Tolna Megyei Népújság, 1975. december (25. évfolyam, 282-305. szám)
1975-12-12 / 291. szám
Visszhang líj mezőgazdasági javítóáilomások Tisztelt Szerkesztőség! Engedjék meg, hogy az „Uj mezőgazdasági javítóállomások” cikkhez hozzászóljak, és némi gyakorlati tapasztalatommal és szemléletemmel kiegészítsem azt. A régi mezőgazdasági gépjavító állomásoknak a mező- gazdaság szocialista átszervezése folytán meg kellett szűnniük, illetve átalakulniok. Mégpedig azért, mert: — A mezőgazdasági termelőszövetkezetek megnövekedett gépparkjának még a szerződéses szervizmunkálatait sem tudták maradéktalanul ellátni; — A tsz-ek ennek hatására önálló műhelyeket létesítettek; — A szívóhatás a munkaerőt elvonta a gépjavító állomásokról; — A gépjavító állomások javítómunkájában sok volt a kifogásolnivaló. Nos, azért a gépjavító állomások nem jártak ám rosz- szul, mert többszörösen „0”- ra futott gépeiket, munkaeszközeiket, némi kijavításokkal jó pénzért eladták a tsz-eknek, miután azok gépeket máshonnan — AG- RÓKER-től — nem kaptak. Onnan tudom jól, mert a decsi Alkotmány Tsz. műhelyvezetője voltam öt évig. így hát a gépjavító állomás megszűnt a tsz-eknek kellett „bütykölni” a gépállomások elárverezett gépeit pedig egy-egy ilyen árverésen mtjdnem verekedtünk értük. Nos, ezt az időszakot is átvészeltük, átdolgoztuk na- pj 10—12 órai munkával. Ne. héz idők voltak azok is, de Ugye, a magyar ember áldott jó tulajdonsága, hogy ha sok rossz után egy kicsit jobban megy, a régi rosszra esak int a kezével. Az 1966-os időszakban arról beszélgettünk, hogy a magyar mezőgazdaság túl van gépesítve. Ezt az erőgépekkel kapcsolatban értet- ték. Már akkor közöltek velünk adatokat, hogy bizo. nyos egységnyi területre vetítve nálunk hatszorta több gép van, mint például Amerikában. Akkor még elképzelni sem tudtuk, ezt hogyan csinálják. Ma már tudom, mert magam is csinálom egy John Deere nyergében, ami. kor egy műszak alatt 40 hektárt tárcsázok meg, ami közelítőleg 70 kataszter, holdnak felel meg. A fülke légkondicionált, hangszigetelt, ké. nyelmes. A rádiót ebédszünetben hallgatom; a híreket és az elmaradhatatlan JKi nyer ma” műsort. Jómagámról annyit, hogy 1947-ben érettségiztem Kaposváron. Utána az autószerelői szakmát választottam, és 27 évig dolgoztam benne. MÄ- VAUT, AKÖV, tsz, Volán, erdőgazdaság és újból tsz- néL 1975. szeptember 18-tól a dec si Sárközi Egyetértés T sziléi, ahol szerelőnek akartak. de örültek, hogy erre a gépre ültem. Nos. itt kezdődik monda- nivalóm lényege a nagy telje- sítményű gépekkel kapcsolatban. Ezeknek a gépeknek konstrukciós felépítése, szerelése, a karbantartás technológiájának pontos, lelkiismeretes végrehajtása, vezetőjétől kellő intelligenciát követel. Nem mérem ezt érettségihez, csak kellő lelkiismerethez. Elmaradhatatlan a nagyfokú gyakorlat is. Ezek a vezetővel kapcsolatos problémák. Az új, nagy teljesítményű gépek nagy tömegű és széles skálájú megjelenésével kapcsolatban, a megfelelő szakmunkásképzés nem tudott még lépést tartani. (Ugyanez a jelenség állt fenn, és áll még fenn a gépjárművonalon és a szerviz- ellátottságban.) Ezekhez sok éves gyakorlat után kéthe. tes