Tolna Megyei Népújság, 1976. március (26. évfolyam, 52-77. szám)
1976-03-26 / 73. szám
Selyemgyárí újítók Hatékonyságnövelési lehetőségeit A tolnai selyemgyárban 1974-ben 17, tavaly 22 újítást fogadtak el. Ezek előkalkulált eredménye csaknem kétmillió forint. Valamennyi között a legjelentősebb — több mint 800 ezer forintot hozó — Pa- kulár László, Molnár János, Doszpod István és Pruzsina Mihály újítása. Ennek eredményeként további öt-hat évig használhatók a terjedelmesítő gépben alkalmazott, angol importból származó vörösréz fűtőlapok. Az újítók kidolgoz, ták, hogyan frissíthetek fel csiszolással, keménykrómozás- sal a fonal által megkoptatott lapok. Ez az újítás a budapesti Duna Cérnázógyárban is hasznosnak ígérkezik. A leleményesség minden újításnak alapja. Rencz Ferenc és Főglein József jött rá, hogy a CS—12 típusú gépeken meg- nyúlott, ezért ott már használhatatlan — szintén csak angol importból beszerezhető — műanyag hevederek a CS—3 mintájú gépeken még igen jól használhatók. Ehhez az utóbbi géptípus vázát kellett csak ' kissé megtoldani. Doszpod István és Kun József újítása a CS—12. SV—16, SV—20 típusú gépekre felszerelt, heve. derlazulást jelző készülék. A lazulást korábban fonalmintavétellel és a fordulatszám fi. gy elembevételé ve] tudták csak megállapítani. Az újítók teremtette készülék azonnal jelzi a lazulást, ami a fonal minőségének romlását okozza. A női újítók közül Papp Jó- ysefné és Kovács Pálné ötlete különösen figyelemreméltó. Pappné jelentékeny mennyiségű anyag megtakarítását tét. te lehetővé azzal, hogy rájött, gazdaságosabb a szálragasztót tubusból, mint tégelyből adagolni. Kovácsné a felvetőállványon hajtott végre olyan technológiai változtatást, amelynek eredményeként a nagy kónuszokról is egyenletes, zavartalan a fonal lefejted ése. A gyár a helyi adottságok és az újítási jogszabály adta lehétőségek határain belül részesíti erkölcsi és anyagi megbecsülésben az újítókat. Doszpod István és Zsidó János — például — újításainak köszön, hetően nyerte el a „Kiváló technikus” címet. Vállalati szinten értek el második helyezést. A kifizetett újítási díj az érték két és öt százaléka között mozog. Az idei újítási feladatterv a munka biztonságosabbá és gazdaságosabbá tételét szolgálja. Meg kell találni az SV—16 és az SV—20 típusú gépeken a fűtőcsövek tisztításának kevésbé balesetveszélyes módját. Az S. Etage mintájú gépeken hosszú, olajjal telt vályúban történik a fonal jmpregnálása. Szép újítói feladat megoldást találni arra, hogy az olajszint állandó legyen, s az olaj ne csepegjen el. A CS—3 típusú gépeken az adagolótengelyre felrakódik a fonalhulladék. Eltávolítása nem annyira veszélymentes, mint kívánatos lenne. Az elsődleges feladat a felrakodás megakadályozása; a másodlagos a biztonságosabb tisztítás. Végül: a dolgozók fokozott egészségvédelmét hivatott szol. gálni az az újítás, amely tökéletesíti az SV típusú gépe. ken a füstelszívást. Á megoldást már most keresni kell Hágyészee A SZÜKSÉG törvényt boni Ez igaz, mint ahogy a közmondásak általában. De a szükség felett is eljár az idő és a változó körülmények — a régi szükség helyett — új követelményeket parancsolnak... Tíz-egynéhány évvel ezelőtt községekben, kisebb helységekben égető gond volt az általános