Tolna Megyei Népújság, 1976. január (26. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-11 / 9. szám

itiârgiiaii fiiigjafoMvárrői Párttagságuk kelte: 1975 „A párt a dolgozóknak, elsősorban a munkásoknak a legjobbjait veszi fel tagjai sorába, azokat, akik meg- győződéses hívei szocialista társadalmunknak, élen jár- 1 nak a munkában, a szocializmus elvei szerint élnek” — mindja a XI. pártkongresszus határozata. A kongresszus óta sok új taggal gyarapodott a párt Közülük hármat mutatunk be, Dunaföldvárrói. A kendergyári munkásasszony Balázs Jánosné a Dunaföld- vár; Kendergyárban dolgozik. Most télen a rostüzemben — bármelyik géphez odaállíthat­juk, mindegyikhez ért — mond­ja róla Tornán Györgyné párt- titkár — nyáron pedig az áz- tatósoknál van. A Kossuth La­jos szocialista kötözőbrigád ve­zetője. Tíz éve dolgozik a gyárban, 1974-ben lett kiváló dolgozó. Férje is a kendergyárban dol­gozik, kazánfűtő. — Már két-három évvel ez­előtt mondta Tománné — ő volt az elődöm a brigádvezetés­ben —, hogy alkalmasnak lát a pártvezetőség a tagságra. Meg­mondom őszintén, én is gon­dolkodtam erről, hiszen szere­tem a munkámat, szocialista rendszerünket, és mintpárton- kívüli is gyakran kaptam tár­sadalmi megbízatást. De koráb­ban nem mertem vállalni a na­gyobb kötelezettségeket, három gyerekkel, ök most már lassan felnőnek — a nagyobbik lá­nyom férjnél van, a két kiseb­bik, Jutka és Margit Bonyhá- don járnak szakközépiskolába. Jutka KISZ-titkár és osztálytit­kár. Margit osztályt!tkár. Így hát kettesben vagyunk itthon a férjemmel, van időm. És úgy érzem, kötelességem is minden erőmmel dolgozni a párt poli­tikájának megvalósításáért, hi­szen az én családom igen so­kat köszönhet rendszerünknek. Negyvennégy éves vagyok, so­kat tehetek még... Balázsné a pártvezetőség propagandistájának aktivistája, propagandaanyagokat terjeszt és nem kis büszkeséggel mond­ja, hogy a brigádban öt párttag van, mind az öten járatják a Pártéletet, négy Társadalmi Szemle jár a brigádtagoknak és emellett jó néhány egyéb Kossuth-kiadvány. És termé­szetes, időnként kap és végez egyéb pártmegbízatásokat is. Meós a BHG-iizemben Vas Imre a lakatos szakmát tanulta meg, jó másfél évtized­del ezelőtt. Tíz évet dolgozott a Dunai Vasműben, itt volt ak­tív tagja a KISZ-nek, volt bi­zalmi, agit.-prop.-os és titkár is. — 1970-ben jöttem haza. Dunaföldváron születtem, itt nőttem fel, majd öt éve „haza nősültem”. Természetes, hogy itt kerestem és kaptam mun­kát, az akkori vasipari vállalat üzemében. Ma már a Beloian­taifss HÍradSsfcepííTJÍfca! Gyártwz tartozunk. Számomra természe­tes, hogy most már párttag va­gyok, régi vágyam teljesült ta­valy, amikor a taggyűlésen ün­nepélyesen átvettem a piros tagsági könyvet. —• Kaptam már előtte is pártmegbízatást, mégpedig azt, hogy a szocialista brigádban — amelynek tagja vagyok — se­gítsem a művelődéssel kapcso­latos vállalások előkészítését, azok teljesítését; szervezzem a társadalmi munkát. Vas Imre tanul. Az idén fe­jezi be — levelező úton — a szakközépiskolát Jelenlegi munkaköre — meós — ezzel függ össze. — Szeretnék továbbtanulni és nemcsak szakmai téren, ha­nem fejleszteni politikai isme­reteimet is. A pártvezetőség már értesített, hogy az ősszel megkezedhetem a tanulást a marxizmus—leninizmus közép­fokú iskolán. fl tsz-fómszf'gazdász Juhász György annak ide­jén állattenyésztőként kezdte 02 Âîkoîmâny Tsz-ben. K5&S ben — levelező úton — elvé­gezte a palánki felsőfokú tech- nikumót, ma á szövetkezet főmezőgazdásza. Magam is sokat tűnőd­tem rajta, az elvtársak közül is néhányan szóvá tették, mi­ért negyvenéves koromra érett meg bennem az elhatározás, hogy párttag legyek. Pontos választ erre nem tudok adni. Úgy látszik, korábban nagyon lekötött a tanulás és a mun­kám. De egyre jobban érez­tem, hogy mint