Tolna Megyei Népújság, 1976. január (26. évfolyam, 1-26. szám)
1976-01-04 / 3. szám
* A Gondolat Könyvkiadó műhelyében Az új esztendő kezdete mindig a számvetés és a tervezés időszaka. Szerkesztőségünk ezúttal a magyar kulturális élet egyik jelentős központi'kt, az ismeretterjesztő könyvkiadás pröfilgazdáját, a budapesti Gondolat Könyvkiadót kereste fel kérdéseivel. A válaszokat a kiadó igazgatójától, df. Siklós Margittól kaptuk. íme az interjú: Népújság: Ha a kiadó önéletrajzot írna, mit sorolna fel ebben ? Az igazgató: Az Ismeretterjesztő I könyvek megjelentetésének Mdgyarországon több évszázados hagyományai vannak ugyan, de tervszerű, szervezett ismeret- terjesztő könyvkiadásról csak 1950, azaz az államosított kiadók megszervezése óta beszélhetünk. Ekkor alakult a Művelt Nép Könyvkiadó, amely az 1957-ben szervezett Gondolat Könyvkiadó jogelőde volt. Ez az azóta eftelt negyedszázad tcbb mint két és fél ezer kiadványt jelent E kisebb könyvtárnyi kötet megszületésének minden gondja és öröme: ez a mi önéletrajzunk. Népújság: Mi Okozta eddig a legnagyobb örömet és mi a legtöbb gondot? Az igozgató: Voltakéopen ugyanazok a tényezők. Mindenekelőtt a kiadóra háruló felelősség, eme1 y állandóan arra késztet, hogy magas mércét állítsunk kiadványaink elé, ne tegyünk engedményeket sem a nívátlan szórakozás, sem a tudománytalan s zen zó c i ó h a j hászá s, sem az elvi zűrzavar irányába. Hasonló jelentőségű az olvasó- közönségből felénk áradó bizalom, amelynek igyekszünk megfelelni és amelynek — könyveink kelendőségén kívül — ezernyi közvetlen jelét is tapasztaljuk. Mindezek azért mutatkoznak számunkra kétarcú Jaaus-jelen- sépként, mert a kiadó csak egyfelől szellemi műhely, másfelől viszont tervkötelezett állami vállalati vagyis köteles eleget tenni nrllndazon gazdasáqi előírásoknak, amelyek a többi vállalatra is vonatkoznak. A kiadó félkész termékeinek, lekötött eszközeinek (illusztrációk költségei, kész munkára adott előlegek) forgási sebessége kiszámíthatatlan emberi tényezőktől (a kéziratok minősége, esetleges Javíttatása, a szerzők betegsége, külföldi utazásai, stb.) függ. Az egész kiadó tervteljesítése ugyanokkor kizárólag annak a függvénye, hogy a nyomdák miként teljesítik vállolt kötelezettségeiket. Népújság: Mi az a sajátosság, ami egyetlen más magyar könyvkiadóra sem jellemző, csők a Gondolat Kiadóra? Az igazgató: Ilyen sajátosság kettő is von. Egyetlen magyar kiodónak sincs ilyen széles, eny- nylre szétágazó profilja. A Gondolat Kiadó műveli a politikai irodalmat, a természettudományok minden ágát a matematikától a biológiáig, a földrajzot, a néprajzot, a nyelvtudományt, cd ki útleírásokat, könyveket az összes társadalomtudomány területéről, ezenkívül gondoz kiadványokat a különféle művészeti ágak témaköreiből. Ez a sokrétű kiadási tevékenység a legkülönbözőbb szakmájú szakemberek foglalkoztatását igényli és elképzelhetetlen lenne a különféle tudományos intézetekkel való szoros együttműködés nélkül. A másik egyedülálló sajátosság a 14 ezres létszámú Gondolat Baráti Kör működése. Hasonló kezdeményezései voltak ugyan más kiadóknak is, de tizenöt évi működés után nyugodtan meg- á Ha olthatjuk: csak a miénk bizonyult életkéoesnek. Baráti körünk tagjai va lóságnál külső munkatársai lettek kiadónknak, évente több ezer levélben megbírálják terveinket, kiadási javaslatokat tesznek, elmondják igényeiket, véleményeiket a megjelent kiadványokról. A velük való kapcsolat, az olvasókkal tartott ilyenfajta kontaktus időközben kiadói munkánk nélkülözhetetlen részévé vált és igen nagy segítséget jelent számunkra. Éppen ezért ezúton is szeretném köszöntem Baráti körünk kétszáz Tolna megyei tagját, valamint 30 szekszárdi barátunkat. Népújság: Az azonos műfajú könyveket megjelentető külföldi kiadókhoz