Tolna Megyei Népújság, 1975. december (25. évfolyam, 282-305. szám)

1975-12-13 / 292. szám

Oj ferv — üj szabályzók Nyereségadózás és alapképzés ii. a Kedves Olvasónak, hogy a múlt héten protekciót kértek tőlem. , Nem mondhatnám, hogy ez gyakori dolog, talán ezért, no meg a különlegessége miatt jegyeznem meg. A látogatóm munkát akar vállalni. Ebben ó munka, erő-igényes világban ezt meg kell becsülni. Abban sincs semmi kivetnivaló, ha valaki, ismerve a keres- let-kínálat visz nyát, olyan helyet keres, ahol köny- nyű a munka és magas, a jövedelem. Ahogy a pilla­natnyi helyzet kinéz, nem is reménytelenül. Még azon sem, ütköztem meg, hogy a látogatóm már kinézett magának egy ilyen helyet, és most ke­res valakit, aki egy jó szót szól mellette. Személyes pech, hogy a kiszemelt munkahely vezetőjét nem ismerem, ám üsse kavics, nőm esik le a gyűrű az ujjaráról, ha jclhívom telefonon, és közlöm vele: — Kedves elvtárs, az önöknél megüresedett bizal­mi állásra jelentkezne valaki; éppen itt van az iro­dában, szíveskedjen megmondani, hogy mikor keres­hetné fel önt. Igcn ám, de nem tehetem, mert a munkát kereső nem akarja megmondani a nevét, inkognitóban akar maradni előttem, sőt mi több, azt kéri, hogy a leendő munkahelyén ne firtassák a múltját. Hát ez így nehéz eset. Magam sem tudom, hogy kit tiszteljek benne, nekem eszem ágában sincs sem a múltját, sem a jelenét firtatni, de hogy egy szá. momra ismeretlen vezetőt megkérjek: ne érdeklőd­jön leendő munkatársa helyzetéről... zsákbamacská­nak is sok. A látogatómnak rosszul esett a vonakodásom, és nem titkolt sértődöttséggel hagyott faképnél. Távozó­ban valami olyasmit mondott, hogy „ilyenek vagyunk mind.. . ” A.zótz többször eszembe jutott az eset. Elgondol­koztam rajta. Tessék mondani, mi várható még protekció ügyben? AZ 1976. JANUÁR l-ÉN életbe lépő új szabályozók je­lentős része csökkenti — átla­gosan mintegy 35 százalékkal — a vállalati nyereséget. A jelenlegi tervidőszakban évről évre módosult a tiszta jövede­lem költségvetés és vállalatok közötti megoszlásának aránya, a központosított jövedelem- hányad 75 százalékról kb. 65 százalékra csökkent, s ez is hozzájárult a költségvetés hiányának növekedéséhez. Két­ségtelen, hogy a nyereség szín­vonalának, tömegének mér­sékelése, a tiszta jövedelem na­gyobb mértékű centralizálása javítja a költségvetés pozíció­ját és a gazdaság belső egyen­súlyi helyzetét. Mégsem ez a szabályozók módosításának a lényege. Ez a cél ugyanis egyéb módon — példának oká­ért csupán a nyereségadó nö­velésével — is elérhető. A gazdasági növekedés szin­te egyetlen forrása a társadal­mi termelés és hatékonyságá­nak fokozása, ami vállalati szinten a gazdálkodás javuló hatékonyságával — az élő­munka termelékenységének növelésével, az eszközök és az anyagok jobb hasznosításá­val — biztosítható- A szabályo­zó módosítások ezeket a haté­konysági követelményeket „mondják el” a vállalatoknak. Példának okáért: az ésszerű munkaerő-gazdálkodást segíti — a bérszabályozások mellett — a bérjárulék-költségek — SZTK-járulék és illetményadó —: növekedése. Ugyanezt a célt, az ésszerűen takarékos gazdálkodást kívánja előmoz­dítani az anyagok tekinteté­ben a termelőd árrendezés, amely csökkenti a belső és a külkereskedelmi árak közötti különbséget és a termelési cé­lú import dotációját. Az emlí­tett imódoisítások hatására a termelés és a gazdálkodás ha­tékonyságának javítása lesj a „gazdasági növekedés”, a vál­lalat boldogulásának egyetlen forrása, lehetősége­A változások érzékeltetése érdekében kockáztatjuk meg azt az állítást, hogy az új sza­bályozó rendszer „nyereség- centrikus”, mégoedig abban az értelemben, hogy minden nyereséggel összefüggő szabá­lyozást újrafogalmazott. Mert nemcsak a nyereség szintje változik, csökken az 1975. évi­hez képest, hanem a nyere­ség adózása, vállalati alapok közötti felosztása, sőt az ala­pok felhasználása is. Megszűnik a nyereség — eszköz-bérarány ’ 'szerinti — kötelező kettéosztása, annak helyébe a fizetések és az alap­képzés kötelező sorrendje lép. Elsőként a változatlan mérté­kű községi-városi hozzájáru­lást kell kifizetni, levonni a bruttó nyereségből, továbbá — ha van ilyen — a nagy- beruházásokhoz kapott állami kölcsön és a fejlesztési alap­juttatás esedékes részletét, já­radékát. Ezután következik az általános nyereségadózás. KÉT DOLOGRA UTALUNK ezzel kapcsolatban: mindeddig a költségvetés és a vállalatok kb- 67:33 százalékos arányban osztozkodnak a nyereségen; 1976-tól tehát nemcsak a nye­reség tömege, hanem általános adója is alacsonyabb. Ennek a későbbiek során lesz gyakor­lati jelentősége: a nyereség­növekmények nagyobb hánya­da marad a vállalatoknál, mint a korábbi és a jelenlegi nyereségadózási szisztémában. Ezért növekedni fog a válla­latok érdekeltsége a nyereség, a jövedelem gyarapításában, avagy más nézőpontból, na­gyobb lesz a költsépek csök­kentéséhez kapcsolódó érdé. kéltségük. Az adózást követő eljárást tömören foglaljuk össze: a vál­lalatnál maradó nyereség 15 százalékát a tartalékalapba kell helyezni, ezután az előírt fizetési, képzési sorrend tisz­teletben tartásával dönthet a vállalat, mennyi nyereséget fordít fejlesztési, illetve része­sedési ' alapképzésre. A válla­latok csak b/zonyos ipozgás- térén .hglül. dönthetnek szaba­don, mert a fejlesztési alap­képzésnek. van bizonyos köte­lező minimuma is, amelynek fedeznie kell az állammal, a bankokkal és a más vállala­tokkal kapcsolatos fizetési kö­telezettségeket- Lényeges kö­rülmény, hogy a fejlesztési alapképzést már, nem terheli további adó, ezzel szemben a részesedési alapképzés után — ha túllépi a bérköltség 2 szá­zalékát — progresszív adó — a bérfejlesztési befizetés — következik, de ez már a része­sedési alapot terheli. Mi lesz a végeredmény? Nyilvánvaló: ha növekszik a tiszta jövedelmek — egyebek között a nyereség — közpon­tosított hányada akkor a vál­lalatoknál maradó — fejlesz­tésre és személyi jövedelem­növelésre ténylegesen felhasz­nálható — összegnek csökken­nie kell. Ha nem így lenne, aligha tudnánk biztosítani a felhalmozás és a fogyasztás népgazdasági tervvel összhang­ban történő és az eddigieknél mérsékeltebb növekedését. A vállalatok valószínűleg annak alapján ítélik majd meg a módosításokat, mennyi­ben könnyítik, illetve nehezí­tik az új szabályozók gazdál­kodásuk feltételeit. Ncs, álta­lában nem könnyítik, hanem szigorítják. Ennek ellenére sem mellőzhetjük az új szabá­lyozás — vállalati nézőpontból is — előnyös vonásainak ki­emelését. A fizetések és az alapképzés, valamint a fel- használás kötelező sorrendje minden bizonnyal megakadá­lyozza — a mindeddig elég gyakori — túlköltekezést és el­adósodást, kiküszöböli az egye­di beavatkozások szükségessé­gét. A fejlesztési és részesedési alap közötti megosztás kiikta­tása ahhoz mindenesetre ele­gendő, hogy a nyereséghullám- zás személyi jövedelmekre gyakorolt káros hatását sem­legesítsék Valószínűsíthető az a hatás is, hogy a vállalatok közötti bérszínvonal-szóródás mérsékeltebb lesz. A BIZTONSAGOT és a ru­galmasságot szolgálja a tarta­lékalap-képzés első helyre tör­ténő sorolása, felhasználódási lehetőségeinek kitágítása. Problematikus helyzetben ab­ból egészíthető ki a nyereség, dinamikus exportnövekedés esetén a forgóalap, emellett a tartalékalap átmenetileg is el­helyezhető — s bármikor igénybe vehető — a nyereség alapképzésre fel nem használt része. GARÍMVÖLGYI ISTVÁN A Szekszárdi fiatalok, Kl iZ-esek háromszázezer fo­rint befizetését^vállilták a Vi­etnamban építendő ezersze- njélycs f^akmunkáiSk#paS inté­zet felépítéséhez. Az összeg jelentős ré§ze már össtegyűit az ódáig elvégzett társadalmi munkait, 1: ormira - niista műszakok* értékéből. A vállalás teljesítéséhez azon­ban még egv nasvaránvú ko­Az elmúlt napokban Dombó­váron, a vasúton, értékelték a szocialista brigádoknak az el­múlt hónapok során végzett munkáiét. Az állomáson 22 moly munkaakcióra van szük­ség. A városi KISZ-bizottság és a 11- sz. Volán KISZ-csúcs- vezetősége kezdeményezte, hogy a város fiataljai szállít­sanak a Báta,széki Cserép- és Vázkerámiagyárból ötvenezer darab téglát a paksi, atomerő­mű építéséhez. E munka ér­téke egyúttal azt jelenti majd, hogy a megyeszékhely KI3Z-esei vállalásukat siker­rel teljesítették. brigád 418 tagja vett részt a szocialista brigádversenyben. Vállalásaik teljesítése a ter­melési eredmények javulását biztosította. Msinkavsrseny a dombóvári vasútáilomason Ovőr tm Tiüosi dűlőben Az új telep első üzemcsarnoka. Szinte kinőtt a földből. A legelő szélén másfél éve még a gyermekláncfű apró \ ejtő- ernyőcskéit hajtotta a szél. Az­tán emberek jöttek, gépeket hoztak, s a betonoszlopokra daru emelte a tetőt tartó vas­szerkezetet. Tábla nincs a falon, de ha lenne, azo volv"> rá: A hengerek között gyúródik homogén anyaggá a nyers­gumi, a korom és a sokféle anyag. A koromból jut néha Hegedűs János arcára is. „Építették a Dunaföldvári Gu­miipari Szövetkezet dolgozói.” Mert, bár a papírokon az áll, hogy a Paksi Építőipari Szö­vetkezet volt a kivitelező, a dunaföldváriak keze munká­jától magasodtak a falak- A szövetkezet, hogy időben el­készüljön az új gyár, az épít­kezéshez kölcsönadta sok szak­emberét. S mellettük társa­dalmi munkában naponta se­gítettek azok is, akik nyolc órát eltöltőitek a nagyközség szívében, a szövetkezet öreg üzemének falai között. Mikor utoljára ott jártunk. * nyár derekán, a gépeket fes­tették, s az utolsó szerelése­ket végezték a villamos és vízhálózaton. Azóta megkez dődött a termelőmunka. Itt készítik kaucsukból, korom­ból, olajból, s többféle vegy­szerből azokat a vékony fekete lapokat, amikkel benn a régi üzemben „felöltöztetik” a csiz­ma alakjára faragott sámfá­kat. Klementisz István csoport- vezető kalauzolt végig az új üzemben. Először, nem kis büszkeséggel az öltözőket, mosdókat mutatta. Mintha sa­ját lakásán vezetett volna vé­gig, ügy dicsekedett- Mutatta a zuhanyzókat, a ruhákat rej­tő szekrényeket. Legtöbb he­lyen ez természetes. Nekik még újdonság. De van, és ez a jó. A műhelyek már nem ha­sonlítanak a patikához. Száll a fehér por, ami szétválasztja egymástól az különben össze­ragadó lapokat. A másik he­lyiségben korommal színezik feketére a barnássárga nyers­gumit,' s az izzadó homlokot törlő kéz visz a dolgozó arcá­ra is némi fekete színt- De (bz már más — és ezt nem győzik hangsúlyozni — mint a régi üzemben volt. Pedig ma még nem a végleges helyükön dol­goznak az emberek, a gépek. A bekeverő, ahol a gumihoz szükséges vegyszereket ada­golják, a osákozók helyén van. A csákózást, a csizmák alkotó­elemeinek kiszabását, pedig a majdani ebédlőben Végzik. — Tavaszra kész lesz az újabb épület — mondják — az alapok már állnak, s akkor minden a helyére kerül, s ad­digra elkészül a csarnok mel­lett a sportpálya Is. Társadal­mi munkában. , Hely van. Az építkezés meg­kezdésekor több focipálya nagyságú , részt körülkerítet­tek- Újabb csarnokokat tervez­nek a meglévő mellé, hogy a község központjából ide köl­tözhessen az egész szövetke­zet. üzemének falai között. Fehér por borítja a gumilemezeket, amit a présgép mögött Fehér Istvánná és Bodor Andrásáé egymásra rak, ,_u léga Falsra — segítség Vietnamba

Next

/
Oldalképek
Tartalom