Tolna Megyei Népújság, 1976. március (26. évfolyam, 52-77. szám)

1976-03-26 / 73. szám

1 Így évvèl a XI. kongresszus utó» ; - - 1.1 - ! — - • " - 1 "T ­Beszélgetés a megyei pártértekezlet egyik felszólalójával A XI. kongresszus előtt meg­tartott megyei pártértekezlet huszonnégy felszólalójának egyike Tapaszti Gyula, a Láng Gépgyár dombóvári üzemének szerkezeti lakatosa volt. Hoz­zászólásában a fiatal üzemben folyó politikai munka fejlődé­séről beszélt, hangsúlyozta többek közt a politikai és szakmai képzés fontosságát Most, egy esztendővel a kong­resszus után felkerestük, meg­kértük, mondja el, hogy azóta milyen változások történtek az üzemben. — Úgy érzem, hogy a XI. kongresszus mindenben meg­erősítette azt, amit a pártérte­kezleten elmondtam. A párt- kongresszuson erőteljes hang­súlyt kapott a szocialista de­mokrácia, benne az üzemi de­mokrácia fejlesztése, aminek egyik oldála: biztosítani a munkásoknak a .megfelelő fó­rumokat, lehetőségeket arra, hogy tulajdonképpen részesei­vé váljanak a vezetésnek, eze­ket tartalommal kell megtöl­teni, másrészt egyre inkább képessé is kell tenni őket erre. — Nálunk az élmúlt egy esztendő alatt jelentős előre­lépés történt minden tekintet­ben. Rendszeressé tettük a szocialista brigádvezetők ta­nácskozását, elértük, hogy eze­ken a fórumokon és a terme­lési tanácskozásokon ne szám-, illetve adatrengeteget, gyártá­si számokat „kapjanak” az emberek, amiben nehéz eliga­zodni. Konkrét problémákról, nehézségekről, tennivalókról legyen szó, amihez véleményt lehet nyilvánítani, bírálni, ja­vaslatot tenni megoldásukra. — Míg korábban sok volt a formai elem a tájékoztatás­ban, ma már inkább arról be­szélnek a vezetők, hogy hol, melyik műhelyben, melyik gyártmánynál, mit kell csi­nálni jobban, mit, mikorra kell elkészíteni, kiszállítani. Ezt megérti mindenki. — Tehát a tájékoztatás terén nincs javítanivaló? — Ezt csak általánosságban mondhatom el, kivételek azon­ban sajnos, előfordulnak. Nemrég az egyik — exportra készülő gyártmányunknál — a műszaki előkészítés hibájá­ból határidőcsúszás követke­zett be. Az alapszervezet Ve­zetősége — a gyár vezetőivel együtt elemezte az okokat és megállapítottuk, hogy elma­radt a munkások Időbeni tájé­koztatása. Ha kellő időben megtudják a közvetlen érde­keltek. a gyártmány előállítá­sán dolgozó munkások, hogy milyen nehézségek vannak, lett volna néhány hasznos ja­vaslatuk. Mondom, ez a kivé­tel, aminek tanulsága éppen a különben bevált gyakorlat hasznosságát erősíti. Azt, hogy az emberek időben mondhat­ják el a termeléssel, a vezetés­sel kapcsolatos észrevételeiket, javaslataikat, erre érdemi vá­laszt kapnak — vagy azonnal, vagy később, írásban, majd ezt a vezető a legközelebbi tanács­kozáson szóbelileg is kiegészíti. — Tapaszti elvtárs a ta­nulásról is beszélt felszóla­lásában. — Igen, ez az üzemi demok­rácia fejlesztésének másik ol­dala. A munkás Csak úgy tud beleszólni a vezetésbe, ha er­re megvan a megfelelő tudá­sa, hozzáértése. Ezért is fordí­tunk nagy gondot a szakmai és a politikai oktatásra. Hogy úgy mondjam, ez az „én asz­talom”, mivel az alapszervezet vezetőségének agit, prop.-felelő- se vagyok. Jómagam elvégeztem •*— több fiatal elvtársammal együtt — a marxista—leninis­ta középiskolát, jelenleg is működik üzemünkben ez a kö­zépiskola. Aztán öthónapos pártiskolát végeztem Szek- szárdon, közben most járok — ugyancsak többed magamma’ — a gépipari szakközépiskola levelező tagozatára. Van poli­tikai vitakörünk is és mér számos formában ismerked­hetnek a gyár párttagjai és párton kívüli dolgozói a politi­kával, a gazdasági, kulturális kérdésekkel. <J) Taktika, stratégia nélkül? egtörtént, változtatni már nem lehet rajta, de tanulni illik belőle. A vállalat nagy mennyiségű import alkatrészt adott el a legutóbbi készletbörzén, per. Sze. a beszerzési árhoz mérten veszteséggel. Amikor vásárol­ták a holmit, azt hitték, jó tak­tikai húzást csinálnak. Az ár az utóbbi évek legalacsonyabb szintjén állt — szakemberek úgy mondják: tartósan nyo­mott volt —. tehát ha sokat vesznek a portékából, szép summát nyernek az ügyleten, hiszen később az ár bizonyára ismét emelkedni fog. Három évre elegendő alkatrészt hal. moztak fel, s elégedetten dör­zsölték a tenyerüket. Pusztán egy valamivel nem Számoltak, Azzal, hogy rövid tíz hónap múltán a termék iránt rohamosan csökkent mind idehaza, mind külföldön a kereslet, majd teljesen meg. Szűnt. Derült égből a villám- csapás? Prózaibb okok adnak magyarázatot. Elsőként az, hogy a vállalat üzletpolitiká. ját — s vele párhuzamosan természetesen termékfejlesz­tő tevékenységét is — minden­fajta stratégia nélkül folytat­ta. Nem tekintett hosszabb távra előre, tartós állapotként fogta fel azt, am; folytonos változás. Emiatt elsiklott afö. lőtt. hogy az alkatrészek nyo- mott ára lényegében egy csen. des kiárusítás következménye, mert a gyártók „megszagol­ták” a kereslet új irányba fordulását, korszerűbb végter­mék megjelenését. Ha egyetlen vállalatot — s még inkább: ha egyetlen ter­méket sodorna ingoványos ta­lajra a stratégia nélküli tak­tika, nyugodt lelkiismerettel rámondhatnánk, hogy olyan ki. Vétel, mely erősíti a szabályt. Csakhogy a tapasztalatok ar­ra intenek, általánosabb je­lenséggel van dolgunk. A vál­lalati tevékenység gyakran a taktikai lépések lazán össze­függő, vagy éppen ellentmon­dásos sorozatából épül fel, anélkül, hogy lenne egy köz­ponti, vezérlő mag, amely meghatározná a célokat és a főbb irányokat, azaz logikát adna a részletek összeilleszté­séhez. Emiatt sok minden ked. vezőnek tűnik pillanatnyilag, ami végső soron hátrányos, s miközben a vállalat úgy érzi. hogy előre halad, valójában gondjai, megoldandó feladatai, ismétlődő önértékelése elől menekül. Lép, s mi tagadás, halad is, csak azt nem tudni, milyen irányban, milyen cé­lok felé. A taktikai lépésekből persze kialakulhat — sa gya­korlat tanúsítja, ki is alakul — bizonyos rendszer, ami a szervezettség, céltudatosság látszatát kelti, a felületes szemlélőre megnyugtatóan hat, ténylegesen azonban a vállár, lat hajója sodródik, újra meg újra váratlan áramlatok, sze­lek, viharok érik, homokpa­dok, sziklák veszélyeztetik. K árhoztathatjuk-e mind. ezekért kizárólag a vállalatot? Hiszen vé­gül is a vállalat dolga saját stratégiájának kimunkálása, ha tehát ez elmarad, akkor a vállalat mulasztott, Igaz, de azért nem ilyen egyszerű. Ahhoz ugyanis, hogy a vál­lalat használható — azaz ne pusztán a papír meglétéért ki­dolgozott — stratégiával ren­delkezzék, nem elegendő saját határozottsága. A gazdasági környezet viszonylagos stabili­tása — amj korántsem egyen, lő a merev állandósággal ! — éppúgy szükségeltetik hozzá, mint a vállalattal kapcsolat­ban álló szervek nyújtotta in­formáció, s így tovább. Ha most ennek ismeretében vizs­gáljuk a helyzetet, akkor köny. nyen felfedezhetjük, hogy a taktikai elemek túlsúlya a gazdálkodásban nem más. ' mint tükörképe a középirá­nyítás és a vállalati irányítás átlagos színvonalának. Korántsem arról van SZÓ te­hát, hogy néhány intézkedés­sel, rendelkezéssel egycsapás. ra megváltoztathatók a mai jellemzők. Ennél jóval bonyo­lultabb a teendő. Amint arra a párt XI. kongresszusa meg­különböztetett hangsúllyal rá­mutatott, a tervezés tudomá­nyos megalapozottságának el­mélyítése, a tervezési mód­szerek korszerűsítése legfőbb feladataink között áll, értve ezen a gazdaság makro- és mlkroszlntjét egyaránt. Az eb­ben elért eredmények alkot­ják a szilárd lépcsőfokot ah­hoz, hogy a vállalati stratégia megléte ne puszta kívánalom, hanem rendszeresen számon, kért követelmény lehessen. Ezek szerint amellett tör­nénk lándzsát, hogy addig a gazdálkodó egységek érjék be a taktika) lépések hol vigasz­taló. hol lehangoló következ­ményeivel, s ne törekedjenek többre, szélesebb látóhatárra? Erről szó sincsen. Számon kérni azonban csak azt lehet, amihez a feltételek adottak. Ezt szem előtt tartva kell te. hát mérlegelni. Kétségtelen ugyanis, hogy a népgazdaság jó néhány területén már ma kialakultak a feltételek a hosz- szú távú célok megjelölésé­hez, s hasonló a helyzet a vál­lalatok bizonyos csoportjánál is. H a ilyen esetben beérik a csupasz taktika kínálta kétes üdvösséggel, ak. kor valóban mulasztanak, s elmarasztalhatok. Másutt azon­ban az az első lépés, hogy fo­kozatosan megteremtsék stra­tégia és taktika közös folyam, medrét, amihez bizony e med­ret mélyíteni is, tisztítani is i kell. Nemcsak vállalati erők­kel! MÉSZÁROS OTTÓ 1 Bárányexporl Hogyészril Az igazsághoz tartozik, hogy egyáltalán nincs húsvéti hangulat a hőgyészi juhtenyésztő egyesülés hogy eszi telepén. Legalábbis, ami a szállításra váró kisbárányokat illeti. Pedig a napokban megkezdődött szállítás során messzi útra indulnak a három-négy hónapos bárányok. Ugyanis Olaszországba kerülnek még a húsvéti ünnepekre ízes pecse­nyének. I Kifizetődőnek tartják a társulás tagjai a juhtenyésztést, hisz belföldön és külföldön egyaránt nagy a kereslet irántuk. Bár kétségtelen, hogy a 12 ezres juhászat nagy szakértelmet, sok munkát igényel, de már így év elején is nyilvánvaló, hogy megéri. A most leszállítandó 750—800 kisbárány is ko­moly bevételt jelent, ugyanakkor hamarosan elkezdődhet április elején a gyapjú nyírása. Kár, hogy a társulás munka­erőszűkében van és így a juhtej lefejésére, feldolgozására nem vállalkozhat. A vállalkozás több éves eredményes működése azonban azokat igazolja, akik gazdaságos, kifizetődő — s indokolat­lanul elhanyagolt — ágazatnak tartják a juhtenyésztést. Mázsálás, szállítás —* aztán irány Olaszország. Foto: Gottvald

Next

/
Oldalképek
Tartalom