Tolna Megyei Népújság, 1976. február (26. évfolyam, 27-51. szám)
1976-02-22 / 45. szám
1i. i,.. 1 liieeie legkorszerűbb kenyérgyára Rekordidő alatt készült el Pakson az új kenyérgyár. Tavaly júliusban kezdte el építeni a TOTËV és idén januárban már próbaüzemeit is. A tizenkilencmillió forintos beruházással épült üzem 10,5 tonna pékárut tud majd naponta — teljes kapacitással — termelni. Ezzel megoldódik Paies és környéke megnövekedett kenyér- és süteményigényeinek ellátása, amit az elavult helyi pékségek nem tudtak megoldani. Eddig Du- naföldvár, Mözs, Nagydorog és Szekszárd segítette a paksi körzet ellátását. Az új üzem a megye legkorszerűbb kenyérgyára lesz. A szovjet, lengyel és magyar sütőipari berendezések teljesen megszüntetik a nehéz fizikai munkát. A lengyel intenzív dagasztógép hagyományos tizenöt perc helyett 2,1 perc alatt végzi el a tészta dagasz- tását, az orsós csészeemelő pedig felemeli és kiönti a megdagasztott tésztát. A megformázott kenyér a szovjet PHSZ 25-ös áthordó rendszerű automata kemencében — a paksi a harmadik ilyen kemence az országban — 55 pere alatt Sül ropogósra. Az elkészült kenyér minőségéről csak annyit, hogy a próbaüzemelések során sütött kenyereket helyi régi pékmesterek — az üzem leendő dolgozói — „meózták”, n úgy mondták, elképzelni sem tudták, hogy egy gép képes lehet ilyen finom pékáru készítésére... Az üzem termelő része mellett természetesen korszerűek az öltözők és szociális helyiségek is. Az öltözők a bevált „fekete-fehér” rendszerűek. Az épületben kenyérszaküz- let is nyílik majd, amelyben friss kenyéren kívül tejet és tejterméket is árulnak. Akad azért gondja is az űj kenyérgyár vezetőinek. Január kilencedikén megkezdődött a próbaüzemelés, de csak három napig tartott. Az egyik Komfort kazán több helyen megrepedt, a hiba okát még nem derítették fel, sem a gyártó, sem a beszerelő cég nem akarja vállalni. Próbaüzem közben derült ki, hogy a kazántól a kemencéig vezető csövet nem szigetelték le, így gőz helyett forró víz folyt a kemencékbe. A műszaki jellegű gondok mellé társul az is, hogy az új, korszerű üzem, a modern munkakörülmények sem vonzanak elég szakembert. Átmenetileg Dumaföldvárról érkezik majd három kisegítő pékmester. így sem tud teljes kapacitással működni — a munkaerőhiány miatt — az üzem, 10,5 tonna helyett napi négy tonna pékárut tudnak majd előállítani. Hogy mikor? Azon múlik, hogy a hibákat minél hamarabb elhárítsák. Az építés, a gépek beszerelése mindössze hét hónapig tartott. Remélhetőleg a hibák kijavítása sem fog hetekig elhúzódni. kz. fiSondolatok - exportra AZ IPAR legjobb exportcikkeihez is — eltekintve egykét kivételtől — több-kevesebb mértékben külföldről kell beszerezni a nyersanyagot Ez a körülmény minden, képpen csökkenti még az igen előnyös feltételekkel exportált termékek hozamát is. Persze mennél értékesebb gyártmány készül a külföldön vásárolt nyersanyagból, annál kevésbé érezhető az importnak az export eredményét csökkentó hatása. Ebből a szempontból is fontos a termékek korszerűsítése: a termékszerkezet, váltás programjának sikeres végrehajtása. Azért, hogy egyre több legyen az olyan gyártmány, amelynek értéke többszörösen meghaladja a feL használt nyersanyag árát. Mindebből következik, hogy mennél több az új gondolat egy-egy gyártmányban, annál kisebb súllyal nyom a latba a termék „teste” — az anyag, hányad értéke. Bizonyos szempontból már az is a gondolatexport bővítését eredményezi, hogy egyre magasabb műszaki-szellemi színvonalat képviselnek gyártmányaink. LÉTEZIK azonban a világ, piacon és nálunk is, egy anyagmentes export-üzletág: a műszaki, közgazdasági, szervezési gondolatok, ötletek — a szellemi termékek eladása. A magyar külkereskedelem már jó ideje igyekszik ki. használni az ebben nÿi lis . ka■■ £ hetőségeket. A Licencia és a Tesco (s még egy-két kisebb vállalat, mint például a Hun- garocoop) az utóbbi évtizedben jó ütemben növelte for. galmát (különösen a fejlődő országok piacán): a magyar találmányok, licencek, illetve — konkrét megrendelésre — a komplett tervek és műszaki leírások eladását külföldön. A Tesco különösen sokat tett a magyar szellemi termékek ex. portjának fejlesztéséért. Ennek révén sok száz magyar szakember különféle államközi egyezmények vagy magánjogi (üzleti) szerződések kere. tében bekapcsolódhatott, több — főként afrikai, dél-ameri- kai, közel-keleti — ország fejlesztési programjaiba. Sok szakember szerint szel. lemi exportlehetőségeink na. gyobbak annál, mint ameny. nyire eddig éltünk velük. Adnak el licenceket a legjobb vállalataink — a Labor Műszeripari Művek, a Medicor, a Csepeli Szerszámgépgyár —* tehát már kész, kipróbált, megvalósított eljárásokat, konstrukciós megoldásokat. Ez Is fontos és hasznot hajtó. A szellemi export előnyös bőví. tésének lehetősége viszont abban áll, ha azoknak a gondolatoknak as eladására la vállalkozunk. amelyeket még nem valósítottunk meg. RENGETEG gondolat, fittet születik vállalatainknál a munkások, műszakuk, közgazdá. „ gaak amakájg gorá* amelyeknek megvalósítására a hazai ipar adott lehetőségei mellett nem gondolhatunk. Külföldi értékesítésük viszont kifizető, dő lehetne. Nem egy hazánkhoz hasonló adottságú ország — például Dánia — már évtizedek óta szép haszonnal foglalkozik a szellemi export, nak ezzel a vállfájával is: ötleteket. gondolatokat kínál megvételre, illetve szakembe. reinek szabad kapacitását ajánlja fel különféle, esetleg sajátos fejlesztési feladatok megoldásához is. A dán mérnöki irodáknak világszerte jó a hírük szellemes, gyors megoldásaikért. Folyik ilyen munka nálunk is, több tervezőintézet rendszeresen vállal már (túlnyomó részt a Tesco szervezésében) tervezési, művezetési feladatot külföldön. A magyar bútor- tervezők a KGST kereteiben például több tagország bútor, ipara számára terveznek korszerű gyártmányokat. A NÉPGAZDASÁG és a vállalatok külföldi bevételeinek nem csekély gyarapodásához vezethetne, ha a vállalatok tervezőik, szervezőik, fejlesz, tőik kapacitástartalékait export árualapként kezelnék és megpróbálnák értékesíteni; úgyszintén újítóik, feltalálóik kivitelezésre váró eredményeit is. Szellemi gazdaságunkkal ilyenformán is ellensúlyozhat, nánk nyersanyagszegénységünket Munkáskertek Dombóváron M inisztertanácsi rendelet szabályozza az állami tartalékföldek hasznosításának módozatait. MÉM-rendelet szól a részletekről. Nevezetesen a háztáji zöldségtermelés elősegítéséről. A tartalékföldek, mint ez ismeretes, nem adhatók el. Ezeknek a területeknek egy részét termelőszövet, kezetek, üzemek vagy tanácsok használták. Elég nagyra tehető ezek mellett az évek óta parlagon heverő területek nagysága is. Termővé tételük, hasznosításuk tehát mindenképpen kívánatos. A szerződéskötés jogi részleteiről még nincs rendelkezés. De nem is kell erre várni 1 A Dombóvár és Városkörnyéki Közös Tanács már a tavasszal vb-határozatot hozott a földek számbavételéről, azzal az igénnyel, hogy meghatározott területen munkáskerteket alakítson ki. Dombóvár elég iparosodott ahhoz, hogy a lakótelepein lakók egy kis darab föld. kevés zöld után áhítozzanak. A vb. kérte az üzemeket, hirdessék meg dolgozóik között a kertbérlés lehetőségét. Eddig az üzemeken keresztül és egyéni jelentkezéssel együtt körülbelül ötven igénylés érkezett a tanácshoz. Az Alkotmány Termelőszövetkezettől rendelte meg a tanács a tereprendezési munkákat és az őszi szántást. Az elbokrosodott, fákkal benőtt parlagterületeket a szövetkezet már rendbe is tette, « szántást még a tél folyamán elvégzik. A munkáskerteknek szánt körülbelül öt hektárnyi föld Dombóvár belterületén van, a Köztársaság utca és Tüske-puszta között. A rendelet szerint a bérbeadott földterület nyolcszáz négyzetméternél nem lehet kisebb, a felső határt a dombóváriak háromezer négyzetméterben szabták meg. Az igénylők nagy része körülbelül e két szám középértékének megfelelő nagyságú területet kér. Az első évben a tervek szerint nem kell bérleti díjat fizetni, de később is csak minimális lesz a bérleti díj. mert ötven és száz forint között határozták meg előzetesen a díjtételeket, a terület nagyságától függően. A tanácsnak nem célja ebből az ösz- szegből nagy bevételre szert tenni. S okkal inkább cél egy formáját tekintve űj munkásközösség kialakítása. Illetve nem is kell kialakítani ezeket a közösségeket, magát ala. kítja az majd. A területek elosztásánál nem lesz semmi akadálya annak, hogy a szomszédok megválaszthassák egymást. A tanács az alapvető feltételeket megteremtette és még tovább is akar menni a megtett úton. Épül majd esőbeálló tető is, a közművesítés megoldható, a közelben van víz. Vidóczy László tanácselnök mondta, hogy „itt aztán nem lesz kerítés!” Értve ez alatt, hogy az egyéni kertészkedésnek közösségi formáját szeretnék megvalósítani. Az egész területet a tanács keríti be. A kis parcellákat legfeljebb zöld élősövénnyel lehet majd elválasztani. A szerszámok elhelyezésének kérdése még nyitott. Tervek, elképzelések vannak. Az NDK. ban láthatók nagyon kedves, színes kis házikók. Valami ilyesmit valósítanak majd meg Dombóváron is, oly módon, hogy az a városképbe is jól illeszkedjék és a rendezettség benyomását keltse. Állami tartalékfoldek, tanácsi kezelésben mindenütt vannak, bizonnyal kertművelési igények is lennének, csak elhatározás és szervezés kérdése, hogy a megyében másutt is legyenek ilyen munkáskertek. Mindenkinek hasznos ez a megoldás. Eddig parlagon heverő területeket megművelnek. Az itt termelt zöldségfélét nem a piacon keresik, a bérházak lakói kimozdulhatnak a kőrengetegből, anélkül, hogy földet vennének. Itt nem alakulhat ki „az én tanyám, birtokom” szemlélet, mert csak használják ezeket a területeket, a tulajdonos az állam marad. A közös érdek, lődés és az aktív pihenés ezenkívül biztosan összehozza az embereket Talán nem túlságosan merész megkockáztatni a következtetést, hogy a munkáskertekben kötött ismeretségek, barátságok visszahatnak majd a munkára is. Hiszen egy-egy üzemből tíztizenöt ember „összejár” majd — kertészkedni. Főnök és beosztott, munkatársak, évek óta egymás mellett lakók találkozhatnak munkához nekivetkőzötten — emberként. V an valami jelképes abban, hogy a tavaszi vetésre váró földeken van még néhány tégla, törmelék. Ezen a területen álltak ugyanis a hajdani cselédházak, amelyeket lebontásra lakóik a felszabadulás után megkaptak. A felhasznált építő, anyag már családi házaikba épült be. A terület pedig megművelésre, kikapcsolódásra várja a parasztból lett munkásokat, akik nem akarnak teljesen elszakadni a földtől, a természettől. «S' v IHÄROSI ibolya a r.
