Tolna Megyei Népújság, 1976. január (26. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-04 / 3. szám

Dombóvári Városi Tanács Híradója Ismét szép kivitelben, jól szerkesztetten jelent meg a Dombóvári Városi Tanács Hír­adója. Részletes, képekkel il­lusztrált, terjedelmes cikk elemzi miként teljesítették Dombóvár ötéves tervét? Tö­mören válaszolva: jól. Ehhez jelentékenyen hozzájárultak Dombóvár város polgárai is, akik évi kétmillió forint érté­kű társadalmi munkát vállal­tak és végeztek. Egy lakosra számítva Dombóváron minden­ki évente 127 forint értékű tár­sadalmi munkát végzett. Hogy milyen munkát azt jól mutatja az is, hogy az elmúlt öt évben Dombóvár kétszer is elnyerte az első helyet a Tiszta, virágos Tolna megye mozgalomban. A vállalatok is sokat tettek Dombóvárért. Az elmúlt öt évben összesen 2 146 000 forin­tot adtak a melegvizes fürdő fejlesztésére, a lakosság pedig 2 Ó10 000 forinttal járult hozzá önkéntesen a termálfürdő fel­építéséhez. A dombóváriakat érdekli vá­rosuk jelene, jövője. Ezt nem csak a fentebb említettek bi­zonyítják. Bizonyítja az is, hogy a városi tanács híradójá­ban külön rovatot nyitottak, amelynek ez a címe: „Állam­polgáraink kérdezik” Pataki László, a kesztyűgyár lakatosa például azt kérdezte a tanács­tól: „Az üdülőterületen lehet­séges-e jelenleg a telekvásár­lás és milyen feltételek mel­lett? Csillag László, a városi ta­nács v. b. műszaki osztályá­nak vezetője válaszolt a kér­désre: Ebből idézünk: „Eddig az üdülőtelepen 330 mágántel- ket mértünk ki és adtunk el. A jövőben 49 telket mérünk ki. Erie a 49 telekre eddig mint­egy kétszáz igénylés érkezett...” Fodor János a Faanyagvédelmi és Fatelítő Vállalat esztergá­lyosa arra volt kíváncsi: „Ho­gyan történik az óvodás korú gyermekek úszásra oktatásra kiválogatása? „Brunner Vince, a városi tanács v. b. művelő­désügyi osztályának vezetője válaszolta a következőket: ,„... az óvodás korú gyerme­kek úszóoktatása nem azonos az iskolai oktatással. Az iskolai úszóoktatás tanórák keretében kötelező jelleggel folyik Ezzel szemben az óvodások úszóokta­tása a hirdetésre önkéntes je­lentkezésre történik. Minimális havi tanfolyami díjat is kell fi­zetni...” Gazdaságunk Szép kivitelben ofszetnyo­mással jelent meg Tolna me­gye új üzemi lapja, a Gazda­ságunk, a Szekszárdi Állami Gazdaság dolgozóinak tájékoz­tatója. A lap vezércikkében Bállá Antal, a Szekszárdi Ál­lami Gazdaság igazgatója ezt írja: „Jogosan vetették fel dolgozóink az elmúlt évek ter­melési tanácskozásain, hogy rendszeresebb és időszerűbb tájékoztatást szeretnének kap­ni a gazdaság egész tevékeny­ségéről, a gondokról, eredmé­nyekről, tervekről, célkitűzé­sekről. E kéréseknek kívánunk eleget tenni, amikor a 8000 hektáros, sokrétű gazdaság éle­tét, munkájának lüktetését nyi. tott könyvként terítjük majd a gazdaság mintegy 1200 dolgo­zója elé. őszintén kívánunk tá­jékoztatást adni jóról, rosszról, örömről, gondról. Munkánk azonban csak akkor lehet teljes, ha a lap szer­kesztésében, írásában a szerkesztő bizottság mellett a gazdaság dolgozói — az olva­sók is részt Vesznek, eljuttat­ják mondanivalójukat a lap szerkesztőségéhez Minden írás­ra reagálunk, minden kérdésre válaszolunk...” A lap szerkesztői, a gazdaság vezetői már az első számban teljesítik első ígéretüket: — a tájékoztatást. Az első és má­sodik oldalon Vezetőink nyi­latkozzék címmel közük a gazdaság különböző beosztású vezetőinek nyilatkozatait. Üzemi életünk A Simontomyai Bőrgyár üzemi híradójából egy cikket emelünk ki. A