Tolna Megyei Népújság, 1976. február (26. évfolyam, 27-51. szám)

1976-02-18 / 41. szám

Kulcsszerepben a külkereskedelem---iQSOilCZi Pál T S zekszárdim és Dombóváron A Láng Gépgyár vezetői tájékoztatják Losonczi elvtársat. N em zárt könnyű évet külkereskedelmünk, s a következő évek fel­adatai sem lesznek könnyűek. Tavaly a szocialista országok­ba irányuló export 6—7 szá­zalékkal, az import pedig 17— 13 százalékkal nőtt az előző évekhez képest. Ez nagyjában, egészében meg is felelt célki­tűzéseinknek, igaz, a kivitel valamelyest meghaladta az előirányzatot, a forgalom ösz- szesságáben mégis tervszerű­en alakult. Korántsem mond­ható el ugyanez a dollár el­számolású kivitelünkről. A terv tavaly mintegy 15 száza­lékos exportnövekedéssel szá­molt, árualap hiányában, vala­mint a vártnál alacsonyabb piaci árak következtében a ki­vitel nem érte el a tervezett szintet, az export csupán kis mértékben emelkedett. Az áruforgalom passzívuma 1975- ben ugyan kisebb volt, mint 1974-ben, de még- így is meg- ha’a-dta a tervezettet. A szocialista és a nem szo­cialista áruforgalmat összesítő számok egyszersmind az idei esztendő, s az ötödik ötéves tervidőszak feladatait is meg­határozzál:. Ebben a terv­periódusban áruforgalmunkat a szocialista országokba 40 százalékkal növeljük. Ugyan­ebben az időszakban a dollár elszámolású kivitel — 1972-es áron — 60—65 százalékos emelkedésével számolunk, s ez annyit jelent, hogy folyó áron, 1980-ig megduplázódik nem szocialista exportunk, ezen belül a gépipari kivitel csaknem háromszorosára emel­kedik. Eközben a behozatal 35—40 százalékkal bővülhet. A számok alátámasztják: az ötödik ötéves terv külgazdasá­gi követelményeinek teljesíté­sé gazdasági fejlődésünk alap­vető feltétele. A külgazdasági egyensúly megszilárdítása persze nem­csak a külkereskedelem, ha­nem az egész népgazdaság feladata. A terv a termelés növekedését, a reálisnak ítélt felső határon irányozza elő. A termelés ennél gyorsabban csak akkor emelkedhet, ha a növekmény tőkés, exportra ke­rül. Jelenleg a 100 forint ér­tékű termelés több mint egy­harmados arányban tartal­maz" Importot, s ebben az egy- harmad részben is jelentős a tőkés behozatal aránya. Ért­hető tehát, hogy a tervtől el­térő termelésnövekedés köny- nyen tovább ronthatja a nép­gazdaság egyensúlyát. Éppen ezért ma az a legfontosabb feladat, hogy a központi irá­nyítást erősítve külkereskedel­münk a népgazdaság érdekei­nek megfelelően alakítsa for­galmunkat. S ebben nemcsak az üzletkötőkre, a külkereske­delmi vezetőkre hárul nagy felelősség, hanem a funkcio­nális és a központi irányító szervekre is. Abban például, hogy hiteleket, támogatásokat csak a központi célok elérése érdekében adjanak. Mindebből .az is követke­zik, hogy a jelenlegi tervidő­szakban, az eddiginél nagyobb súlyt kapnak a-z éves tervek. Kialakításukban pedig kétség­kívül nagyobb szerepet játsz­hatnak és kell is játszaniuk a külkereskedőknek. A megvaló­sítás ugyani® nemcsak a ter­melési eredményektől függ, hanem attól is, hogy a külke­reskedők az elképzeléseidnek megfelelő irányban tudják-e terelni az értékesítést. A szocialista országokkal folytatott forgalomban a fő feladat, hogy az egyeztetett ki­vitel és behozatal tervszerűen valósuljon meg. Emellett nagy figyelmet kell fordítanunk az energia- és nyersanyagtermelő kapacitások fejlesztésével üsz- szefüggő kötelezettségeink tel­jesítésére. A nem szocialista országokba irányuló kivitelűn* kát az idén legalább 10—12 százalékkal kell növelni, ugyanakkor az import csupán 7—8 százalékkal emelkedhet; F eladataid!« megkövetelik — sa külkereskedelmi miniszter minapi sajtó- tájékoztatóján erről is beszélt — hogy gyors intézkedésekét tegyenek a minisztérium irá­nyító munkájának fejlesztésé­re. A következő hónapokban a tárcánál — különböző szinten — figyelemmel Kísérik a terv­ben kitűzött feladatok meg­valósításának menetét, s igye­keznek olyan operatív szer­vezetet kiépíteni, amely, ha szükséges, közreműköd'.:: a ne­hézségek leküzdésében. (Folytatás az 1. oldalról) Szalad az idő. A protokoll már .végképp felborult. Késve érkezünk a Láng Gépgyárhoz is, a vezérigazgató, Kasüly Jó­zsef,. Szabó István, a gyár pártbizottságának titkára, Szendrei Lajos gyárigazgató és Boda László gyári párttit­kár fogadja a vendégeket. Azonnal a munkatermekbe kí­sérik' a látogatókat. A. délutáni műszak teljes zajjal, szikrá­zással fogadja a magas rangú vendégeket. Csak a szemnek van itt élménye, mert akkora a zaj. Ezért aztán a gyárláto­gatás után a tanácsterembe kávé, üdítő italok és uzsona társaságában folyik az eszme­csere. „Kényes” kérdések is szóba kerülnek, persze elsősor­ban á munkaerőhelyzet. „Hon­nan szereztek annyi szakmun­kást amennyl az Induláshoz kellett?” „A vasúttól”. „Tehát elcsábítottál: őket”. „Minden­kit, akit tudtunk”. Most újabb gond vetődik fel: A városba települt a KIPSZER, ez az új cég „szipkázza” el az embere­ket. Háborognak is miatta a lánggyáriak. Két-három fo­rinttal több órabért ígérve vi­szik a jó szakmunkásokat. Árad a panasz a „lángosok”- ból, s mondják azt is, hogy fejlesztenék az üzemet, csak a pénz, a támogatás kevés. A dombóvári gyárat még egy­szer ekkorára bővítenék mint a mostani. „Honnan lesz ma­guknak olyan nagy gyárhoz elegendő munkásuk, hiszen új üzemek letelepítéséről is hal­lottam”. „Szászszemélyes ipa- riianuló-üzemünk van” — válaszolja a gyárvezető. „Csak pénze legyen a gyárnak, a munkaerőt mi biztosítjuk” — mondja a városi tanács elnö­ke. „Hitelt kérünk, Losonczi elvtárs', pénzt, amennyit csak tudnak adni”. „Elvtársak, a pénzt nem én adom, hanem a bank”. — jót derülnek ezen, mert a valósághoz tartozik, hogy a Láng a múlt évben na­gyobb összegű hitelt kapott nagy feladatainak, megfelelő létesítmények építéséra Hiába a szíves kínálás, a borból csak éppen hörpintenek a Vendegek, már erősen szür­kül,' igyekezni kell a gunarasi termálfürdőbe, ha még látni akarnak valamit. Kovács .Jó­zsef a költségvetési üzem ve­zetője mutatja be a fürdőt Lo­sonczi Pálnak, aki azzal bú­csúzik, hogy most már tudja, hova kell menni fürödni, pi­henni, s ha Dombóvár kornyé­kén jár, nem fogja elmulasz­tani a fürdő felkeresését. Túl vagyunk azon az időponton, amikor a menetrend' szerint már régen be kellett volna fe­jezni. a látogatást. Arra jut csak idő, hogy a Molnár György lakótelepen egy rövid sétát tegyenek, s a kórházhoz „el. sem. tudnak menni. Este van. À kocsioszlop éléri villogó rendőrautó halad, el­indulnak Dombóvárról a ven­dégek. Véget ért az Elnöki Ta­nács elnökének dombóvári munkanapja. U PÄLKOVÄCS JENŐ 1 Fotó: Gottvald Károly 1 • í-i. .-•» — Népművészet és technológia Jövőnk jelzőszámai Tények és adatok a népgazdaság V. ötéves tervéből óvatos ujjak fojtogatják a forgó agyagtömböt. Alakul a korsó a fazekas­korongon. Néhány féltő símo- gatás és a tálcán a többi mel­lé kerül az ősi formát öltő nyers agyagedény. Ezt követi a „keresztség”. Híg, folyékony mázba mártják az edényeket, aztán — „a po­kolra velük”. Izzó kemencébe kerülnek. Az előírt égetési idő Után szemet gyönyörködtetően csillog formás testükön a máz. Fürge ecsetek öltöztetik őket a sárközi népművészet számta­lan hangulatos motívumába. Ki hinné, hogy valóban ilyen költői lehet egy üzem­ben a technológiai sor? * Pedig az Építőanyagipari Vál­lalat szekszárdi cserépüzemé­ben ez a gyártást folyamat, nap-nap után. ók így termel­nek. A 60 fővel dolgozó kisüzem fontos feladatot teljesít. A csaknem hatmillió forintos ter­melési értékének a felét ipar­szerűén előállított népművé­szeti termékek teszik ki, me­lyek olcsó áruként népszerűsí­tik a sárközi művészetet. Ez „csak” egy része az itt folyó munkának. Mert emel­lett gyártanak az építőipar szá­mára szellőzőrácsokat és nemrég kezdtek hozzá egy új termékhez, az APC-hez. Az azbesztből, perlltből és ce­mentből álló korszerű szigete­lőanyagot egyre növekvő mennyiségben gyártják. Fejlődést, termelésnöveke­dést ez a kis üzem csak a jobb munkája révén érhet el. A bel­ső tartalékok kiaknázásának egyik újszerű példáját honosí­totta meg a fiatal kollektíva. A munkaterületek részlete-, megismerése lehetővé teszi a munkaerővel való könnyebb gazdálkodást. Ezért szerveztek olyan „önképzőkörükéi”, ahol Gugh Zoltán már két éve hajt­ja a fazekaskorongot. például a korongozó ismerke­dik a festő munkájával, és for­dítva. Fotó: Gottvald Károly l»r?nOl3| 197C. február 18, h t Szemes János színes motívumokba üUüzléti a cserépkancsó­kat.

Next

/
Oldalképek
Tartalom