foglalkoztatottság megteremtése. E célt szolgálta az akkoriban és azóta megteremtett helyiipar. Ennek feladata olyan ipari tevékenység volt, amely a nagyipari termelésben élő nem állítható termékek pótlását, előállítását célozta. Tehát kisüzem, kevés gép, kevés létszám... Már akkor is nyilvánvaló volt, hogy távlatokban, s a jövőben az ilyen termelés nem jelenthet végleges megoldást. De hát a szükség törvényt bont... Azóta eltelt jó néhány esztendő. A változó körülmények, változó módszereket követelnek. A termelés mennyiségi növelése helyébe egyre inkább az erők összevonása a termelékenység és a minőség együttes javítása, fokozása került. Óhatatlanul fel kell tenni a kérdést, hogy ezeknek az igényeknek eleget túd-e tenni a sok helyen szinte manufakturális eszközökkel dolgozó helyiipar? Megengedhető-e, hogy az oly fontos munkaerővel, a dráguló" alapanyaggal, az ipar- fejlesztésre szánt eszközökkel szétforgácsolva, megosztva gazdálkodjunk? Azt hiszem, ha csak ígv általánosságban tesszük fel a kérdést bárhol — az egyértelműen helyes „nem” választ kapjuk. De ha konkrétan, helyhez kötve kérdeznék meg ugyanezt egy-egy érintett gazdasági vezetőtől a helyiiparban — aligha számíthatnánk tárgyilagosságra. Pedig a változtatást a fejlődés követeli még akkor is, ha ez nem túl egyszerű feladat. Mert a szükség törvényt bont... A fentiek igazolására jó néhány megyei példát lehetne felhozni. Nézzünk a sok közül egyet. HŐGYÉSZ több mint háromezer lakosú nagyközség. Viszonylagos távolsága a számottevő ipari centrumoktól (Tamási, Szekszárd, Simontor- nya) indokolta annak idején a foglalkoztatottság helybeni megoldását. így alakult ki a mai, bizony enyhén szólva visszás helyzet. A községben — írd és mondd — négy textilipari tevékenységet folytató kisüzem dolgozik! Ha — csupán képzeletben — egyesítenénk őket, egy 550— 650 fővel dolgozó komoly középüzemet kaphatnánk. S hogy ez mit jelentene a jövő szempontjából a községnek, az nyilvánvaló. Mindez persze egyelőre csak a képzelet játéka. A négy üzem ugyanis három szövetkezeti tulajdonban van (másmás gazdánál!) és egy állami (tanácsi) üzem. Ez csak egy akadály a sok közül! A szétszórt kis egységek összevonása pénzt, fejlesztést igényelne — méghozzá nem is keveset, önerőből aligha menne. A jelenleg több helyen üzemelő gépeket hiába telepítenék egy helyre, jelenlegi műszaki szín. vonalukkal még álmodni sem lehet komolyabb nagyüzemről. Joggal merül fel a kérdés, ha ennyi komoly akadálya van az egyesítésnek, érdemes-e egyáltalán még a gondolatával is foglalkozni. Ilyen esetben, mint a hő- gyészi — a nehézségek ellenére is, azt hiszem, érdemes. Aligha jelentene megoldást bármire is, ha egy legyintéssel elintéznék a helyiipar ilyen jellegű gondjait, mondván: Ha gazdaságtalan, fel kell számolni — vagy úgyis elsorvad magától. Igen ám, de az évek során kialakult iparban dolgozó és abból élő munkások számára ez semmiképpen nem. lehetne megoldás. Mi hát a teendő? A RECEPTET csak közösen — az érintettek valamennyien együtt írhatják meg. Keresni, kutatni kell a legtöbbet ígérő megoldást, még akkor is, ha az nem egészen egyezik meg a pillanatnyi egyéni, vagy szüle csoportérdekkel. Mert ezek ugyanis olyan gondok, amelyeket nem lehet agyonhallgatni és ha tetszik, ha nem, tudomást kell venni róluk. Nyilvánvaló, a megoldás nem megy egyik napról a másikra. Halogatni még esetleg lehet, de elodázni semmiképp. És ez nemcsak Hőgyészre vonatkozik,, hanem azokra a helyekre is, ahol hasonló módon szorít a cipő. — gyvgy — Ötletek — felelősséggel S zükségesek-e még manapság is az újítók, ezermesterek, az alkotó kedvű munkások, műszakiak kisebb-nagyobb ötletei, előre- vihetik-e a gyártmány- és gyártásfejlesztés ügyét a mai, korszerű technika keretei között? E kérdés sokszor felmerült az utóbbi 10—15 évben, ha az újítómozgalom fejlesztése került szóba, vagy a demokratizmus lehetősége egy-egy gyár műszaki fejlesztési programjának összeállításában. A kérdésre a válasz, általában és a szakirodalomban is — igen: kellenek a tervek végrehajtása közben, a gyakorlat sodrában születő megoldások, felismerések a munka hatás-, fokának, a gyártmányok hasznosságénak javításához. Tegyük hozzá: a magyar iparban mindez különösen igaz, hiszen sem a szervezettség, sem a számítástechnika, vagy az általános műszaki színvonal nem áll még azon a fokon, hogy a dolgozók ötleteinek ne lenne helye a fejlesztés menetében. Ezeket a megállapításokat senki sem vonja kétségbe, a gyakorlat mégsem alakul mindenütt és mindenkor ennek megfelelően. Tapasztalhatunk tartózkodást — itt többet, ott kevesebbet — a műszaki, szervezési ötletekkel szemben. (A kisebbekről szólunk most, az ésszerűsítés kategóriájáról, s nem a nagy horderejű újításokról, találmányokról, bár azok sem kapnak mindig, könnyen, zöld utat.) Ez a tartózkodás persze nem alaptalan: ma már bonyolult technikai rendszerek működtetéséről van szó, a gyártmányok nagy része — akár téré melőeszköz, akár fogyasztási cikk — ugyancsak rendkívül összetett tulajdonságok hordozója, bonyolult szerkezettel vagy kényes anyagösszetétellel. Eljárásokon, Ír próbált recepteken, bevált konstrukciókon a változtatás, döntés előtt nagy felelősséggel jár, rengeteg szempontot kell mérlegelni, a következmények sorát végiggondolva, elemezve. Tehát napjainkban egy-egy újító, változtató ötlet elfogadása sokkalta nagyobb felelősséggel jár, mint bármikor eddig. Mindez az ötletet adó felelősségét is nagyban növeli. Neki sem szabad csak egy irányban gondolkodnia, esetleg csak azt nézni, hogy a változtatással a saját munkahelyén mi válna könnyebbé. Ma az alkotó invenció mellé az egyre határozottabb alkotó önellenőrzést is párosítani kelL M ’ndennek mégsem szabad visszatartania bárkit is a bátor kezdeményezéstől, ha új, jobb megoldásokat vél felfedezni. Az ötletek elbírálóinak sem szabad a kényelmes álláspontra helyezkedni; ha nem változtatunk, nincs gond. A magasabb technikai, szervezettségi és tervezési színvonal ugyanis nem azt jelenti, hogy csökken a műszaki és szervezési ötletek szerepe, hanem azt, hogy más, színvonalasabb, tartalmasabb elképzelésekre van szükség. A legfejlettebb ipari országokban széles körben alkalmazzák a gyárakban az érték- elemzés módszerét. Ezzel az eljárással (az utóbbi 20—30 évben terjedt el a világon) bármilyen tevékenységet, tervet. terméket aprő elemeire szedhetnek szét, pontosan megmérhetik vele: mi a szükséges, mi a szükségtelen művelet, vagy anyagfajta, vagy anyag- és munkamennyiség egy-egy termék előállításában, összevethetik a felhasználók