztus 1- 'én foglaltam el a helyem, de már ezt megelőzően a gazdaságban töltöttem a gyakorlato. mat. A teljesség érdekében elmondom idekerülésem törté, netét. Amikor a pénzügyi és számviteli főiskolán elkezd, tem az első évet, otthon felvetődött, mi lenne, ha nyomban ösztöndíjas lennék. Meghány- tuk-vetettük a lehetőségeket, édesapám a következőket ta. nácsolta: Fiam, várjunk az ösztöndíjjal, legyünk türelemmel, meglátjuk, hogyan sikerül az első év. Rá hallgattam. Utána a második évben meg már én viszolyogtam attól, hogy ösztöndíjas legyek. Arra gondoltam, túlzott kötöttséggel jár. Magyarán, nem akartam elkötelezni magam, attól tartva, esetleg nem fog tetszeni az ösztöndíjat adó üzem, mégis kénytelen leszek bizonyos ideig kedvem ellenére ottma. radni. Miként már említettem, időközben a Dalmandi Állami Gazdaságba kerültem első gyakorlatra. Megkedveltem az itteni embereket, a rendet, a szervezettséget, és ennek az lett a vége, hogy tanulmányaim harmadik évétől a gaz. daság ösztöndíját élveztem. Forintban kifejezve, és természetesen a tanulmányi eredményemtől függően, minden hónapban 950—1100 forint kö. zött kaptam. Tizenkilenc hó. napig. — Ilyenkormán a gazdaság bizalmát, segítőkész anyagi támogatását már a főiskolán érezte. — Ez a színtiszta valóság. — 1973. augusztus 1-én munkába állt. Milyen élményben volt része? Visszaemlékszik'az első hetekre? — De még mennyire. Lehangoló, rossz benyomások töltöttek el. Bár ez túlzottan dramatizált megállapítás részemről, hiszen a fogadtatásom emberileg közvetlen, sőt. szívélyes volt. Ismertem leen. dő munkatársaim mindegyikét, Vas elvtársat, az igazgatót, főnökömet, a főkönyvelőt, és mindenkit. Nem csupán a gyakorlati idő adott erre alkalmat, hanem az a körülmény is, hogy dalmandi va. gyök, ebben a községben születtem. — Mégis rossz benyomások töltötték el? — Két hónapig nem bíztak rám semmi érdemi munkát. Nézelődjek, tanulmányozzam a rendeleteket, ismerkedjek a bizonylati rendszerrel... Utólag visszagondolva hasznomra vált a nézelődés, az ismerkedés. mégis számomra borzasz. tó érzés volt az a tudat, hogy semmi érdemi munkát nem végzek. A második hónapban örökké rágtam a főnököm fülét: dolgozni akarok. Higgye el, reggel elkeseredve jöttem, bántott, hogy körülöttem mindenki munkálkodik, én meg csak tengek-lengek. Ha majd valaha mellém osztanak be egy kezdő embert, így, és mégis másként „indítanám”. — Kérdésem kézenfekvő: hogyan? — Nézze, biztos, hogy a kéthónapos ismerkedésre szükség volt. Igen ám, de nekem fogalmam se volt arról, hogy milyen irányba tapogatózzak, hol. mivel kezdjem az ismerkedést. Azt mondták: Nézd vé. gig a rendeleteket. Jó. De milyen rendeleteket nézzek vé. gig? Ismerkedj a bizonylatok, kai. Rendben. De milyen bi. zonylatokkal ismerkedjek? Szóval, nem tudtam, hogy hol kezdjem, és mivel kezdjem az ismerkedést. — Esetleg megkérdezhette volna. — Látja, eszembe se jutott, hogy meg lehet kérdezni. Ellenben nekem majd eszembe jut, hogy a kezdőnek meg. mondjam, milyen rendeleteket nézzen át, hol, mivel kezdje, és így tovább, és így tovább... Egyébként ez a keserves és hasznos két hónap lejártával, szeptember utolsó napjaiban önálló feladatot kaptam. Azzal bíztak meg; végezzem el a szarvasdi kerületben a sertés- tenyésztés eredményeinek és termelési mutatAir.ak össze, hasonlító értékelését. — Hogyan fogott hozzá? — Lelkesen, öt hétig dolgoztam és úgy éreztem, sike. rült kivágni a rezet. Azóta ezt Sí jelentést többször elolvasom. Nem tartom túlságosan jónak. elsősorban azért, mert erősen óhajtottam bizonyítani, tanultam egy csomó számítási módot, s azoknak szinte mindegyikét belevettem, gondolom azért: lássák, hogy tudok. Mindenesetre Lendvai József, a főkönyvelő a jelentést jónak ítélte. Meggyőződésem, látta ő a jelentés gyengéit, túlzásait, de lelkesíteni akart. — Elmondaná, hogy friss szemmel, milyennek látta az irodai dolgozók munkafegyel. mót? — Úgy találtam, viszonylag könnyen vannak. Feltűnt, hogy a vezetők összejönnek és félórákat beszélgetnek. Nem tudtam megérteni, miként en. gedhetik meg maguknak. Azóta megtanultam, ezek a beszélgetések roppant fontos kérdések körül forognak. Fur. csállottam azt is, hogv négyen dolgoztunk egy irodában és ott olykor-olykor előfordult, hogy tíz órától tizenkettőig arról folyt a csevegés, ki mit főz, hogyan tanul a gyerek, divat, ez, az. Akkor még nem tudtam, hogy máskor meg van olyan hét. amikor a napi munkaidő tíz-tizenkét óra. — Mióta érzi magát teljes értékű embernek a Dalmandi Állami Gazdaság szakembergárdájában? — 1974 őszén egy nyolctagú munkabizottság megkezdte a szarvasmarha-tenyésztés át. fogó elemzését. Nagy megtiszteltetés ért. mert érdemesnek tartottak arra, hogy ennek a bizottságnak én is tagja legyek. Egy ilyen elemzés nagyon komoly munka. — Mit tart az itteni vezetők emberi tartásáról, szakmai tudásáról? — Le a kalappal! Általában fiatalok és mondhatom, nálunk a fiatalok előtt a lehető, ségek korlátlanok. Örülök, hogy a Dalmandi Áilami Gaz. daságba kerültem. Néhány kollégámnak a kezdés balul sikerült. A harmadik, a negyedik munkahelyet kóstol, gatják. Én megtaláltam a helyem. Tavaly óta a gazdaság KISZ-titkára vagyok és tavaly szeptemberben lettem párttag. Egyik ajánlóm a KlSZ-szerve- zet volt, a másik dr. Sánta Péter jogtanácsos. A jó közérzethez hozzátartozik az is, hogy kialakult az azonos érdeklődésű fiatalokból a baráti körünk. Seorek Csaba tervező a legjobb barátom. Emberségben, tisztességben, munkaszeretetben viszont Jóbi György szerelő, kombájnos brigádvezető ,a példaképem. SZP. Fotó: Gottvald 1976. április 30, Klubterem, könyvtár, orvosi rendelő Új szociális épületet adtak át a II. Volánnál Átadási ünnepség volt tegnap délelőtt Szekszárdon, a 11. Volán központi telephelyén. Elkészült, s a vállalat dolgozói birtokukba vették az új szociális, kulturális célokat szolgáló kétszintes épületet. Pech József ig^gatóhelyettes rövid ünnepi Beszédében elmondta, hogy ezzel a negyedik ötéves terv elején megkezdett program jelentős állomásához érkeztek. Már az elmúlt öt év folyamán sok millió forintot fordított a vállalat a megye településein lévő Volánüzemek, telephelyek szociális létesítményeinek építtetésére, bővítésére, korszerűsítésére. Most ez a berendezésekkel együtt négymillió fprint érté. kű új kulturális, szociális bázis lehetőséget nyújt a központi üzem dolgozóinak is a munka utáni szórakozásra, művelődésre. Ugyanis az emeleti szinten klubtermet rendeztek be, a mellette lévő helyiségben van a több ezer kötetes, de még további kötetekkel bővülő könyvtár is. A földszinten öltözők, zuhanyozók kaptak helyet, s itt rendezték be a mai igényeknek megfelelő orvosi rendelőt. A TOTÉV dolgozóinak munkája nyomán elkészült létesít- ' mény megvalósításához jelentős segítséget adott a Közlekedési és Szállítási Dolgozók Szakszervezete és a Volán Tröszt. Ezt köszönte meg a vál- ' lalat szakszervezeti titkára, mikor a dolgozók nevében át- . vette alkönyvtárt és a gazdagon berendezett klubhelyiséget T akarmánytermesztési tanácskozás Dalmandon A szarvasmarha-program megvalósítása jegyében tartották azt a tanácskozást, melyen Tolna és Baranya megye mező- gazdasági nagyüzemeinek vezetői, takarmánytermesztési és állattenyésztési szakemberei vettek részt a Dalmandi Állami Gazdaságban. Az előadások során a témák legszakavatottabb ismerői a tömegtakarmány termesztéséről, feldolgozásáról és felhasználásáról mondták el a kutatások, illetve a gyakorlat során megszerzett tapasztalataikat. Az egész napos szakmai tanácskozás résztvevői megnézték a Dalmandi Állami Gazdaság takarmányelőállító üzemét. Útépítés Hőgyész és Dombóvár között Évről évre nagyobb a forgalom a Hőgyész és Dombóvár közötti úton. S bár az elmúlt években többször is végeztek itt korszerűsítési munkákat, az út minősége még mindig rosszabb a jogosan elvártnál. Ezen változtat a közeljövőben a KPM Tolna megyei Közúti Igazgatósága azzal, hogy a. Kaposvári KÉVvel felújíttatja a Kurd környéki tíz kilométeres szakaszt. A kaposvári vállalat dolgozói az útkorszerűsítést május második felében kezdik meg, s az útburkolat szőnyegezését egy új, úgynevezett szintvezérléses finiserrel végzik. A munkát a legnagyobb nyári forgalom beindulása előtt befejezik.