cikk részlete­sen taglalja az elmúlt év ered­ményeit és az 1976-os feladato­kat. Nem volt könnyű az el­múlt év a Simontomyai Bőr­gyárban sem. Növekedett a nyersbőr világpiaci ára, nyers, bőrfceszerzési problémákkal küszködtek, emelkedtek az im­port vegyi- és segédanyag­árak, a cipőipar munkaerő- hiánnyal birkózott és ez ma­gával hozta a készbőr iránti kereslet csökkenését... Mind­ezek ellenére a gyár dolgozói számottevő eredményt értek el. Az első háromnegyed évi ter­vüket teljesítették, elérték a betervezett nyereséget, sőt ki­sebb mértékben túl is teljesí­tették. A lap elkészülésekor még nem volt értékelhető a ne­gyedik negyedév, de mint a cikkben olvastuk: „A IV. ne­gyedévi jó munkánk alapja le­het annak, hogy munkánk után nyereség kifizetésére is sor kerülhet.” A jövő feladatait így összege­zi a cikkíró: „Tovább kell ke­resni a takarékosság, a külföl­di. főleg tőkés import anyagok helyettesítésének lehetőségeit és mindent meg kell tenni az energiával való takarékosság, érdekében is.” Jelentős helyet kell, hogy kapjon takarékossá­gi munkánkban, legfőbb alap­anyagunkkal, a bőrrel való ta­karékosság. Ennek egyik _ leg­főbb eszköze lehet a hasíték­hozam növelése...” Paksi Konzervgyár Üzemi Híradója Befejeztük a IV. ötéves ter­vet — ez a címe a vezércikk­nek, amelyet Örvös Ferenc igazgató írt. „Nyersanyag- ellátás szempontjából az 1975- ös esztendő az utóbbi évek leggyengébb esztendeje volt, ezért termelésünk sajnos nem érte az előző év termelését. A legyártott készáru értékesítése viszont túlhaladta az előző évék szintjét, ezzel sikerült csökkentenünk az udvarban tárolt árumennyiségünket Az Ötéves tervidőszak utolsó gyen­ge évének ellenére összességé­ben sikerült a IV. ötéves terv­feladatainkat teljesíteni, mert az előző évek jobb nyersanyag­lehetőségeit kihasználva min­den évben többet termeltünk, mint amennyi az éves üteme­zés időarányos része volt. ösz- szességében a IV ötéves terv időszakára 23 758 vagon terme­lést terveztünk, a tényleges termelésünk pedig 25 247 va­gon. Többlettermelésünk lehe­tővé tette, hogy a vállalat munkás átlagbére 19 200 forint­ról 27 200 forintra növeke­dett...” Tolna megyei Mező- gazdasági és Élelmi­szergazdasági Szemle A lap majdnem két oldalon közli az Adatok a műtrágya hatékonyságának növeléséhez című cikket. A cikk a nem szakembereknek is sokat mond. Egy táblázatból például meg­tudjuk: azokban a mezőgazda- sági üzemekben, ahol döntően a szakszolgálati állomások vizsgáló-szaktanácsadó tevé­kenysége folytán a műtrágyá­zás hatékonyságának növeke­dése együtt haladt a többi fon­tos tényező fejlődésével, ott közvetlen termelésnövekedést és eredményes gazdálkodást ta­pasztalunk. Kissé bonyolult megfogalma­zás. Az egész cikk lényege így foglalható össze: Ma már nem elegendő a gyakorló gazda ta­pasztalata, a tapasztalatok fel­jegyzése egy kis noteszban. Ma már számos olyan tényező van az üzemeken belül és kí­vül, amelyeket csak a külső szaktanácsadó-vizsgáló tevé­kenység igénybevételével is­merhetünk meg. A lap nagy teret szentel a KSZE termelési rendszer mű­szaki ellátásának az V. ötéves tervben és cikket közöl: „Szer­ves trágya, mint hatóanyag­tartalék a gazdaságokban — címmel. A cikkíró megállapít­ja: elég nagy megyénkben is a hatóanyag-pocsékolás. Jogosan fakad ki a cikk végén a szerző, amikor megállapítja: • neves szakembereket hívtak meg a megyébe, hogy vezetésükkel megtárgyalják a problémát. „De sajnos az üzemek szinte majdnem teljes érdektelensé­get tanúsítottak.” Szegedi centenáriumi