viszonyítva milyen a helyzetük? ' Az igazgató: Nehéz az összehasonlítás. A mi teljes profilunkat más országokban két vágy több kiadó fogja át. Hiányosak a statisztikai adatok Is. Csak a valamennyi könyvre vonatkozó általános adatokat hasonlíthatjuk össze. Ezek szerint az egymillió lakosra jutó egyévi könyv- termés tekintetében Magyar- ország a vezető skandináv áHornok, valamint Svájc, Belgium és Hollandia után körülbelül a 7., 8. helyet foglalja el a világranglistán. A 60 milliós lakosságú NSZK könyvszakemberei például a 100 000-es példámyszámot olyan „bűvös határ"-nak tekintik, omit csak igen kevés könyv képes elérni. Nos a 10 milliós Magyarországon számos ismeret- terjesztő könyv meghaladta a százezres példányszámat. íme néhány közülük: Eve Curie: Madame Curie, Lukács—Rábái: Feladatok és megoldások, Az emberi test I—II., Joy Adamson: Oroszlánhűség, Joy Adámson: Èl- zo és kölykei, Tarle: Napoleon, Trencsényl-Waldapfel Ifrirè: Mitológia. Érdemes megjegyezni, hogy még olyan magas szintű tudományos rriű is, mint Albert Einstein : Az általános és a speciális relativitás elmélete 26 ezer példányban fogyott el az eddigi kiadások során. Ami a könyvek külső kiállítását illeti, ugyancsak szép eredményeknek örvendhetünk. A fordított könyvek külső képe nemegyszer szebb, mint az eredeti. Vannak azonban olyan nyugat' könyvtípusok — színes képcsői búrnak — amelyeket a magas költségek miatt egyelőre nem tudunk magyar változatban me- telente tni. Népújság: 1976-ban mitől várják a legnagyobb sikert? Az igazgató: A különböző olvasórétegeket figyelembe véve három kötetet említenék: mindenekelőtt az ünneDi évfordulóra megjelenő művet. Köpeczi Béla és R. Váekonyi Agnes: II. Rákóczi Ferenc című monográfiáját, a néDszerű Világjárók sorozatban Thor Heverdalh új könwét a Fatu hivat és végül a kétkötetes Világirodalmi Kisenciklopédiát. Népújság: Előreláthatólag mi lesz a legnagyobb gondjuk? Az igazgató: Uqv végrehajtani az állami takarékossági (köztük paDÍrtakc-rékóssági) rendelkezéseket, hogy ezek kihatásait az olvasó és köny/vásórió közönség a lehető legkevésbé érezze meg. Népújság: Ha Számokkal kellene jellemezni az 1976-os évet, ön mit sorolna fel? Az igazgató: 1976-os tervünkben 131 mű szereael, összesen 3100 ív terjedelemben és együttesen 1 880 000 példányban. Népújság: Köszönjük a beszélgetést (F) Kmelty János művészete CSENDÉLET Műveivel, mindig új utakon járt. művészi tudásával, emberi magatartásával festőnemzedékeket nevelt. Először a közelmúltban elhunyt Kmetty állított ki Budapesten (1912-ben) kubista festményt. Megalakulásától tagja volt a Szocialista Képzőművészek Csoportjának, amelyben 10 évig (1934—1944) az illegális kommunista párt irányítása alatt dolgozott. 1946-tól csaknem hát-om évtizeden át tanított, mint a képzőművészeti főiskola professzora. Sajátos színvilágával, zárt, szinte architektonlkus formakincsével élete végéig a xx- századi magyar festészet konstruktív művészeti törekvéseinek szellemében alkotott. Államunk a Magyar Népköztársaság Zászló-rendjével és Kossuth-dljjal ismerte el gazdag tudását, művészneveié tevékenységét. Pákolitz István : Jajszó Istenemben belenyugvás? Emberisteni számonkérés! Irtózatosan magára maradt a havihegyi bronz Krisztus. Fojtott-jajduló csöndje a Többéhelyrenemhozható-nak. Az elvetélt megváltás reménytelen-tébolyult néma zokogása. C Atyaísten-szakállba tép az Iszonyat görcsös tíz ujja, MERT HAGYTÁL EL ENGEM 17 Lázár Ervin: December tábornok ■ J égkristály-tű borosta az arcán, deres halánték, sasbrr, sastekintet. Zúzmara szállt a trónterem falára, amikor December tábornok beviharzott, pára csapódott a drágakövekre, meg- tofnpult az aranylemezek fénye. — Győzelem! — rikoltott December tábornok, szájából kivillogtak a szép fehér, lapos fogak. A