Tolna Megyei Népújság, 1976. március (26. évfolyam, 52-77. szám)

1976-03-30 / 76. szám

Befejeződött a zenetanárok országos Színház! esték zongoraversenye Kallai Sándorné kapta a Uszt-kü lön díjat Vasárnap este, a megyei művelődési központ márvány- termében, a verseny győzte­seinek gálaestjével véget ért a zenetanárok Liszt Ferenc or. szagos versenye. Ez a már ha­gyományossá vált találkozó három napon át ismét a zene városává avatta Szekszárdot. Az ország minden részéből, Budapesttől Nyíregyházáig és Kaposvártól Szegedig adtak találkozót azok a zongorata­nárok, akik azt bizonyították, hogy mindennapos pedagógiai munkájuk mellett a koncert­dobogón, mint előadók is meg­állják a helyüket, A verseny ez alkalommal harmad ízben került megren. dezésre. Az elsőnek olyan si­kere, olyan országos vissz­hangja támadt, hogy a rende­ző szervek akkor elhatározták e nemes vetélkedés rendsze­ressé tételét, kétévenkénti megismétlését. Köztudott, hogy e rendezvénynek kettős célkitűzése van. Egyrészt a város Liszt-hagyományainak ápolása. Liszt Ferencet, az el­múlt század legnagyobb zenei géniuszát a vidéki magyar vá­rosok közül Szekszárdhoz fűz­te a legtöbb szák Gyakran pi­hent meg az Augusz-ház falai között, és több műve született |tt. A másik célkitűzés, hogy a zenetanárok munkájára irá­nyítsa a figyelmet, akik a vi­déki városok zengi életének napszámosai és kifejezésre jut­tassa. hogy a szocializmust építő kultúrpolitikánk megbe­csüli és igényt tart sokoldalú munkájukra. A zeneakadémiai profesz. szórókból álló tekintélyes zsű­ri közel harminc versenyzőt hallgatott meg az első fordu­lóban. Ezek közül válogatta ki a döntőbe került kilenc legjobbat, akik a legmagasabb pontszámot érték el. A második fordulóra, vagy- is a döntőre vasárnap dá- előtt került sor. Ezután hozta meg. a zsűri a döntést. Miután a színvonal elég egységes volt, úgy tartották igazságosnak, hogy az első díiat nem adják ki. A második díjat és a vele járó 4000 forintot Kallai Sán- domé, a veszprémi zeneiskola tanára nyerte. Ugyancsak ő kapta a Liszt Ferenc Társa, ság különdíját. 1000 forintot és egy Liszt-mellszobrot, a leg­szebben előadott Liszt-műért. Ketten nyertek harmadik dí. jat és 3000 forintot, B. Vanyis- ka Zsuzsa, a szegedi zene. iskola és Farkas Róbert, az abonyi zeneiskola tanárai. Farkas Róbertnek ítélte ezen. kívül a zsűri a Művészeti Dol­gozók Szakszervezetének kü­löndíját, egy mai magyar szerző kitűnő megszólaltatá­sáért. Ugyancsak ketten kap. tak negyedik díjat és 2000 fo­rintot, Bartai Ariadne, a budapesti XII. kerületi és Kaiser Adrienne, a kaposvári zeneiskola tanárai. A Művé­szeti Szakszervezet másik kü­löndíját Petneháziné, Botos Zsuzsa, a budapesti XVI. ke­rületi zeneiskola tanára érdé- melte ki. A zenei napokat színesebbé tette az az új kezdeményezés, hogy az előző verseny győz­tese ünnepi nyitóhangverse­nyen mutatkozik be. A meg­nyitó napján, pénteken este Lányi Péter Grieg a-moll zon­goraversenyét adta elő a mű­egyetemi zenekar közreműkö­désével, Thész László vezény­letével. Nagy örömünkre Lá. nyi Péter mostani játékával is igazolta két évvel ezelőtti győ­zelmének jogosságát, sőt újabb fejlődéséről is meggyőzte a szakembereket és a közönsé­get. Nagy biztonsága, virtuo­zitása és muzikalitása a mű minden szépségét érvényre juttatta. Nagy segítségére volt ebben Thész László biztos kezű irányítása, aki e szerep­lésével bebizonyította, hogy karmesterként is kitűnően megállja a helyét. A műegye­temi zenekarban lelkes ama­tőr együttest ismertünk meg és nem kis örömünkre több volt szekszárdi zeneiskolást fedeztünk fel köztük. A vasárnap esti gálaest előtt Lovas Henrik, a megyei művelődésügyi osztály veze­tője, Forrai Miklós, a Liszt Fe­renc Társaság főtitkára és Or­mai Miklósné, a Művészeti Szakszervezet titkára osztotta lg a díjakat. Lovas Henrik záróbeszédében emelkedett szavakkal méltatta az esemény jelentőségét és többek között a következőket mondotta: „A verseny izgalmát az ünnep hangulata váltja föl. A győz­tesek, a legjobbak adnak hangversenyt, tisztelegve a zsűri, a közönség és Liszt Fe­renc szelleme előtt.” Végezetül ifj. Bartók Béla, a Liszt Ferenc Társaság el­nökségének nevében mondott köszönetét e nagyszerű ren­dezvényért és buzdította a résztvevőket, hogy a követke­ző. 1978-ban megrendezendő találkozón ismét vegyenek részt. HUSEK REZSŐ A bűvös vadász Telt ház mindenütt, pedig az elmúlt hétnek csaknem minden napjára jutott jelentős művészi esemény, sőt volt nap, hogy kettő is, a színházban Camus Caligulájának tap­solt a közönség, a földszinti terem a zongoraverseny ünnepi hangversenyére telt meg. A legjelentősebb feltétlenül Weber operája volt, A bűvös vadász, amit a Pécsi Nemzeti Színház együttese mutatott be. A bűvös vadász romantika a javából, s a mai néző eny- nyi ördögi ármány láttán bizony könnyen zavarba jöhet. Pedig a német irodalomban hosszú út vezetett idáig, már Novalis egyengette útját, aztán Tieck, Wackenroder, a két Schlegel, de az elvágyódás és a messzeség bűvölete már szá­mukra is hagyomány volt, hisz 1688-ban jelent meg Heinrich Anselm von Ziegler und Kliphausen regénye, a „Die asiati­sche Banise oder blutiges doch mutiges Pegi”, ami 1706-ig tíz kiadást ért meg, s Gottsched a legjobb német regénynek tartotta. Nálunk is van nyoma, Verseghi regénye, a Gróf Kaczaifalvi László, avagy a természetes ember éppúgy a titokzatosba, a reményteli boldogságba vezet, mint a Robin­son, amit a nyugtalan életű Szekér Joákim már a XVIIL század végén megmagyarított. Weber operáját a kortársak is előkészítik, mindenek­előtt a romantika egyik legérdekesebb alakja E. T. A. Hoff­man, akinek nevét — elég kár — elsősorban Offenbach ope­rája tartotta fenn. Hoffman költő és muzsikus, pazar novel­lákat írt, s ő a szerzője annak az Undine ejrnű operának is, amit 1816-ban, a Sevillai borbély évében mutattak be. Spohr is regényes témát dolgozott fel a Faustban (nem Goethe szó­vege!), ahogy A bűvös vadász is tele van démoni elemekkel. De fontosabb ennél a történet népi ihletése, amit pedig a cenzúrától való félelem többször is átdolgoztatott. Ez a népi ihletés tette ünneppé, nemzeti eseménnyé A bűvös vad át; a 1821-es bemutatóját, a német fiatalság úgy ünnepelte, mint a nemzeti opera megszületését. Pedig A bűvös vadász még a szó régi értelmében vett Singspiel, s ma már azt is nehéz megérteni, hogy ez a romantikus rémtörténet, a maga illogi­kus fordulatával hogyan válhatott nemzeti eseménnyé. Da nekünk nem is ez a fontos benne, hanem az a maradandó zenei forma, amit először Weber valósított meg, megteremt­ve a dráma és zene programatikus egységét, ami