Tolna Megyei Népújság, 1976. január (26. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-03 / 2. szám

Il szezon végére visszaesett Nagymányok Bíró II. és Demeter távozását megérezte a csapat A Nagymányoki Brikett labda­rúgói mindössze néhány napos szünetet tartottak az 1974—75-ös bajnokság befejezése után és máris munkához láttak Molnár Mihály edző irányítása mellett, az átigazolási időszakban a csapattól eLment Túrós és Gyöngyösi. A ve­zetőség helyettük két Játékost iga­zolt Ódort és Németh et. A célki­tűzése az volt a vezetőségnek, hogy a csapat az 1—3. hely vala­melyiken végezzen. A bajnokság rajtjára azonban megváltozott a helyzet, mivel az átigazolási idő­szak után Bíró II-t és Demetert Mázaszászvár igazolta. Mivel az átigazolási időszak lejárt, így he­lyettük nem tudtak más játékost szerezni, igy 16-os kerettel folyta­tódott a munka. Az őszi idény első részében a nagymányoki csapat jól szerepelt. Kilenc mérkőzéséből hetet meg­nyert, egyszer játszott döntetlenül és egyszer vesztett 1:0-ra Aparhan- ton. Ebben a játékrészben a csa­társornak jól kijött a lépés, melyet bizonyít, hogy a nyolc kapott gól­lal szemben 34-et lőttek. A szezon második részében a nagymányoki csapat határozottan visszaesett. Ebben közrejátszott, hogv az utolsó harmadban Németh, Guth. Sárközi és Balázs megsérült, helyüket fiatalokkal kellett pótol­ni, Molnár edzőnek az egész csapa­tot fel kellett forgatni. A Dombó­vári Vasúttól elszenvedett 3:0-ás vereséget a szezon végéig sem tudta kiheverni a csapat. Hazai pályán, Tevellel szemben csak Írl­et tudtak elérni, majd Simontor- nyán súlyos, 5:l-es vereséget szen­vedtek. A szezon utolsó mérkőzé- sén. Tolna ellen is meg kellett elé­gedni az egyik oonttal, csak l:l-es döntetlenre tellett a nagymányoki- ak erejéből. A nagv visszaesést mutatja hogy a második részben nyolc mérkőzésükből csak hármát sikerült megnyerni, a három dön­A Szekszárdi Dózsa NB il-es labdarúgócsapata január 28 óta edzésiben van. Eddig heti két ed­zést tartottak, mától kezdve — január 31-ig tart a tiszta felkészü­lési időszak,' ami azt jelenti hogy naponta kétszer edzenek. A vezetőség tárgyalásokat foly­tat jugoszláviai túrával kapcsolat­ban. A tervek szerint február 1-től az NB I-es Kaposvári Rákóczival, az NB Il-es Komlóval együtt utaz­nának a jugoszláv tengerpartra. Mivel ez már a formába hozó idő­szak, így természetesen ott a csa­tetlen és két vereség mellett. Mi­vel az edző kénytelen volt állan­dóan változtatni a csapatösszeál­lításon, ez éreztette hatását, a vé­delemnél, és a csatársornál is. Nyolc mérkőzésén 13 gólt kapott a védelem, ami még — többé-kevés- bé elfogadható — viszont feltűnő a csatársor eredménytelensége: csak 13 gólt tudtak lőni. Elsősorban kö­zéppályán gyengült a csapat, az elmúlt szezonhoz viszonyítva. A csatársor rapszodtkus teljesít­ményt nyújtott, de a szezon végé­re teljesen visszaesett. A legtöbb gólt Odor és Guth lőtte, szám sze­rint íl-et. További sorrend : Sárkö­zi fi, Farkas 5. Viszló, Müller, Fe­nyővári 3-^-3, míg Bíró, Németh, Ko­vács, Balázs, Bajer l—l gólt szer­zett. Az őszi szezonban 12 játékos sze­repelt az egyesület színeiben. Ez számszerűleg a következőképpen néz ki: Balogh Bíró I.. Vorgrüm- ler, Viszló, Odor, Farkas, vala­mennyi mérkőzésen szerepelt. Ba­jer 15. Németh 14. Fenyővári és Guth 13, Nádasi 12, Balázs 9, Lem* le 5, Kovács és Müller 2—2 alka­lommal játszott. Rajtuk kívül Oláh és Voglszinger, cserejátékos­ként kapott helyet az együttesben. A csapatból az ősszel Viszló négyszer, míg Odor, Bíró J., Guth, Németh, Farkas, majd Fenyővári 1—1 alkalommal volt a mezőny leg­jobbja. Az őszi idényben ez a csaoat ffzereoelt legtöbbe*: Balogh — Bí­ró Németh, Fenyővári, Vorgrüm- ler. Bajer, Nádasi, Odor, Guth, Farkas, Viszló. A büntetők értékesítése sem ment az ősszel úgy. mint koráb­ban. Nagydorogon Fenyővári majd Nagymányokon Paks ellen Bajer nem tudta értékesíteni a 11-est. A két említett esetnél nem befolyá­solta a büntető kihagyása a vég­eredményt. hisz az együttes nyert. Viszont Fadd ellen kihagyott bün­pat edzőmérkőzéseket is játszik. A tervek szerint február 16-án ér­keznek haza Jugoszláviából és február 18-án már MNK-mérkő- zést játszik a Dózsa. Mint ismere­tes, a szekszárdi együttes a teg" jobb 32 közé került, így NB I-es ellenfelet kap. Az eddigi MNK- mérkőzésektől eltérően, már oda- vissza alapon játszanak a csapa­tok tehát nemcsak Szekszárdon kell az NB 1-es ellenféllel meg­mérkőzni, hanem annak otthoná­ban is. Mivel az MLSZ irányított sorsolást készít, így valószínű, hogy a Székesfehérvári Videoton, tető — Farkas nem tudta belőni, már egy pontjába került a nagy- mányoki csapatnak. A nagymányokiak az ősszel 70,6 százalékos teljesítményt nyújtottak. Hazai pályán még jól szerepeltek, 83,3 százalékos teljesítménnyel, vi­szont idegenben 56,2-es teljesít­ményt tudtak nyújtani. A csapat nem tért pihenőre a decemberi hónapot is munkával töltötték, hetenként kétszer edzést tartottak, majd január 5-én, hét­főn áttérnek a heti négy edzésre mely később vasárnapi edzőmér­kőzésekkel bővül. Ay. edzői tiszt­séget változatlanul Molnár Mihály tölti be, kinek munkájával a ve­zetés elégedett. A vezetőség úgy tervezi, hogy az említett 16-os ke­retbe két-három fiatalt bevonnak az Ifjúsági csapatból, hogy esetle­ges sérülés, vagy egyéb akadá­lyoztatás esetén minden posztra legyen megfelelően felkészített já­tékos. Az őszi idényben nem sikerült a célkitűzés, viszont a vezetőség és természetesen a játékosok tovább­ra is az eredetileg kitűzött célt tartják, tekintik feladatnak, az 1—3. között végezni. Nagymányok labdarúgósportja töttb mint két évtizede a megye élvonalába tartozik. Az ötvenes években sorozatban nyerték a baj­nokságot, többször szerepeltek az NB ITI-ban és jelenleg is — a me­gyebajnokságban a legjobbak kö­zött tartják számon őket. Az egve- Bületnél jó nevelőmunka folyik, melynek eredménye, hogy sport­szerűségükkel mindig kitűnnek. Biztosak vagyunk abban, hogy a Nagymányoki Brikett vezetősége folytatja eddigi következetes és jó nevelőmunkáját, sok kellemes per­cet szereznek játékukkal, a hozzá­értő nagymányoki közönségnek. Dózsánál vagy a Kaposvári Rákóczi lesz a Dózsa ellenfele. A munkát, az edzéseket Kor­mos Mihály vezető edző irányítja, segítői Kalász János és Jerabek Jenő. Szekszárdon van már Hos- nyánszki János, a Dombóvári VSE volt játékosa, akinek átiga­zolása a közeli napokban megtör­ténik. Itt említjük meg, hogy a Szek­szárdi Dózsa a tavaszi idényben Felszabadulási Kupa mérkőzést is játszik, március 10-én Szegeden a Dózsa ellen kell felvenni a küz­delmet. Siker Salgótarjánban Másodízben rendezték Salgótar­jánban a város felszabadulása év­fordulója tiszteletére az asztali­tenisz-emlékversenyt. Ezen úgy­szólván az egész magyar élgárda ott volt, köztük a Tolnai Vörös Lobogó versenyzői is. Bolvári, az újonc lányoknál szerezte meg az első helyet éppúgy, mint a ser­dülő korúaknái. Az ifjúságiak kor­csoportjában kettős tolnai győze­lem született, az első helyet Ba­logh, a másodikat Bolvári harcol­ta ki magának, kitűnő játékkal. Az ifjúsági léány páros versenyben a Bolvári—Balogh páro® a rendkí­vül erős mezőnyben a második helyet szerezte meg. Vegyes páros­ban Balogh a PEAC színeiben in­duló Szitával nagy küzdelem után az első helyet szerezte meg. Eredményes évet zártak a Tolnai Vörös' Lobogó asztaliteniszezői, melyért dicséretet érdemelnek a versenyzők és edzőjük, Sáth Sán­dor, Hírek A Szekszárdi Spartacus Szövet­kezed SE házi ünnepségen bú­csúztatta el Radó Gézát, teke­csapata volt játékosát az aktív sportolástól. Radó Géza nemcsak mint versenyző képviselte a szö- vtkeaeti sportkör színeit, hanem mint szakosztályvezető is értékes munkát fejtett ki, hosszú éveken át. A sportkör vezetősége Radó Gézát pénz- és tárgyjutalomban részesítette visszavonulása alkal­mából. é Három járástól kaptuk meg a vasárnapi járási asztalitenisz-ver­seny kezdésének időpontját. Pak­son 9 órakor. Tolnán 8.90-kor, míg Bonyhádon szintén 9 órakor kez­dődik a járási felnőtt egyéni női és férfi bajnokság. * Az eredeti időponttól eltérően január 5-én, hétfőn 18 órai kez­dettel kerül sor az Aparhanti Ter­melőszövetkezeti Sportkör beszá­moló és vezetőségválasztó közgyű­lésére. A France Football 1975. évi „aranylábdás” választásának eredménye osztatlan elismerést keltett a nemzetközi labdarú­gó-szakkörökben. Oleg Blohin- nak, a Dinamo Kijev váloga­tott csatárának képességeit di­csérik a szakemberek szerte Európában és méltán tartják az előző „nagyok” jeles utódá­nak. A TASZSZ tudósítói volt „aranylabdások” véleményét kérdezték meg Blohinról. A válaszok: Lev Jasin, aki 1963-ban volt aranylabidás. így tehát Blohin a második szovjet labdarúgó, aki ebben a nagy kitüntetésben részesült: — 1975-ben kétségtelenül Blohin volt Európa legjobbja, sok kapus hosszú ideig emlé­kezik majd rá, bombáira, gól­jaira. Franz Beckenbauer: — Bio-; hin nagy labdarúgó-egyéniség, magas szinten ötvöződik nála a gyorsaság, a labdatechnika. Az elmúlt évben kétségtelenül ő mutatta a legállandóbb telje­sítményt. 1976-ra jó egészsé­get kívánok neki, mert a mi „szakmánkban” ez a leglénye­gesebb. .. Gerd Müller: — Örülök, hogy az aranylabda Blohinnan jutott. Korrekt, kitűnő képes­ségű labdarúgó, rászolgált a nagy elismerésre. Őszintén kí­vánok neki további sikereket. Albert Flórián: — Oleg Blo­hin az a labdarúgó, aki min­dent tud, amit ma egy kiemel­kedő képességű játékosnak tudnia kell. Kiváló fizikai, technikai és taktikai felkészült­ségével jogosan lett aranylab- dás. Di Stefano: — Oleg Blohin. nál nem választhattak volna jobbat Európa szakírói. Gyors futballista, ért a helyzetek ki­használásához, s azok megte­remtéséhez is. Kiváló játékos! Már napi két edzés a Tv-napló SZILVESZTER Ijesztgetésben nem volt hiány: szilveszter napján há­rom krimi is borzolta az ide­geket, hogy negyedikként el­induljon Arsin Lupin, s egy humoros kéziratot csempésszen Budapestre A merész vállal­kozás sikerült, a humornak azonban tökéletesen nyoma ve­szett ... De egyáltalán, lehet jó egy több mint kétórás vegyes mű­sor? Vagy kérdezhetjük más­ként is: lehet rossz egy több mint kétórás vegyes műsor? Ennyi időt egyenletes színvo­nalon végigkomédiázni nem lehet, viszont ennyi idő alatt szinte magától is kipattan né­hány vicc. Inkább az utóbbi történt, időnként mosolyog­tunk, egyszer, kétszer nevet­tünk is, az unalmas részeknél pedig mindenki nyugodtan megtölthette kiürült poharát, s kedvére ihatott, nem maradt le semmiről. Hogy az idén a szokásosnál többen ittasodtak meg tv-nézés közben? Na és? Egyszer van egy évben szil­veszter! Viszont nyugodjunk bele. a tv szilveszteri műsora nem közügy többé, s alaposan té­vednek, akik erre az egy lap­ra tesznek fel mindent. Volt idő, amikor az volt, s akárcsak a futballcsapat felkészülésé­nél, rendszeresen tájékoztatták a nézőt, hol tartanak az elő­készületekben. mi várható, de hát a labdarúgásban is szeré­nyebbek lettünk, ebben is. Al- fonzó ezúttal is remekelt, tu; lajdonképpen megmentette a műsort, s legfeljebb azon cso­dálkoztunk. hogy ennyi szer­zőnek, szereplőnek, munkatárs­nak, s kapcsolt részeiknek ilyen kevés ötlet jutott eszé­be. Mert ötletben volt hiány, s ezen az sem segít, ha merő tréfából mindenki énekel, az is aki nem tud, s akinek ezt egyébként nem jutna eszünkbe fölhánytorgatni Az sem nagy ötlet, hogy valaki mindig el­esik a létrában, még akkor Sem, ha egyszer nem esik el. Néhány egészen együgyű do­loggal is találkoztunk, mint az óvodai jelenet, a tánckamak pedig végre el kellene dönte­ni, hogy mit akar. Ahhoz ugyanis, ■ hogy a hölgyek eny- nyire nekivetkőztek, túl sok volt rajtuk a ruha, ahhoz ké­pest viszont, hogy mégis föl vannak öltözve, túl kevés. Egyébként az egész szilvesz­teri műsorból nem kell olyan nagy ügyet csinálni. Ez is az év egyik napja, s igaz, hogy csak egy van belőle, de ja­nuár másodikából sincs több. Azon kívül a mostani szabá­lyos munkanap volt, még ak­kor is, ha jó néhányan erköl­csi kötelességüknek érezték, hogy már délben nótázzanak. Tehát miért kell valami kü­lönlegeset várni ennek a nap­nak műsorától? Aki várt, fel­tehetően csalódott, míg a több­ség békésen e’könyvelte ma­gában, hogy ismét elmúlt egy év. Ci. Emberek, országok, történetek PULISZKA