Tolna Megyei Népújság, 1976. január (26. évfolyam, 1-26. szám)
1976-01-28 / 23. szám
Êlelmîszor-fermelés és -fogyasztás A politikai alkalmasság A vezetőkkel szemben támasztott hármas követelmény- rendszerben az első helyen szerepel , a politikai alkalmasság! A politikai követelmé- nyek elsődlegességét húzta alá a XI. pártkongresszus is. Indokolja ezt az, hogy a vezető — bármely területen is dolgozik — elsősorban politikai vezető, akinek, döntései előtt mérlegelnie kell azok politikai súlyát, hatását, de indokolják ezt a szocializmus építésinek megváltozott külső és bel,ső körülményei — a nemzetközi helyzet új vonásai, a megnövekedett önállóság. Az is, hogy az- elmúlt három évtizedben felnőtt egy új generáció, amelynek nincs személyes élménye a kapitalista társadalomról és e tekintetben nem szerezhetett politikai tapasztalatokat. Fontos követelmény ennek az új generációnak a nevelése, hogy megkapják mindazt, amire tehetségük kibontakozása érdekében szükség van, az évek során felhalmozott gazdag tapasztalatokat. A politikai követelmények előtérbe kerülését indokolják, a politikai képzés viszonylagos elmaradottsága és az ebből fakadó negatív jelenségek is. A politikai alkalmasság fogalma sokkal szélesebb, mint a szocializmus építésének első időszakában megfogalmazott politikai megbízhatóság. Természetesen, mindenekelőtt ezt jelenti: A tudatos elkötelezettséget a párt, a párt politikája, a szocializmus építésének ügye mellett, harcos kiállást, mindennapos tevékenységet Ehhez azonban nélkülözhetetlen a munkakörhöz szükséges elméleti, politikai végzettség, naprakész politikai tudás, mérlegelni tudás. A vezetőnek ismernie kell döntésének politikai hatását, következményeit, sőt, életmódjának alakításában is látnia kell, hogy à közvélemény reflektorfényében áll, ahogyan él, azzal is politizál. Fel kell ismernie a különféle érdekeket és tevékenységével biztosítani a társadalmi érdek elsődlegességét A politikai követelmények elsődlegességét senki sem vitatja a párt- és állami, tanácsi vezetőknél. Ám gyakran „rangsorolják” hátrább a gazdasági vezetőknél, nem elméletben, hanem a gyakorlatban. Például úgy, hogy „a gazdasági döntés joga az enyém, a politikai következményeket vállalja a párt.” Az ilyen vezető lebecsüli a politikai munkát, az eszmei, ideológiai továbbképzést, nincs egyértelmű politikai állásfoglalása, munkahelyén pedig alig végez politikai munkát Nemcsak erkölcsi igény, hanem kötelességük a vezetőknek együttműködni a párt- és társadalmi szervekkel. Erről sokszor — főleg középvezetői szinten — megfeledkeznek. A vezetők politikai alkalmasságának érvényesülésében nélkülözhetetlen szerepe van a politikai képzésnek. Ez az a terület, ahol az utóbbi években egyre inkább megmutatkozik a lemaradás. A hatvanas években előtérbe került a szakmai képzés és — nem szükségszerűen — szorult háttérbe a politikai. Ijesztő a kép egyes területeken: a mezőgazdasági, a fogyasztási és az ipari szövetkezetek 414 vezető állású dolgozójából (elnök, főmezőgazdász, vaey műszaki vezető, főkönyvelő) mindössze kilencnek van felsőfokú politikai végzettsége, középfokú végzettséggel mindössze 25—30 százalékuk rendelkezik és sokuknak semmiféle politikai végzettsége nincs. A mezőgazdasági tsz- ekben például a főagronómu- sok és főkönyvelők több mint fele nem szerzett eddig politikai végzettséget. Persze, a különféle vezető beosztásokhoz szükséges politikai végzettséget nem elég csak előírni, és annak megszerzése nem megy máról holnapra. A keretek — főleg felső fokon — meglehetősen szűkösek. A lemaradás oka azonban elsősorban nem ez, hanem az a szemlélet, amely lebecsüli a politikai képzést A Központi Bizottság 1973. novemberi, a káder- és személyzeti munkáról hozott határozatának megvalósítására intézkedési terveket kellett készíteni a vállalatoknál, szövetkezeteknél is, többek közt munkakörönként meghatározni nemcsak a szakmai, hanem a politikai végzettség követelményét is. Elő kell néha venni ezeket a terveket és a párt- szervezeteknek megvizsgálni, mennyi valósult meg belőlük, intézkedni az elmaradás pótlására. A végzettség azonban csak az egyik alap ahhoz, hogy a vezető politikailag is alkalmas legyen munkaköre betöltéséhez. Naprakész politikai tudásra van szüksége, tehát folyamatosan kell tájékozódnia, aminek — csak egyik — módja a rendszeres részvétel a párt- szervezet munkájában. , A vezetők többsége megfelel a politikai alkalmasság követelményének, öntudatos, elkötelezett a szocializmus ügye iránt — döntéseiben mérlegelni képes azok politikai hatását, a kommunista ■erkölcs követelményeinek megfelelően él — rendszeresen képezi magát. A szocializmus építésében elért eredményeink is ezt tükrözik. Mindez azonban nem feledtetheti a hibákat, néhány területen az elmaradást a növekvő követelményektől. Éppen ezért még sok a tennivaló. J. J. Új cégtábla Dombóváron Fémtömegcikkgyártó Vállalatból KIPSZER Hasznos volt az önállóság (eladása—Müttek a kérek-A fejlődés kizlositott Január másodikén új tábla került a Dombóvári Fémtömegcikkgyártó Vállalat kapuja fölé. A tanácsi vállalatot az év elejétől átvette a Könnyűipari és Szerelőipari Vállalat A változásnak, mint azt Bánhelyi Béla igazgató elmondta, főleg gazdasági okai voltak. Az anyagbeszerzés és a megfelelő piacok biztosításának nehézségei szinte megoldhatatlan feladat elé állították a tanácsi vállalatot. Tavaly emiatt 150 ezer forint veszteséggel zárták az első negyedévet. Ezt követően a megyei tanács vb Ipari osztályával, mint felügyeleti szervvel, kidolgoztak két Változatot, melynek alapján a termelést folytatják. Ezek közül az optimálisabb, egymillió- hatszázezer forint nyereséget eredményezett, a tervek szerint. Ez kevesebb mint egyhar- mada az előző évieknek. Ez tette Indokolttá, hogy a vállalatot egy nagyobb, tőkeerősebb Cégbe beolvasztva, biztosítsák a gazdaságos termelés alapfeltételeit. A több irányú tárgyalások eredményeként az évi 35 millió terme' ési értéket előállító dombóvári vállalat a KIPSZER gyáregysége lett. Az üzem beépítése a vállalat szervezetébe lényeges változást hoz Dombóváron. amely kihat a terme'és struktúráiéra, technikai színvonalára. szervezettségére és a műszaki fejlődésre. A dombóvári gyár, amely az évi több mint másfél milliárd termelési értéket előállító budapesti nagyvállalatnak első, a fővárostól távol levő vidéki üzeme, az idén jórészt már hagyományossá vált termékeit készíti, ötszáz tonna horganyzott edény kerül ki a dombóvári üzemből, a gyönkiek pedig folytatják a tűszelep gyártását. Emellett megkezdik a könnyűszerkezetes, térrács rendszerű épületek szerkezeti elemeinek előállítását. A két évvel ezelőtt átadott új üzemben gyártják már a különböző fűtőelemeket, szerelési anyagokat, valamint egyedi fűtőberendezések részegységeit. A termelés szerkezetének ehhez a megváltoztatásához új gépekre, berendezésekre van szükség. Ezeknek egy része már Dombóváron van és a következő hónaookban még több, újabb gépet kapnak. Az elmúlt hetek azt bizonyítják. hogy a budapesti cég is mindent megtesz, hogy az ideális nagyüzemi termelés alaoiait lefektesse. Ebben az évben elkészülnek az ú1 üzemcsarnok mellett a szociális létesítmények. Ezzel lényegesen Javulnak a szociális és termelési körülmények. A KIPSZER folytatja azt a beruházási programot, amit a tanácsi vállalatnál több évvel ezelőtt kidolgoztak. Kőnek értelmében — ha a tervezettnél valamivel később is — de megépítik a város szélén a horganyzóüzemet, s így megszűnik a település központjában oly régóta sok gondot okozó levegőszennyezés. A késést az okozza, ,hogy az új termelési szerkezet a korábban tervezettnél nagyobb horganyzóüzem felépítését teszi szükségessé, melyet ki kell egészíteni több olyan üzemrésszel, amely az eredeti elképzelésekben nem szerepelt A változás, amit a külső szemlélő csak a névtábla cseréjéből észlelt, kedvező a dombóvári üzem dolgozói számára Is. A KIPSZER kollektív szerződése előnyösebb, mint a korábban önálló vállalaté volt. Hasonlóan pozitív, hogy a nagyvállalat javítani tudta a dolgozók bérszínvonalát. Míg az az elmúlt ötéves terv során 22 ezer 200 forintról 26 ezer 100-ra emelkedett, az V. ötéves tervciklus kezdetén a pesti cég évi 32 ezer 200 forint átlagbért tud biztosítani dolgozóinak. Az eddigi tapasztalatok azt bizonyítják, hogy az öná'lóság elvesztése a legkisebb m vekben sem ie’ent hátrányt a volt tanácsi vállalatnak. Beilleszkedve egy nagyüzem szervezetébe, jobban biztosítja a fejődést. e'ősegítve ezze1 a me^ve iparosodó városánpV. Dombóvárnak gyarapodását is. Eredményeink — reális szemlélettel i. S okat vitatkozunk idehaza: hol is tartunk mi a mezőgazdaság fejlődésében. Egyes szakemberek hajlamosak arra, hogy a világ élvonalába sorolják eredményeinket. Az ünneprontás szándéka nélkül, de meg kell mondanunk, hogy eredményeink szépek, ám élvonalról nem beszélhetünk. Kétségtelen, hogy különösen az elmúlt 5—10 esztendő soha nem látott fejlődést hozott. A termelőszövetkezetek például a most zárult ötéves tervben a búza hektáronkénti hozamát kilenc, a kukoricáét tíz, a cukorrépáét 50 mázsával fokozták és az egy dolgozóra jutó termelési érték a tervciklus végén 80 százalékkal volt magasabb, mint az elején. Ilyen eredmények láttán nem fukarkodhatunk az elismeréssel. A beképzeltség azonban nem visz előbbre. Helyes, ha tudjuk, hogy a szocialista táboron belül az NDK mezőgazdaságának hozamai jobbak a mienknél, a csehszlovák és bolgár mezőgazdaságé pedig legalább azonos. Az Európai Közös Piacban az összesített eredmények is jobbak, mint a mieink. Sajnos nem vagyunk az élvonalban, jó közepes szintet értünk el, biztató helyzetből indulunk a fejlődés következő szakaszában. Hasonló a Helyzet a hazai táplálkozáskultúrában. Azt kell mondanunk hál’istennek, jól eszünk, sokat eszünk. A fejenként és évenként számított 70 kilós húsfogyasztás, 90 kilós zöldség-, 80 kilós gyümölcs- és 37 kilós cukorfogyasztás a jól táplálkozó népek között jelöli ki helyünket. Ám ennek is vannak árnyoldalai. A 26 kilós zsír- és 120 kilós lisztfogyasztás életviszonyainkhoz mérten kimondottan sok és egészségtelen. Emiatt kerülget bennünket az érelmeszesedés, hurcolunk fölösleges kilókat. Az éves tej- fogyasztás