Tolna Megyei Népújság, 1976. január (26. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-01 / 1. szám

Emberi sorsok

A IV. ötéves terv éveiben

Első párttag a családban

Éveli Jánosné tsz-brigádvezető, Medina: A negyedik ötéves terv évei számomra és természetesen családom számára igen mozgalmasak voltak. Régebben termelőszövetkezetünkben szántóföldi növénytermesztés folyt, majd létrejött a kertészeti üziemág. Talán ez a körülmény késztetett arra, hogy harmincnyolc éves fejjel iskolapadba üljek. Beiratkoztam a Palánki Mező- gazdasági Szakközépiskolába és tavaly dicsérettel érettségiztem. Evés közben jön meg az étvágy. 1975 tavaszán elvégeztem Szekszárdion a vezetőképző tanfolyamot és pár héttel ezelőtt, december elején minősítő vizsgát tettem zöldség- termesztésből és -feldolgozásból.

Fiaim talán jobban örülnek, mint én. Technikusként, brigádvezetői beosztásban dolgozom.

Augusztusban termelőszövetkezetünk elküldött az NDK-ba egy nagy dísznövényüzembe, tanulmányútra. Nyolc napig voltam ott és ismereteim gyarapítása érdekében nemcsak nézelődtem, hanem kezembe véve a szerszámokat, magam is dolgoztam.

Párttag vagyok. Mielőtt a felvételem kértem volna, otthon a családdal megbeszéltem, hogy mi a tervem. Elhatározásomat helyeselték Ebben az évben, április 4-e után kértem a felvételem és négytagú családunkban én vagyok az első párttag.

— Sz. P. —

Otthon

Csótit nem találták a munkatársai, mert őt ritkán keresik az asszony nevén Még ritkábban Gorza Margitként. Most is rácsodálkoztak: — Jé, te vagy a Kovács Zoltánné? — és nevettek a már sokadik fölfedezésen. Csóti, az Csóti. akit szeretnek, mert derűs, ugyanakkor határozott, eshet az eső, fújhat a szél. a megyei kórház újszülöttrészlegének a vezetője egyforma buzgalommal és hozzáértéssel dolgozik.

Hány éve is? Tizennégy év óta és mgg van szeppenve. Most hivatták másodszorra a főigazgató főorvos irodájába. Ez év nyarán, amikor először járt itt, egészségügyi miniszteri dicséretet kapott. Nem várt öröm volt. Boldoggá tette, mert csecsemő- és gyermekápolóként olyasmiért kapta az elismerést, ami nélkül nehéz lenne elképzelni az életét. Most boldog-e, amikor az a kérdés, hogy mit adott neki és családjának az elmúlt öt év?

Hét évig éltek albérletben és rakosgatták a két kis fizetésből megtakarítható forintokat. Nem, nem lakásra. Otthonra, bár szerencséjük volt az albérlettel, odaszülethetett a kislányuk, akit akkor „csak” új bútorokkal vártak. Másfél évvel ezelőtt foglalták el a Kölcsey lakótelep 21. számú ház első emeletén szövetkezeti lakásukat. Mi ebben a legszebb és legnagyobb dolog számukra? Hogy saját erejükből teremtettek otthont és egy év óta nincs más törleszteni valójuk, csak az a hitel, aminek távoli még a lejárta. A kislány — most töltötte be december ele-' jén a hatodik évét — soktt beszél a „régi házról”, A szülőket az új birtoklásának tudata tölti el Nem élnek könnyedén. de annál tartalmasabban. Csóti beiratkozott az egészség- ügyi szakközépiskolába, hogy érettségizzen. Senki sem kapacitálta, többet akar tudni és örül, hogy férje — aki az ÉP- FU vasesztergályosa — jövőre akar a Rózsa Ferenc szakközépiskolába beiratkozni. Ö sem azért, hogy pályát változtasson.

íme, hát ennyi. Kovácsék nem akármilyen öt évre pillanthatnak vissza.

“ U Diákból — szakmunkás

Végh János Tamásiban, a VEGYÉPSZER forgácsoló műhelyében esztergályos. Egy E—400-as esztergapadon alakul át munkája nyomán speciális munkadarabbá a nyersanyag.

Életében az elmúlt öt esztendő jelentős változást hozott Ezalatt! lett a gyermekből felnőtt. a hajdani diákból szakmunkás.

A szakmát a vállalat előliénél a MEZÖGÉP-nél kezdte, de már, mint a VEGYÉPSZER dolgozója kapta meg a bizo- nvítványt. Kezdő fizetése 7 forint öt ven volt. ma 13 ötvenet keres. A közel öt év alatt pénze maid kétszeresére emelkedett. S a vékony fiatalember ez alatt nagy utat járt be. Egy évig dobozott Tamásiban, s

1972. október 10-én Karl-Marx- Stadtba vitte, a vonat.

UJ munkahelyén, az ottani kötő gépgyárban sokat tanult. Eredeti szakmáin csúcsesztergályos volt, az NDK-ban megtanulta. hogyan kell dolgozni revolvernadon. De a szakmai ismeretei mellett bővült látóköre is. Megismert egv másik országot, megtanulta «z ottani emberek nvelvét emlékezetébe véste szokásaikat.

Tervei: még a nyárig szeretné letenni a mestervizsgát viszontlátni a német barátait, ismerőseit. s utána, ián azúiabb, ernbmt formáló iskola, a kato-’ naság.

Start a többért

1971. Június. Rovó Péter mérnöki dinlomát kao a Kievi Könnyűipari Műszaki Egyetem vegyészmérnök; ka. rán. Pár nap múlva munkába áll Budapesten, a Bőripar; Kutatóintézetben.

1972 február. Simontomyá- ra költözik, a bőrgyárban vállal állást. Az első hetek, a7. ismerkedés után, mint gyakornok, a kísérleti csoportban kezd dolgozni.

1973 nvarán kinevezik üzemmérnöknek a krőmos gyárrészlegben. Pár hónap múlva a meszes üzemrészben művezető.

1974 február. Újabb beosztása: a meszes üzem vezetője.

Röviden ennyi történt a fiatal mérnökkel. Diplomát szerzett, vezető lett, több mint száz ember munkáját irányítja, gok millió forintért felelős.

Családi életében el a pár

év kevesebb változást ho. zott. Még a Szovjetunióban megnősült, s felesége is a Simontornyal Bőrgyárban vezető. l akást kaptak, először kisebbet, aztán nagyobbat*

vettek egy Trabantot, kialakult a baráti körük, e7 azért is nagy szó, mert pesti gyerek, s a környezet Simontor- nyán is nehezen fogadja be. az idegent

Tervei a következő öt évre: tanulni tovább. Feleségével, akivel egy egyetemre jártak, együtt kezdik újra a tanulást. Anna a környezetvédelemmel kapcsolatban akarja bővíteni ismereteit, ő közgazdasági tudományokkal foglalkozna legszívesebben.

Terveik reálisak. A gyárban jelentős rekonstrukció kezdődött, s a nagyobb feladatok megkövetelik tőlük is a több tudást.

— sz. 1. —

Zs’guli

Héjus János szakszervezet; titkár a BHG szekszárdi kapcsológén-gyárában. Könv- nven indul a beszélgetés, mórt aki d'-'l-mzik, annak van mondanivalója.

— Szeretek az emberok^rt dolgozni. Szeretem a munkámat, hiszen rengeteg olvan ügy van. amit csak a szak. szervezetnél lőhet orvoso'ni. Mindig tigy érzem, az emberekért va"vok elsősorban az olvan emherebérf; akik itt a gyárban becsülettel megállják a helyüket.

A, úttőgíró kánvtel“n köz- bekérörzr^ mert gzomélves firrveiről nem akar beszélni Héjus .Tánog, mindig visszatér a váMaíat; életre.

— Müv»n kíeme’kodő örömök érték az elmúlt öt évben?

— Minőig szereit'”,„fc volna

egy családi h^zat. Most ez is megvalósult 1972 szeptemberében készült el. 'Tá moon fást kaptam hozzá az államtól és a vállalattól. Tavalv vettem egy génkocsit. (Relém búit az ördög. megkérdeztem: autő-e. vagy Trabant?! 7sigu- lit. Ehhez meg a szülők segítettek. Igen, az ő nénzük van benne, ne lepődjék meg senki, hogy öt éven beiül házhoz is. meg autóhoz js jutottam. Aztán tavalv voltam Franciaországban, családéról Már a salát kocsival. Vállalati jutalomként hiszen a látogatásom hivatalnr tárgyalásokhoz ;s kapcsolódott.

— Mit kíván 1976-ra?

— Magamnak, maguknak, jó egészséget. Érettségiző lányomnak jó eredményt. A vállalatnál jó együttműködést a vezetéssel, s azt, hogy gyárunk teljesítse azt a nem kis feladatot, amit tervbe vettünk.

A beszélgetés megszakad, mert egy dolgozó segéiyügyét kell elintézni. Táppénzét még nem kapta meg, ellenben itt van az év vége.

— Így —

Majdnem

százszázalékosan

Barcsok Rudolf hivatásos tiszt. Évek óta figyelem, hogyan épül, szépül, fejlődik a

jjra. lu»*? a.

város. Budapesten, a József Attila lakótelepen nőttem fel, mégis Szekszárd azért kedves számomra, mert alakulásában benne van az én életem alakulása, pályakezdésem története és az elmúlt öt év története.

— 1970-nel kezdem, életem alakulásának három nagyon fontos dátumával. 1970. január

29-én vettek fel párttagnak a katonai főiskolán. Augusztus

20-án avattak tisztté, decemberben megnősültem. Feleségem a megyei KlSZ-bizottsá- gon dolgozik, jelenleg gyermekgondozási szabadságon van. Két fiúgyermekünk van, Rudolf és Róbert, egyik négyéves, a másik húszhónaipos.

— A hivatásos katonai pályát — úgy is mondhatnám, a hivatásos nevelői pályát — tehát az ötéves terv indulásával kezdtem. A tiszti hivatás sok megkötöttséggel jár, de ez mellett is megtaláltam a módját, hogv helyem legven a város közéletében: a városi KISZ- bizottságon, az Ifjú Gárdában. Ha jól megszámolom, a fiatalok közt. TtT-előadások révén ezernél több ismerősre tettem szert.

— Elmondhatom: magamon

is érzem a társadalom elmúlt ötéves fejlődését. Ez alatt az idő alatt rmsvobb lakásba költöztünk. előléptettek, magasabb beosztásba kerültem, illetményem nőtt. Bár a valóság néha eltér az ember elképzeléseitől, vágyaitól —■ nekem még1« csaknem százszázalékosan úgy alakult az életem, áhowap annak ideién, pályakezdő fiatal tisztként elképzeltem.

B. X.

480 lakás

Rubányi János, a Tolna megyei Állami Építőipari Vállalat pártbizottságának titkára. Jó két évvel ezelőtt — 1973

őszén — válaszottak meg a vállalati pártbizottság titkárának. Tudtam, hogy nem lesz könnyű dolgom, az ötvenes években dolgoztam az építőiparban, majd másfél évtizedes „kikapcsolódás” után kerültem vissza.

Kellemesen csalódtam. Már az első hetekben. Ez az építőipar már nem ugyanaz, mint ami az ötvenes években volt, forradalmi változás ment végbe a technológiában, mások az emberek is. Igen emlékezetes számomra az 1974. április 24-i munkásgyűlés, ahol a vállalati kollektíva elhatározta, hogy szocialista munka versennyel

készül a XI. pártkongresszus és a felszabadulási évforduló megünneplésére. Egymás után hangzottak el a tartalmas felszólalások, felajánlások. Brigádvezetők, szakmunkások álltaik fel egymás után és mondták el, mit lehet tenni az ő területükön a határidők lerövidítéséért, a minőség javításáért, a takarékosságért.

A munkásgyűlés bizonyította, de az utána következő tettek még inkább, hogy ma már nincs különbség a telepített ipar és az építőipar dolgozói között. Sikerrel zárult a kongresszusi és felszabadulási verseny, a vállalt 30-cal szemben 36 millió forinttal teljesítettük túl az éves tervet, 100 millióéval. produkáltunk többet, mint p előző évben, a tervezett 352- I v rí szemben 480 lakást adtunk át.

m

Jól érzem magam

Bodor Árpád negyvenhat éves. tengelicl illetőségű, földrajz-rajz szakos pedagógus. 1961 óta tanít, 1972-ig szülőfalujában, azóta pedig Szék* szárdon, a gimnáziumban.

— Mi minden történt az el- múlt években? öt évvel ezelőtt szereztem meg egyetemi diplomámat, levelező tagozaton. Ez alatt az idő alatt végezte el az egyetemet nagyobbik lányom, aki gyógyszerész, a kisebbiket felvették az orvosi egyetemre. Négyhónapos unokám van... Szüleimtől örökölt házban lakunk, négy éve újítottuk fel. Mindez az elmúlt öt esztendő eredménye. Voltak gondok, bajok is, ez természetes, de ezekről nem szívesen beszél az ember.

— Nem szeretek munkahelyet cserélni, ez a második iskola, ahol tanítok. Itt jól érzem magam és ha rajtam múlik, már nem megyek máshová A kedvesebb tárgyam a földrajz, habár az utóbbi időben a rajzzal többet foglalkoztam. A rajztanítás most van megújho. dóban, és a tervek, elképzelések megvitatásában én is részt veszek. A földrajzban az utóbbi években az óraszám csökken. az ismeretek koncentrálódnak. Tulajdonképpen ugyanez zajlik környezetemben : egyre kevesebb az idő, nagy erőfeszítésbe kerül, hoey valaki elmélyedjen egy területen ...

vfé.

Nekem így jő

Kövécs Béla termelési főmérnök, Szedres Petőfi Tsz: Harminckét esztendőmmel és agrármérnöki diplomámmal a HőgyésZi Állami Gazdaságban a juhtársulás vezetője voltam, 1974 tavaszáig. Ebben a viszonylag kényelmes munkakörben hivatalnoknak éreztem magam és nehezebb, sokrétűbb feladatokra áhítoztam. Gyakran gondoltam arra, múlnak az éveim és én éppen most vagyok abban a korban, amikor bizonyíthatom, mihez van erőm, mire vagyok képes.

1974 tavaszán felkeresett Pelhős István, a szedresi Petőfi Tsz elnöke és Pretz József, a szövetkezet párttitkára. Vállaljam el a közös gazdaságban a főagronómusi beosztást. Az üzem helyzetéről nem szépítettek semmit. Nos, gondoltam itt a rég várt lehetőség önmagam előtt is bizonyítani. Baráti kézfogásokkal távoztam Hőgyész- ről, s mondhatom a negyedik ötéves terv éveiben személyes sorsom legnagyobb élménye: a munkahely-változtatás. Nehéz, de kedvemre való az, amit a tagok és a vezetők segítségével most csinálok. Napi munkaidőnk kétszerannyi, mint Hő- gyészen volt, de nekem így jó.

Szedresre kerülve visszaköltözhettem szeretett szülőfalumba Kajdacsra, ahol szüleim, rokonaim élnek. Nagyapa! jussunkat, a régi parasztházat felújítottuk és most ez a komfortos lakás az otthonunk.

öt évvel ezelőtt még csak azt mondhattam, vannak könyveim. Jelenleg már van könyvtáram,

— Sz. F. — (Folytatás az 5. oldalon.)

\