vásár Tolna megyei kiállítók Országszerte nagy érdeklő­dés nyilvánult meg az 1976, évi centenáriumi szegedi ipa­ri vásár iránt. Az idén ünnepli a Tisza-parti város az 1876. évi „Magyar Országos Ipar-, Termény- és Állatkiállítás” megrendezésének 100. évfordu­lóját. Az akkori országos jel-! legű és méretű szegedi ren­dezvényt tekintik az első sze­gedi ipari vásárnak. Az érdek­lődésre jellemző, hogy eddig több mint 250 hazai ipari vál­lalat, állami gazdaság, terme­lőszövetkezet jelentette ba részvételét. A Tolna megyei vállalatod közül a többi között jelen lesz a Szekszárdi MEZŐGÉP, a SIMOVILL Ipari Szövetkezet Simontornyáról, a Cipőipari Szövetkezet Bonyhádról és mások. Szívesen vesznek részt ezen a termékbemutatón, ame­lyet a jobb áruellátásért, a korszerűbb technikáért jelszó jegyében rendeznek. Jól tud­ják, hogy a szegedi termékbe-^ mutató már évek óta lehetővé teszi a felhasználóknak, a ke­reskedelemnek, a fogyasztók­nak, hogy kedvező körűimé- nyék között tájékozódjanak a kínálatról. A július 23-tól augusztus 8-ig megrendezésre kerülő vásárt olyan fórummá kívánják tenni, amely a ma piacát tükrözi a holnapi üzlet­kötés céljaira. Ez alkalommal nemcsak a magyar, hanem a külföldi vál­lalatok, elsősorban Szeged testvérvárosainak üzemei nagy számban mutatják be termékei­ket. Már az előkészületekből is látható, hogy Szeged méltó- módon emlékezik meg első ipa­ri vására rendezésének 10O. évfordulójáról. NAGY PÁL I Emberek, országok, történetek Munkás voltam testvérmegyénkbea Este van. Amikor kilépek a Kispipá- bál, a Béla-téri templom ha­rangja hetet üt. Fázósan ősz- szehúzom magam. Az utcán, mintha Emma jön­ne velem szemben: ugyanaz az egyenes orr, vöröses-szőke haj. Bólintok is neki. Amint elha­lad mellettem, látom: nem ő. Valaki más, akinek az arc- vonásai rá emlékeztetnek. Gyakran gondolok Freiberg- re; a huzatos Ober-Markt-on nekifeszülök a közelgő tél csí­pős szelének, mint a vitorla: röpítsen ahova akar! A lám­pák sűrűjéből, ismerős arcok villannak fel... és miközben a Gemenc-presszóban somlói galuskát fogyasztok, nyelvem érzi a Hartmann-kávéház gyű* mőlcstortájának édes ízét. « 2. Az első napok, hetek nehe­zen teltek. Különvonatunk 1970. október 8-án indult Budapestről. Hat­vanunk célállomása a Karl- Marx-Stadt megyei Freiberg volt. A kisváros hangulata Sopront juttatta eszembe. A Wasserberg új lakótelepe adott otthont nekünk, ahol a VEB Narwa brand-erbisdorfi lámpa, gyárának munkásai is laktak. Az üzem képzeletünket fe­lülmúlta. A kemence mellett dolgoztam. Sokáig azt hittem, ez a szalag vége, mert a töb­biek távol voltak tőlem. A hő­mérséklet elérte a 40—50 fokot. Télen alacsonyabbra szaladt a higany szála, nyáron maga­sabbra. A festőből kiérkező csöveket kellett leszednem és szétterítenem. A szalag vitte a csöveket tovább a kemencébe kiégetni. A munka nem volt nehéz, de a kiáramló meleg és az állás szokatlan és fárasztó volt. Segítséget sokszor kap­tam. 1970. thlén a karácsonyi ün­nepeket kint töltöttem. Az ün­nepek előtt minden lakás meg­kapta az üzemtől a fenyőfá­ját, amit aztán feldíszítettünk. Egy héttel előbb pedig a Kar­ivá igazgatósága ünnepséget rendezett azoknak, akik nem utaztak haza. A Ratskeller kü­löntermében felállították a fe­nyőfát, alája helyezték el az édességgel megtöltött ajándék- csomagokat. Magyaros vacsorát főztek. A zenekar hamarosan jókedvre derítette a társaságot. Észre sem vettük, éjfél lett. Hazafelé énekszóval vonultunk végig a városon. Még a nálunk lévő vörös- és nemzetiszínű