Tolna Megyei Népújság, 1976. február (26. évfolyam, 27-51. szám)
1976-02-15 / 39. szám
D y PÁRTELET A Pártélet februári száma élén közli Győri Imre Meggyőző szóval, személyes példa- mutatással című írását. A Ma. gyár Szocialista Munkáspárt XI. kongresszusán jóváhagyott gazdaságpolitika az új ötéves tervünkben testesül meg. Ennek első, s nagyon fontos évéhez hozzákezdtünk. Az eredmények és a célok, a gondok és a tennivalók alapos számbavétele előremutató véleményeket és tenni akarást vált ki. Széles körben terjed és erősödik az a felismerés, hogy a gazdaság döntő területe szocialista építőmunkánknak — állapítja meg Győri eUrtárs, majd azt fejtegeti: a társadalom döntő többsége magáénak vallja a szocializmus építésének közös sikereit. Ebben fontos szerepe van az emberek mindennapi tapasztalatainak. A gazdaságpolitika nyílt alakítása, a szocializmus mindenki által érzékelhető eredményei, a kiegyensúlyozott anyagi-kulturális fejlődés erősíti a bizalmat, a cselekvőkészséget. .. E cikkben olvashatók a következő sorok is: „A társadal. mi érdekeket szem előtt tartó vállalati, tanácsi önállóságra most fokozott mértékben szükségünk van. Fontos szerepe van a gazdálkodás tartalékainak felkutatásában és hasznosításában. Ezért ennek az eddigieknél is nagyobb a jelentősége. Ilyen körülmények között tovább növekszik a szocialista demokrácia — s így a munkahelyi, az, üzemi demokrácia — szerepé,’ a meggyőző szó fontossága.” Lajtai Vera a tagkönyvcse. réről ír. Cikket olvashatunk a párttagokkal történő beszélgetésekről, a nemzetközi nőnapra történő készülésről, a pártmunka elvszerűségének és operativitásának erősítéséről, a termelőszövetkezetekben folyó zárszámadásokról és tervezésekről és az értekezletek hatékonyabbá tételéről. A Testvérpártok életéből rovatban az SZKP XXV. kongresz- szusának küszöbén címmel jelent meg cikk. SZOVJET IRODALOM A februári szám az SZKP XXV. kongresszusának jegyében készült. Verscsokor köszönti a pártot. E csokorból kitűnik Majakovszkij Lenin- poémájának részlete és Eduár. das Miezelaitis Ember című verse, amelyben a kitűnő litván költő a korszerű kommunista embereszményt rajzolja meg, r Ugyancsak elválaszthatatlan a kongresszusi készülődéstől Alekszandr Gelma Egy pb- ülés jegyzőkönyve című drámájának közlése. A folyóiratban olvasva, ismét átélhetjük azt a pébé-ülést, amelyet éppen a napokban mutatott be a magyar televízió kitűnő szereposztásban és rendezésben. Ez a pb-ülés egy nagy miérttel kezdődik: „Miért nem haj. landó felvenni egy építőbrigád a prémiumot?” A miértekre sokféle választ kapunk. Élpttünk folyik a vita, amelynek során a pb-ülés résztvevői eljutnak a szocialista demokrácia legalapvetőbb kérdéséig: eîêg érett-e a munkásosztály arra, hogy beleszóljon a saját üzeme, a saját munkahelye dolgaiba? Ez a kérdés nálunk is gyakran felvetődik. A mi válaszunk is az, ami a drámaíróé: nemcsak erre érett a munkásosztály, hanem még messzebb js lát, mint a szűkös vállalati érdek, hisz a népgazdasági érdek nevében utasítja vissza a „tervleírás, sál” szerzett prémiumot Szovjet szerzők müvei mellett Köpeczi Béla, Baranyi Ferenc és Fekete Gyula mondja el gondolatait a szovjet párt soron lévő kongresszusával kapcsolatban. Folytatódik az orosz és szovjet irodalom magyar fordítóit bemutató sorozat. Ezúttal