Tolna Megyei Népújság, 1976. február (26. évfolyam, 27-51. szám)

1976-02-25 / 47. szám

t Lerniyld Brezsnyev előterjesztette a kSzponti bizottság beszámolóját f (Folytatás a 6. oldalról) gyorsabban vezessék be az új termékfajtád gyártását, meg. felelő választékban, kitűnő minőségű termékeket állítsa, aak elő. Figyelembe véve az ország előtt álló gazdasági és társadal. mi feladatokat, meg kell javí­tani a bérezés és a normázás rendszerét. És van még a gazdasági ve­zetés megjavításának egy igen fontos láncszeme: az irányítás „ szervezeti struktúrájának és módszereinek tökéletesítése. Egyidejűleg erősíteni kell a de. mokratikus centralizmus mind­két elvét. Egyrészt fejleszteni kell a. centralizmust, útját állva ez­zel a hivatali és a helyi irány­zatoknak. Másrészt fejleszteni kell a demokratikus elveket, a helyi kezdeményező készséget, mentesíteni kell a vezetés fel- só lépcsőit a kis ügyek alól, a döntések meghozatalában biz­tosítani kell az operativitást és a rugalmasságot. III. II párt a fejlett szocializmus viszonyai között Az elmúlt ötéves terv ered­ményei meggyőzően tanúsítják, hogy a Szovjetunió Kommu­nista Pártja a lenini úton ha­ladt. Méltóképpen teljesíti a munkásosztály, minden dolgo- / zó, az egész nép politikai ve­zetőjének szerepét. Ismét megmutatkozott a tu­dományos előrelátás ereje, a párt politikájának realizmusa, az a képessége, hogy a kom­munista építés feladatainak megoldására irányítsa a töme­gek energiáit. Pártunk magasra tartja a marxizmus—leninizmus és a proletár internacionalizmus zászlaját, becsülettel teljesíti történelmi küldetését, lanka, datlanul harcol a kommunista eszmények győzelméért, 1. A párt további fejlődése. A káderpolitika kérdései À XXIV. kongresszus óta csaknem 2,6 millió ember lé­pett az SZKP soraiba. Jelenleg 15 millió 694 ezer kommunista van a pártban. Közülük 41,6 százalék munkás, 13,9 százalék kolhozparaszt, körülbelül 20 százalék műszaki értelmiségi, több mipt 24 százalék a tudo­mány, az irodalom, a művészet művelője, a közoktatás, az egészségügy, az irányító appa­rátus dolgozója, katona. A párt növekedésére, a mi­nőségi összetételének javításá­ra irányuló munkát jellemez­ve, foglalkozni szeretnék a kö­vetkező elvi mozzanatokkal. A fejlett szocializmus viszonyai között, a kommunista párt, no­ha az egész pép pártjává vált, egyáltalán nem veszti ei : osz­tály jel legét. Az SZKP termé­szeténél fogva a munkásosz­tály pártja volt és az is ma­rad. Mély megelégedésünkre szolgái, hogy jelenleg a párt soraiba belépők 58 százaléka a munkások közül kerül ki. Ez törvényszerű, tükrözi a mun­kásosztálynak a társadalom életében betöltött vezető szere­pét.. A beszámolási időszakban a pártba felvettek több mint 11 százaléka kolhoztag volt. Ily módon egészében az SZKP-ba belépők körülbelül 80 százalé­ka az anyagi termelés szférá­jában — a társadalmi élet döntő szférájában — tevékeny­kedik. Lényegesen megnőtt a párt­tagok száma a népgazdaság szakemberei, a pedagógusok és az orvosok, a tudomány, az irodalom és a művészet mű­velői körében. Jelenleg min­den negyedik-ötödik szakem­ber kommunista. És ez jó do­log. Hiszen rendkívül jelentős az a szerep, amelyet a szovjet értelmiség betölt a tudomá­nyos-műszaki forradalom meg­valósításában, a nép kultúrájá­nak fellendítésében, a kommu­nista építés adta valamennyi feladat megoldásában. A párt új tagjainak döntő többsége, vagyis több mint két­harmada komszomolista. Az 'ifjúságnak az SZKP-ba törté­nő fokozódó beáramlása szem­léletesen mutatja, hogy a párt életerői kimeri thetetlenek, hogy fiatal nemzedékünk mély oda­adással viseltetik a kommu­nizmus eszméi iránt. Harminc esztendő alatt az SZKP taglétszáma csaknem megháromszorozódott. Teljesen nyilvánvaló, ,hogy sorai tovább növekednek majd. Ez objektív tendencia, amely a szocializ­musban végbemenő társadalmi fejlődés egész menetéből, a 7 ! 1976. február 25. párt vezető szerepének, tekin-- téiyének növekedéséből szár­mazik. Az SZKP azonban nem erőlteti létszámának növeke­dését. Csupán azokat veszi fel soraiba, akik tetteikkel bizo­nyították, hogy a lenini sza­vakkal szólva, nem valamiféle előnyök szerzéséért lépnek a pártba, hanem azért, hogy ön­feláldozó munkát végezzenek a kommunizmus javára. Lenin útmutatásait követve, az SZKP mindent megtesz, hogy fokozza a párttagság rangját. Ebben nagy szerepet töltött be a XXIV. kongresszus határozata alapján végrehaj­tott párttagkönyygsere,, Teij.es:' ■ jáőggal elmondhjRtó, hogy. .elér-, •tűk azokat a célokat, amelye­ket a tagkönyvc&srevei - akar­tunk megvalósítani. A tagkönyvcsere időszaká­ban körülbelül 347 ezer ember nem kapott új párttagsági könyvet. Ezek azok, akik el­tértek a pártélet normáitól, megsértették a fegyelmet, el­vesztették a kapcsolatot a párt- szervezetekkel. Elképzelhetik, mennyire fon­tos, hogy a párt minden lánc­szeme összehangoltan, aktívan és céltudatosan tevékenyked­jék. Ez csupán a pártélet 1er nini normáinak, a pártvezetés élveinek, a demokratikus cent­ralizmus elvének maradékta­lan alkalmazásával érhető el. A párt mindenkor magas fokú elvszerűséget tanúsított, ami­kor védelmezte ezeket az el­veket, harcolt megsértésük el­len. Nagy jelentősége volt eb­ben a vonatkozásban a XX. pártkongresszus határozatai­nak, amely kongresszusnak most van a huszadik évfordu­lója. A pártélet lenini normái­nak és elveinek megerősítésé­ben és fejlesztésében fontos szerepet töltöttek be a közpon­ti bizottság októberi (1964.) plénumának, a XXIII. és XXIV. pártkongresszusnak ha­tározatai. A párton belüli de­mokrácia következetes fejlesz­tése, a követelmények emelé­se a párt minden tagjával szemben — ezek elévülhetet­len lenini elvek. Ezek napja­inkban is a párt fejlődésének alapjául szolgálnak. A XXIII. és XXIV. kong­resszuson a pártépítés, kérdé­seiről elfogadott irányelvek végrehajtása elősegítette a pár­ton belüli demokráciának, a vezetés kollektivitásának to­vábbi elmélyítését, a pártmun­ka szervezési formáinak és . módszereinek fejlesztését Mindez különös erővel mutat­kozott meg a kongresszust megelőző beszámolási-válasz tási kampányban. A szovjet társadalom dina­mikus fejlődése, a kommuniz­mus építésének növekvő mé­retei, a nemzetközi porondon kifejtett tevékenységünk meg­követeli, hogy állandóan töké­letesítsük a pártirányítás szín­vonalát a gazdaság és a kul­túra fejlesztésében, a tömegek nevelésében, javítsuk a töme­gek között végzett szervező és politikai munkát. A párt vezető szervei tevé­kenységének áttekintése után Brezsnyev hangsúlyozta: A pártirányítás szintje köz­vetlenül függ attól, hogy meny­nyire harcosan és kezdemé­ny ezően tevékenykednek a pártunk gerincét képező párjfí alapszervezetek. A pártalapszervezetek a gaz­dasági és kulturális építés el­ső vonalában állnak, a töme- ■ ®ék sűrűjében tevékenyked­nék. MUnkájuk nagy mérték­ben teszi lehetővé,, hogy a párt politikája egyesüljön a nép­tömegek élő, alkotó tevékeny­ségével, hogy sikeresen oldják meg a gazdasági-politikai és az eszmei nevelő feladatokat. A pártvezetés sikerének leg­fontosabb feltétele — folytatta, — a lenini munkastílusban rejlik. A lenini stílus — al­kotó, szubjektivizmustól men­tes, amelyet a társadalmi je­lenségekhez való tudományos hozzáállás hat át. Ez a stílus nagyfokú igényességet követel meg a kommunistáktól, igé­nyességet maguk és mások iránt, kizárja az önelégültsé­get, ellentmond a bürokratiz­mus és a formalizmus bármi­féle megnyilvánulásának. Ezzel kapcsolatban a kriti­ka és az önkritika kérdéséről szólva Brezsnyev hangsúlyoz­ta. hogy az emberek iránti bi­zalomnak és tiszteletnek a ki­tűzött feladat iránti magas fokú Igényességgel kell párosulnia. Ez a pártmunka — és egész munkánk törvénye. És termé­szetes az, elvtársak, hogy a kri­tikára való helytelen reagálás­ra a pártszerveknek mindig határozottan operatívan kell válaszolniok. A határozott válaszon ter­mészetesen nem a nyers kife­jezéseket, hanem a dolog lé­nyegét értjük. A kritika értéke igazságosságában, a felvetett kérdések társadalmi jelentősé­gében van. Ami pedig az ön­kritika értékét illeti, azt őszin­te volta, a hibák és a hiá­nyosságok gyors kijavítására való készség határozza meg. A bírálat és az önbírálat kérdése mellett a központi bi­zottság áttekintett egy másik témakört is — a párthatároza­tok végrehajtása felügyeleté­nek és ellenőrzésének problé­máját. Az .elfogadott határozatok teljesítésének felügyelete és el­lenőrzése a szervező munka legfontosabb része. Minden pártvezető, minden tanácsi és gazdasági vezető, minden párt­szerv. minden pártalapszerve- zet feladata. most nem azért beszélek, mintha pártunkban az elfogadott határozatok tel­jesítésével, vagy a bírálat és öhbírálat helyzetével kapcso­latban valamiféle aggasztó helyzet alakult volna ki. Más­ról van szó. A lenini munka­stílushoz való rendíthetetlen ragaszkodás minden, pártszer­vezet, minden tanácsi és gaz­dasági szerv tevékenysége si­kerének, valamennyi tervünk realizálásának előfeltétele. A. . párt káderpolitikájának Jelentőségéről szólva megálla­pította: A korszerű vezetőnek egye­sítenie kell magában a pártos­ságot a hatásköri illetékesség­gel, a fegyelmezettséget a kez­deményezőkészséggel és a dol­gokhoz való alkotó hozzáállás­sal. Ugyanakkor a vezetőnek bármely helyen tiszteletben kell tartania a társadalmi, po­litikai, nevelési szempontokat, érzékenynek kell lennie az em­berek szükségletei és igényei iránt, példát kell mutatnia munkájában és életmódjában egyaránt. A pártban — folytatta — tartósan, megszilárdult a ká­derekről való gondoskodás. Véget vetettünk a pártmunká­sok indokolatlan, gyakori át­helyezése gyakorlatának, ez azonban egyáltalán nem jelen­ti azt, hogy a káderstabilitás 2. R párt eszmei Társadalmi rendünk ereje a tömegek tudatosságában rej­lik. S a párt állandó feladatá­nak tartja a kommunista tu­datosság, a kommunizmus épí- • tésére való készség, akarat és képesség nevelését. A beszá­molási időszakban az emberek eszmei nevelésének kérdései, ju új ember, a KuvununizVőus” méltó építője kialakításának problémái nagy helyet,, foglal--; .tak el egész munkánkban. Az SZKP a kommunista ne­velést, mint egész forradalmi átalakító tevékenységét a marxista—leninista elmélet szilárd alapján, folytatja. A marxizmus—leninizmus a he­lyes stratégia és taktika kidol­gozásának egyetlen megbízha­tó alapja. Lehetővé teszi, hogy megértsük a történelmi távla­tokat, segít meghatározni sok évre előre a társadalmi-gazda­sági ég- politikai fejlődés irá­nyát,' helyesen tájékozódni a nemzetközi eseményekben. A marxizmus—leninizmus ereje az állandó alkotó fejlődésben van. Erre tanított Marx. Erre tanított Lenin. Útmutatásaik­hoz pártunk mindig hű ma­rad! Ismeretes, hogy minden el­mélet valóságértékének ismér­ve a gyakorlat. A munkásosz­tály és az összes dolgozó for­radalmi harca, a kommunisták egész gyakorlati tevékenysége teljes bizonyossággal megmu­tatták a marxizmus—leniniz­mus lényegét kifejező elméleti tételek és elvek megingatha- tatlanságát. A párt és az állam olyan problémák kutatását igényli, amelyek mindenekelőtt a ter­melés és a termelésirányítás sokoldalú fejlesztésével kap­csolatosak, olyan ajánlásokat, amelyek lehetővé teszik a ter­melés hatékonyságának lénye­ges emelését. Lényegbevágóan fontosnak tűnik olyan kérdések mélyre­ható kutatása, amelyek társa­dalmunk, annak termelőerői fejlődési tendenciával kapcso­latosak. Ide tartozik például a munka jellege és tartalma a fejlett szocializmus feltételei között, a társadalmi szerkezet változásai. A különböző tudományok képviselőinek egyesített erő­feszítéseit követeli az olyan problémák áttekintése, mint a munka szerinti elosztás töké­letesítése, az erkölcsi és anya­gi ösztönzés összekapcsolása, a szocialista mindennapi élet és sokoldalú kultúránk fejlesz­tése. Tovább kell tanulmá. nyoznj ezenkívül államiság jelszavával vezetőposztokorf maradhatnak olyanok, akils mint mondják, nem húzzák a terheket, nem birkóznak meg kötelezettségeikkel. Még ke­vésbé lehet vezető munkakör­ben hagyni olyan embereket! akik felelőtlenek, nem tudnak: megszabadulni a múlt terhei­től, és feltételezik, hogy mun­kakörük egymagában bizto­sítja számukra a tekintélyt és a tiszteletet. Az SZKP Központi Bizott­sága a beszámolási időszakban azt az álláspontot képviselte,’ hogy nem lehet pártvezető az, aki elveszíti saját tevékenysé­ge kritikus értékelésének kész­ségét, elszakad a tömegektől,' hízelgőket s talpnyalókat „ter­mel ki” maga körül, aki el­vesztette a kommunisták bi­zalmát. Gondolom, hogy a kongresszus támogatja a kér­dés ilyen módon való felveté­sét. A párt nagyra értékeli a ká­dereket, bízik alkotói képessé­geikben, gondoskodással fej­leszti és neveli őket Nem le­het kétség afelől, hogy káde­reink a nép iránti felelősségük tudatában továbbra is minden erejüket, tudásukat és tapasz* talatukat a kommunizmus ér­dekében kamatoztatják. steveiő munkája gunk, a nevelő ideológiai mun­ka formáinak és módszereinek fejlődési problémáit. Ezzel kapcsolatban nagy figyelmet érdeme} a ' közvélemény ta. nulmányozása. Egyre inkább fokozódik a tudományos kutatás jelentő. .^gÇ^.iBiJirUâgfejlôdés és a nemzetközi kapcsolatok alap­vető problémái a forradalmi fölyáftiat’ ‘ és” leúlönböző áram. latainak kölcsönhatása és egysége, a demokráciáért, va­lamint a szocializmusért foly­tatott harc kölcsönhatása, az erők egymás elleni harca, s korunk fő kérdése, a háború és béke kérdésében. A világpolitika kedvező vál­tozásai, az enyhülés — han­goztatta a továbbiakban — jó lehetőségeket teremt a szo­cializmus eszméinek széles körű terjesztése számára. Másfelől azonban a két rend.' szer eszmei harca tevékenyeb­bé, az imperializmus propa­gandája pedig kifinomultabbá válik. A két világnézet küzdelmé. ben nem lehet helye a sem­legességnek és a kompromi sz- szumoknak. Itt magas fokú politikai éberségre, tevékeny, operatív és meggyőző propa­gandamunkára, az éllenséges ideológiai diverzió idejében való v visszautasítására van szükség. Az elmúlt időszakban a pártszervezetek sok erőfeszí­tést fordítottak a dolgozók ha. zafias nevelésére és egyidejű­leg a tömegek internaciona­lista tudatának erősítésére. Ebből a szempontból kiemel­kedő szerepet töltött be a Szovjetunió, fennállása 50. év­fordulójának és a Nagy Hon­védő Háborúban aratott győ­zelem 30. évfordulójának meg­ünneplése. Az elmúlt fél évszázad munc kasikereiben, a Nagy Honvédő Háború harci hőstetteiben fej­lődött ki és edződött meg or­szágunk összes osztályának és társadalmi csoportjának, nép­nek és nemzetiségének meg­bonthatatlan egysége. S ez az egység, minden szovjet ember­nek ez az összeforrottsága, oda­adásuk nagy hazájuk iránt, a népek internacionalista test­vérisége vált az elmúlt jubi­leumok alapgondolatává. S eb­ben állt hatalmas politikai és nevelő jelentőségük. A párt egyik legfontosabb feladata volt és marad, hogy megerősítse a dolgozók, min­denekelőtt a fiatal nemzedék tudatában a szovjet hazafiság (Folytatás a 8. oldalon).

Next

/
Oldalképek
Tartalom