aztán Wag­ner művészetében teljesedik ki, éppúgy, mint az először itt fölbukkanó vezérmotívum. Wagner egyébként a „legnéme­tebb” zeneszerzőnek nevezte Webert, ami abban az értelem­ben föltétlenül igaz, hogy a következő nemzedékek egy­formán merítettek művészetéből. A bűvös vadász ma is állandó műsordarabja a német operaházaknak, míg nálunk nagyon régóta nincs műsoron. A Pécsi Nemzeti Színház kettős érdeme, hogy föltámasztva ezt a remekművet példamutatóan kitűnő előadásban vitt a színre. A bűvös vadász előadásáról ugyanis csak felsőfokon lehet beszélni, nemcsak áz egyéni teljesítmények miatt, ha­nem elsősorban azért, mert Breitner Tamásnak sikerült meg­tartania az egész művet egybefogó zenei egységet. Szabadit3 Judit, Gyulay Edit, Németh József, Horváth Bálint, Marcz 3 Demeter éppúgy a pécsi opera magas művészi színvonalát bizonyította, mint az egyre nagyobb teljesítményekre képea kórus. Huszár Klára rendezése elsősorban látványosságra töre­kedett, amit főleg a második felvonás alvilági jelenetében sikerült elérnie. A szekszárdi előadást Hirsch Bence vezé­nyelte, biztos kézzel. A bűvös vadász az eredeti műsortervben két előadásban, szerepelt Szekszárdon, holott három-négy előadást is elbírni. Úgy hallottuk, a pécsiek már a második előadásra sem tud­nak vállalkozni, amit igazán sajnálnánk. CSÁNYILÁSZLÓ Gerencsér Miklósi Emléke tiszta forrás (300 éve született II. Rákóczi Ferenc) 8. Megpróbált alkalmazkodni, és a kísérlet túl jól sikerült Rákapott a kártyára, szenvedélyes játékos lett belőle. Sokat éjszakázott, délig aludt, ebéd után megint kártyaasztalhoz ült Zajos mulatságok között teltek napjai, mohón látogatta a színháza­kat. Sógora belátta, igaza lesz Kollo- nichnak, ha engedi elmerülni az if­jút az aranyélet örömeiben. Figyel­meztette Rákóczit komolyabb köte­lességeire, Júliával együtt javasol­ták neki, hogy nősüljön meg. Vala­melyik német hercegi családból vá­lasszon feleséget, ezzel is kifejezve lo­jális szándékát a Habsburgok iránt A Hessen-Darmstadt-i fejedelmi csa­ládból való Magdolna hercegnő jö­hetett leginkább számításba. Az if­júnak tetszett a terv, éppoly szívesen fogadta a házasság ötletét, mint a menyasszonyjelöltet Belátta sógora aggodalmainak jogosságát, miszerint rá kevés jó várhat Bécsben, ahol végső soron az ellenséget, a Rákóczi- család egyetlen férfi sarját látják benne, akinek anyja és nevelőapja örök száműzetésben él. Kínos hatást váltott ki a császár­nál a házassági terv. Magdolna her­cegnő I. Lipót feleségének, Eleonóra császárnénak közeli rokona volt Nem egyezhettek bele, hogy a rebel­lis Rákóczi-sarj szoros atyafiságba kerüljön a legmagasabb famíliával. Kollonich előtt újabb alkalom nyí­lott a cselszövésre. Telebeszélte a császár fejét a terv képtelenségéről. Valójában továbbra is kézben akar­ta tartani a roppant Rákóczi-birto­kok igazgatását L Lipót kerülte a nyílt elutasítást, ezért időnyerési szándékkal Olaszországba küldte ta­nulni a herceget. Ebbéli előmenete­léhez Itália a legalkalmasabb, ahol a tudományok és a művészetek oly gazdagon virágzanak. Az uralkodói óhajba burkolt pa­rancsra csakis engedelmesség lehe­tett a válasz. Európa bármely országába utaz­hatott volna Rákóczi, a megkülön­böztetett érdeklődés és felfokozott kíváncsiság elől ki nem térhetett. Fe­jedelmi családjának már-már mese­szerű múltja, a Zrínyiek tiszteletre méltó emléke, a Rákóczi-fejedelmek történelmi hírneve, édesanyja mun­kácsi hősiessége, Thököly legendás pályafutása mind-mind növelte az if­jú iránti különleges érdeklődést. Egészen természetes, ha a képzeletre ható sorsok iránt egyébként is fo­gékony Itáliában izgatottan várták a nagy ősök ivadékát 1693 kora tavaszán indult el tanul­mányújára nagy kísérettel az ifjú herceg. Mindjárt az út elején olyas­mit cselekedett, amire senki nem számított Zarándokként megállt Bécsújhelyen, hosszasan időzött anyai nagyapja és nagybátyja rabos- kodása színhelyén, kegyelettel láto­gatta meg a két kivégzett rokon — Zrínyi Péter és Frangepán Ferenc — sírhelyét Bécsújhely után a Zrínyiek és a Frangepánok ősi földjén ke­resztül vezetett útja Itália felé. Talán az útközbeni élményeknek, érzelmeknek és gondolatoknak tud­ható be, hogy egészen más ifjú ér­kezett meg Firenzébe, IIL Medici Cosimo toskán fejedelem udvarába, mint akire számítottak. Előzetes hí­reik alapján úgy tudták,-mulatságo­kat kedvelő, éjszakázó, kártyának hódoló pazarló nábob a fiatal Rá­kóczi. S most itt is azt állapították meg róla, mint eleinte Bécsben: kü­lönös valaki ez a herceg. Bár mű­veltsége, délceg termete, arcvonásai és pompás ruházata révén épp olyan lehetne, amilyennek híre leírta, még­is tartózkodik az élvezeteket nyújtó mulatságoktól. Igen nyájas tudott lenni az előkelő körök tagjaihoz, de rendre elhárította a fényűző mulat­ságokra szóló meghívásokat. Etikett­okokból mindössze táncleckéket vett Annál fontosabbak voltak a vívó­leckék. Főrangú létére azóta, hogy elkerült Munkács várából, nem ré­szesült katonai nevelésben. Volt mit pótolnia. Külön könyvet írhatnánk olasz- országi tartózkodásáról, olyan válto­zatos útvonalakat barangolt be, oly élménygazdag hónapokat élt át. Ki­tüntető fogadtatásban részesítette XII. Ince pápa, megismerte a félszi­get valamennyi kiemelkedő neveze­tességét, Velencétől Nápolyig, Livor- nótól Genováig, Bolognától Loretóig. Rómában várta I. Lipót császár le­vele, amelyből megtudta, hogy az uralkodó rövidesen nagykorúvá nyil­vánítja, tehát Magyarországra utaz­hat, átvenni birtokait. A jó hír mel­lett értesítették a szomorú esemény­ről: Magdolna hercegnő, akit jegye­sül kért, váratlanul meghalt. Rákóczi azonnal elindult Bécsbe. A rövidebb úton, Tirolon keresztül uta­zott, kalandregénybe illő viszontag­ságoknak téve ki magát a hóviharos hágókon. Az események elé futott, • nem pedig azért, mert Olaszország­tól sietett megválni. Hiszen amióta elszakították édesanyjától, soha nem voltak olyan gondtalan boldog nap­jai, mint Itáliában. SZOMORÚ VISZONTLÁTÁS Túl sok jóra nem számított, ami­kor immár nagykorú, teljes jogú fő­úrként készült átvenni birtokait 18 esztendős korában. 1694 tavaszán érkezett Bécsből a zempléni, abaúji, borsodi, sárosi, ungi, beregi, szatmá­ri tájakra, hogy közelebbről ismer­kedjék meg az ősi Rákóczi-jószágok- kal. Julianna nővérével nagylelkű egyezséget kötött, fele-fele arányban osztoztak meg a vagyonon, noha törvény szerint csak az örökség egynegyede illette a leánytestvért. A nagykorú herceg magánember­ként jött haza, de mint Sáros vár­megye örökös főispánja rögtön köz­életi helyzete is kialakult. (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom