Tolna Megyei Népújság, 1976. március (26. évfolyam, 52-77. szám)
1976-03-23 / 70. szám
Munka kőiben *— ' - I r - I - ft Tizenöt nap helyett tíz A (fomíiQvári Dleseí-mozdaHy-szereiők cselekvési programjából M yári István, a MÁV dombóvári mozdonyjavító üzemének művezetője beszélgetésünk elején szükségesnek tartja tisztázni: — Ha a fűtőház ez évi cselekvési programjáról van szó, nemcsak mint gazdasági vezető, hanem mint. pártmunkás is beszélek. Nemcsak azért, mert tagja vagyok a dombóvári városi pártbizottságnak és a vasutas pártbizottságnak. Ha nem lennének ezek a tisztségeim, akkor se tudnám elválasztani kommunista mivoltomat a termelőmunkában elfoglalt beosztásomtól. — A megyei és a városi pártbizottság ülése után, még az év elején mi is elkészítettük ez évi cselekvési programunkat. Több oldalt tölt ki a sok tennivaló, mások a feladatok a forgalmi szolgálatnál, mások az építési, a pályafenntartási főnökségnél, nálunk a mozdonyszemélyzetnél és szük- Ségszérűen más kerül előtérbe a javítóműhelyben, amelynek művezetője vagyok. Egy a közös: minden területen az eddiginél hatékonyabban kell gazdálkodni, takarékoskodni kell a munkaerővel, az eszközökkel. A mi műhelyünkben a cselekvési program legfontosabb tétele az M—62-es Dieselmozdonyok D—3-as vizsgálatának, javításának meggyorsítása. Szovjet gyártmányú, kétezer lóerős gépek ezek, lassan egy évtizede lesz, hogy az elsők bejöttek az országba és mi foglalkozunk rendszeres vizsgálatukkal, javításukkal. Kezdettől fogva sok szakkönyvet elolvastunk, tanfolyamokat tartottunk, „ráálltunk” a moz- donyszerelőszakmunkás-kép- Zésre és közben átképeztük a „gőzös”-szerelőket is. Ez történt például most, február 1- vel is. Az új bátaszéki vonal étadásával onnét is kiszorul a gőzmozdonyvontatás, mivel a pálya már elbírja a nagyobb tengelynyomású szerelvényeket ás. Így újabb néhány gőzmozdonyt kellett „nyugdíjba küldenünk”. A műhelyben tizennyolc szerelő vált feleslegessé, jött át hozzánk a diese- lesekhez. Fő profilunk az M—62-esek rendszeres karbantartása, javítása, ennek pedig nálunk a legtöbb munkát adó része a D—3- as vizsgálat, amire úgy száz- ötvenezer kilométerenként kerül sor, tulajdonképpen megfelel egy generáljavításnak. Az országos normatíva — a D—3- asnál — tizenöt nap, ennyi idő alatt kell szétszerelni, megvizsgálni jóformán minden alkatrészt, a rosszakat javítani vagy kicserélni, majd kipróbálni a mozdonyt. Tavaly ez a tizenöt nap elegendő is volt, mert mindössze 14 M—62-est kaptunk ilyen vizsgálatra-javitás- ra. A Diesel-mozdony-állomány azonban évről évre nő, nálunk is, de másutt is. Mi pedig nemcsak a Dombóváron „honos” mozdonyokat javítjuk. B z idei program: 33 M— 62-es mozdony. Akárhogy is számolgattuk, gépenként tizenöt napjával ez sehogy se fér bele az egy esztendőbe. Arra meg gondolni se lehet, hogy párhuzamosan, egyszerre két vagy három mozdonyt is javítsunk, mert az meg rontaná az üzemkészségi százalékot. Ez igen fontos mutató, azt jelzi, hogy az összes mozdonyból hány százalék üzemkész. (Hogy ezt mennyire használják ki, az már nem ránk tartozik, a mi dolgunk, hogy a mozdonyok mind nagyobb része üzemképes legyen.) Az év elején összedugtuk a fejünket — műszaki vezetők, a pártvezetőség, a szakszervezet, a szocialista brigádvezetők és addig számolgattunk, míg kiderült, hogy a tizenöt napot kereken kétharmadára, tíz napra lehet leszorítani. Ehhez persze mindennek úgy kell menni, mint az óra. Elkészült a hálóterv, szinte percre kiszámítva, mely művelet mikor kezdődik, mikor fejeződik be. Részfeladatokat kaptak az egyes brigádok. Például Beles Lajos villanyszerelőt bíztuk meg, hogy csoportvezetőként szervezze meg, dolgozza ki a mozdony villamos berendezéseinek javítását. Hozzá kell tennem, hogy ez igen fontos része a mozdonynak, hiszen az M—62-es erőforrása Dieselmotor, de az erőátvitelt már elektromotorok biztosítják. Stéhli József csoportja ugyanezt végezte el a fékberendezésekkel és egyéb segédberendezésekkel kapcsolatban, Bertók Lajos csoportvezető irányításával a motorok szét- és összeszerelésének meggyorsítását szervezte meg a brigád. Talán mondanom sem kell, hogy szocialista brigádok dolgoznak a műhelyben, akiknél nincs szükség arra, hogy bárki is munkára nógassa az embereket. Február elején indultunk az új módszerrel és ma már elmondhatom, hogy bevált. Most adjuk ki a hatodik D—3 vizsgás Diesel-mozdonyt, pedig még el sem telt két hónap. Persze, nem ment minden ilyen simán, ahogy elmondtam. Menet közben derült ki, hogy a hengerfejek javítása sehogy se fér bele a hálódiagramban rögzített ütemtervbe. Nem tehettünk mást, megbeszéltük az emberekkel, hogy „eltolt műszak”-ra van szükség. Ez annyit jelent, hogy akik a hengerfejen dolgoznak, nem héttől félnégyig lesznek a műhelyben, hanem éjféltől fél kilencig. Hasonlókéonen kellett átszervezni a munkát, „eltolni” a műszakot, amikor az egyik motornál a szétszedéskor derült ki, hogy a vezérmű- tengelvt is cserélni kell — ami különben nem része a D—3-as vizsgálatnak, javításnak. Az emberek tudomásul vették, hiszen itt a pártszervezetnek már régóta sikerült olyan légkört kialakítani, amelyben sohasem mondjuk azt, ha valami váratlan akadály jön közbe, vagy nehéz feladatot kapunk, hogy miért nem lehet megcsinálni. Inkább azt mondjuk, hogy hogyan lehet megcsinálni. T izenöt helyett tíz nap, sőt néha ennél kevesebb a nagyjavítás átfutási ideje Dombóváron. Ezért mosolyogtam a minap, amikor olvasom a szaklapunkban a hírt, hogy az egyik — szomszédos —- fűtőházban sikerült a szerelőknek az M—62-es mozdony D—3-as vizsgájának idejét húszról tizenöt napra csökkenteni. Ezzel én nem dicsekednék és magamtól a mi eredményeinkkel sem, ha éppen nem jár itt az újságíró elvtárs. De kérdezett, én válaszoltam. <J> Befejeződtek a megye ipari szövetkezeteiben a mérlegzáró közgyűlések ’ Az elmúlt hetek során me. gyeszerte összegyűltek az ipari szövetkezetek tagjai, hogy a szövetkezeti önkormányzat legmagasabb fórumán, a köz. gyűlésen tárgyalják meg az elmúlt esztendő és a decemberben befejeződött IV. ötéves terv során végzett munkát. illetve tanácskozzanak az Idei év és a nemrég kezdődött tervciklus feladatairól. A múlt szombaton az utolsó ilyen közgyűléseket tartották megyénkben. A Tamási Vegyesipari Sző- Vetkezet tagsága előtt Kalmár István elnök beszélt az eredményekről, s a feladatokról. Ismertette azt a dinamikus fejlődést, melynek során öt év alatt közel háromszorosára nőtt az évente előállított ter. snelésj érték, s majdnem ötszörösére a nyereség. 1975-ben a' létszám minimális növekedése mellett 15,7 százalékkal növekedett a termelés volumene, s elérte a 72 milliós ér. téket. A gazdasági eredmények növelését biztosította, hogy a munkaszervezés területén megkezdték a munkafo. lyamatok koszerű irányításának megalapozását. Javult a munkafegyelem, a munkaidő kihasználása. Ezt a fejlődést tükrözte a bérek növekedése is. Tavaly az éves átlagbér 1553 Ft-tal növekedett, s évvégére elérte a 24 400 forintot. Szintén szombaton tartotta mérlegzáró közgyűlését Duna. földváron az év közben egyesült Faipari és az Építőipari Szövetkezet. Nemes Ferenc elnök a két szövetkezet eredményeit összegezve értékelte az elmúlt év, illetve évek munkáját. Az összevont termelési érték a tervidőszakban 14,8 millióról 21 millió forintra emelkedett. Jelentős volt a faipari szövetkezet exporttevékenysége, melynek során sok tőkés országban ér- tékesítették faipari termékei, két. Jelentős szerepet töltöttek be a szövetkezetben a szocialista brigádok. Ezek megalakulását követően a termelési eredmények ugrásszerűén emelkedtek. 1974-ben elnyerték a könnyűipari miniszter által adományozott Kiváló ipari szövetkezet címet. A most kezdődött V. ötéves terv feladatainak ismertetését azzal kezdte Nemes Ferenc, hogy a létszámot nem tudják és nem is kívánják növelni. A fejlődést teljes mértékben a műszaki színvonal növekedésével kívánják megoldani. Szerepel terveik között egy központi telephely építése. Korszerűsíteni kívánják a be. tonáru üzemet, s ennek során átalakítják a gyártástechnológiát úgy, hogy a termékeket gőzöléssel száríthassák. A korábban tervezettnél egy héttel később, múlt szombaton tartották meg a mérlegzáró közgyűlést az Iregszem- csei Vegyesipari Szövetkezet, ben. Itt az öt év során 16,8 millióról 38,3 millióra növelték az éves termelési értéket. Ez alatt jelentős mértékben nőtt a termelékenység, ugyanúgy, mint a dolgozók átlag, keresete. A mostani ötéves tervben változatlan létszám mellett 63 millióra kívánják növelni a termelés volumenét, ami a termelékenység további jelentős fokozását teszi szükségessé. Az öt év alatt a lakossági szolgáltatás, a tervek szerint, az egyéb tevékenységnél nagyobb ütemben növekszik. , ” sz t “ » BVK A gépek nincsenek kihasználva A Borsodi Vegyi Kombinát szekszárdi.. gyáregységében 1972-»ben kezdődött a folyamatos ' termelés. A gyár tervezett évi termelési értéke ki- lenQvonmillió- forint' volt. 1975- ben már nemcsak a kilencven- millió forintot érték el, hanem azt harmincegymillíó forinttal túl" is teljesítették. Az eredeti .elképzelések szerint éventé hatvanezer műanyag ajtót gyártottak volna, de a jelenlegi igények mellett csak húszezret -tudnák értékesíteni. Ezért új termékek gyártását —. redőny, válaszfal, falburkolat — kellett beyezetni. Ezeknek és más termékeknek a gyártásával sikerűit a tavalyi évben a 121 millió forintos termelési értéket elérni, de az ajtók gyártásához szükséges gépek kihasználtsága egyharmada a lehetségesnek. Pedig az országos igények lényegesen nagyobbak, a hatvanezer ajtó az éves felhasználásnak csupán 2 százaléka lenne. Igaz, a műanyagból készült valamivel drágább a faajtónál, 'de beszerelése nem igényel asztalos szakmunkát és nem kell festeni, utókezelni. Az elmúlt évben kétszázezer négyzetméter falburkolat, nyolcvanezer darab redőny és kétezer négyzetméter válaszfal készült. A műanyag ajtó — amelyből húszezer készül — gyártásának egyik munkafázisa. Csaknem teljesen gépesített az ajtók összeszerelése. Az extruderüzemben folyamatosan — három műszakban — folyik a termelés.
