Tolna Megyei Népújság, 1976. február (26. évfolyam, 27-51. szám)
1976-02-01 / 27. szám
V;djr Miklós Ss@i©S©iI§Í€ fiú szeme e'é ernyőzte tenyerét a délelőtti napban, úgy nézett föl a domboldali kis nyaralóépiiiet- re. Nyitva az ablakok. Maga sem értette, mi izgatja ezen a v'tyillón, mért állt meg itt a földút közepén, va'ahányszor yisszafe'e iött a bo'tból a tei- iel, zsöm'évei, hogy egy pillantással fölmérje a látnivalón kihalt házak Nekivágott a sze’-'d lejtőnek, ft’ven léoé^el e’érte a to1 nk szóiét. Kerítése s<»m volt még, nébánv oövek te’e^ie cs^nán, egyszerűn besétált közöttük, a benézett az ablakon. A szoba közenén fiatal lény térde't a nyitott útHáska e’őtt, szedegette be’ő'e a női ruhákat, pulóvereket. Kariára kapott ppv kötegre va'őt, » ml- e’őtt e’indu’na a hétsó aitó felé, a fiú közvetlenül beszólt: — Ne segítsek? A >énv meglepetten pillantott föl. Keskeny arcában két mrtv maodu’aszom. de vonásai h’zonvta'anul tétováztok még k«r-!iazte, pverekkor és nővé válás határán. — 'fessék? — Derék’g csak a fojt. rövid t'Mú !ng- ben. lókéoíi maPah!ztoss-,et'«n, amint a párkányra könyököl. Vök M/’t’ R7f héttőm kn^an marad. Egv hete várlak. flro-tp hnpv e’önti arcát a vér, dühös volt magára: — Azt sem tudtad, hogy a világon vagyok! — Mért, te tudtad, hogy várnak? Még mind’g a táska e'őtt ku- poreott. » most h’^fe’en föl- ez’-enesedve megtalálta a hangját: — Elképzeltem. Más doí»o- tek i'eysincs nyáron. Ezért jöttök le. A f:ú nevetett, kicsit tán erő'ipHe is; — Es ti mért fio-éok nt nut- ***** b*Srom tvVirvt7 E’tv- r”7' ruccal is csak egy nő utazhat! — Kettő — vágta rá. •— a horAzriőd-te’ iöt+ái? Remek! Szélek a srácoknak! — Tudod mit? Ne patronál!. — Értem. El vagytok látva. A fiúitok utánatok jönnek. A lány egy fél másodoercnyl késéssel vonta meg a vállát: — És ha igen, akkor se lenne hozzá senkinek semmi köze. — Ha lenne, akkor nincsenek fiúk! Egy néma pillanatig farkasszemet néztek. A távolból kiáltás hallatszott: — Andrási András! Mi lesz már...? A fiú kicsit oldalt fordulva visszakiáltotta: — Jó, jó menjetek csak! Ebédnél tál "kozunk! — Aztán a lánynak mond’a: — A srácok, akikkel vagyok. Az, mintha megenyhülne: — András a neved? — Aha. És téged hogy hívnak.? — Juditnak. — Leguggolt, a táska zárjával bajlódott fiú fölpattant a párkányra, s beugrott. A lány még föl sem ocsúdhatott, már me'lékuporodott, s kivette kezéből a táskát, be- csattantotta a zárat, s körülnézett: — Nem is rossz ez a bungaló belülről sem — mondta elismerően. — A tiétek? Judit kicsit arrébb húzódott: — A miénk. Mért? —- Van benne fantázia... — Ez még csak négy fal. — Maid belakjátok. — Nyújtózott k'csit, aztán megkérdezte: — Te még nem érettségiztél, ugye? —> Nem. Miért? — Semmi, csak úgy.— zavartan, épp, hogy mondion valamit. hozzátette: — És a barátnőd? — ő már igen. ö aztán... leérettségizett — És... és milyen? — A barátnőm? — Mmtha gondolkodna egy pillanatig. — Hát tudod... izgalmasabb nálam. Százszor, milliószor! András kedvtelve nézegette: — Akkor érdemes megvárnom. — Elkésel a barátaidtól. — Épp az ő érdekükben maradok. — Maga alá húzott egy zsámolyt — Bár sok bizalmam n'ncs az ügyhöz. Azok a nők, akikért a barátnőik lelkesednek. .. — legyintett. — Tudod, mi az igazi? Akmek nincs barátnőié, mert nündenki más csak 'ehervadhat mellette. Akit a többiek csak lőtávolon kívül lepráznak ! Juditot e’kaota a boldog lány-nevetés, áradón kacagott. A fiú csak bámulta értetlenül, talán egy picit sértetten is. Zökkenve megnyílt az ajtó és belépett rajta egy nő. akitől beléállt a lélegzet. Sudár villódzás a kitáruló bejáratban, nyúlánk, felszökkenő láng. Igen, igazi nő volt, felnőtt és magabiztos, aki megszokta már, hogy elhallgatnak, ha be’ép egÿ szobába. Sportszoknyát, ant'topzekét viselt, kezében mellékesen lógázott hálószatyorban paprika, parad'csom, konvér, gyümölcs. Csodálkozva fordu't a kacagó Jud thoz, látta a vadidegen fiút. am'nt lassan fölemelkedik ültéből. — Mór azt hittem megbolondultál, hogy magadban nevetgélsz! Jud'tnak végre sikerült megszólalnia: — Ez And-ás. az ablakból. Beugrott segíteni. Barátságosan kezet nyújtott a fiúnak. — Ha segíteni akar. Itt aztán válogathat! Valahogy egyszeriben a lány Is magabiztosabb lett. — Te összeütsz va'amit a konyhán, mi meg rendet rakunk idebenn Andrással, jó? — Persze, szívesen! — a fiú csupa készség volt. — Hát akkor essetek neki 1 — s szatyrával jókedvűen eltűnt a hátulsó ajtóban. Sú'yos, teli csöndet hagyott maga mögött. — No^ Megmondtam? —Judit hangja csupa d'adal volt. A fm önkénytelenül félsut lógóra fogta: *— ö... ő a... barátnőd ? — ö. . , —■ Fura... inkább a nővéred lehetne. Judit fölcsillant: — Hasonlítunk? — Nem is az, csak... fene tudja... — Klassz, mi? — hunyorított rá. — Olyan, akit a többiek csak távolból mernek lep- rázni ! András még egyre az ajtóra meredt, nem válaszolt. Arra kapta csak vissza a fejét, hogy Juditból megmt kitör az előbbi hosszú, idegesítő kacagás. — Hagyd már abba! — toppantott indulatosan. — Még mindig nem találod ki? Anna az anyám. Persze, érezte, csak nem merte kimondani. sszenéztek némán, va!latón. A fiúnak arra kellett gondolnia, hogy ha a másik nőt pillantja meg idebenn félórával előbb, valószínűleg torkában dobogó szívvel továbbmegy.., Borsos Miklós rézkarca Filmjegyzst ISZONY A Németh László regényéből készült Hintsch György-film egykori bemutatója óta ismét felnőtt egy korosztály, amely elolvasta a könyvet, megismerkedett Kárász Nclli sorsával. Az ő kedvükért is megérte felújítani a filmet, amely önmagában véve jó alkotás, és a regényadaptációk között is a jól sikerültek közé tartozik. A film első vetítése előtti általános kételkedést újra átélik azok, akik most készülnek megnézni Hintsch mindmáig legjobb filmj't. Az Iszony monológ, Kárász Nelli hosszú monológja. Hogyan sikerül az ebből adódó sajátosságokat megőrizni, sőt a fBm formanyelvén újrateremteni ? Hintsch úgy készített jó filmet Kárász Nelli történetéből, hogy nem is próbá'kozott ennek az „én-központúságnak” az átvételével. Filmjében Kárász Nelll a főszereplő, de a világot nem az ő szemével látjuk. Ettől a felfogástól mindjárt újabb változtatások is természetesnek tűnnek: a szükségszerű tömörítések, kihagyások jó része. De egy nem: s ez Nelli házassága. A regényben jól éreztük a folyamatot, ami a Kárász-lányt, a Takaró Sanyival kötendő, eleve szeren- csát'en házasság felé sodorja. Akik csupán a filmet lánák, azoknak ez a házasságkötés nem eléggé indokolt, motivált, s éppen ezért — végső soron bűnös is. Mi mentheti fel Kárász Nellit, hogy felismerve ma- • gá'^n az iszonyt, mégis elfogadja Takaró Sanyit me- nekítőül, mi menti fel N-igvilkosság súlya alól? Igaz, a regényben sem a< ^ lindenre megoldást Nelli kényszerű házasságba indulása. Éppen ezért folyik a vita a mai napig is Németh László e — talán legismertebb — regénye és nőalakja felett. A film e vitában inkább azok mellé áll, akik Nellit nem makulátlan tragikus hősnek tekintik, csak tra- g'kus sorsú nőnek. Bár a regény szerint — a film ez- ze' az idővel már nem foglalkozik — saját magát nem tarja annak, a férjgyilk-sságot is csak alapnak, a rá- * épülő viszontagságmentes élethez. A rendező-forgatókönyvíró Hintsch okosan tette, houy a regénynek a befejezését nem vitte színre, csak ér: ‘keltette Ne'li további „lelki történéseit”. így volt kerek az Iszony, filmen. (virág) PARDI ANNA: Hj... Ha ölellek: sérülést, zúzódást, sebeket ölelek benned. Bár mindezt tagadod. Mintha el lehetne kerülni egyetlen kelepcét is: annyi szirénnel zúg, s oly kevés helyen hívnak tengerek. Csak annyit tudsz: harminc éves vagy. Vagy annyi se. Valaki elindult feléd: félarca árnyékban. Árnyékba húzódsz hát te is. De várod. Zonei krónika Bániív Jázsef zongoraestje Az Országos Filharmónia bérleti sorozatában Husek Rezső sajnálatos megbetegedése miatt koncertje elmaradt, s helyette, valóban az utolsó pillanatban, Bánky József lépett dobogóra. Bánky ismert, kitűnő zongorista, aki a közelmúltban Budapesten tartott koncertje műsorát adta elő Szekszárdon. Némi elfogódottságot ennek ellenére Is éreztünk a műsort nyitó Beethoven-szonátánál. Annál jobban sikerült a kőt nagy romantikus. Liszt és Schumann előadása: Bánky József itt valóban elemében volt, hallatlan biztonsággal, tökéletes technikai felkészültséggel szólaltatta meg a két népszerű művet (Mefisztó-keringő és Szimfonikus etűdök), melyek minden zongoristát igazi próba elé állítanak. Bánky József legfőbb erénye, technikai biztonsága, mely nem ismer lehetetlent, s a műsort záró monumentális Schumann-mű ezért jelentett Igazi élményt. Köz- ben, mintegy pihenésül, három rövidebb Chopin-mű hangzott fel, majd a második rész elején Debussy Imagesának három darabja. Bánky József igazi területe azonban a romantika, koncertjének legemlékezetesebb perceit a két nagy romantikus mester művei jelentették. A művelődési központ márványtermének közönsége kitűnő hangversenyt hallhatott, ettől függetlenül reméljük, hogy Husek Rezső elmaradt koncertjére is sor kerül majd..
