Tolna Megyei Népújság, 1976. január (26. évfolyam, 1-26. szám)
1976-01-22 / 18. szám
Irodalmi és drámai művek a televízió műsorából A közeljövő új televíziós műsorai közül hívjuk fel olvasóink figyelmét néhányra. Hamarosan bemutatásra kerül a Gilgames eposz, az emberiség minden valószínűség szerint első, fennmaradt eposza. A háromezer éves történet a barátság, a szerelem, az élet és halál, a tevékenység és halhatatlanság nagy kérdéseivel vívódó embert ábrázolja — gondolatilag tehát sok mindenben hasonló korunk emberének töprengésével. A tv-változat alkotói az ötezer soros eposzból csak részleteket emeltek ki, új, látványos, képi eszközökkel elsősorban a széles nagyközönséghez szóló művet készítettek. A műsor alcíme is utal erre a sajátos változatra: egy ókori hős fantasztikus kalandjai. Aránylag kevés szövegrész hangzik él; a műben a látványos, kalandos elemek kerültek előtérbe: párviadalok, rituális táncok, varázslatok, népmeséi próbatételek váltják egymást. Az elektronika nyelvén megteremtett Gilgames nem tekinthető egy irodalmi mö adaptációjának: az alkotók egy önálló televíziós művet szándékoztak létrehozni az ősi eposz alapján. À Nyitott könyv sorozat legközelebbi műsorában Fenákel Judit Dokumentumok V. M.-ről című riportregényét láthatjuk. A könyv egy vidéken élő és küszködő festőművész sorsáról szól, akinek halála után — műveinek sikeres pesti kiállítása alkalmából — egy riporter végigjárja azokat a helyeket, megkeresi azokat az embereket, ahol élt, illetve, akik ismerték, barátai vagy vetély- társai voltak és így ebben a riportformában megismerkedhetünk a vidéki értelmiségiek problémáival. A műsorvezető ezúttal Karinthy Ferenc. Végül egy vidám történetre hívjuk fel figyelmüket. Wode- house Forduljon Psmithez című regénye tv-változatára. A vidám történet egy mindenre képes, vállalkozó szellemű fiatalemberről szól, aki egy szép napon egy angol kastélyba vetődik, mint híres költő és díszvendég. Előbb csak egy gyémánt nyakék elrablásával foglalatoskodik, majd halálosan szerelmes lesz és egyéb kelepcékbe esik, de csak azért, hogy ügyeskedéseivel mindent jóm fordítson. Jó szórakozást! Oly távol, oly közel Január tizenötödikén volt a Filmbarátok köre hálózatban Tadeusz Konwicki filmjének bemutatója. A San Remó-i szerzői filmek fesztiválján a zsűri különdíjával kitüntetett színes lengyel filmről sok előzetes hír érkezett Többek között a rendező nyilatkozata, amelyből idézünk: »Mit akartam a filmmel mondani? Durván fogalmazva meg akartam mutatni az élettel való kiegyezést. Úgy vagyok elkönyvelve, mint pesszimista író, egyfajta sötéten látó. Ebben a filmben én a saját viselkedésem kételyeit fejezem ki, melyek tulajdonképpen egyfajta általánosabb gondolkodásmód részei. Úgy vélem, a ma művészetének nincs joga arra, hogy csak tükrözze az életet, vagy hogy csak .meglesse’. Ezért könyveimben megpróbálom újjá- aíkotnj azt, nem determinált pszichológiai vonásokból, a képzeletből.’* És mit írnak a külföldi lapok kritikusai az Oly távol, oly közelről? Egy német szaklap véleménye: „Konwicki filmjének hőse — tapasztalatainak egymással és a jelennel való konfrontációja nyomán — felismeri életének értelmét és perspektíváit. Majdnem ugyanolyan jelentősége van számára a múltnak, mint a jelennek. mindkettő hasonlóképpen meghatározza életét." A lengyel sajtóból: „Mozgalmas cselekmény, jól pergő epizódok, kitűnő figurákkal formálódik meg az, amit Kon- wioki egy ember belső kalandjának nevezett, meghökkentően egvséges és érzelmileg nagy hatású filmmé.’’ Szent ]ohf»""q A „Kulturális kaleidoszkóp" e heti alánlato kulturális kirándulásokat tor* ••zá brigádoknak, KISZ-eseknek: Az idei színházi évad egyik legnagyobb feltűnést keltő bemutatója a Vígszínház Szent Johanna-felújítása, melynek vendég rendezője Szinetár Miklós. A kritika egyöntetű véleménye szerint nagyon jó előadást láthatnak az új Szent Johanna nézői, nem utolsósorban a főszerepet játszó fiatal színésznő, Kútvölgyi Erzsébet jóvoltából. De dicsérik a kritikák a többi szereplőt is- Koncz Gábort, Gálffi Lászlót, Kovács Istvánt, Páger Antalt Qszter Sándort, Kern Andrást’ Darvas Ivánt, Tordy Gézát, Tomanek Nándort is. A háromfelvonásos dráma este hét órakor kezdődik és fél tizenegyig tart. A színház címe: Budapest, XIII., Szent István körút 14. Telefon: 110— 430. , A dráma rövid tartalma: Johanna, a lotaringiai parasztlány katonákat kér, hogy eljusson a dauphinhez és felszabadítva Orleanst, kikergesse Franciaországból az angolokat. A lányból sugárzó erő meggyőzi a várkapitányt, később Károlyt, a gyenge dau* phint is, sőt Dunals-t, a körülzárt orleans-i csapatok csüg- geteg parancsnokát. Orleans felszabadul, de Johanna ellen érdekszövetségben fog össze az angol Warwick gróf Couchon püspökkel. A Szűz véghez viszi tervét: francia királlyá koronáztatja a dauphint: de éppen itt kell megtudnia, hogy feleslegessé vált, nem számíthat a királyra. Johannát csata közben elfogják és az angolok kezére játsszák. Warwick gróf ellenőrzése alatt zajlik az ink- vizíciós tárgyalás. Johanna vállalja a máglyahalált: az utójátékból azonban kiderül, hogy bár a boszorkányégetés után nemzeti hősnőt csinálnak belőle, az élő Johanna nem kellene senkinek. Gagarin gyerekkoráról A tragikus sorsú első űrhajós, Jurij Gagarin alakja több művészt is megihletett a Szovjetunióban. A legújabb hírek szerint most film készül a hős gyermekkaráról. A forgatókönyvet Jurij Na- gibin írta, a rendező: Borisz Grigorjev. A helyszín: az ivanykovszkiji víztároló környéke. Litván nők A Litván SZSZK Mezőgazdasági Akadémiájának felmérése szerint a köztársaság mezőgazdasági településein élő, felsőfokú végzettséggel rendelkező szakemberek 60 százaléka nő. Csak a mezőgazdasági akadémián több mint 4000 nő szerzett diplomát a háború óta eltelt három évtized alatt. Jelenleg a köztársaság mezőgazdasági szakembereinek csaknem a fele nő; a vidéki orvosok, közgazdászok, tanárok, kulturális dolgozók között pedig többségben vannak a lányok és asszonyok. A mezőgazdasági akadémia egyik tanszékének vezetője is asszony: Alekszandra Guljinsz- kena. , II család védelme az NDK-ban Amikor Marx és Engels ä Kommunista Kiáltványt kibocsátották, ellenfeleik azt hí- resztelték, hogy a kommunizmus majd megszünteti a családot. Marx és Engels valóban felismerte, hogy a kapitalista házasság a szocializmusban elveszti alapját, a tőkét Ugyanakkor logikus következtetésként azt is kinyilvánították, hogy a házasság és a család igazi értelmét akkor nyeri el, ha a termelőeszközök magán- tulajdona, az embernek ember által történő kizsákmányolása megszűnik, ha minden ember, férfi és nő, egyenjogúvá válik. Ez az elméleti tétel azőta minden szocialista államban kézzelfogható valósággá lett Az NDK alkotmányának 38. szakasza biztosítja az állam különleges védelmét a házasság, a család, az anya számára. Az NDK családjogi törvényét a népi kamara 1965. december 20-án fogadta el. A parlamenti vita előtt — a szocialista demokrácia szép példájaként — a törvényjavaslatot a dolgozók nagy tömegével is megbeszélték. Több mint 750 000 állampolgár vett részt ■ LiP' PW. január ZZ. ezeken a vitákon és 24 000 módosító és kiegészítő javaslatot tett a készülő törvénykönyvhöz. E javaslatok figyelembevételével 230 különféle változtatásit eszközöltek. Az elfogadott törvény néhány érdekessége: a család közös neve nem szükségszerűen a férjé, mint eddig, hanem lehet éppen úgy a feleségé is; a házassági korhatár 18 év; eljegyzés lehetséges, de ez jogi következményekkel nem jár. Alapelvként vonul végig a törvényen a nők egyenjogúságának biztosítása. Ennek eredménye, hogy az NDK munkaképes korú nőlakosságának 85 százaléka tanul vagy hivatást űz, az iparban dolgozók 43, a mezőgazdaságban dolgozók 45 százaléka nő, az ipari dolgozók 56 százaléka szakképesítést nyert, a szakiskolák tanulóinak kétharmada, a főiskolák hallgatóinak