Tolna Megyei Népújság, 1976. április (26. évfolyam, 78-102. szám)

1976-04-29 / 101. szám

\ A televízió II. negyedévi programjából Elkészült a televízió műsor­terve a II. negyedévre. Az ak­tuális, politikai és ismeretter­jesztő műsorok közül kiemel­kedik „A címzett válaszol” cí­mű riportfilm, amelyben az újpesti Béke Tsz és a fóti Vö­rösmarty Tsz elnöke válaszol az Újpest-környéki munkások ellátásával kapcsolatos kérdé­sekre. A helsinki egyezmény után fokozottan megnőtt a bé­kemozgalomban részt vevő tu­dósok tevékenységének jelen­tősége. Erre a gondolatra épül a „Tudósok a békéért” című film, amely négy magyar aka­démikust mutat be, minden­napos munkájuk közben. Ez­úttal dr. Zsebők Zoltán orvos- professzor, dr. Lukács József, a Villamosipari Kutató Inté­zet igazgatója, dr. Szádeczky- Kardos Elemér geokémikus, és dr. Bihari Ottó professzor, a Dunántúli Társadalomtudomá­nyi Intézet igazgatója állnak a kamerák elé. Vértessy Sándor műsora „Tíz percre kérem a figyelmü­ket!” címmel kerül képernyőre. A tervek szerint kéthavonként jelentkező műsorban a televí­ziós publicisztikát kívánják meghonosítani. A május havi adás témája: hogyan követi az adminisztráció egyszerűsítése az adminisztratív munkakörök „stopját”? Májusban a buda­pesti pártbizottság vezetői olyan kérdésekre adnak vá­laszt egy kerekasztal-beszél- getésben, mint: mi a szerepe p politikai munkának, a kom­munisták példamutatásának, hogyan értelmezzük a munka becsületét, a munka erkölcsi megbecsülését, a fizikai mun­ka rangjának emelését? A gondolatok a hitről című dokumentumfilmi azt vizsgál­ja, miben és miért hisznek az emberek, hitte! élnek-e vagy hitetlenül. Portréfilmet látha­tunk Juhász Ferencről, Kiss Nagy András szobrászművész­ről. Hatrészes sorozat dolgozza fel a magyar fotográfia tör­ténetét, a kezdetektől a felsza­badulásig. „Aki csak egyszer látja a hegyeket” címmel APN—magyar koprodukciót is vetítenek, amely a Kaukázus magyar turisták által csak rit­kán vagy még sohasem láto­gatott, festői vidékeire kalau­zolja el a nézőket 1974. februárjában Zolnay László régész a budai középkori városrészrom feltárásakor gó­tikus szoborleletekre bukkant. A háromrészes film, amelyet „Szobortemető” címmel lát­hatunk, azt követi nyomon, hogyan sikerült restaurálni ezeket a páratlan értékű alko­tásokat A sportközvetítések terveiből : több alkalommal kapcsolják a birkózó Európa-bajnokság ese­ményeinek színhelyét, láthat­juk a Hungáriá-Süpa kar3-' verseny döntőit, sor kerül a Svájc—Magyarország labdarú­gó-mérkőzés közvetítésére, és ott lehetünk a tévé segítségé­vel a labdarúgó KEK-döntőn is, Brüsszelben. Májusban kap­csolják Kijevet ahol a csel­gáncs EB versenyei zajlanak. Május 22-én a Népstadionból jelentkezik a televízió a Ma­gyarország—Franciaország láb­Egy lengyel Mielec több mint félezer éves múltra visszatekintő város a rzeszówi vajdaságban. Törté­netében ritkaságszámba men­tek a békés, boldog időszakok, annál több idegen támadást, tűzvészt, árvizet jegyeztek fel a város krónikásai. A városkának ma harminc­ezer lakosa van. Legnagyobb üzeme a Közlekedési Eszközök Gyára — a lakosság több mint fele itt dolgozik. Nos, a mie- leciek nem kisebb dologra vál­lalkoztak, mint hogy bebizo­nyítsák — önmaguknak és má­soknak —, hogy kulturális té­ren nem a „kisváros” vagy „nagyváros” számít, hanem ki­zárólag az érdeklődés, az aka­rat, az igényesség. A város főutcáján áll az üze­mi kultúrotthon. Nagy, 700 nézőt befogadó színházterme, különböző szak­körök munkájára szánt négy terme, tágas balett-terme, könyvtára és olvasóterme van. A pincékben kávézót, kamara jellegű rendezvényekre alkal­mas kandallótermet és sakko­zótermet rendeztek be. Húszéves tevékenysége a város közéletének lendítő és szervező erejévé emelte a kul- túrházat: olyan központtá vált, amely maga köré vonta a kez­deményező, ötletgazdag, ener­gikus embereket, mindazokat, akik hasznosan, tartalmasán kívánják eltölteni a szabad időt. A kultúrotthonban jelenleg 24 szakkör működik. A tema­tika igen változatos: modelle­Sarűgő-mérfcőzésrőL május 23-án pedig ugyaninnen a Ma­gyarország—Szovjetunió mér­kőzésről. Júniusban a labda­rúgó ifjúsági UEFA-torna dön­tőit követhetjük nyomon, Illet­ve a labdarúgó-EB elődöntőit és döntőit. A tervekben szere­pel egy „Olimpiai fórum” meg­rendezése is, amelyben a ma­gyar olimpiai csapatról tájé­koztatják a nézőket, kultúr ház zés, bélyeggyűjtés, film, tech­nika, zene... A statisztikai ada­tok szerint a legutóbbi évad­ban a kultúrotthonban 195 ta­lálkozót, 60 előadást és egyéb oktatási rendezvényt, 70-nél több hangversenyt és művész­estet tartottak. A szakkörök és klubok állandó tagjainak szá­ma 3000, az állandó olvasóké 7000 körül jár. A szükség diktálta, hogy az intézmény vállalja a város művelődési központjának sze­repét, de nem akar „mindenes” lenni. Legfontosabb feladatnak a népművelő munkát tekintik. Mielec ugyanis fiatal város, a dolgozó lajtosok több mííit felé továbbképző tanfolyamokon és hasonló típusú kurzusokon egé­szíti ki képzettségét. Ezek a tevékeny, szorgalmas fiatalok sokat akarnak tudni így a kul- túrház nagy figyelmet szentel Lengyelország és a külföld kulturális, politikai és gazda­sági eseményeinek. Ugyanígy kezelik az amatőr színjátszást is. Abból indulnak ki, hogy akik hetente kétszer munka után eljárnak színjátszó- vagy zenepróbára, társadalmi szem­pontból hasznos emberek. A lendületesen dolgozó, al­kotó nyugtalanságtól hajtott mieleci kultúrmunkások most újabb kezdeményezésre készül­nek. A járás területén működő valamennyi társadalmi intéz­mény és szervezet együttmű­ködésével létre akarják hozni a Munkás Tájékoztató és Kul- túrközpontot, amelyet a kul- túrház fog irányítani. A mie­leci centrum vállalja a közsé­gi kultúrházak patronáiását, s széles körű együttműködést épít ki a járás iskoláival, ifjú­sági aktivistáival — az egész munkáslakta mieleci vidék javára. Siskin-múzeum a régi házban A Káma-parti Jelabuga vá­rosban nemrég felavatták Iván Siskin, a kiváló orosz tájkép­festő emlékmúzeumát. Az egykor a Siskin család tulajdonában lévő, egyemele­tes villában töltötte gyermek- és ifjú éveit a nagy festő­művész. A házat — dokumen­tumok, fényképek, levelek és visszaemlékezések alapján — most eredeti formájában állí­tották vissza. 1852-ben innen indult el Siskin a moszkvai képzőművészeti főiskolára. Ké­sőbb a péteivári művészeti akadémiáin folytatott tanulmá­nyokat A Rozs, Fenyőfa napsütés­ben, Reggel a fenyvésben és a Favágás című híres képeihez a mester a Jelabugát övező nagyszerű környezetben készí­tette vázlatait és tanulmányait Az emlékmúzeumban a mű­vész 23 korai vászna, valamint különféle korszakaiból szárma­zó tanulmányok és képek lát­hatók. Külön teremben kaptak helyet rajzai és rézkarcai. Siskin műveinek legteljesebb gyűjteménye a moszkvai Tre­tyakov Képtárban, a leningrá- di Orosz Múzeumban és a ki­jevi Orosz Művészeti Múzeum­ban található. Gerencsér Miklós: Emléke tiszta forrás . (300 éve született II. Rákóczi Ferenc) 33. Járta a megyéket hogy közvetlen tapasztalatokat szerezzen. Látnia kel­lett, a panaszokban nincs semmi.túl­zás, sőt a közvetlen élmények a hí­reknél is riasztóbbnak mutatták a valóságot. Éhínség környékezte a hadakat, ruházatuk lerongyolódott vészesen ellanyhult a katonák tobor­zása. Ugyanakkor a vármegyei tiszt­viselők minden korábbinál kímélet- ienebbül bántak a nincstelenekkel, miközben a bizonytalan jövő miatt a maguk hasznára harácsoltak, népet és államot egyaránt károsítva. A fe­jedelem valósággal megundorodott tőlük, pártfogása határozottan a jobbágyok, a közkatonák, bányamun­kások felé fordult. Haragította, hogy elsikkadnak az ónodi országgyűlés határozatai. Ráncba akarta szedni a felelősöket, ezért gyűlést hirdetett Kassára, december 5-re, a szenátorok és a vármegyék képviselői részvé- teléveL Megint késve érkeztek a meghí­vottak, ezért csak december 12-én kezdődhetett a gyűlés. Huszonöt me­gyéből érkeztek követek. Végre egy­értelműen megparancsolta a kassai gyűlés mind a főrangúaknak, mind a köznemeseknek a kötelező adózást, első ízben a rendi állam történeté­ben, s első alkalommal a kontinen­tális Európában. Portánként meg­szabták, ki mennyivel köteles hozzá­járulni az országos terhekhez. Rá­kóczi joggal követelhetett, mert