Tolna Megyei Népújság, 1976. január (26. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-22 / 18. szám

fiatalok

fiatalok

fiatalok

Mestersége szépségeiről, nehézségeiről nyilatkozott a Nép. újság Fiatalok rovatának Pesti János 55 éves, zombai szövetkezeti gazda.

— Mesterségein állattenyésztő. Tudom, hogy ezt a kijelentést napjainkban még sokan megmosolyogják. Főleg olyan emberek, akik nem ismerik a mai korszerű mezőgazdasági üzemeket. Illetőleg azok, akik még sem állami gazdaságot, sem téeszt nem láttak belülről. Szóval az én szakmám tanult szakma és biztos kenyér.. 3200—3500 forint a havi kereset. Elvégeztem két háromhónapos tanfolyamot, az egyiket Kaposváron, a másikat Lengyelben. Szakmámon belül vannak borjúnevelők, tehenészek, elletősök. Ezek a részfeladatok is kellő tudást, kellő felkészülést igényelnek. Régebben az egyéni világban ilyen természetű szakosodás- föl nem beszélhettünk.

— Korszerű állattenyésztési telepen dolgozom és beosztásomra nézve elletős vagyok. Talán érdemes elmondani, hogy mi a munkám lényege. A borjazás előtt álló tehenek kerülnek a gondjainkra bízott istállóba. Mi tehát az állattenyésztésben afféle bábák vagyunk. Gondját viseljük a teheneknek, ügyelünk rájuk, majd ellés után néhány hétig mi gondoskodunk arról, hogy a borjak egészségesek legyenek és szépen fejlődjenek. Micsoda öröm látni... Számomra nagy öröm, hogy gyönyörű az a kisborjú. Játékosak és olyanok mint a kezes bárány. Feltalálom magam és semmi szín alatt nem mennék más

területre dolgozni, igaz késő is volna, hiszen 55 esztendős vagyok. De fiatal emberként is az állattenyésztést vállalnám élethivatásul.

— Csoda tudja, hogy van ez. Én már gyerekkoromban nagyon szerettem a jószágot, főleg a „szarvas” jószágot. Édesapám tíz holdon gazdálkodott, s otthon teheneket, lovakat, sertéseket tartott Mindig figyeltem: édesanyám hogyan feji a tehenet. Szüleim egyszeír a mezőn dolgoztak és én egyedül maradtam otthon. Gondoltam egy nagyot! elhatároztam, megtanulok fejni. Fogtam a sajtárt a fejőszéket, s úgy

fejtem, ahogy édesanyámtól

láttam. Cifra nevű tehenünk

engedelmesen tűrte. Szüleim

Mesterségen szépségeiril, nehézségeire

Fehér köpenyben

hazatérve meglepődtek, de utána már rajtam js maradt a tehenek fejese. De büszke voltami

— 1959 óta vagyok téesz-tag. Másfél évig fogatos beosztásban dolgoztam. De közben mindig a tehénistállók felé sandítottam. Hát ez érdekes. Hiányzott egy tehenész és szóL , tak, foglaljam el a helyet. Otthagytam a lófogatot és másnap már a tehénistállóban dolgoztam.

—• Mi korán kelő emberek vagyunk, de az ilyet megszokja az ember és én a magam részéről a hajnali ébresztőt egészségesnek is tartom, öttől, ötig. Ilyen a beosztás. Egyszer éjszakás vagyok, egyszer nappalos. Lehetséges, hogy akik lenézik a mesterségünket, nem tudják, hogy a modern, korszerű állattenyésztési telepeken úgy van az ember, mint a gyárban, a napi munkánk azzal kezdődik, hogy átöltözöm. Az utcai ruhát kék munkaruha, fehér köpeny, sapka és csizma váltja fel. Műszak végén fürdés és ismét átöltözöm.

— Természetesen, mint minden szakmának, az enyémnek is megvannak a nehézségei. Bosszankodunk például a korszerű telep tervezési hibáin, amelyek feleslegesen nehezítik meg a munkánkat*, De a Vártlátó nehézségeinken töprengünk legtöbbet. Két tár. sam, Varga Mihály.,és Illés Fábián, két éven belül nyugdíjba vonul. Vajon ki váltja fel őket? Nem tudom, sajnos nem tudom.

— Sz. P. —

László Lajos fiatal riporter, fiatal munkásokról írott könyve a Kozmosz sorozatban jelent meg. Ifjúsági olvasó, rétegre számított tehát a kiadó. mikor a kötetet megjelentette. Akik olvasták a riportokat, nem csalódtak. Mind a kilenc írás önmagában is megállja a helyét, kerek egész, de egymást is kiegészítik, így alakul egy valóban egész könyvre való mondani, való.

A munkás, és parasztfiatalok szórakozási és művelődési lehetőségeit járja körül a riporter. Eközben sok más társadalmi problémát is fölvillant. Szól a nemzedéki ellentétekről, a gazdasági vezetők és a fiatalok közötti konfliktusokról, a cigánykérdés, ről. a fiatalok magánéletének néhány vonatkozásáról, a bejáró munkások gondjairól. Még lehetne sorolni, mi mindent vesz észre a riporter, és nemcsak észreveszi. Bemutatja.

László Lajos a Pécsi Rádió munkatársa. Jól ismeri azt a világot, amelyről ír, a bő. nyász-munkásszállást, Mo. hács-szigetet, az uránbánya szállóját és a bányászok szórakozóhelyeit. Érthetetlen, hogy a helyszíneket miért kikövetkeztetni kell, miért nem írja meg, hói játszódik a történet.

lÉPff La jós" szer éti' hőseit, a legnegatívabb figurában is bemutatja az emberi vonásokat. A züllöttségben, magael. hagyásban is meglátja az elkallódott vagy kihasználatlan emberi értékeket. Talán ebből a szereiéiből következik, hogy a legszebb lírai hangú

riport a Bal a búzamezők• ről. Egy magányos lányt mu. tat be, aki emberfeletti erkölcsi. lelki erővel küzd önmaga megvalósításaiért és ál- mai elfogadtatásáért. Kinevetéssel. kiközösítéssel, megvetéssel, de még megerőszakolással szemben is dacol ez a fiatal lány, Erzsébet, mert többet akar. szebb, tisztább életet, nemcsak magának, de a falujának is.

Valós ellentmondása a fiatalok életének, hogy ha igé. nyük és lehetőségük is van színvonalas szórakozásra, idejük kevés. Ezek az évek a családalapítás évei. Végleteken mutatja be a riporter a megoldási kísérleteket. D. István önkizsákmányoló maszek zöldségtermelő és kereskedő lesz a pénzért. Mások a kacs. mákban isszák el magas fizetésüket, semmi nem lesz belőlük. nemcsak anyagilag, emberileg sem. A riporter sohasem a felszínt, a látszatot ragadja meg, arról a pedagá. gusról is megvan a véleménye, aki csak a saját — egyébként tartalmas — szórakozásával törődik, és nemcsak a köz dolga nem érdekli, de szükebb családja sem.

Ami erénye a riportoknak a végletes példák, ugyanaz a hibája is. Helyenként szándékosan keresi a szélsőséget. Mintha ezen a vidéken hétköznapi egyszerű emberek nem is élnének. S ez a mód. szer nem is új, Moldova György is gyakran jár ezen az úton, például Rongy és arany című riportkötetében.

Egészében véve tartalmas, szórakoztató, jó olvasmány az Esték a klubban.

1HÁROSI IBOLYA

Figyelem! fl felvétel indul!

^ Beszélgetésünk közben az év első műsorát hallgatjuk. Ami meglepett; az a szignál. Sziréna, utána pergő ritmusú dob- és gitárszóló keverve, majd a lassú, monoton „robot”-számolás : öt, négy, három, kettő, egy, zéró. „Szevasztok lányok és fiúki Az iskolarádió 1976-os hullámhosszán megkezdjük az 5. évfolyam első adását-.’*

—■ A szignál kinek az ötlete volt?

£, L Néma csend, majd szinte egyszerre mondják!

* Kollektív munka volt.

!■ Igen, valóban együttes, szorgos munka folyik itt, a szekszárdi műszaki szakközépiskola KlSZ-klubjában, ahol a felvételüket készítik az iskolarádiósok. Lányok és fiúk, rövid ës hosszú hajúak, farmerosok és szolid öltözetűek, elsősök és negyedikesek — a diákok képviselői. Hetente négyszer szólnak húszperces műsoraikban az osztálytársaikhoz: „Szegasztok lányok és fiúk—”

— Nem sok a heti négy műsor?

— Nekünk sok, a diákoknak kevés.' Mivel egy műsor Összeállításához kell egy-két óra, elképzelheted, mennyi időnket köti le. Ezen úgy segítünk, hogy hetente két felvételi napot tűzünk ki; hétfőn zenei, szerdán a magazin- és a krónikaműsort készítjük — felel Kófiás Ferenc, a rádió fő- szerkesztője.

— Miből áll a zenei, á magazin- és a krónikaműsorotok?

A zenei műsorokban, tanulótársaink igényei szerint, a

beatzene uralkodik. Együtteseket és lemezeket mutatunk be,

A magazinműsorokat a könnyed hangvételű, az élet humorosabb szemszögből való nézése jellemzi. Az iskolában történtekről vidám csevegések, diák viccek hangzanak el. Az aktuális iskolai eseményekről, hírekről számolunk be krónika- műsorunkban, melynek a legnagyobb stábja van; öt szerkesztője, 300 riportere, tudósítója,, -j,

iÉgp»» ?!

Nem hallucinálsz, 300 tudósítónk van, azat iskolánk Összes diákja részt vesz a krónika készítésében. A postaládánkon, illetve a KISZ útján állandóan kapjuk az észrevételeket, híreket, tudósításokat; ami megkönnyíti a szerkesztési munkát __ *

Komoly felszerelésetek vau.'

— Ez igaz. Elégedettek vagyunk. Közel 50 000 forint érté^ kű felszereléssel dolgozunk. Három magnó, mikrofon, egy lemezjátszó, keverő és egy 40 W-os végerősítő a felszerelésünk. Ehhez jönnek még az egyéb tartozékok.

— A rendszeres műsoradáson kívül milyen megbízatásotok van még?

— Az iskolai ünnepélyekre műsorrészieteket készítünk, diszkókat rendezünk a klubban, valamint hangosítunk minden iskolai rendezvényen.

Alig mondja ki az utolsó szót a főszerkesztő, felzűg a sziréna. Kezdődik a felvétel. „Keverd be!” „Ezt húzd kiP’ JMB van már?” „Indulj!” „Figyelem! A felvétel indulP*

Hangfoszlányok, közben forog a szalag, a keverő üzemben van, a szerkesztő a fejét vakarja. Valami hiányozhat a műsorból? Nem. Csak folyik a munka...

»EBRECENI BANKOS

Kiváló

A takarítónő a megmondhatója, milyen „különös” társaság jár az ifjúsági klubba Kajdacson. A művelődési házban van a klub és a lányok, fiúk, nemcsak a saját portájukat teszik rendbe, hanem az egész épületet rendszeresen takarítják. A néni nem győzné ezt a munkát, megteszik hát a fiatalok. Tulajdonképpen mindent ők csinálnak. Előkészítik, megszervezik a rendezvényeket, segítenek a lebonyolításban, akár színházi előadásról van szó, akár ünnepségről, vagy TIT-előadósról, aztán a tömeg után szépen összetakarítják a termet, az előcsarnokot. Igaz, hogy ennek fejében ingyen megnézhetik a Déryné előadásait, ha nem operett van műsoron. A „limonádé”-ra nem kapnak kedvezményt.

Persia nem azért a néhány ingyenjegyért dolgoznak. Sok helyen még fizetésért sem tennék meg 18—20 éves fiatalok azt, amit a kajdacsiak. Életforma, magasrendű összetartozás és önzetlenség, ahogyan ők a klubot, s vele együtt az egész művelődési házat élik, éltetik, segítik. ; r

Az a legújabb házítörvény a klubban, hogy a nagyobbik szobába belépni sem szabad cigarettával, ök maguk festették, szépítették az ősszel és non akarják bei üstölni. Az eifezoba teljesen megteld a „bagózáshoz”, mert szintén la- kályos hely és könnyen, szellőztethető. Meg is lehet nézni a klubot: elegáns. Mindennap használják a törzstagok, akik főként szakmunkások ég szakklub Kajdacson

munkástanulók, de a klub nem kopik, nem csúnyul, hanem állandóan elegáns, kellemes. A tilalmakról — saját elhatározásaikról —• még csak annyit, hogy soha egy pohár szeszt itt meg nem isznak. Más célt szol. gál a hely.

Ez a lényege mindennek: a klub otthonuk, majdnem többet időznek‘itt, mint a szülői háznál. Ezért már a szülők sem haragusznak, megértették a fiatalokat. Itt ugyanis nem az megy, hogy bömböltetík a magnót, táncolnak és elverik az estét. Van persze tánc is, időnként. Jólesően, kulturáltan. A legtöbb este érdekes, szép és nagyon hasznos munkával telik el a kajdacsi ifjúsági klubban.

Sokan tanulnak. Leülnek este és segítenek egymásnak. Aztán felkészülnek minden rendezvényre. Májusban ők hívták össze a járási klubtalálkozót, tapasztalatcserére, bemutatták a programjaikat. A fegyveres erők napján ismét járási rendezvény volt Kajdacson, harci túra, az ő aktív közreműködésükkel. Más alkalmakkor könyvről vitáznak, a „Felelet”-ről, a „Húsz órá”- ról vagy filmekről. Legutóbb a- járási népdalvetélkedőre készült két citerásuk és öt éne. késük, akik között fellépett a klub alapítója, a művelődési- ház-igazgató Vaszari István is. Régi szervező, kedvcsináló minden értelmes megmozduláshoz. Anriyira tud hatni a fiatalokra, hogy a klub jelenlegi törzsgárdája, bár ez már nagyrészt a második generáció.

semmiben sem marad el a % alapítóktól : ugyanolyan kulturáltan, lelkesen és hozzáértően végzik a klubmunkát, mint elődeik.

Szellemi vetélkedőket tartat nak munkavédelemről, politikai évfordulókról, gépkocsi- vezetésről, műsort adnak névadókon és községi ünnepélyeken, megünneplik egymás névnapját virággal és vidámsággal, takarítanak, szerveznek, olvasnak és vitatkoznak. A klubtól megváló házasodókat illően elbúcsúztatják. Szeretik egymást, szeretnek énekelni, táncolni, dicsőséget hozni Kaj- dacsra egy-egy versengésen, ha lehet.

A legnagyobb elismerést tavaly kapták a KISZ Központi Bizottságától. A kitüntetés óta, a kiváló cím elnyerése után sincs gőz a fejekben, úgy megy minden, mint azelőtt, vagy még szebben. A klubvezető, Horváth Ilona mindig itt van este, pedig Bogyiszlóra jár mint képesítés nélküli pedagógus, tanít és tanul. Jönnek a többiek is, tizenöten, huszonötén, megérkeznek a munkából vagy az iskolából Szek- szárdról, Tolnáról, leszállnaka buszról, rendbe teszik magukat, köszöntik a mamát, segítenek otthon, ha sürgős valami, aztán irány a művelődési ház, a klub.

(gemenci)

1976. január 22.

László Lajos : Esték a klubban