trónszékhez lépett, teli tüdőből ráfújt. November tábornok maradványai fáradt pernyeként szétlebegtek, elenyésztek a semmibe. ■December tábornok a trónra huppant. — a királyi szék nagyot nyögött. — Én vagyok a király — Ordított December tábornok. Az alattvalók mélyen meghajoltak. — Király vagyok! — ismételte December tábornok, s az alattvalókból halkan, sziszegve, mint a téli szél, előeustor- gott: Éljen a király! A terem kárpitjai mövül faevkigyók csusszantak elő. törékeny szárnyú didergések és vacogások lebegtek a mennye, zet alatt. — És most már soha tőb- líé... senkinek.. .1 — mondta December tábornok. — Ez a trón már örökre az enyém! Gurgulázva hahotázott. Boldogan. Égdörgés decemberben? De furcsa. A hang végighömpölygött a tájon, forgolódott a völgyekben, felágaskodott a hegycsúcsokon — aztán magába szívta a palaszürke ég. De akkor egy icikepicike „jaj”, sóhajnyi se, csak akkorka, mint egy pilleszámy-moccanás. Aztán még egy, megint egy és újra, újra. — Támadnak — kiáltott rémülten az Első Ezredes. — Már elesett öt másodperc-katonám. December táborttok felbő- dült a trónon, jégcsapszakálla nőtt — Egyetlen katonámat nem adom! Egyetlen másodpercemet sem! Minden erővel védekezni ! Az ablakhoz ugrott, végigtekintett glédába áillított hadseregén. — Nem adjuk meg magunkat! — Hurrá! — zúgta a sereg, felemelt kezekkel vivátoztak a másodperc-hadosztályok, a perc-ezredek, az óra-századok és à nap-szakaszotk. Hurrá! A nagy zaj elnvelte a haldokló másodperc-katonák kiáltásait December tábornok szeme végigpásztázta katonái fegyverzetét: a fagy-pikákat. zúz- maravetöket. hóvihartankokat, fényelhárítákat, jégpáncélosokat és széllökőket — Nem győzhetnek le — mormolta elégedetten. Ekkor egy hangos jaj-kiáltás, a hadsereg e’némul, és végig a suttogás: Elesett az első nap. Ott elöl már bomlanak a sorok, hallatszik a fegyverek csettegése. süvitése, pattogása, rianások pendülnek. — Elveszünk — siránkozik az Első Ezredes, már csont és bőr, félelem píroslik a szemében, menekülne, de December tábornok vállon ragadja, az első sorba löki. — Harcolj, kutya, még nincs veszve semmi! S az Első Ezredes ott, a sor elején, puff, elzuhan. Egy hét már hősi halott. — Tovább! — rikkant December tábornok és csatasorba állnak a Második Ezredes katonái, mintha most csitulna a harci zaj, csak kis jajok, csak apróka jajdulások. — Ki törődik véljek, kicsoda?! — üvölti December tábornok — csak hu.ljatok másodpercek, adjátok értem a véretek, percek! Csak ér, maradjak meg! Ti se érdekeltek — vicsorogja az Ezredeseknek. Es Ott kinn újra féldübörög a csata. Piff-paff, esnek el a napok, a hős Csütörtökök, vakmerő szerdák és lánglelkű péntekek. Reszket December tábornok, üvölt December tábornok, tombol December tábornok. Az utakat hó fújja be, elakadnak a vonatok, nyögnek a háztetők a fehér súly alatt. — Nem adom meg magam — vicsorog December tábornok rongyos csizmában, széthasadt mentében. Jég a bordája, jég a térde, jég a szive. Jégtábomok. Roszog a jég, csukladozik. Már csak egy napja van, egyetlenegy. De tnl ez? Az emberek táncolnak, jókedvűen járják az utcákat, fújják a trombitát. — Mi ez? — kérdezi December tábornok, trónusára rogyva, már jártányi ereje sincsen. — Téged búcsúztatnak — mondják az utolsó órák — és Január tábornokot köszöntik, ö lesz az új király. — Nem lehet — liheg December tábornok —, éz az én trónom. Markolná a karfát, de az erő már elcsorgott ujjaiból, csak ordítani tud még egy utolsót, azt is szánalmasan, egyre halkulón. — Én December... ecem- ber... cember... ember.,, — Látod — súgja neki az utolsó perc — ha ajándékba adtad vdlna a napokat, az órákat, a másodperceket. Ha szép hókristálydkkal, vastag hóbundával, szánkózó gyerekekkel. .. És meghal. Vele pusztul kínba dermedt kirá’ya is. Hallottad, Január?