a szövetkezet egyik vezetőjének, tulajdon­képpen a párthatározatok vég­rehajtását is szerveznem kell. Hogy ne mondjak mást, itt van például a Központi Bi­zottság 1974-es decemberi ha­tározata, amelynek végrehaj­tásához a szövetkezetünkre vo­natkozó intézkedési terv kidol­gozására, illetve segítésére az alapszervezet vezetőségétől kaptam megbízatást. Számos esetben kellett beszámolnom a pártvezetőség vagy a taggyű­lés előtt munkámról. Mindig volt egy kis hiányérzetem, hi­szen rám vonatkozóan nem hozhattak úgy határozatot, mintha párttag lennék. — A párttitkár és a tsz-el­nök volt az ajánlóm, a tag­gyűlés pedig egyhangúlag megszavazta felvételemet. Ak­kor úgy éreztem, korábbi munkám elismerése az, hogy tagja lehetek a pártnak. És érzem azt is, hogy a párttag­ság az eddiginél nagyobb fe­lelősséggel, kötelezettségekkel jár. Egyébként nem ma tudom csak, mivel tartozom a párt­nak, szocialista rendszerünk­nek, hiszen szüleim a régi vi­lágban gazdasági cselédek vol­tak. J. 3. Találkozás az újságban Soha nem láttam Hajnal Fereric tiszaújfalui birka- pásztort, mégis a szívem­be zártam, mégis úgy gondolok rá, mint régi isme­rősre. Erre dr. Kulin György UFO-król és más csodákról írott cikke adott okot. Kulin professzor ebben a cikkben le­ír egy esetet: „1969 júliusában — az első Holdra szállást meg­előző napokban — történt, hogy a délnyugati égbolton, nem messze a Venus akkori helyétől, egy különös, folyton táguló vörös folt jelent meg. Akadt aki ezt mondta: „Most már beszélhet a tudomány, amit akar, a saját szememmel láttam egy UFO feltűnését és eltűnését. ”De néhány napra rá Hajnal Ferenc tiszaújfalui birkapásztor, egy 26 centimé­ter átmérőjű teleszkóp tulaj­donosa, boldogan írta: .abban 'a nagy élményben részesült, hogy látta, amint az Apollo űrhajó a Föld korüli parkoló­pályán rakétáját begyújtva el­indult a Hold felé. És valóban: ezt a jelenséget nevezték a hozzá nem értők UFO-nak. A hozzá nem értők. Véle­mén^'em szerint ezen van a hangsúly. Tehát Hajnal Ferenc hozzáértő, bár csak birkapász­tori szakképzettsége és egy te­leszkópja van. ö nem hisz az UFO-kban, nem hisz a meg­jósolt világvégében, a Venus- ról jött nőben és más egye­bekben, amelyben sok-sok olyan ember hisz, aki feltéte­lezi magáról, hogy sokkal töb­bet tud, mint mondjuk egy bir­kapásztor. ö viszont tudta már 1969-ben is azt, hogy a mainál sokkal jobb üzemanyaggal közlekedő űrhajónak is akko­rának kellene lennie, mint amekkora a Földünk. Csak Föld-tömegű űrhajóval lehet­ne megtenni az utat a legköze­lebbi csillagig és vissza. Ha ezt nem tudta volna, akkor ő is UFO-nak nézte volna az Apollo leszállását. ö nem képzelgett, ő meg­bizonyosodott. Méghozzá saját kis teleszkópjával. És a tapasz­talatait jelentette. Két dolgot tanultam Hajnal Ferenc juhásztól: nem az az igazán művelt ember, aki an­nak vallja, vagy hiszi magát és az tud csak igazat jelenteni, aki meg is győződött annak he­lyességéről, amit jelent. e Megvallom, a „rögeszmés" Marikra egy kicsit dühös vol­tam, amikor azt válaszolta Pünkösti Árpád kérdésére; — Miért nem nősül? —■ Szerettem, ő is szeretett, de a háború megviselt ben­nünket. Nem tudott várni utá­nam. A harag óka az volt: amíg ezt a nyilatkozatot nem olvas­tam azt hittem — én tudom a válás legrövidebb összefoglalá. sát. Egy alkalommal együtt üdültem egy fiatal munkással. Elvált ember volt. Amikor megkérdeztem tőle: miért vál­tak el, így válaszolt: — A feleségemnek hosszú volt az én katonaidőm. Amikor összevetettem a két mondatot, megnyugodtam. Az én emberem nyilatkozata tö­mörebb. Szűkszavú, bölcs emberek tudnak ilyen tömör mondatok­ban sorsokat összefoglalni. Olyan emberek, akiknek nem a szó a kenyerük. Akik olyan ésszerűen bánnak a monda­tokkal is. mint amilyen éssze­rűen osztják be erejüket, hogy nyolc órán