kívánságaival, a jelen és a jövő műszaki, gazdasági szempontjaival. S e mérlegelés során mindig pontosan kirajzolódik: mit, miért érdemes változtatni, az mit von. maga után, minek, mi a haszna és az milyen ráfordítással érhető el. Az értékelemzés tehát nagy biztonságot adhat egy-egy ötlet elbírálásához, mindamellett, hogy ez a módszer elsősorban az ötletek leggazdagabb forrása. (Mibenlétét, szemléletmódját, munkastílusát részletesen ma már a magyar nyelvű szakirodalomból is megismerhetjük.) z értékelemzés az újító- mozgalom eredményességét növelhetné, mert lényegét tekintve a jobb, a hatásosabb megoldásokat szüntelenül kereső munkások, műszakiak színvonalas alkotó, elemző munkamódszere. Az értékelemzést elsajátító, alkalmazó újító brigádok jelentős hasznára lehetnének az egész népgazdaságnak, ha munkájukban, egyre általánosabban alkalmaznák ezt a módszert. — Évente (nemzetközi adatok szerint) milliárdosat hozó ötletek sokasága születhetne belőle az egész magyar iparban. » ; GERENCSÉR FERENC Vetni, telepíteni kellene; metszeni és permetezni — de hát nincs mit tenni, hideg az idő, várni kell, míg melegebbre fordul, míg a föld is megszikkad egy kicsit. Addig nem tehetünk egyebet, mint gondosan rendbe tesszük szerszámainkat, megvásároljuk a növényvédő szereket, a vetőmagokat, csíráztatjuk a krumplit, meleg szobába visszük a régi lábasokba, farekeszekbe vetett palántának valót. HA ITATÁS " - , j .. Sokan ragaszkodnak a megszokott zöldségfajtákhoz, s már tavaly megszedték a magokat. A paradicsom, paprika^ káposzta, karalábé, karfiol, saláta és zeller vetésével nem késtünk el; a március második felében földbe került magokból 6—9 hét alatt palánták lesznek, s ekkor állandó helyükre, a kertbe ültethetjük. Vetés után alaposan öntözzük meg a földet, majd egy centi vastagon tápdús földdel takarjuk be. Ha ezt tesszük, az első lomblevélkék megjelel- néséig nem kell öntözni. Ezután hetente egy-két alkalommal öntözzünk, egészen a kiültetés előtti napokig, amikor kevesebb vízre és gyakoribb szellőztetésre, „edzésre”, van szükség. A víz langyos legyen, a mennyiségét pedig á palánták fejlettsége szabja meg; ha nyurgák, kevesebbszer adunk nekik vizet. A palánták növekedését egyébként szellőztetéssel szabályozhatjuk: ha kiültetésre alkalmas, de erra egy darabig még várni kell, naponta több alkalommal nyissuk ki a helyiség ajtaját, BURGONYA A korai ültetés legalább annyira fontos, mint az elő- csíráztatás. öt-tíz centi kapavágásba általában 4—5 szemet vetünk 60 centi sor- és 40 centi tőtávolságra. Ha jó táperőben vaja a talaj, ennél sűrűbben és sekélyebben is ültethetjük; korábban és több termést kapunk. Ha a hajtások elérték a 10—15 centit kevés földet húzunk a tövekhez, mert a gumók csak sötétben fejlődnek, HAGYMA A vöröshagyma jól bírja a szárazságot, a hideget és kevés vízre van szüksége. Érdemesebb dughagymáról nevelni. Ültetéskor ügyeljünk arra, hogy a dughagyma felső része legalább két centire legyen a talaj felszínétől. Vigyázzunk, nehogy fejjel lefelé duggas- sunk, mert lényegesen kevesebb lesz a termés. A sortávolság harminc, a tőtávolság 15 centiméter legyen — ha ennél kevesebb, nem kapunk szép, nagy, egyenletes termést. Egy négyzetméterre közepes méretű dughagymából 1 kiló szükséges.