pedig csaknem a fele nő. : ,y Ha feltesszük a kérdést, hogy az egyenlő jogokon, kötelezettségeken, egymás megbecsülésén túl mi kell a boldog családi élethez, kétségtelenül az lehet a felelet: béke és szociális biztonság, munka- lehetőség és a családi jövedelem biztosítása. Szocialista államban mindez megvan, az egyéb problémák ennek alapján fokozatosan megoldhatók« Emberek, országok, történetek Krimi — a másik utcában Vessenek meg, akik akarnak, de szeretem a krimiket. Hajlandóságom gyökerei Conan Doyle mélységeibe nyúlnak. de tápot kaptak Edgar Wallace, néhai Agathe Chris. thie és Simenon úr működése révén is. Krimit olvasni (olykor) jó. és átélni se lenne utolsó, jelteve. ha valaki kezességet vállal, hogy az ember nem áldozatként marad a tett színhelyén, hanem sikerrel játszhatja — mondjuk — Maigret felügyelő, vagy Mag Bertalan szerepét. Erre sajnos semmi garancia nincs. így fanyalogva bár, de bele kellett törődnöm éveken keresztül, hogy tényleges krimiigényemet a saját lapunk hasábjain elégíthetem ki. Cserbenhagyásos gázolás, jobb korcsmái bicskázás, tettleges, ség a hűtlen hitvestárs ter. here és más csemegék. A magyar rendőrség jó, a krimi kedvelői számára talán „túlságosan” is jó, belhoni indu, tataink levezetését nem enge, di romantikussá válni. Bezzeg Nyugaton! • Ravensburgban, az ékszerdoboz szépségű Württembergí kisvárosban, egy nyári estén, fél kilenc felé, kedvem kerekedett. hogy felmásszak_ « hegyoldalban lévő ősi vártoronyba, és onnan gyönyörködjek « ravensburgi fényekben. Házigazdáim döbbentem meredtek rám; — Fegyvered van? «— Nincs! — közöltem. — Hacsak ez a Börcsök-bicska tijelétek nem minősül annak. Akkori bicskámnak szép, hosszú, keskeny, szalonnázás- ra felettébb alkalmatos pen• géje volt. Megmutattam, de a vártnál kisebb sikert aratott. — És ha megtámadnak? — kérdeztek. Szekszárdon, este fél kilenckor ez még sosem jutott eszembe. Házigazdáim tisztes könyvkereskedők voltak, aggodalmuk őszintének tűnt és sejteni engedett valamit a helyi közbiztonsági viszonyokból. Ilyenkor azonban már nemzeti büszkeségből sem lehet retirálni. Nem túlságosan meggyőző flegmával vállat vontam: — Akkor legfeljebb német vér folyik a német utcákon! Nem folyt, a kutya se törődött velem, bár biztos, ami biztos alapon, a Börcsök. fegyvert zakóm legkönnyebben hozzáférhető zsebébe tettem. A helyiek szerint megúsztam a ravensburgi huligánokkal történő találkozást, akiket itten „Halbstarke”- knak, „félerőseknek” neveznek. • Alig egy héttel később, ul- mi tartózkodásom napjaiban már kezdtem komolyabban venni Nyugaton élő embertársaink gyakorlati krimi kedvelését. Egy török i>endégmun- kást azon a Dvna-parti sétányon csaptak agyon néhány márkájáért, melyen 24 órával korábban magam is sétáltam. Vegyes érzés volt, áttértem a fényes délelőtti sétálgatásra a páros legforgalmasabb utcáiban. Ismét a helyi sajtó (Schwäbische Zeitung) informált másnap a tényekről, melyek kőhajításnyira tőlem szaporították az NSZK-beli krimik számát. A csodálatos székesegyház, a Münster felé vezető kis utcák számtalan üzlete közül az egyikbe, egy ékszerboltba vevő tért be. Fiatal férfi. Kér- te, hogy a magányos tulajdo. nosnő mutasson neki néhány szép gyűrűt. Mutatott. Erre a kedves vendég elővett egy revolvert, besöpörte a gyűrűket és folytatásul a kassza tartalmának megmutatását is kérte. A magányos tulajdonosnő sejthető. leg talpraesett Bruhhtlda lehetett, mert ehelyett egyetlen horogütéssel beplántálta' vendégét a legközelebbi vitrinbe, 6 maga pedig kiugrott az ajtón és segítségért kiáltott. A gyűrűgyűjtőt, ahogy mondani szokták „a járókelők segítségével” pillanatok alatt elfogták. Én pedig, az újságból kidé- rülően. percnyi pontossággal ugyanabban az időben, ott sétáltam a párhuzamos utcában és mindebből nem láttam semmit. Jártam-keltem és hagytam, hogy más járókelők elhalásszák az orrom elől életem leghitelesebb krimijét. Hát újságíró az ilyen? ORDAS IVAN f
