Tolna Megyei Népújság, 1976. január (26. évfolyam, 1-26. szám)
1976-01-04 / 3. szám
Dombóvári Városi Tanács Híradója Ismét szép kivitelben, jól szerkesztetten jelent meg a Dombóvári Városi Tanács Híradója. Részletes, képekkel illusztrált, terjedelmes cikk elemzi miként teljesítették Dombóvár ötéves tervét? Tömören válaszolva: jól. Ehhez jelentékenyen hozzájárultak Dombóvár város polgárai is, akik évi kétmillió forint értékű társadalmi munkát vállaltak és végeztek. Egy lakosra számítva Dombóváron mindenki évente 127 forint értékű társadalmi munkát végzett. Hogy milyen munkát azt jól mutatja az is, hogy az elmúlt öt évben Dombóvár kétszer is elnyerte az első helyet a Tiszta, virágos Tolna megye mozgalomban. A vállalatok is sokat tettek Dombóvárért. Az elmúlt öt évben összesen 2 146 000 forintot adtak a melegvizes fürdő fejlesztésére, a lakosság pedig 2 Ó10 000 forinttal járult hozzá önkéntesen a termálfürdő felépítéséhez. A dombóváriakat érdekli városuk jelene, jövője. Ezt nem csak a fentebb említettek bizonyítják. Bizonyítja az is, hogy a városi tanács híradójában külön rovatot nyitottak, amelynek ez a címe: „Állampolgáraink kérdezik” Pataki László, a kesztyűgyár lakatosa például azt kérdezte a tanácstól: „Az üdülőterületen lehetséges-e jelenleg a telekvásárlás és milyen feltételek mellett? Csillag László, a városi tanács v. b. műszaki osztályának vezetője válaszolt a kérdésre: Ebből idézünk: „Eddig az üdülőtelepen 330 mágántel- ket mértünk ki és adtunk el. A jövőben 49 telket mérünk ki. Erie a 49 telekre eddig mintegy kétszáz igénylés érkezett...” Fodor János a Faanyagvédelmi és Fatelítő Vállalat esztergályosa arra volt kíváncsi: „Hogyan történik az óvodás korú gyermekek úszásra oktatásra kiválogatása? „Brunner Vince, a városi tanács v. b. művelődésügyi osztályának vezetője válaszolta a következőket: ,„... az óvodás korú gyermekek úszóoktatása nem azonos az iskolai oktatással. Az iskolai úszóoktatás tanórák keretében kötelező jelleggel folyik Ezzel szemben az óvodások úszóoktatása a hirdetésre önkéntes jelentkezésre történik. Minimális havi tanfolyami díjat is kell fizetni...” Gazdaságunk Szép kivitelben ofszetnyomással jelent meg Tolna megye új üzemi lapja, a Gazdaságunk, a Szekszárdi Állami Gazdaság dolgozóinak tájékoztatója. A lap vezércikkében Bállá Antal, a Szekszárdi Állami Gazdaság igazgatója ezt írja: „Jogosan vetették fel dolgozóink az elmúlt évek termelési tanácskozásain, hogy rendszeresebb és időszerűbb tájékoztatást szeretnének kapni a gazdaság egész tevékenységéről, a gondokról, eredményekről, tervekről, célkitűzésekről. E kéréseknek kívánunk eleget tenni, amikor a 8000 hektáros, sokrétű gazdaság életét, munkájának lüktetését nyi. tott könyvként terítjük majd a gazdaság mintegy 1200 dolgozója elé. őszintén kívánunk tájékoztatást adni jóról, rosszról, örömről, gondról. Munkánk azonban csak akkor lehet teljes, ha a lap szerkesztésében, írásában a szerkesztő bizottság mellett a gazdaság dolgozói — az olvasók is részt Vesznek, eljuttatják mondanivalójukat a lap szerkesztőségéhez Minden írásra reagálunk, minden kérdésre válaszolunk...” A lap szerkesztői, a gazdaság vezetői már az első számban teljesítik első ígéretüket: — a tájékoztatást. Az első és második oldalon Vezetőink nyilatkozzék címmel közük a gazdaság különböző beosztású vezetőinek nyilatkozatait. Üzemi életünk A Simontomyai Bőrgyár üzemi híradójából egy cikket emelünk ki. A cikk részletesen taglalja az elmúlt év eredményeit és az 1976-os feladatokat. Nem volt könnyű az elmúlt év a Simontomyai Bőrgyárban sem. Növekedett a nyersbőr világpiaci ára, nyers, bőrfceszerzési problémákkal küszködtek, emelkedtek az import vegyi- és segédanyagárak, a cipőipar munkaerő- hiánnyal birkózott és ez magával hozta a készbőr iránti kereslet csökkenését... Mindezek ellenére a gyár dolgozói számottevő eredményt értek el. Az első háromnegyed évi tervüket teljesítették, elérték a betervezett nyereséget, sőt kisebb mértékben túl is teljesítették. A lap elkészülésekor még nem volt értékelhető a negyedik negyedév, de mint a cikkben olvastuk: „A IV. negyedévi jó munkánk alapja lehet annak, hogy munkánk után nyereség kifizetésére is sor kerülhet.” A jövő feladatait így összegezi a cikkíró: „Tovább kell keresni a takarékosság, a külföldi. főleg tőkés import anyagok helyettesítésének lehetőségeit és mindent meg kell tenni az energiával való takarékosság, érdekében is.” Jelentős helyet kell, hogy kapjon takarékossági munkánkban, legfőbb alapanyagunkkal, a bőrrel való takarékosság. Ennek egyik _ legfőbb eszköze lehet a hasítékhozam növelése...” Paksi Konzervgyár Üzemi Híradója Befejeztük a IV. ötéves tervet — ez a címe a vezércikknek, amelyet Örvös Ferenc igazgató írt. „Nyersanyag- ellátás szempontjából az 1975- ös esztendő az utóbbi évek leggyengébb esztendeje volt, ezért termelésünk sajnos nem érte az előző év termelését. A legyártott készáru értékesítése viszont túlhaladta az előző évék szintjét, ezzel sikerült csökkentenünk az udvarban tárolt árumennyiségünket Az Ötéves tervidőszak utolsó gyenge évének ellenére összességében sikerült a IV. ötéves tervfeladatainkat teljesíteni, mert az előző évek jobb nyersanyaglehetőségeit kihasználva minden évben többet termeltünk, mint amennyi az éves ütemezés időarányos része volt. ösz- szességében a IV ötéves terv időszakára 23 758 vagon termelést terveztünk, a tényleges termelésünk pedig 25 247 vagon. Többlettermelésünk lehetővé tette, hogy a vállalat munkás átlagbére 19 200 forintról 27 200 forintra növekedett...” Tolna megyei Mező- gazdasági és Élelmiszergazdasági Szemle A lap majdnem két oldalon közli az Adatok a műtrágya hatékonyságának növeléséhez című cikket. A cikk a nem szakembereknek is sokat mond. Egy táblázatból például megtudjuk: azokban a mezőgazda- sági üzemekben, ahol döntően a szakszolgálati állomások vizsgáló-szaktanácsadó tevékenysége folytán a műtrágyázás hatékonyságának növekedése együtt haladt a többi fontos tényező fejlődésével, ott közvetlen termelésnövekedést és eredményes gazdálkodást tapasztalunk. Kissé bonyolult megfogalmazás. Az egész cikk lényege így foglalható össze: Ma már nem elegendő a gyakorló gazda tapasztalata, a tapasztalatok feljegyzése egy kis noteszban. Ma már számos olyan tényező van az üzemeken belül és kívül, amelyeket csak a külső szaktanácsadó-vizsgáló tevékenység igénybevételével ismerhetünk meg. A lap nagy teret szentel a KSZE termelési rendszer műszaki ellátásának az V. ötéves tervben és cikket közöl: „Szerves trágya, mint hatóanyagtartalék a gazdaságokban — címmel. A cikkíró megállapítja: elég nagy megyénkben is a hatóanyag-pocsékolás. Jogosan fakad ki a cikk végén a szerző, amikor megállapítja: • neves szakembereket hívtak meg a megyébe, hogy vezetésükkel megtárgyalják a problémát. „De sajnos az üzemek szinte majdnem teljes érdektelenséget tanúsítottak.” Szegedi