Ettem. én puliszkát, pró- szát, meg máiét a háború idején, a háború után. De ez magyar puliszka volt. Nem az az igazi. Romániában, Erdélybeú járva elkapott a vágy: jó volna igazi puliszkát enni. El is határoztuk a bará­tommal: eszünk puliszkát. Több helyen kísérletez­tünk. A vendéglőkben sok­minden volt az étlapon, de puliszka sehol. Azt mond­ták: ma már nem divat. A családok is legtöbbször csak ünnepnapon fogyaszt­ják. Ünnepi eledel lett a puliszka. Csak akkor eszik, ha megkívánják. Valamikor egy egész nem­zet mindennapi eledele volt a puliszka. Most időnként az ünnepi asztalra teszik. De, milyen az ember! Ha megkíván valamit, ké­pes a fél világot bejárni ér. te. Ha csak a puliszkára gondoltunk — összegyűlt a nyál a szánkban. Végre, egy kis erdélyi fa­luban, barátom nagybácsi­jánál elérkezett a pillanat. A drága jó Ágnes néni fő­zött nekünk puliszkát. Puliszkaevésre összegyűlt az egész rokonság. Olyan jó puliszkát, mint amilyent Ágnes néni főzött soha életemben nem ettem. Ágnes néni kétszer is meg­púpozta a tányéromat pu­liszkával. Tetejére juhtúrót hintett. En meg csak vil­iáztam. Igaz, néha mintha ugráltak volna a puliszkák, némelyiket nem is találtam el első döfésre. Ennek oka pedig az volt, hogy amíg a puliszka főtt, addig pálin­kával készítettünk ágyat a fenséges étel számára. Ennek a puliszkának az Izét soha nem felejtem el. Ha csak rágondolok, csorog­ni kezd a nyálam. Több puliszkaevés azon­ban nem volt.. Kértük mi Ágnes nénit, főzzön még egyszer, de ő inkább adott nekünk zacs­kóban puliszkalisztet és juhtúrót. A juhtúrót eltet­ték már télre. Beföttes üvegbe. A túró tetején zsír volt, ez védte a romlasztó levegőtől. Amikor itthon kipakol­tam a bőröndből, a felesé­gem kíváncsian vizsgálta a beföttes üveget. — Hát, ebben meg mi van? — Juhtúró! — Mit akarsz vele? — Puliszkára szórni, — Puliszkára? — Arra. hát! Hoztam pu. liszkalisztet is. Itt van ni, ebben a zacskóban. Majd főzünk... — Nekem ugyan nem kell. Egyik este a szomszédom­mal nekiálltunk puliszkát főzni. ö még nem evett. Rettenetesen kíváncsi volt a puliszka ízére. Annyira kíváncsi, hogy a iuhtúró- ból előlegeket csippentett. — Ez finom. — Majd meglátja, mi­lyen finom lesz puliszkával. Mindent úgy csináltam, ahogy Ágnes nénitől el­lestem. Végre, ott gőzölgött m asztalon a puliszka. Megpúpoztam a tányéro­kat. Rászórtuk a forró pu­liszkára a juhtúrót. amely olvadni kezdett és csillogó zsírpöttyökkel tarkázta a sárga masszát. A szomszédom nagyot nyelt. Belevillázott a puliszká­ba. Jó nagy adagot vitt a szájába. A puliszkagombó- cot hirtelen megforgatta a szájában, aztán lelassult a szájmozgása. Még néhány, lassú, erőtlen fordulatot tett a gombóc a szájában, aztán felugrott és kirohant. Könnyes szemmel tért vissza. — Megálljon szomszéd, legközelebb én is megvic­celem magát! Aznap este vacsorázni sem tudott. A fene tudja, ez a pulisz­ka nekem sem ízlett úgy, mint az, amit Ágnes néni főzött. Azt hiszem. kihagy­tam valamit. Nem készítet­tünk előtte pálinkaágyat a puliszkának. SZAGAI JÁNOS

Next

/
Oldalképek
Tartalom