évek óta egy fillért sem látott hatalmas birtokai jövedelméből. Ezüst pénz­ben kérték az egymillió 762 ezer fo­rint adót, s ezzel közvetve megbuk­tatták a réz libertást. A pénzbeli hozzájárulás mellett kötelezővé tet­ték a terményadót is. Csökkentendő az állam katasztrofális terheit, úgy döntött a katonaság, hogy az utolsó fillérig lemond zsoldhátralékáról. A kassai gyűlés után megint a ha­dakat, a megyéket járta Rákóczi, hogy tavaszra ütőképessé tegye a sereget. Bécs döntő ellentámadásra készült. Katonailag is, politikailag is. A fejedelem fölmérte, soha ekkora nyomás nem nehezedett a függet­lenségi mozgalomra. Pontos adatok­kal rendelkezett az osztrák udvar a kuruc tábor viszontagságairól, úgy számított, nehézütegek felvonultatá­sával idéz elő szakadást a fejedel­met támogató szövetkezett rendek soraiban. Két. évtizedes szünet után I. József országgyűlést hirdetett Po­zsonyba 17Ó8. február 29-re. A nagy­lelkűség látszatát keltve, valójában hideg agyafúrtsággal Magyarország teljes fő- és köznemességének szólt a meghívó. Herceg Eszterházy Pál nádor külön szívélyes levélben invi­tálta Rákóczit, „Kedves Öcsémnyek” szólítva a fejedelmet, aki válaszában leleplezte a labanc szolgalelkűséget, világosan megmondta, a trónfosztott császárnak semmi más célja nincs a Pozsonyba tervezett szemfényvesz­téssel, mint hogy eltöröltesse a tör­vényes ónodi országgyűlés detronizá- ló határozatát és engedelmes szolgái­val próbálja jogszerűvé tétetni ma­gyar királykodását. Minden ágy történt, ahogy Rákő­szi megjósolta. Noha József császár kívánságára csődítették Pozsonyba a labanc előkelőségeket, az uralkodó annyira sem becsülte hódolóit, hogy elment volna az országgyűlésre. Fö­lényeskedése jeléül a magyar ügyek­ben illetéktelen személyekre, Lich­tenstein Ádám hercegre és gróf Traun Ottóra, Ausztria marsalljára bízta az április 3-án sorra kerülő megnyitót, mintha az egész rendez­vény csupán egy tartományi gyűlés rangjával bírt volna. Politikai osto­baság volt ez, kirívó példa arra, ho­gyan jut érvényre a nyers hatalmi gőg a józan ésszerűség rovására. Ez­zel tüntetőén kinyilvánították, Ma­gyarország kérdése semmivel sem több Bécs számára, mint valamely osztrák belügy. A durva lefokozás ellenére téve­dés lenne azt hinni, mintha a laban­cok képviseletében csupa politikai fajankó vett volna részt a pozsonyi brszággyűlésen. Igaz, a császár „hű­séges jobbágyainak” nevezték ma­gukat, dp a kurucokhoz hasonlóan pontosan tudták, milyen kötelezett­ségekkel tartozik az Ausztriai Ház a magyar alkotmánynak, a nemesség kiváltságainak. Csak amíg a fegyve­res harcot vállalók mély meggyőző­déssel hitték, hogy a Habsburgok soha nem fogják betartani a magyar alkotmányra tett esküjüket, addig a császárhű nemesek abban remény­kedtek, hogy alkudozással, rimánko- dással kicsikarhatják az uralkodói kegyet. Az áthidalhatatlan felfogás­beli különbséghez összeférhetetlen erkölcsi különbség járult. Rákóczi és a mögéje sorakozó legjobbak előbb- revalónak tartották a haza függet­lenségét, állami méltóságát, történel­mi sorsát, mint egyéni érdekeiket. Ragaszkodtak nemesi kiváltságaik­hoz, de független országban. Nem kétséges, sokan rang- és vagyoni előmenetelt reméltek arra az esetre* ha önálló vezetőréteggé, lépnek elő. ízlett volna ilyen szerep a labanc nemeseknek is, de ők olyan követ­keztetésre jutottak, hogy lehetetlen­ség lerázni a Habsburg gyámságot. Efajta álláspontjukat segített meg­erősíteni a hűség fejében élvezett személyes kiváltság. Szemmel tartot­ták őket, de sokra vihették. Az or­szág, mint szuverén államtest kevés­sé érdekelte őket, annál aggályosab­ban féltették magánérdekeiket. Evég- ből hivatkoztak alkotmányra, törvé­nyes előjogokra. Nyűgös, veszélyes szerep önálló felelősséget vállalni egy ország sorsáért. Amellett költsé­ges is. Ezt a szerepet szívesen át­engedték a Habsburgoknak, ellen­ben az uralkodóház hatalmi védett­ségén belül iparkodtak kicsikarni akkora mozgásteret, amekkorát csak lehet. íme, ebben állt a labanc urak erkölcse, nemzetiségre való tekintet nélkül. (Folytatjuk.) t

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom