Tolna Megyei Népújság, 1976. február (26. évfolyam, 27-51. szám)

1976-02-01 / 27. szám

Kényes kérdcsek?

Erkölcs, tiszfakezüség, vezetői magatartás

Beszélgetés Jándi József teveli tsz-elnökkel

— Erkölcs, tisztakezüség, | vezet5i

íás. Véleményed szerint kényes

magatarkérdések?

— Mi akar ebből kisülni? Hogyhogy éppen rám esett a választásod?

— Megmondom. Régóta ismerjük egymást,

Ón tudom,, hogy nem beszélsz mellé, te tudod, hogy kérdéseimben nincs hátsó szándék. Eny- nyi az egész. Ebben a témakörben mozognánk. Vállalod, Jándi elvtárs?

— Miért ne?

— Gondolom, nincs értelme a fontoskodás-» -nak, az interjúban se önözzük egymást, hi-* szén régóta tegeződünk. • j,

•— Hát persze. (Nevet). 5 'o

, ' '-.sà

, •— Mióta vagy a teveli szövetkezet elnöke? ■

— Év, nap, hónap, minden a fejemben .van,’ . ^

Életem emlékezetes dátuma; 1960. február 11. , Barátom; tizenöt esztendeje. Ennyi. Alig aka*.,, rom elhinni. : 1

— Ki vagy távé kísértésnek? \ 3lya&* I mire

gondolok: tehetem, mert elnök vagyok, meg* engedhetem magamnak, mert nagyobbak a lehetőségeim, szóval, az a bizonyos- húsos-»- íazék?

— Húsosfazék? Végeredményben provokált feli akarsz?

, — Dehogy, dehogy.' } *"

[ *- Az emberek általában mint vezetők..; ;

— Kérlek, ne az emberekről szólj, és na általában. Én Jándi József tsz-elnöknek tettem fel a kérdést, olyképpen, hogy Jándi József tsz-elnök ki van-e téve a kísértésnek? (Őszintén.

— Hát, ha tudni akarod, ki van téve a kísértésnek. De még mennyire. Beülök a tsz gépkocsijába. A tagok nem kérdezik meg, hova megy az elnök. Intézi a közösség ügyeit. Ötszázötven ember nem tudja, hol, s merre járok. A lehetőségem megvan ahhoz, hogy ihondjuk hivatalos út ürügyén elvigyem a családot kirándulni, a szövetkezet autójával eljárjak vadászni, és így tovább, és így tovább. Ki vagyok téve a kísértésnek, csakhogy legyőzöm magamban a kísértést. Érted te ezt? (Novet). Legyőzöm? Rég legyőztem ezt a kísértést magamban. Ilyen itt nincs. Tudod, amikor belekóstol valaltí, utána nehéz, nehéz visszaállni. Először a kicsi, utána a nagy. Nem egy ember ment 1« a lejtőn emiatt.

— Előfordul veled, hogy benned a vezető Ütközésbe kerül a magánemberrel?

— Vigyen el az ördög, de kutya nehezeket kérdezel. Előfordul. Itt vannak ezek a prémiumügyelt. De mondok mást. Olykor először » saját magamat kell meggyőznöm, hogy mértéket tartsunk az osztásban. Utána a vezetőséget, majd a tagokat. Kutya nehéz dolgok ezek. A forint, tudod, a forint. Birkózom saját magammal, sőt, ölre is megyünk. Különben, a vezető is ember. Normális keretek között mindent megengedhet magának, de cslak úgy, ahogy elfogadható. De hogy rázzam a rongyot; hű, én, barátom tehetem, mert hat-' ezsr-nyolcszáz forint a keresetem. Igaz, eny- nyi, de a rongvrázást elítélem, maximálisan elítélem. Figyeld meg, rendszerint a menő fejek buknak mog. Én azt tartom, annyi vagyok, mirt a sertésgondozó, a traktoros, a nővén v‘- -»esztő. Nem vagyok különb, csak a felelő" ' nagyobb. Én, mint vezető, végigmenj'''- r. főutcán széles mellel? Milyen jogon, r"' -n alapon? Az ilyesmi, véleményem szerint, eleve nagy hiba.

— Mindig az eszedre hallgatsz?

Tf! mindig |

az eszedre hallgatsz? Nehéz ügy. Visszakanyarodok az osztáshoz. Hányszor és hányszor jöttek azzal az elvtársaim: fizessünk elnök elvtárs többet, hiszen megtehetjük. Én is tudok számolni... Mégis arra az álláspontra helyezkedtem: 'ne fizessünk többet, mert megtehetjük. Az egyesülés előtt, a reszortok elosztásakor elég nagy viták folytak. Tudod te, mivel jár ilyenkor az embernek nem a szívére, hanem az eszére hallgatni? Töprengések, álmatlan éjszakák, hiába, no... Nem a barátságot, ez alkalmasságot, a rátermettséget kell néznem. Elmondok egy konkrét esetet: apósom révén sógorságban voltam a vincellérünkkel. Gyakran a pohár fenekére nézett, leváltottuk az öreget és mást tettünk a helyére. Jött hozzám: Jóska, hát hogyan? Se sógorság, se rokonság? Napokig problémáztam, s néhányszor erősen afelé hajlottam: üsse a fene, húzzunk rá leplet. Mi történhet, istenem, mi történhet? Aztán csak leváltottuk.

—» Szükség van arra a bizonyos három lépés távolságra?

— Olykor feltétlenül szükség van rá. Nem mindig, de például akár fizetéskor, akár kocsmában kénytelen vagyok felvenni a visszautasítás pózát. Nincs más választás. Nem engedhetem meg magamnak, hogy erősen ittas eíhberek társaságában magam is lerészeged- jek. Ez a legnehezebb. A „három légkör” ve, szedelmes dolog. »Mi az, elrtök elvtárs, lenézel bennünket? Mi az, nem fogadod el a meg- híváS’inkát? Nem. A feleségemmel mi is elmegyünk a I bálba, szórakozóhelyekre, de, ahogy mondani szokás, disztingváltan. Azért ;itt”megeímlítem neked, ilyen szempontból rengeteget változott- a tagok magatartása, ritkán fordul eÍőr hogy valaki tökrészegre leigya magát.

. ...J /

r— Jándi, elvtárs, mivel magyarázod, hogy egyes-vezetők visszaélnek beosztásukkal?

• y . • '' t

— ■ Nem tudom, sajnos, önhittség? Szerintem az ember mindig tudja, hogy törvényes-e,

' avagy törvénytelen, amit művel. Én maximálisan elítélem a magukról megfeledkezett vezetőket. Anyagiasság? »

— Te mindig képes vagy érzékelni, hogy

mi a. jogos és mi’a jogtalan?

iilifoni. 1

ehhez nem kell jogi diplo______________ itta. Na©mn bántana, ha én

vinném 3; vagy mi, vezetők vinnénk el^ a ' szövetkezet javát, fölét, lesülne a képemről à bőr, és szégyenkezve lépnék ki az utcára, ha mindenben én állnék a sor elejére. Elhiszed? (Nevet). Folyik a tűzifa-kitermelés. Restellném, ha nem jutna tüzelő a Vera néninek, a Józsi bácsinak, mert az elnöknek rakták teli az udvarát. Olyan nincs, hogy az én házam előtt álljon meg legelőször a gépkocsi. Hát persze, mindenki kap... Várhatok, majd sorra kerülök én is. Legyen bármilyen osztás, nem én vagyok az első. Kényszervágás... Apósom is szépen sort áll, ha jut, jut, ha nem, nem. Na, figyelj ide. Olyan előfordul, hogy az irodán dolgozók összeírják a kilót, a másfél kilót és egy tételben hozzuk el. De olyan nincs, hogy én elviszek húsz kiló darált húst a többiek előtt.

— Jándi elvtárs, hogy álltok a „kenéssel”,

fez ajándékozással? Szükség van erre?

— Nincs. (Nevet). Látod, most nem mondtam igazat. Egyik-másik „cég” embere elvárja, sóit kéri. Hogy nem adunk, az más kérdés. Ha nem adunk, hetekig isszuk a levét. Nézd, nincs értelme mellébeszélni: kell kenni. . Karácsony előtt hozták a demizsonokat. ide öt litert, oda tíz litert. Nagyon kellemetlen dolgok az ilyenek. Van tíz hektoliter bor reprezentációra.

«— Szóval ez a kenőolaj? •1 - ' ,

kellemét* amikor kérik, - direkt szólnak. Az anyagbeszerzés vonalán : pláne. Egy az egyben igy van. ‘

— Sokak szerint a vezetői beosztás nem hyugdíjas állás. Aláírod?

— Nem írom alá. Attól függ, ki, hogyan tudja megkülönböztetni az enyémet a miénktől. Mindig borsózik a hátam, amikor tsz- elmök szájából hallom: ennyi traktorom van, én ennyit vetettem.«

— Milyen érzés értesülni olyan ember bukásáról, akivel évekig együtt jártatok tanácskozásokra, szóval, barátok voltatok szinte?

fájdalmas dolog, de én azt mondom, mindenki

feleljen tetteiért. Igenis, feleljen mindenki a tetteiért. De egy pohár borral megkínálhatlak benneteket?

— Emberiig

— Egy pohárkával.

SZEKUUTÏ PÉTER

11 tagkönyvcsere — politikai munka

A

z MSZMP XI. kongresszusának döntése alapján elkezdődött a pártalápszervezetek- ben a párttagsági könyvek cseréjének széles körű, politikai, szervezeti elökészí- , tése. A most folyó évi beszámoló taggyűléseknek — ahol önálló napirendi pontként ismertetik a Központi Bizottságnak a tag- könyvcserével kapcsolatos levelét, s a végrehajtásra vonatkozó alapszervezeti intézkedési terveket — fontos szerepük vart a politikai előkészítésben. Tulajdonképpen ezzel veszi kezdetét a tagkönyvcsere. A taggyűlés e napirendi pontjának megtárgyalását valójában akkor tekinthetjük eredményesnek, ha mindenki számára világossá válik, hogy a párttagsági könyvek cseréje nem adminisztratív, hanem politikai feladat. Olyan akció, amelynek célja egyfelől,

. hogy fokozzuk a párttagok általános társadalmi aktivitását, másfelől pedig, hogy növeljük a párttagsággal járó személyes követelményeket. Ennek megfelelően a tagsági könyvek cseréje, bár természetesen adminisztratív tevékenységgel is párosul, elsődlegesen politikai tártál-. mú eseménye a párt életének.

A XI. pártkongresszus határozatai mind a »párttagságban, ’, mírid'á''pártón i,

kívüli dolgozó tömegek ko- . - rébea .kedvező fogadtatásra találtak. Egyértelműen elmondhatjuk, hogy a párt politikáját a közvélemény jónak ítéli. A párt elhatározásai egyeznek népünk érdekeivel és törekvéseivel. Ezért kap általános támogatást a gyakorlat által igazolt és a kongresz- szuson megerősített politikai fő vonal, amelynek sikeres folytatása további nagy feladatot, munkát jelent.

Az emberek a politikát naponta minősítik a gyakorlati végrehajtás alapján.

E ppérl azért, hogy továbbra • is jó »minősítést, .megfelelő támogatást . kapjon, elengedhetetlen, hogy a megvalósí.

_ tásban a párttagok példa- ' mutatóan .élen járjanak; az egész párttagság ;mind ma- •" gasabb fokon aktivizálódjon. A íagkönyycsere jó politikai előkészítése és lebonyolítása azt jelenti, hogy a párt minden tagjának mind tudatosabban személyes ügyévé válik a politika végrehajtásában való felelős, tevékeny részvétel. Ezért már a mostani taggyűléseken arra kell a fő figyelmet fordítani, hogy a tagkönyvcserét ebben a szellemben készítsék elő és folytassák le.

A taggyűléseket követően az a'apszervezetekben megalakulnak a vezetőség tagjaiból a beszélgető bizottságok, s márciustól folyamatosan hozzálátnak a párttagokkal való egyéni beszélgetéshez.

A beszélgetések a közös feladatról folyjanak, arról, hogyan teljesítsük kötelezettségeinket, milyen módon éljünk jogainkkal, s mit kell tennünk azért, hogy munkánk színvonalasabbá váljék, hiányosságai megszűnjenek. Ennek feltétele természetesen, hogy e beszélgetések nyílt, elvtársi légkörben történjenek. Hiszen céljuk nem valamiféle tagfelülvizsgálat, nem is elsősorban a hibák keresése, kutatgatása és figyelmeztetések osztogatása, hanem a párt előtt álló feladatok jobb végrehajtására, az időszerű teendők jó megoldására való mozgósítás.

Az egyes párttagokkal szemben kialakított követelményrendszerben első helyen a párt politikájának ismerete, vállalása és terjesztése, védelme és megvalósítása áll.

E

z az alapvető, ezzel kell összhangban lennie a munkában tanúsított magatartásnak, és a magánéletnek is. Nagyon körültekintően és differenciáltan kell számon kérni a követelményeket, óvakodva a szélsőségtől, ügyelve, hogy semmilyen túlzás ne kaphasson helyet a párttagok megítélésében.

Nem szabad sajnálni az időt, az energiát a beszélgetésektől, hiszen akkor lesznek igazán eredményesek, ha körültekintően, egyénekre szabva tervezik meg azokat. Akik a beszélgetéseket vezetik, felelősségteljes munkát végeznek, de nem tarthatják magukat különb párttagnak annál, akivel beszélgetnek. Minden esetben egyenjogú párttagok között folyik a véleménycsere. Csak így várhatjuk el, hogy a párttagok érdemben elmondják, hogyan ítélik meg saját maguk és alapszervezetük munkáját.

Mindebből következik, hogy a beszélgetésekre minden párttagnak készülnie kell, de nem kevésbé készülnie szükséges a vezetőségnek is.

Ä tagkönyvcsere tehát nem öncél, hanem politikai eszköz a pártalapszervezetek számára a XI. kongresszus által megjelölt feladatok működési területükön való sikeres megvalósításához. Eredményes lebonyolítása minden bizonnyal újabb lendületet visz a pártszervezetek munkájába, s ennek alapján a párt egésze is még sikeresebben felel meg a fejlett szocialista társadalom építése során támadt követelményeknek.

DR. SZABÓ IMRE