centenáriumi vásár Tolna megyei kiállítók Országszerte nagy érdeklődés nyilvánult meg az 1976, évi centenáriumi szegedi ipari vásár iránt. Az idén ünnepli a Tisza-parti város az 1876. évi „Magyar Országos Ipar-, Termény- és Állatkiállítás” megrendezésének 100. évfordulóját. Az akkori országos jel-! legű és méretű szegedi rendezvényt tekintik az első szegedi ipari vásárnak. Az érdeklődésre jellemző, hogy eddig több mint 250 hazai ipari vállalat, állami gazdaság, termelőszövetkezet jelentette ba részvételét. A Tolna megyei vállalatod közül a többi között jelen lesz a Szekszárdi MEZŐGÉP, a SIMOVILL Ipari Szövetkezet Simontornyáról, a Cipőipari Szövetkezet Bonyhádról és mások. Szívesen vesznek részt ezen a termékbemutatón, amelyet a jobb áruellátásért, a korszerűbb technikáért jelszó jegyében rendeznek. Jól tudják, hogy a szegedi termékbe-^ mutató már évek óta lehetővé teszi a felhasználóknak, a kereskedelemnek, a fogyasztóknak, hogy kedvező körűimé- nyék között tájékozódjanak a kínálatról. A július 23-tól augusztus 8-ig megrendezésre kerülő vásárt olyan fórummá kívánják tenni, amely a ma piacát tükrözi a holnapi üzletkötés céljaira. Ez alkalommal nemcsak a magyar, hanem a külföldi vállalatok, elsősorban Szeged testvérvárosainak üzemei nagy számban mutatják be termékeiket. Már az előkészületekből is látható, hogy Szeged méltó- módon emlékezik meg első ipari vására rendezésének 10O. évfordulójáról. NAGY PÁL I Emberek, országok, történetek Munkás voltam testvérmegyénkbea Este van. Amikor kilépek a Kispipá- bál, a Béla-téri templom harangja hetet üt. Fázósan ősz- szehúzom magam. Az utcán, mintha Emma jönne velem szemben: ugyanaz az egyenes orr, vöröses-szőke haj. Bólintok is neki. Amint elhalad mellettem, látom: nem ő. Valaki más, akinek az arc- vonásai rá emlékeztetnek. Gyakran gondolok Freiberg- re; a huzatos Ober-Markt-on nekifeszülök a közelgő tél csípős szelének, mint a vitorla: röpítsen ahova akar! A lámpák sűrűjéből, ismerős arcok villannak fel... és miközben a Gemenc-presszóban somlói galuskát fogyasztok, nyelvem érzi a Hartmann-kávéház gyű* mőlcstortájának édes ízét. « 2. Az első napok, hetek nehezen teltek. Különvonatunk 1970. október 8-án indult Budapestről. Hatvanunk célállomása a Karl- Marx-Stadt megyei Freiberg volt. A kisváros hangulata Sopront juttatta eszembe. A Wasserberg új lakótelepe adott otthont nekünk, ahol a VEB Narwa brand-erbisdorfi lámpa, gyárának munkásai is laktak. Az üzem képzeletünket felülmúlta. A kemence mellett dolgoztam. Sokáig azt hittem, ez a szalag vége, mert a többiek távol voltak tőlem. A hőmérséklet elérte a 40—50 fokot. Télen alacsonyabbra szaladt a higany szála, nyáron magasabbra. A festőből kiérkező csöveket kellett leszednem és szétterítenem. A szalag vitte a csöveket tovább a kemencébe kiégetni. A munka nem volt nehéz, de a kiáramló meleg és az állás szokatlan és fárasztó volt. Segítséget sokszor kaptam. 1970. thlén a karácsonyi ünnepeket kint töltöttem. Az ünnepek előtt minden lakás megkapta az üzemtől a fenyőfáját, amit aztán feldíszítettünk. Egy héttel előbb pedig a Karivá igazgatósága ünnepséget rendezett azoknak, akik nem utaztak haza. A Ratskeller különtermében felállították a fenyőfát, alája helyezték el az édességgel megtöltött ajándék- csomagokat. Magyaros vacsorát főztek. A zenekar hamarosan jókedvre derítette a társaságot. Észre sem vettük, éjfél lett. Hazafelé énekszóval vonultunk végig a városon. Még a nálunk lévő vörös- és nemzetiszínű zászlót is kibontottuk. Másnap korán reggel beállt az autóbusz, hogy Ober-Wiesenthálba szállítson bennünket. A hegytetőn ragyogóan sütött a nap, vakított a hó. Fehér terhüket a fenyőfák méltóságteljesen tartották. Szótlanul néztünk magunk elé. Csak visszafelé oldódtunk fel, és álltunk neki hógolyózni. A hegy lábánál minden olyan volt, mint otthon. Még ki sem hevertük a két ünnepnap fáradalmait és a nétmapokat, amikor megérkezett a szilveszter. Szállónktól nem messze egy kisvendéglőben rendezték meg ct város külföldi állampolgárainak közös szilveszterét. A Berg Akadémia diákjai: arabok, négerek, németek. Éjfél után indult a köszöntő áradat, hömpölygött a tömeg. Hazafelé az útkereszteződésnél vidám, német társaság borult a nyakunkba. Boldog új évet kívántak. Szavukat nehezen értettük, inkább éreztük: mit is akarnak modani. Hogy kik voltak, a mai napig sem tudom. De nem is az volt a fontos. A hó előttünk fehéren terítette be az utat. Először éreztük úgy: bomladozik a korábbi előítéletek felhője bennünk. Az utolsó évben korán kitavaszodott. Ablakunkból kitekintettünk a kiserdőre. És ha odáig sétáltunk, láttuk az első kipattanó rügyeket. A visszaérke- zöktöl hallottuk, hogy odahaza minden zöldell, hamarosan virágba borul. Április 4-én Freibergben még csak mutogatta magát a tavasz. A csípős kora tavaszi szélbe már meleg vegyült. „Majd csak eltelik ez a nap is” hangulatban mentünk reggel dolgozni. Az idő végtelen lassúsággal múlt. Hét óra körül megszólalt a hangszóró. Nem volt ebben semmi szokatlan, mert a munkaidő alatt gyakran sugároztak zenét. A tánczene elnyomta a gépek zaját. Most is. mint mindig először az Omega együttes és Konçz Zsuzsa számait játszották. Majd hirtelen csend lett. Már-már azt hittük, vége az adásnak, amikor rövid szünet után megszólalt a hangszóró. Magyarul. Bennünket köszöntöttek április 4. alkalmából. Rövid történelmi ízelítőt adtak, amit azután németül is ismertettek, csakúgy, mint a kitüntetetteket. Többen a munkások közül gratuláltak nekünk és jó szórakozást kívántak az április 4-i ünnepségen, amit szombaton rendeztek meg. A szállóban ezen a délutánon teljes fejetlenség uralkodott. A lakásokban a lányok szé- pítkeziek, hajat mostak, frizurát készítettek és ruhát vasaltak. A fiúk elővették a fehér inget és sötét öltönyüket. Akik nem ismertek bennünket és először látták az Unicentbe tartó kis csoportokat, igencsak elámultak. A hétköznap farmerba, pulóverba öltözött lányok és fiúk, mintha most léptek volna ki a divatszalonok ajtaján. Akadtak, akik ez alkalommal elővették ritkán hordott maxi ruhájukat és abban indultak ünnepelni. Az étteremben fehér abroszokkal megterített asztalokon a tányérok és evőeszközök mellett magyar borok. Amikor mindenki elhelyezkedett, a gyár vezetősége köszöntötte a magyar munkásokat. Részt vett ezen az ünnepségen Freiberg polgármestere is. A köszöntő szavak után kiosztották a jó munkáért járó jutalmakat. A KISZ-szervezet irodalmi színpada .ünnepi műsort adott, s utána éjfélig tartott a tánc. Most tudom, nem azért voltak ünnepeink, mert piros betűvel jelölték a naptárban itthon, hanem, mert ünneppé tudtuk tenni. Mi és német barátaink, munkatársaink. Emié. kezetessé úgy, hogy ne felejtsük el azokat sem, akikkel együtt ünnepeltünk... Nem tudom miért, gyakran gondolok azokra az időkre. Talán a közelgő ünnepek teszik elevenné azt, ami elmúlt és tegnap történt. VERESS ÉVA