viszont csak 128 liter, ami egy ilyen szinten élő népnél igen-igen kevés. Ezen a területen is van tehát mit javítani. De meglesznek-e a javítás feltételei? A Magyar Népköztársaság ötödik ötéves tervéről elfogadott törvény előírja, hogy hazánkban 1980-ig a mezőgazdaság ös$z- hozamát évi 3,2—3,4 százalékkal kell növelnünk. Az évenként egy főre jutó fogyasztást húsból 76—78 kilóra, zöldségből 100 kilóra, gyümölcsből 95 kilóra kell fokozni. Búzából el kell érnünk a hektáronként 44, kukoricából az 52, cukorrépából a 400, burgonyából 180, napraforgóból a 17 mázsás termést, az egy tehénre jutó tejhozamot évi 2900 literre kell emelni. A számokat összevetve megállapíthatjuk, hogy a termelésfokozás előírt üteme fedezi a táplálkozás javításának igényeit, továbbá a növekvő export lehetőségét. Hozzá kell tennünk, hogy az elunt ereumen/eKet prouaKai- ni Korántsem íesz Könnyű. A tenwisAfcsnez a inezugazuusag- naK íuj—io/ -nuniaru lormt beruaazasi Keret au renaeme- zesere, xtz jcientos összeg, ae ósszeuasonutva nem soKKai tooo — egyes szaicemucreK szerint nem is tooo —,' mint amennyit a negyeuik óteves tervuea a mostaninál alacsonyaim eredmenyeK eleresere teinasznanumc. a termei uszö- vetKezeti Közös termems a ne- gyeoiK óteves tervoen évi 4,1 szazaiekKai emeiKeaett. A nó- veKeues országos üteme az ötóaiK öteves tervoen ennél aiacsonyaoo, de na országos áuagoan el akarjuK érni, aK- kor a teesz Közös gazuasá- goK npzamát évi 4,7 szazaieK- Kal keii ememi. Nagy ieiaaat. Gondjainkat súlyosbítja, hogy oarmiiyen fejlődés csak egyenletesen, összenangoitan képzelhető el. Sajnos azouoan a mezőgazdasági termelés, felvásárlás, tárolás, feldolgozás, forgaimazas egyensúlya és össznangja ma korántsem megnyugtató. Azt szoktuk monaani, hogy a biztonság érdekében egy vertikális láncban mindig a következő láncszemnek kell erősebbnek lennie, hogy az esetleges hullámzásokat le tudja vezetni. Idehaza a helyzet pontosan fordított. A vertikum legerősebb láncszeme az első — maga a termelés —, de ezt már nem tudja mindig zavartalanul követni az összegyűjtés és a tárolás, komoly kapacitásgondok mutatkoznak a feldolgozásban, a forgalmazás — hűtőlánc, üzlethálózat — pedig a vertikum leggyengébb láncszeme.. A tervtörvényt megalkottuk. Magasabbra tettük a mércét. Magyarországon a következő öt esztendőben is emelkedik —■ más némileg mérsékeltebb ütemben — az életszínvonal, növekszik a fogyasztás. Számos okból nélkülözhetetlen az élelmicikkek gazdaságos exportja. A mezőgazdaságnak tehát az a feladata, hogy mindkét cél fedezetét megteremtse. Most már azon kell gondolkodnunk, hogyan. FÖLDEÁKI BÉLA Kiállítás Szeksxárdon Hatvanegy pályamű Alkotó Ifjúság Tegnap, kedden, délelőtt tíz órakor Szekszárdon, a Babits Mihály megyei művelődési központban Frank József, a Tolna megyei Tanács V. B. mezőgazdasági és élelmiszeripari osztály csoportvezetője nyitotta meg azt a kiállítást, amelyen az Alkotó Ifjúság pályázat ’76 — megyei pályázatára beérkezett alkotásokat mutatják be. Az éle’ m: szer- és fagazdaságban dolgozó fiatalok szápóiyázat '76 mára meghirdetett megyei pályázatra negyvenkét pályázótól összesen hatvanegy pályamű érkezett be. A pályázatok között találhatók: műszaki alkotások, szakdolgozatok, népművészeti alkotások. A kiállítást az érdeklődők február 1-ig tekinthetik meg Szekszárdon, a Babits Mihály megyei művelődési központ kiállítótermében. H /