keresztül működ­tetni tudják izmaikat. Tanulhatunk tőlük tömör fo­galmazást. Lényegre törést. Ök, ha gulyást főznek hosszú 1ère engedik, ha pörköltet, ahhoz kevés vizet tesznek. Nem eszik meg, ha a gulyás a pörköltre hasonlít, a pörkölt meg a gu­lyásra. Vagy, vagy. ’ Ezért nem nagyon szeretik azokat az értekezleteket sem, ahol nem a feladat lényegé­re irányítják a figyelmet, ha­nem azonnal használati uta­sítást is adnak hozzá, elma­gyarázzák, hogy ezt meg azt hogyan kell Végrehajtani és ezáltal egy kis helyet sem hagynak az emberi agyban a gondolkodásnak. a sok szó után azt sem tudják, hogy vé­gül is mi a feladat, holott a feladatot össze lehetne foglal­ni egy mondatban is: a feladat a hústermelés növelése. Aztán ki-ki a maga posztján beszéd helyett oldja meg a feladatot, úgy, ahogy ezek a szűkszavú emberek teszik —■ gondolkod­va. o Mondanom sem kell, hogy most már egyre jobban tet­szett nekem Marik János is, aki a békéscsabai Szabadság Tsz tagja. Éjjeliőr és csillag- vizsgáló. Van nefed egy hu­szonöt centiméteres tükör- átmérőjű távcsöve, amelybe a 80 éves keresztmamája is gyakran belekukkant. Van egy kisebb is. Eat a vállára kapja és megy éjjeliőrködni. Vizs­gálja az eget és a tsz-környé- két. Mikor, mi érdekes látni­való akad. Ha nincs az égen látnivaló, akkor megteszi a szomszéd tanya televíziója is. Azt nézegeti távcsövön. Mindig azt nézi, amit a leg­érdekesebbnek tart. Ha gyenge az „égi műsor”, akkor megnézi a televíziót, persze, ha az jobb műsort su­gároz. Természetesen viselkedik, mint egy ember. Tudja, hogy nem csinál rosszát, nem érdek­li, ki mit mond róla. Megy a maga útján. Hogy rögeszmés? Erre is a világ legtermészete­sebb módján azt válaszolta: „.., ilyesmivel különítik az azonos nevű embereket.” Ne­ki természetes: valahogy el kell különíteni az azonos ne­vűeket. Ha azt mondanák, hogy „álmos csillagász” azon se lepődne meg, hisz mint vallja: „... álmos természetű vagyok.” De az álmosságánál is erő­sebb a kíváncsisága. Amíg nern volt biztos abban, hogy a Hold is egy földdarab : „... mindig azt kukucskáltam. ... a Napot még mindig sze­retem figyelni.” A megfigyeléseiről készült naplót beküldte az Urániának. A kép, amit közöltek róla, nem mond nekem semmit. Az én képzeletemben nagy em­ber. Nem termetre. Ő belül vi­seli a nagyságát. Látom augusztus—szeptemberben, amikor a legszebbek az. éjsza­kák. Ilyenkor: „Ráállítom este a távcsövet a Tejút egyik vé­gére, oszt hajnalig megyek végiig rajta.” Azért nemcsak a Tejúton „sétál”. Ügyel a közösre is. Különben—nem alkalmaznák, mint éjjeliőrt. o Természetesen viselkedik; 1 A távcső azt mondja nekií nincs hely fönt az égieknek, a természet megy a saját rendje szerint: „Azért, ha azt mond­ják, hogy aggyon isten, azt fe­lelem rá: .aggyon isten!” Nem fogalmazza ő meg, de érzékelteti: más a világnézet és más a köszönés. Ha a világ­nézet változott is, a köszönés azért maradhat, főleg, ha az szép, kifejező. Nem tartja magát csilla­gásznak. Nem bírom ki, hogy le ne írjom e szép mondást: „Nem vagyok eredeti csilla­gász, nem ez a szakmám, öre­gesen ismerem”. — hárítja el a nyilatkozatot, ha kérik; mond­ja már meg milyen lesz az időjárás. Nem képzel ő magá­ról semmit. Az időjárásról csak annyit tud: ha tisztán megy le a Nap, akkor jó idő lesz, ha tűzben megy le, másnap szél lesz, ha a napkelte tiszta, de felette felhő, akkor aznap bo­rult lesz. Ennyit tud erről mondani. Ennyit figyelt meg. Nem mond ő többet, mint amennyit tud. Nem szól ő olyasmibe bele, amihez nem ért. Mindenről annyi vélemé­nye van, amennyire a tudásá­ból futja. Ehhez viszont ra­gaszkodik. © Két héten belül találkoztam! ezzel a két emberrel a Nép- szabadságban. Olyan élmény volt e két találkozás, hogy örömömet meg kellett oszta­nom az olvasóval is. Sz. 3. .

Next

/
Oldalképek
Tartalom