Tolna Megyei Népújság, 1976. február (26. évfolyam, 27-51. szám)
1976-02-12 / 36. szám
Hol kezdődik az igazi takarékosság? Bármennyire j ^^tónak tartjuk is, hogy a vegyipari Vállalatok az anyag, és energia-takarékosság jegyében hozott - intézkedéseikkel tavaly 450 millió forintot tettek bele a népgazdaság pénztárába, meggyőződésünk: a cégek egy részénél csupán az egyensúlyt állították helyre, azaz, véget vetettek a pazarlásnak. A takarékosság és a pocsékolás megakadályozása ugyanis, bár összetartozó, de kétféle teendő. Ott, ahol nem engedik sárba gyúrni a cementet, az épületszerelvényeket, ahol inkább bemennek a raktár mélyére, mintsem hogy kiadják a kéznél lévő, de a szükséges méretet jóval meghaladó rúdacélt, csupán azt teszik, ami természetes. Ami természetes kellene, hogy legyen; útját állják a fölös felhasználásnak. Mindenütt meglelhetjük ezt? Sajnos, szó sincs erről. Ezért fogadjuk fenntartással azok büszkélkedését. akik nagy buzgalommal részletezik, mi mindent tettek a takarékosságért, ám némi faggatódzás Után kiderül, pusztán néhány lyukat tömtek be, ahol eddig a semmibe hullott anyag és energia. Be kell látnunk: hosszú éveken át a termelők — de a nem termelő területek szintén — csekély jelentőséget tulajdonítottak annak, mihez mennyit, s mit használnak fel. Eléggé általános gyakorlat visszaszorítása tehát a cél. azaz, nem érhető el köfiy- nyen. Elengedhetetlensége viszont vitathatatlan, mivel a termelés növekedése automatikusan gyarapítja az anyagéi energiaszükségletet. Ha ezt' tetézi a fölös felhasználás, akkor megoldhatatlan feladat elé kerülünk. Tavaly tizenhárommilliárd forint értékű műtrágyát juttatott a földbe a mezőgazdaság. Álljunk csak meg! Valóban maradéktalanul a földbe került e nagy summa ellenértéke? Ott és úgy, ahogyan a legcélszerűbb? A szakemberek számítása szerint a tárolási és egyéb veszteségek legkevesebb 10—15 százalékkal vámolják meg az évről évre növekvő műtrágyamennyiséget. Ehhez lméS adjuk hozzá ________la szakszerűtlen felh asználás, a fölös földbetevés becsült adatait, s akkor igazán meghökkenhetünk: az áru negyedét, forintban 3,2 milliár- dot megtakaríthatnának! Amihez először a szállítási, tárolási veszteségek fölszámolása szükséges, ám másodszor, igazi takarékosságként az, hogy átgondolt, az agrokémia leg. úiabb ismereit és módszereit alkalmazó legyen a hasznosítás. Az elsőhöz elég az ellenőrzés szigorítása, s némely technikai feltétel megváltoztatása. A másodikként említett teendőkhöz viszont új mó. don gondolkozó szakemberek serege kelL Példatárunk — s ez korántsem őröm — rendkívül gazdag. Bárhová tekintünk ugyanis, föllelhetjük a réseket, nyílásokat, melyeken át veszendőbe megy az. ami mindannyiunk javát szolgálhatná. Jó dolog, hogy tervezők és gyártók napirendre tűzték a szerszámgépek előállításának anyag, és energiaigényét, illetve ezek mérséklését. Igen, akad itt is megtakarítanivaló. Még több azonban ott, ahol a termékösszetétel életkorát rögzítik a gyártási dokumentumok. Ezekből lígyebek melI lett kideríthetjük, hogy a hazánkban ma készített ún. egyetemes szerszámgépek termelésén belül ötvennyolc százalékos arányt képviselnek azok a konstrukciók, amelyek életkora — a prototípus elfogadásától számítva — tizenegy és húsz év között van! Vajon a munka társadalmi hatékonyságát tekintve, nem itt lehet keresni az igazi megtakarítások fórrá- sait? Hiszen a szerszámgépek nemzetközi árszínvonala a legutóbbi esztendőkben átlagosan évenként nyolc-tíz százalékkal emelkedett. A magyar termékek exportárai ugyanakkor ezen a területen csak öt-hét százalékos növekedést értek el, ami fényt vet a termékszerkezetnek a nemzetközi követelményekhez mért elmaradottságára. Kézenfekvő: a vas- vagy acélöntvénynek mindegy, korszerű. vagy elavult áru készül-e belőle. Nekünk azonban, az eszközöket felhasználó embernek miért közömbös ez?! Ne becsüljük 1® mindazt, ami a legutóbbi két esztendőben a takarékosság, a meglévő források ésszerűbb hasznosítása érdekében történt. Fon- tosak ezek a eredmények. Ám elismerő értékelésük nem ok arra, hogy bárhol is elégedettek legyenek. Eljutottak egyről kettőre, de háromra még nem. Esetlegesek, bátortalanok azok a kezdeményezések, amelyek az igazi takarékossághoz, s ezzel a dolgok ne. hezebb részéhez kapcsolódnak. Mert könnyebb áttekinthetővé tenni az anyagelszámoltatási rendszert — s ez sem csekély lépés —, mint egy új, az anyagot, az energiát, az élőmunkát: fajlagosan jobban hasznosító termékkel előrukkolni. Csakhogy a legtökéletesebb anyagelszámo! látási rendszer is keveset ér, ha a műhelyből, az üzemből olyan áru kerül ki. amilyet a talpraesett kereskedők kínnal-ke. sérvvel tudnak eladni. Ahol időben I fölfedezik, _________________1 miként k apcsolódik az egyszerűbb út a bonyolultabbhoz, mi módon követi a pazarlás megakadályozását a tényleges takarékosság, ott már azt sem lesz nehéz meglelni, ami a szű- kebb és nagyobb közösségnek hasznos, mert célszerű. MÉSZÁROS OTTÓ Zárszámadás előtt Pálfán A KORSZERŰ GAZDÁLKODÁS feltételeinek bővítése érdekében több mint 45 millió forintot ruházott be a negyedik ötéves terv folyamán a kiváló címmel kitüntetett pálfai Egyetértés Mg. Termelőszövetkezet. Figyelemre méltó a beruházás említett összegének a megoszlása: 22 milliót fordítottak építésre és 23 400 000N forintot gépek vásárlására. A kérdés, hogy megérte-e —* a saját erőből, hitelből és. állami támogatásból — ennyit fordítani a hatékonyabb termelés feltételeinek bővítésére, jelen esetben csak szónoki lehet. Tudniilik a csekély közgazdaság; ismeretekkel rendelkezők is igent felelhetnek a kérdésre, ha figyelmesen olvas, sák az itt következő adatokat. 1970-ben a pálfai Egyetértés Tsz. gazdái 37 539 000 halmo- zatlan termelési értéket hoztak létre. Ebből a növény- termesztésé volt 12 820 000. az állattenyésztésé 18 610 000, egyéb — főként építési — tevékenységé 6 109 000 forint. 1975 végén, amikor a közös gazdaság már haszonélvezője is az iparszerű mezőgazdálko. dás megalapozásának, a hal- mozatlan termelési érték 60 millió forint felett volt. Ebből a növénytermelés részét 23 406 000, az állattenyésztését 30 840 000 forint, az egyéb tevékenység részét 5 691 000 forint képviselte. De lépjünk tovább, mert egyéb is dokumentálja pártunknak és kormányunknak a mezőgazdaság fejlesztését cél. zó határozatait, intézkedéseit. A korszerű gazdálkodás erő1976. február 12. södését jelzi, hogy a tervidőszak elején az Egyetértés Mg. Tsz. tagjainak a száma 703 volt, közöttük a dolgozó tagoké 522. A negyedik ötéves terv záró évének végén az Egyetértés Pálfán 583 tagot számlált, a dolgozó tagok száma 387 volt. A termelőszövetkezet 3191 hektáros földterülete a tagoké, vagy kívülállóké volt a tervidőszak elején. Ma, a földterület 65 százaléka a termelőszövetkezet tagjainak közös tulajdona, 44 százaléka pedig a tagoké. A föld- vagyon megváltására közel kétmilliót fordítottak a pálfai- ak, akik e hét végén tartják zárszámadásukat. AZ EMBERREL VALÓ TÖRŐDÉS számadatai is imponálóak, hiszen a termelőszövetkezet szociális és kulturális alapját alkotó pénzössze. gek nem függetlenül növekedtek a gazdálkodás eredményeitől. 1975-ben a szövetkezet 747 989,90 forintot fordíthatott szociális célokra. így betegségi és szülési segélyek kifizetésére, a járadékos tsz- tagok terménnyel való ellátá. sara, névadók, házasságok, vagy bevonulás alkalmából történő segélyezésre, továbbá a nemzetközi nőnap itt mindig kiemelten kezelt megünneplésére. A 72 406,40 forintos kulturális alapból a gazdaság legtöbbet a szakember-utánpótlásra hivatott ősz. töndíjasalra fordította. Több, mint harmincezer forint jutott így is országjáró kirándulások költségére, a sportkör támogatására, színházi és mozielőadások megvásárlására, a könyvtár gyarapítására. A FENTIEKBŐL nem nehéz arra következtetni, hogy a pénteken sorra kerülő zárszámadás hétköznapisága ellenére is ünnepi alkalma lesz Pálfán a közösen végzett munka áttekintésének. ■ ■■ rr a m m rr r __■ J ovonk jelzőszámai Tények és adatok a népgazdaság V. ötéves tervéből I8-20V. A lakosság fogyasztása “He Egy főre jutó fogyasztás 93-95 kg 98-100 Lesz-s agrokémiai társulás Dombóváron? M inden korábbinál gyorsabb ütemű volt a mezőgazdaság fejlődése az elmúlt négy évben, azonban probléma, hogy évek óta nincs előrelépés az üzemek közti társulásos együttműködés területén. Enélkül pedig ma már nem lehet előre haladni. — egy évvel ezelőtt állapította ezt meg a dombóvári városi pártértekezlet beszámolója és természetesen állást foglalt a pártértekezlet a társulások létrehozása mellett. A városi pártbizottság legutóbbi ülésén szintén szóba került a mezőgazdasági üzemek közti együttműködés, mégpedig konkrétabb formában: Létre lehetne, sőt kellene hozni az agrokémiai társulást, tavaly már volt ezzel kapcsolatban tanácskozás az érdekeltek közt, ám az ügy egyelőre „alszik”. Nem történt megegyezés, miközben a MÁV készülődik a volt téglagyárhoz vezető, használaton kívüli iparvágány felszedésére, ezáltal ez a 10 hektáros terület, ami — egyik varációként — kiválóan alkalmas lenne a társulás központi telepének, értéktelenné válik. Ma már — a mezőgazdaság szocialista átszervezése után másfél évtizeddel — feleslegesnek tűnik bizonyítani a nagyüzem fölényét a kisüzem felett. Csaknem mindenütt kialakult az optimális üzemméret, a tsz-ek, állami gazdaságok területe megfelel ennek. Ám az optimális méret más, 6okkal nagyobb, ha a mező- gazdaság kemizálásának követelményeit vesszük figyelembe. *• :• V:N agyfokú pazarlás folyik « a műtrágyával — a tárolási veszteség néhol meghaladja a 20 százalékot, kár származik abból, hogy gyakori a talaj tápanyag- tartalmához és a növény igényéhez képest a túladagolás. Célszerű és gazdaságos a műtrágyát ömlesztve szállítani, raktárban tárolni, központilag összeállítani a talajvizsgálat után a szükséges hatóanyagokból álló keveréket és speciális, nagy teljesítményű gépekkel kiszórni akkor, amikor annak itt az ideje. Ha a növényvédő szereket helikopterről szórják-permete2ik, nem tapossa traktor a talajt, nincs késedelem. Ha több gazdaságnak egy helyen fogadják az érkező műtrágyát, nem kell mindenütt készenlétben állni. Minderre még egy állami gazdaság — amelynek/területe többszöröse egy-egy tsz-ének — is nehezen képes, de megoldhatja saját erőből. Egy szövetkezet semmiképpen. Ezért lenne célszerű, ha a Dal- mandi Állami Gazdaság és a környékbeli tizenegy termelő- szövetkezet összefogna, figyelembe véve a kölcsönös előnyöket, érdekeket, de legfőképp a népgazdaság érdekét. Jó példáért nem kell mesz- szire menni, hiszen a szomszédban működik eredményesen évek óta a hőgyészi agrokémiai társulás. T avaly nem született megállapodás, noha az érdekeltek elvileg egyetértettek, a részletkérdésekben nem jutottak dűlőre. Ám az ügy nem kerülhet le a napirendről. (J)
