Tolna Megyei Népújság, 1976. március (26. évfolyam, 52-77. szám)

1976-03-19 / 67. szám

Kiaknazaîlan tehetőség BUBoa» és oBcfatés îskolamozi, iskolamozi. Na­gyon komolyan emlegetik köz­művelődési fórumokon a mozi­üzemi vállalat „iskolai vállal­kozását”. Nem arról van szó, amit ez a fogalom akár tíz éve jelentett: hogy a tanulóifjúság elvonul a moziba, s rendes évi jutalomként kollektíván meg­tekint egy színes, szélesvásznú filmet. Elvont fogalmak konkrétan Á moziüzemi vállalatoktól elvárják, hogy kivegyék részü­ket a közművelődési tevékeny­ségből. A Tolna megyeit nem kellett biztatni, sőt: egy sor or­szágos kezdeményezés innét Indult el. Az elsők között vol­tak, akik felkínálták az isko­láknak a lehetőséget, hogy be­iktathassák az oktatásba a rö­vid- és játékfilmek sorát. ■ Az ajánlat világos és a kívül­állót is fellelkesíti. Az általá­nos és középiskolákban a kü­lönböző tantárgyakban néme­lyik órát helyettesítse film. Miért ne, ha alkalmas filmek vannak és ha ezeket a mozi­üzemi vállalat szinte képletes összegért odaszállítja, levetíti és visszaszállítja...? Az iskolás gyerekek szülei is tudói, hogy az ismeretek el­avulása mennyire valós folya­mat. Némelyik természettudo­mányi ágban az ismeretek fele tízévenként korszerűtlenné válik. Az új ismeretek újfajta megközelítési módot kívánnak. Ilyen a filmes szemléltetés, amelynek hatékonyságát az is MI VAN A TUDATBAN? — teszi fel néha magának a kér­dést egy-egy meghökkentő, új­szerű — vagy makacsul kitar­tó — magatartás vagy véle­mény kapcsán az ember. Hol úgy tűnik: mennyire elmaradt, mennyire konzervatív ez a tu­dat. Aztán pont fordítva: hon­nan, hogyan kerülnek ezek a soha nem látott, soha nem ta­pasztalt tartalmak — ötletek, vélekedések, gondolatok — a tudatba? Nem új a benyomás a tudat kettősségéről: hol a múlthoz kötődik, hol pedig el­rugaszkodik, nemhogy a múlt­tól, hanem jelenünktől is. Hol „elmarad”, hol „előrerohan”. Vagy nem akar változni, vagy úgy változik, hogy abban biz­tos eligazodások alig lelhetők fel. Mi minden van a társadalom tudatában? Definíció helyett kezdjük el felsorolni. Szokások és norma- rendszerek. (Vonatkozhatnak ezek az erkölcsre, az ízlésre, a divatra, a fogyasztásra, az élet­módra.) Vannak benne hirte­len támadt hiedelmek és igen­csak stabil beidegződések, köz­hangulatok és előítéletek. (Vo­natkozhatnak ezek politikai helyzetre, embercsoportra, in­tézmények, országok, népek, nemzetiségek megítélésére.) Már itt látható: a társadalmi tudat olyan gyűjtőmedence, amelyben az ismeretek, a vé­lekedések nem a valóság fény­képszerű másolatai. A normák­ba, a beidegződésekbe, az elő­ítéletekbe belejátszik a hagyo­mány, belejátszanak érzelme­ink, belefolynak, a társadal­q4 1 1976, március biztosítja, hogy kísérletek ta­nulsága szerint a tanulók na­gyobb része vizuális típus, az­az jobban megjegyzi azt, amit nemcsak hall, hanem lát is. Sokszoros a segítség, amikor elvont fogalmakról van szó: ezek ugyanis fiimi megjelené­sükkel tulajdonképpen konk­réttá válva sokkal könnyebben megérthetők. (Mindezt egyszer már felfedeztük, amikor az iskolatelevízió hatékonyságáról kellett meggyőzni saját ma­gunkat...) De lehet folytatni a jó fil­mek dicséretét: a történelmi eseményeket szubjektív közel­ségbe hozzák, gyors, koncent­rált információt közvetítenek, reprodukálják a valóságot, do­kumentatív erejük van, komp­lex módon tárják fel az ábrá­zolt valóságot. Az ismeret lóg a levegőben A kezdeti „fellángolást” jel­zi, hogy 1973-ban, amikor az iskolamozi-hálózat beindult megyénkben, volt olyan iskola, amelyik minden hétre kért ve­títést. Ennek a fele sem való­sult meg, ezek közül az isko­lák közül több már a követ­kező esztendőben csaknem tel­jesen visszavonult... Miért? A filmek önmagukban nem fogják megváltani az oktatást, sőt, van köztük olyan is — nem kevés —, amelyik egysze­rűen unalmas, ha csupaszon kerül bemutatásra. Csupaszon, azaz anélkül, hogy megfele­lnünk vezetésére hivatott in­tézmények és tömeghírközlő szervek. Valamennyien már ér­telmezett formában bocsátják rendelkezésünkre életünk sző­kébb és tágabb társadalmi ké­pét, amelyet saját magunk újabb értelmezések tárgyává teszünk. A lényeg mindenkép- . pen az, hogy a társadalmi tu­dat — amely a társadalmi lét valamilyen kifejeződése — so­ha nem úgy „egy az egyhez” „képezi” le a valóságot, mint a fényképezőgép. Miért? Mert a társadalmi tudat meg van terhelve, időnként túl van zsúfolva a múltból, a történe­lemből, más társadalmi hely­zetekből átörökölt vagy átvett tartalmakkal. Olyannyira, hogy ezek — mint előítéletek, mint jelképek, szimbólumok, mint tekintélytisztelet, mint erköl­csi beidegződések — eseten­ként el is takarhatják a tár­sadalmi jelenséget. Ami arra mutat, hogy a társadalom tu­datának bizonyos mértékben önálló élete, belső, sajátos tör­vényeknek engedelmeskedő fo­lyamatossága van. Más szóval a társadalmi tudat megőrző jel­legű : őrzi az egyszer már meg­történtet, s azt esetenként „nem oda illő” módon tükröz- teti. AZ EBBŐL ADÓDÓ visszás helyzetek, a tudat és a lét időnként szemet szúró meg nem felelése azonban bizonyos po­zitívumot is hordoz: a társa­dalmi tudat megőrző jellege teszi lehetővé, hogy tudatosít­suk az időt, hogy kifejezzük és aktualizáljuk azt, ami a múlt­ban történt, ahol nem lehet-, tünk jelen, amit nem élhet­tünk át saját élményünkként. A történelmi korszakok, a tör­ténelmi időbeliség jelentkezik ezért a társadalmi tudatban, amikor az „nem felejt”, nem hajlandó „megtörténtként” le­tudni eseményeket, amikor ta­lően előkészítve beépülhetne az oktatási folyamatba. A be­épülésnek nem az előkészítés az egyetlen eleme, hozzá tarto­zik a feldolgozás, a filmet kö­vető megbeszélés, sőt alkal­manként a vita is. Ha ezekre nem kerül sor, a film adta ismeret „lóg a le­vegőben”, a gyerekek a vetí­tést unják, nem figyelnek oda, és a pedagógus úgy tapasztal­ja, hogy semmi értelme a mo­zinak. Igaz, ezek a tanárok ar­ra már nem gondolnak, hogy mindez elsősorban rajtuk mú­lik. Passzivitásuk bizonyos terü­leteken meglepő. A mozisok kérték őket, hogy küldjék el észrevételeiket, jelezzék, hogy melyik filmsorozatot lehet jól használni, melyiket találják al­kalmat! an nak. Egyetlen visszajelzés sem ér­kezett. Persze vannak iskolák, ahol nagyszerűen megy a mozizás — például Decsen, Dombóvá­ron, Bonyhádon, Regölyben, DunaföldVáron — itt nem szó­rakoztatásnak vagy egyszerű illusztrációnak tekintik a fil­meket, hanem betervezett, be­épített része az oktatómunká­nak. Miből válogatnak? A moziüzemi vállalatnál — ahol képzett népművelő az iskolamozi gazdája — azt tart­ják ideálisnak, hogy havonta egy filmprogramot vállaljanak nulságosnak vél é6 aktualizál mások által átélt tapasztalato­kat, amikor „makacs”, „kon­zervatív”, nehezen változó. MEGMOZDlTÁSÁHOZ ezért az emberi életfeltételek radi­kális megváltoztatása kívánta­tik meg. És ne felejtsük: a társadalom tudata nemcsak a múlt szócsöve. Éppígy tartal­mazhat és tartalmaz is való­ságként számon tartott híradá­sokat, tényként elfogadott elő­rejelzéseket a társadalom jö­vőjéről. A társadalmi tudat jö­vőt előrejelző jellege megint- csak lehet nagy pozitívumok és visszásságok forrása. Pozití­vum, hogy a társadalom tuda­ta képes „leképezni” a jövőbeli még meg nem történtet, hogy a tudományos valóságmegis­merés segítségével hipotézise­ket alkosson, hogy következ­tessen a várhatóra, hogy közei­be hozza és kikalkulálja a le­hetőségeket. De ez a sajátos­sága vissza is üthet: a társa­dalmi tudat — miközben ki­fejezi a jövőbeli még meg nem történtet, a várhatót, az esedé­kest — ezt időnként behelyet­tesíti az adott valóságba. Az egyelőre csak ésszel elgondol­ható jövő megjelenik, mintha már lenne. Jövő és jelen eb­ben az esetben azonos való­sággá válnak; a még sohasem­volt világot elkezdik aktuális­ként, jelenvalóként számon tartani; vagyis a jövő felől tó­dulnak be a tudatba olyan tar­talmak, amelyek eltakarják vagy eltorzítják a tudat elé ál­ló jelenségeket. És ez még nem minden. A valóság „tiszta” tükrözése azért 6em valósulhat meg egyköny- nyen, mert az, ami tükrözi, a tudat, maga is aktív. Az egy­szerű tükör önerejéből soha nem képes a valóságot más és más arányokba mutatni. Az az iskolák. Ez sem jelent a mozinak nyereséget, ahogy mondják: „nem az iskolamo­zin akar a vállalat keresni”. Véleményük szerint legjobb a vegyes program, amiben van játékfilm és rövidfilm is. A jó példaként emlegetett Decsen így válogatnak, de például Bá- taszéken csak játékfilmeket, Bölcskén csak rövidfilmeket kért az iskola. A moziüzemi vállalatnak van sajátkészítésű ajánlójegyzéke a filmekről, de létezik már köz­ponti kiadvány is. Ezekben a könyvecskékben osztályonként és tantárgyanként szerepelnek az ajánlott filmek. Nézzünk egy példát. Az ötö­dik osztályos élővilágórákhoz hat rövidfilmet kínál a „nagy” katalógus, köztük például a ház körül élő állatokról, a szőlőművelésről, bortermesztés­ről, a keresztespókról vagy a méhecskéről. A filmeket a moziüzemi vál­lalat sokféle forrásból szerzi be: a fővárosi filmraktárból, a MOKÉP ismeretterjesztési filmraktárából, a pécsi és szek­szárdi népművelési filmtárból, az egészségügyi központtól. A vála- ék ehhez mérten — bő­séges. És a hatás? Az ilyen is, olyan Is. De évente 490 alkalommal oktató szándékkal peregnek a film­kockák a megyében, több mint hatvanezer látogató előtt. Mindkettő elég magas szám ahhoz, hogy már csak ezért is érdemes legyen odafigyelni az iskolai mozizásra. emberi tudat viszont aktív, ké­pes — önerejéből — kinyílni és bezárulni, a valóságot kü­lönbözőképpen tükrözni. Ezen a ponton azonban át­térünk a tudat köznapinak ne­vezhető világába. A köznapi tudat az egyes emberek konk­rét élethelyzeteinek és társas kapcsolatainak tudata. A tár­sadalmi tudat erre a szintre az emberi viszonylatrendszerek közvetítésével, felerősítve vagy meggyengítve jut el. Éppen ezek a közvetítőrendszerek — család, munkahely, baráti tár­saság, egyéb kapcsolatok — te­szik lehetővé, hogy az embe­rek köznapi tudata megintcsak bizonyos fokú önállóságot, ön- törvényűséget, sőt „védettsé­get” tudjon magának teremte­ni a széles értelemben vett társadalmi tudattartalmak ha­tásaival szemben. A KÖZNAPI TUDAT a tár­sadalom alapegységeinek (csa­lád, munkahely, stb.) beikta­tásával tudatosítja a társadal­mi összefüggéseket, az ember csak ezek szövevényébe ágya­zódva találkozhat „a” társa­dalommal és „a” társadalmi tudattal. És így termeli újjá azt — miközben a tudomány, a tudományos ismeretterjesztés, a köznapi életbe betörő objektív összefüggések jóvoltából való­ban vissza is tükrözi. Hiszen csak e visszatükrözés révén le­het zökkenőmentesen — vagy legalábbis kevés zökkenővel — működtetni magát a társadal­mat, lehet kitűzni történelmi irányokat és megközelíteni tör­ténelmi célokat. PAPP ZSOLT I Ííipuemé Helyzetkép is történelmi áttekintés Bár az elmúlt héten tovább emelkedett az influenzás és az influenzaszerű megbetegedé­sek száma — kereken 83 ezer beteg fordult orvoshoz —, változatlanul nem valószínű országos méretű járvány ki­alakulása — erről tájékoztat, ták az MTI munkatársát az Egészségügyi Minisztérium il­letékesei. Továbbra is első­sorban az ország középső te­rületein gyakoribbak a meg­betegedések, a Dunántúl dél­nyugati és az ország keleti megyéi kevésbé érintettek. A megbetegedések száma lénye, gesen kisebb mértékben emel­kedik a szokottnál, ezt az is jelzi, hogy a tavaly télen le. zajlott influenzajárvány első öt hetében több mint három­szor annyian fordultak orvos, hoz, mint a legutóbbi öt hét alatt. Helyi járványgócokat az ország számos részében észlel­tek. jelentős terjedés nélkül. A betegeknek csak kis részé­nél alakult ki az influenzára jellemző magasra szökő láz, 6s különböző végtagfájdalmak, * Un influenza di freddo ^ — magyarul a hideg behívása, hatása — 1743-ban a krónika által feljegyzett első világjár. vány idején nyerte elnevezé­sét a betegség, amely később, például 1889—90-ben, majd 1918—19-ben, a hírhedt spa- nvolnátha képében okozott járványt. Hasonló lefolyású járványra azóta nem volt pél­da, ám az influenza évről év­re újra felbukkan. Mi az oka. hogv látszatra „komolyabb” fertőző kórokat a tudomány­nak sikerült törölnie a .iár- ványlistáról, s az influenzával eddig nem sikerült megbir. kőzni? A kérdésről dr. Dömök István, az Országos Közegész, ségügv; Intézet főosztályveze­tője tájékoztatta Gergely Ró­bertét, az MTI munkatársát — Egyszerűen fogalmazva úgy mondanám, hogy az influ­enzavírus felépítése, antigén, szerkezete nagyon gyorsan változik. A londoni és az atlantai nem­zetközi influenzaközpont, s a velük szorosan együtt dől. gozó nemzeti központok és izoláló laboratóriumok I960 óta folyamatosan regisztrálják az új törzseket. Nem minden új influenza, vírus kénes terjedni: a mos­tani, a Viktória 3/75. amelyet Hongkongban „értek tetten” például rokonságban áll az előző évi járványt okozó Port Chalmers vírussal. így nagyon sok ember — átesvén a fer­tőzésen — már védett, immu­nis, de éppen az emberek fo­kozódó védettsége készteti a vírust arra, hogy évről évre változtassa tulajdonságait —- ezt éljük át most is. — A vírus változásának má­sik, átlagosan 12—14 évenként előforduló és robbanásszerű járványos okai esetében az a legvalószínűbb, hogy bizonyos, az állatvilágból származó influ­enzavírusok keverednek a hu­mán influenzavírussal. Ennek az a következménye, hogy az emberi vírus átveszi az állati kórokozó antigénszerkezetét, ugyanakkor megőrzi az embe­rek közötti szóródásának ké­pességét. 1933-ban sikerült először izolálni, kimutatni az influenza vírusát, s az utóla­gos vizsgálatok valószínűvé tették, hogy a sertés-influen­zavírushoz közelálló vírus okozta a már említett pusztító spanyolnáthajárványt. VIRÁG F. Ê. Társadalmi tudat — köznapi tudat

Next

/
Oldalképek
Tartalom