zászlót is kibontottuk. Másnap korán reggel beállt az autó­busz, hogy Ober-Wiesenthálba szállítson bennünket. A hegytetőn ragyogóan sü­tött a nap, vakított a hó. Fe­hér terhüket a fenyőfák mél­tóságteljesen tartották. Szótla­nul néztünk magunk elé. Csak visszafelé oldódtunk fel, és álltunk neki hógolyózni. A hegy lábánál minden olyan volt, mint otthon. Még ki sem hevertük a két ünnepnap fáradalmait és a nétmapokat, amikor megérke­zett a szilveszter. Szállónktól nem messze egy kisvendéglő­ben rendezték meg ct város kül­földi állampolgárainak közös szilveszterét. A Berg Akadé­mia diákjai: arabok, négerek, németek. Éjfél után indult a köszöntő áradat, hömpölygött a tömeg. Hazafelé az útkereszteződés­nél vidám, német társaság bo­rult a nyakunkba. Boldog új évet kívántak. Szavukat ne­hezen értettük, inkább érez­tük: mit is akarnak modani. Hogy kik voltak, a mai napig sem tudom. De nem is az volt a fontos. A hó előttünk fehé­ren terítette be az utat. Elő­ször éreztük úgy: bomladozik a korábbi előítéletek felhője bennünk. Az utolsó évben korán ki­tavaszodott. Ablakunkból kitekintettünk a kiserdőre. És ha odáig sé­táltunk, láttuk az első kipat­tanó rügyeket. A visszaérke- zöktöl hallottuk, hogy odahaza minden zöldell, hamarosan vi­rágba borul. Április 4-én Freibergben még csak mutogatta magát a tavasz. A csípős kora tavaszi szélbe már meleg vegyült. „Majd csak eltelik ez a nap is” hangulatban mentünk reg­gel dolgozni. Az idő végtelen lassúsággal múlt. Hét óra kö­rül megszólalt a hangszóró. Nem volt ebben semmi szo­katlan, mert a munkaidő alatt gyakran sugároztak zenét. A tánczene elnyomta a gépek za­ját. Most is. mint mindig elő­ször az Omega együttes és Konçz Zsuzsa számait játszot­ták. Majd hirtelen csend lett. Már-már azt hittük, vége az adásnak, amikor rövid szünet után megszólalt a hangszóró. Magyarul. Bennünket köszön­töttek április 4. alkalmából. Rövid történelmi ízelítőt ad­tak, amit azután németül is ismertettek, csakúgy, mint a kitüntetetteket. Többen a munkások közül gratuláltak nekünk és jó szóra­kozást kívántak az április 4-i ünnepségen, amit szombaton rendeztek meg. A szállóban ezen a délutánon teljes fejetlenség uralkodott. A lakásokban a lányok szé- pítkeziek, hajat mostak, frizu­rát készítettek és ruhát vasal­tak. A fiúk elővették a fehér inget és sötét öltönyüket. Akik nem ismertek bennünket és először látták az Unicentbe tartó kis csoportokat, igencsak elámultak. A hétköznap far­merba, pulóverba öltözött lá­nyok és fiúk, mintha most léptek volna ki a divatszalonok ajtaján. Akadtak, akik ez al­kalommal elővették ritkán hordott maxi ruhájukat és ab­ban indultak ünnepelni. Az étteremben fehér abro­szokkal megterített asztalokon a tányérok és evőeszközök mellett magyar borok. Amikor mindenki elhelyezkedett, a gyár vezetősége köszöntötte a magyar munkásokat. Részt vett ezen az ünnepsé­gen Freiberg polgármestere is. A köszöntő szavak után ki­osztották a jó munkáért járó jutalmakat. A KISZ-szervezet irodalmi színpada .ünnepi mű­sort adott, s utána éjfélig tar­tott a tánc. Most tudom, nem azért vol­tak ünnepeink, mert piros be­tűvel jelölték a naptárban itt­hon, hanem, mert ünneppé tudtuk tenni. Mi és német ba­rátaink, munkatársaink. Emié. kezetessé úgy, hogy ne felejt­sük el azokat sem, akikkel együtt ünnepeltünk... Nem tudom miért, gyakran gondo­lok azokra az időkre. Talán a közelgő ünnepek teszik ele­venné azt, ami elmúlt és teg­nap történt. VERESS ÉVA

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom