Tolna Megyei Népújság, 1976. január (26. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-11 / 9. szám

* magazin * magazin * magazin * Sajnos csak itt látható A bútortervezők új ötletek­kel állnak elő világszerte. S úgy tűnik, hogy a lakásmére- tekkel nemcsak nálunk van baj, hanem más országokban is. Erre következtethetünk a képen látható fekhelymegol­dásból, amely az ábrázolt hely­zetben napközbeni ülőalkalma­tosságként szolgálhat, éjjelre viszont le kell akasztani a fal­ról, hogy végigheveredhessen rajta az ember. A furcsa bútor­darab anyaga különböző sűrű­ségű poliészter hab. Többféle színben késmi, sőt olyan ki­vitelben is, hogy az egyes „hurkák” más-más színámya- latúak. Nagy előnye ennek az ülő-fekvő alkalmatosságnak, hogy rendkívül könnyű, hiszen egyetlen gramm fa, vagy fém sincs benne. „Nappali állapot­ban” a falon dekoratív hatást kelt, és állítólag kényelmes fekvés esik rajta éjjel. ® A műanyagból készült egész­ségügyi berendezések alkalma­zásával szemben ma még bi­zonyos tartózkodás nyilvánul meg. Az üvegszál erősítésű poliészterből kialakított fürdő­kádak azon buktak meg, hogy felületük nem tudott ellenáll­ni a kvarchomok tartalmú tisztítószereknek. Arra nem gondolt senki, hogy az ilyen kádak tisztításához speciális ápolószerekről kellene gondos­kodni. Egyébként ugyanis a műanyagból való fürdőszobai berendezési tárgyak szépek, könnyűek, egyszerűen szerel­hetők és — sorozatgyártás ese­tén — jóval olcsóbbak lenné­nek. A műanyagokból soha nem remélt formagazdagságú újdonságokat lehet kialakítani (amint azt a képen látható fürdőkád-mosdó együttes is bi­zonyítja: a hazai formaterve­zőknek egy néhány évvel ez­előtt bemutatott, de azóta sem gyártott alkotása.) Képzeljük el, milyen egysze­rű lenne egy ilyen, legfeljebb 15—20 kg súlyú kád-mosdónak a szállítása, helyére tétele, és bekötése. Ilyen és hasonló für­dőszobai egységekkel könnyeb­ben lehetne korszerűsíteni a régi lakásokat, szállodai szo­bákat, üdülőket, stb. (beleért­ve a műanyag csempékkel való egyszerű és gyors falburkolást is.) Az alaszkai olaj útja Megvalósulóban van a világ eddigi legnehezebben kiépíthe­tő olajtávvezetékének'a létesí­tése, amely a Prudhoe-öhplben levő hatalmas olajmezőt a csen­des-óceáni Valdez kikötővel köti majd össze. A csaknem 1300 kilométer hosszúságú, 1,22 méter átmérőjű távvezeték épí­tésén mintegy 12 ezer ember dolgozik a kegyetlen hidegben, hogy 1977 végére befejezhessék az 5 milliárd dolláros költségű 1976. január 11. vállalkozást. Az olajtávvezeték az Egyesült Államokat 25—30 éven át teljes nyersolajszükség­letének 10 százalékával lesz hi­vatott ellátni. A Prudhoe-öböl- ben, becslések szerint, 1,5 mil­liárd tonna olajat rejt a föld mélye. Alaszka e lelőhelyén ún. „édes” olaj tör a felszínre a ku­takból, ami a legértékesebb mi­nőség („édes olajnak a kénmen­tes vagy minimális kéntartal­mú olajat nevezik, „savanyú”- nak pedig azt, amelynek szá­mottevő kéntartalma van). Jóllehet az alaszkai olajtáv­vezeték építése hatalmas ösz- szegbe kerül, az USÁ-ba így el­jutó „fekete arany” mégis ol­csóbb lesz, mint az, „mit az or­szágban termiéinek ki. Az ember biológiai jövője eredményeként — megnöveke­dőit, kiderült, hogy ennyi em­bernek kevés a kenyér, és fő­leg a fehérje, s miközben az emberi tudás megpróbálja ezt a problémát is megoldani, pl. a pesztácidek alkalmazásával* kiderült, hogy e kemizációval együtt nő a rákkeltők száma, s miközben a gépi eljárásokkal növeljük a baromfi- és sertés­hús mennyiségét, a vizek szennyeződése miatt kipusztul­nák a halak. Mindezekből az következik, hogy már nemcsak környezetünk biológiáját vál­toztattuk meg, hanem a saját biológiánkat is. A kérdés csak az, hogy mire fog ez vezetni? A változásodra mindeneset­re az a jel­lemző, hogy a felgyorsult ten­denciák figyelembevételével is rendkívül lassúak, ezért az emberiség biológiai változásai csak a nagyon távoli jövőben realizálódnak. Az, hogy az em­ber ki tudott emelkedni az állatvilágból, és hogy a mai emberré formálódott, a termé­szetes kiválogatódásnak kö­szönhető. Ez azt a biológiai képességet jelenti, hogy adott környezetben kiválogatódik a legalkalmazkodóbb, legéletké­pesebb változat, amely tehát szelekciós előnnyel rendelkezik és ezek utódai szaporodnak to­vább. Az utódok között tehát egyre több az ilyen tulajdon­ságokkal rendelkező egyed, és ezek szaporodása zavartalan mindaddig, amíg a környezet nem változik meg annyira, hogy tulajdonságaik miatt sze­lekciós hátrányba ■ kerülnek. Ezek a tényezők állandóan hat­nak, mert környezet nélkül emberi élet nem képzelhető el. Az orvostudomány fejlődése beleavatkozott a természetes kiválogatódásba. Az esetek többségében ugyanis a beteg ember eleve kevésbé életképes, ezért „kiselejteződne”. Számos olyan betegség van, amely rábban halálos volt, ma pedig százszázalékosan gyógyítható, S közülük több öröklődő beteg­ség. Egyes tudósok számítása sae- rint az átlagnépességben mim® den 65 ezer szülésiből jeleniM meg egy mutáció, tehát szá­mottevő örökletes változás. To­vább folytatva a számítás^ úgy tűnik, hogy 2 500 000 éven­ként változik meg egy úgy hogy jellegbe!! okoz. Ha arra gondolunk, hogy az embernek mintegy 20 ezer génje van — de lehet, hogy még több —, akkor egy génre 100—125 évenként kerül a mu­táció sora. Ez megnyugtstónala tűnik. Ha azonban ezt az érté­ket úgy fejezzük ki, hogy egy 3Ö éves embernek 1:3 az esé­lye arra, hogy ivarsejtje egy génre nézve mutált legyen, szám nem is olyan kicsi. A jövőt pontosan nem lebet meghatározni, a jelenlegi ten­denciák alapján mégis felvá­zolható, hogy milyen utat jár­hat az elhárítás a biológiai jö­vő egészségessé tétele érdeké­ben. A lehetőségek közül első helyen — holtversenyben szerepel a génsebészet, ha egy­általán megvalósítható lesz, és az ártalmas környezeti ténye­zők kikapcsolása, ha ez végre­hajtható. A génsebészet *££■ hogy a kóros örökletes tulaj­donságok úgy javuljanak meg, hogy az utódokba már a jó gé­nek öröklődjenek, a környeze­ti tényezők optimálissá tétele pedig lehetővé tenné, hogy a meglévő génállományt ne rontsuk tovább. A biológiai és a gazdasági tényezők és ten­denciák figyelembevételévél mindkét módszer a távoli jö- vő lehetőségei közé tartozik. H.J. Timoron még harci eszköz Kttüfib fetelősséSe 32 ember nwlUHR biológiai jövőjét ille­tőéi nagyobb, mint a megelő­ző koroké volt. Ez nemcsak azért van így, mert ma rrri élünk, hanem azért is, mert a korunkban alkalmazott ipari, mezőgazdasági, gyógyító, okta­tó, stb. eljárások jogosan vetet­ték fél a „hogyan tovább” problémáját. Az ember mai ténykedése nemcsak a környe­zetet változtatja meg úgy, hogy annak kihatásai elsősor­ban a közeli, vagy távoli jö­vőben mutatkoznak meg, ha­nem visszahat biológiai mivol­tára is. Az ember biológiai jövője — felületesen szemlélve — nem látszik túl rózsásnak, és ez a szorongás nem is alaptalan. Az a sok új és nem természetes jelenség amely a technika fej­lődésével körülveszi az em­bert, igencsak igénybe vette alkalmazkodóképességünket. Az ember alapjában véve biológiai lény, bár embervoltá­hoz nagymértékben hozzájárult társadalmi volta is, de léte, vagy nemléte még ma is jó­részt biológiai probléma, an­nak ellenére, hogy akár az egyes ember, akár az emberi­ség biológiai létét társadalmi tényezők döntik el. Az emberi faj egységét éppen biológiku- ma biztosítja: egy rendkívül stabil, évszázadok alatt törté­nő fejlődés alatt kiegyensúlyo­zott mechanizmus. Miközben elégedettek lehe­tünk azzal, hogy egy gazdasá­gilag jól vagy közepesen fej­lett országban élő szakmunkás kényelme jóval meghaladja azt, ami egy feudális király rendelkezésére állt, megjelent a környezet szennyeződése, fel­szaporodtak az idegbeteg6égek és a bűnözés, fellazult a csa­ládi élet és gépiessé vált a munka. Miközben az emberi­ség létszáma — főként az or­vostudomány fejlődésének A nőkről — mindent Speciális kötetet rendez­nek sajtó alá Indiában. A könyv az indiai nőkkel fog­lalkozik, azzal, hogy meny­nyiben járultak hozzá hazá­juk haladásához. A kötet megismerteti az olvasót a női társadalmi és politikai személyiségekkel, a tudós, jogász, író, zenész és újság­író nőkkel. Külön fejezet foglalkozik Indira Gandhi mindszterelnöknő személyé­vel. Hindi, urdu és angol nyelven kívül tervezik a kötet német, francia és orosz nyelvű kiadását is. A ki­adványt a nők nemzetközi éve alkalmából jelentetik meg. Véget ért a mini jégkorszak? Nemrégiben még azt tartot­ták a tudósok, hogy a Föld hő­mérséklete erősen csökkenő tendenciát mutat. A legutóbb végzett megfigyelések szerint leáldozóban van az újabb jég­korszak hirdetőinek napja. Az Izlandtól északra fekvő tenge­rek hőmérséklete némileg ja­vult az 1972—1974 közötti idő­szakban, a déli félteke hőmér­séklete pedig egy fokkal emel­kedett. Kevesen gondolnák, hogy századunkban vannak még olyan hadseregek, amelyek íjá­szokat is foglalkoztatnak. Az egykori portugál gyarmaton, Timoron egynémely törzsi ala­kulatok még mindig e fegyver­rel veszik fel a harcot az ellen­séggel. Jóllehet már sok évszá­zada lejárt az idő az íj és a nyíl fölött, nem szabad lebe­csülni ezt a fegyvert, ha gyai korlott kezekben van.

Next

/
Oldalképek
Tartalom