Makai Imrét: Dosztojevszkij, Tolsztoj, Solo- hov fordítóját mutatják be. NEMZETKÖZI ZEMIE Ha tömören össze kellene foglalni N. Inozemcev Az el. mélet és a gyakorlat egysége a lenini békepolitikában című cikkét, akkor a szerző e néhány mondata lenne erre a legalkalmasabb : „ .. .Az agresszív erők ellenállása dacá-. ra rövid idő alatt elértük a nemzetközi feszültség jelentős enyhülését, a hidegháborúról a normális kapcsolatok fejlesztésére való áttérést, a különböző társadalmi rendszerű államok közti békés egymás mellett élés és a kölcsönös elő. nyökkel járó együttrAűködés elveinek széles körű érvényesítését a nemzetközi életben. Megtörténtek az első lépések a nemzetközi kapcsolatok egész rendszerének a béke és a társadalmi haladás érdekében történő gyökeres átalakítása felé. Mindennek eredmé- ' nyeképpen új, kedvezőbb feltételek vannak kialakulóban a Szovjetunióban és a testvéri" szocialista országokban folyó kommunista és szocialista épí. téshez.. Egy-egy cikk méltatja a LEMP VII.. illetve a Kubai Kommunista Párt L.kongresz- szusán elfogadott határozatokat és több írás foglalkozik az amerikai elnökválasztási kampánnyal és az ausztráliai jobboldali fordulattal. Érdekes a Kínai Népköztársaság lakosainak számáról készült Cikk. E Cikkből kiderül: pontosan nem lehet tudni, hogy hány "lakosa van Kínának. Az utolsó hivatalos adat a kínai népességről 1959-ben látott napvilágot, a „Hatalmas évtized” című könyvben. E könyv szerint 1957. végén Kína lakóinak száma — beleszámítva a tajvaniakat, de az emigránsok nélkül — 656,6 millió volt. A tajvaniak nélkül 646,1 millióan voltak, a kínai központi statisztikai hivatal jelentése szerint a KNK első évtizedében a népesség természetes szaporulata átlag 2,25 százalék volt, 1957-ben pedig 3 százalékos növekedést regisztráltak. Nos, ezekből az adatokból próbálják a tudósok kikövetkeztetni, hogy mennyi lakosa lehet ma Kínának. Különböző számítások szerint 836, illetve 806 millió a kínai lakosság száma. A Szputnyik tallózó folyóirat, ezért minden cím felsorolása lehetetlen. Néhányat ízelítőül mégis ide írunk: „Egy közéleti ember hétköznapjai.” „Századunk zongoraművésze”. „Irányítható-e a jövő?” „A városi közlekedés gondjai”. „A szovjet gazdaság mérföldkövei”. „Országutak a felhők fölött”. „A jóságos fém”. Cikkeket olvashatunk a nap- laboratóriumról, arról, hogy miként vonult be a szívműködtetésbe az atom, mit tartalmaz, és höl van földünk genetikai bankja, mit tapasztaltak á tudósok a majmok szigetén. Igen éfdekes’ olvasmány A -óéi meg'-* • választása' című filmnovella, amelynek első része a februári számban jelent meg. A filmfloveBa Igor Kurcsatovrôï, S nagy szovjet tudósról szól. Kurcsátovnak vezető szerepe volt a Szovjet atomfegyver előállításában. A filmnovella elkalauzol bennünket az amerikai elnök1 szobájába, ahol döntenek. az atombomba ledobásá* ról Hirosimára, és ott vagyunk Sztálin dolgozószobájában is, ahol eldöntik:.a béke védelmében meg kell teremteni a szov.’ jet atombombát is, méghozzá rövid időn belül, hogy az amerikaiak ne zsarolhassák a Szovjetuniót és a többi haladó népeket. E nagy erőfeszítésekről szól dokumentumok alapján ez a filmnovella. A Pécsett megjelenő Jelend kor februári számának élért közli Takáts Gyula verseit, és Bertha Bulcsú Ahol legtöbb a fény című novelláját, amely a lassan feledésbe merülő szakérettségisek sorsának alakulásáról szól. Munkás-, parasztgyerekek vették birtokuké ba az iskolák padjait. Tanárok, orvosok, mérnökök... lettek belőlük. És eljutottak valahová. Hová? Az író így meditált „Mit mondanak vajon Bécsi Antalról, aki élete folyamán mind a három néposztályba beletartozott. A paraszti nép kö-' zött született és eszmélt a világra, munkásként küzdötte végig az ipari forradalom időszakát, de mire megnősült, s gyermekei megszülettek, máé éAelmiségi volt. Mit mondanak majd a lányai Bécsi Antal főmérnökről? Izgalmas kérdés. Pákolitz István, Radnal Ist-3 ván, Dobai Péter, Gyurkovics Tibor verseit közli a lírai rovat, a prózát pedig az említetten tűi Kamarás István Lucia és Rodrigo című elbeszélése, és Szűts Bernât Istenek csatája című drámájának második része képviselt te SZKP XXV. kongresszusa e?8tt fi mágneses hegy elfogyott A hírlapíró, ha mostanság alkalma nyílik az uráli iparvidéken fekvő Magnyitogorszkba utazni, esetleg némi nosztalgiát érezhet. A Magnyitogorszki Kohászati Kombinát — a harmincas években „Magnyitka” néven az egész világon emlegették — az első szovjet ötéves terv legendás építkezése, a szovjet nehézipar első óriása volt. Magnyitogorszkban ma alig találni nyomát az iparosítás hőskorának. A kombinátot annak idején a mágneses hegy kifogyhatatlannak vélt érctartalékaira telepítették. Csakhogy negyven év alatt a mágneses hegy elfogyott. És jóllehet „Magnyitka” ma is a világ legnagyobb teljesítményű kohászati üzemeinek egyike, az ércet most már több száz, több ezer kilométeres távolságokból kell ideszállítani, hogy a hatalmas kohók étvágyát csillapítsák. Maguk a kohók sem ugyanazok. Helyükben új, sokszorosan nagyobb térfogatú vasolvasztók tornyosulnak az Ural folyó mentén. És a kombinát, ha mégoly hatalmas is, a szovjet kohászati ipar termelésének csak töredékét adja. CJ Óriások r Hasonló „csalódások” érik az utazó riportert, ha az első ötéves tervek másik híres rekvi- zítumát, az ukrajnai Dnyeprogresz vízi erőművet látogatja meg. A Dnyeprogresz is működik. A kilencedik ötéves tervben kezdték meg második, az elsőnél lényegesen nagyobb részjegének építését a Dnyeper folyón. A két Dnyeprogresz azonban együttesen sem ad majd annyi villamos energiát, mint az utóbbi tíz évben felépült szibériai vízi erőművek bármelyike. Bratszk, Kraszno- jarszk, Uszty-Ilim — e részben már működő, részben épülőfélben lévő erőművek mindegyike nyolc-tízszer akkora teljesítményre képes, mint a Dnyeprogresz, melyet a világ nyolcadik csodájaként emlegettek, amelyről verseket írtak. Ez a tízszeres növekedési arány a szovjet Ipar egészét tekintve 1950 és 1975 között következett be, vagyis éppen negyedszázad alatt. Érdekes módon ugyanebben az időszakban a magasabb alapszintről Indult, de kétségkívül kevésbé intenzíven fejlődő szovjet mezőgazdaság csak kétszeres teljesítménynövekedést produkált. Noha az utóbbi tíz évben — indulásként az SZKP Központi Bizottságának 1965 márciusi „mezőgazdasági” plénumát szokták emlegetni — a mezőgazdaságban Is megkezdődött a nagy fordulat korszaka, az ország gazdaságának ez a két fő ágazata, az ipar és a mezőgazdaság, egyelőre nem sorolható azonos súlycsoportba. Mostanában, amikor az egész szovjet lakosság a tizedik ötéves terv fő irányairól kiadott pártdokumentumot tanulmányozza és vitatja, minden fórumon sokat beszélnek erről. Az ötéves terv egyik tanulsága, hogy a „súlycsoportkülönbség” megszüntetésének fő feltétele a hatékonyabb termelés, méghozzá nemcsak a mezőgazdaságban, he nem az építőiparban, gépgyártásban, vegyiparban is. A tervek pontosan kimutatják ugyanis, menny? öntözött földterületre, traktorra, műtrágyára van szükség ahhoz, hogy az a nagyságrendi változás, amelyet a gazdasági élet sok más területén már befejezettnek lehet tekinteni, a mezőgazdaságban is eljusson logikus lezárásáig. Hektárokban, tonnákban, gépekben mérve, mindenképpen milliós számok ezek. \ NŐNEK AZ IGÉNYEK A hetvenes években a szovjet ipar már sokkal könnyebben birkózott ezekkel a milliós számokkal, mint korábban, s több iparágban végképp levették a napirendről a meny- nyiségi problémát, amennyiben a meglévő vagy épülő kapacitások mellett a számszerű eredmény elérése csak idő kérdése. Híres alma-atai beszédében Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára 1975 tavaszán már nem egyszerűen több traktort követelt a mezőgazdasági gépgyártástól, hanem a K—701-es korszerű, nagy teljesítményű mezőgazdasági erőgépek gyártásának mielőbbi beindítását, s az új, korszerűbb, kevesebb veszteséggel dolgozó kombájntípusok futószalagra állítását tűzte ki célul. Hasonló hangsúlyeltolódás figyelhető meg a gazdaság, a tudományosműszaki fejlődés minden területén. Az olajiparnak modernebb fúróberendezésekre, a textiliparnak nagy teljesítményű automata gépsorokra, az iparirányításnak kifejezetten korszerű „harmadik nemzedék- beli” számítógépekre van szüksége. A szovjet gazdaságot egyéb méltó hasonlítási alap híján az amerikaival szokás egybevetni. Éppen ezért érdekes, hogy jóllehet e verseny állását szakmai körökben számontartják, az utóbbi években hivatalos részről alig hallani felhívásokat a legfejlettebb tőkés gazdaság ipari teljesítményének túlszárnyalására. A két gazdasági teljesítmény közötti különbség ugyanis annyira leszűkült, hogy a mennyiségi „utolérés” feladata már aligha nyújt megfelelő távlatot a szovjet gazdaság fejlődéséhez. Az ipar össztermelése a Szovjetunióban 1974-ben az amerikai termelés 80 százaléka volt* 1975-ben pedig már 93 százalék. Ebbe az arányszámba bele kell érteni a tőkés gazdasági válság következtében bekövetkezett amerikai, termelés- csökkenést és tekintetbe kell venni azt is, hogy egy főre számítva a különbség még lét nyegesen nagyobb az Egyesült Államok javára. A léhyeg mégis az, hogy míg az első ötéves tervek időszakában, de még a második világháború- után is Dávid és Góliát küzdelme volt a szovjet—amerikai gazdasági verseny, ma gyakorlatilag két, azonos méretű és erejű gazdaság között folytatódik a vetélkedés. Egy sor termelési ágban — az acélgyártásban, a cement- iparban, a kőolajtermelésben, a traktorgyártásban és a műtrágyagyártásban — a Szovjetunió a kilencedik ötéves tervben megelőzte az Egyesült Államokat. A versengés azonban még ezekben az iparágakban in folytatódik. Mostantól az ország, ha úgy tetszik, önmagával, a szovjet emberek hatalmasan megnövekedett és persze nem teljes mértékben kielégített igényeivel verseng. Moszkva, 1976 február. BOKOR PÄL (Következik: Még tovább Keletre.) 1976. február 15.