továbbképzés, típusismeret után közepes garanciális szerelőnek mondhatja magát, aki erre vállalkozik. A hazánkban használatban lévő gépek; a John Deere, a Rába- Steiger, a K—700-as. a T— 150-es, itt a skála, amelyet tán még bővíteni is akarnak, de mindennek a margójára, végkövetkeztetésként azt tudom mondani, ne várjunk tőlük teljesítményt, ha nem gyártunk megfelelő munkaeszközt. A Mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Gépgyár gyártott már nagyon jó ekéket, de olyan rosszat, mint az öti'asú KCL, még nem. Ilyen ekével, főleg a Sárközben, leég az ember is, a gép is. HEGYI GÉZA örülünk, amikor egy-egy cikkünk után olyan véleményt kell közreadnunk, mint Hegyi Gézáé. Még akkor is, ha egyik-másik meg. állapításával vitába kellene szállni, de évek távlatából felesleges vitatkozni történelmi tényekről. A gépállomások, a gépjavító állomások — miként dr. Romány Pál miniszter is megemlékezett ró. luk a 68. országos mezőgazdasági és élelmiszeripari kiállítás és vásár megnyitóján — hivatást teljesítettek, óriási érdemeket szereztek a mező- gazdaság . szocialista átszérveT zésében. S ha mérlegre keli tenni, kinek jutott a nagyobb haszon, akkor a mérleg riyélt ve a szövetkezetek javára billen. Amint Hegyi Géza is megállapítja: a szívóhatás a munkaerőt elvonta a gépjavító állomásokról. Szívóhatás? Nevezhetjük bárminek, jelenleg, 1975 végén viszont az a tény, hogy a húsz évvel ezelőtt traktorra ülő fiatalok ma a termelőszövetkezetek nélkülözhetetlen szakemberei : traktorosok, szerelők, gépkocsivezetők, kombájnvezetők. Bár néha, ha a helyzet úgy kívánja, ezek a foglalkozások. munkakörök összekeverednek. Vitán félül igaza van Hegyi Gézának: a százötvenkétszáz lóerős traktorok kezeléséhez magas fokú szakértelem. lelkiismeretesség kell, hiszen egy traktoros nagyobb értékkel bánik, mint valamikor egy gépállomás igazgatója. S ha a G—35-ös javításához elég volt a villáskulcs, a nagykalapács. a mai JD-, K—700-as, Rába-, IHC-trakto- rokhoz már sok ezer forintos műszerek kellenek. Itt ismétlem meg korábbi megállapításomat. Ezeknek a drága gépeknek javítására már nem rendezkedhet be minden mezőgazdasági üzem, legyen az állami gazdaság, vagy termelőszövetkezet. A javítást termelési rendszerek keretében, akár azok együtt, működésével — hisz több termelési rendszer dolgozik azonos típusú gépekkel —, a MEZŐGÉP vállalatok, az AGROKER vállalatok, a ME- GÉV közreműködésével kell megoldani. Valóban, szükség van szakemberekre, hiszen sok olyan traktoros van. aki három-négy év óta dolgozik JD-. K—700-as géppel, de belülről a gépet részletesen nem látta. Ebben a témában Hegyi Géza véleménye után más szakemberek mr.n-’anivalóját is szívesen közöljük. B. I. Várospolitikai munkabizottság a pártbizottság mellett A Politikai Sifj? I: sért a városi pártbizottságok munkájáról, feladatairól tárgyaik. Határozatot hozott a többi között a várospolitikai, városfejlesztési feladatokkal kapcsolatban is. A szekszárdi városi pártbizottság e munka hatékonyabbá tétele érdekében, sok egyéb tennivaló kijelölése mellett, 1974. januári ülésén várospolitikai munkabizottság létrehozását határozta el. A kezdeti útkeresés után mór tapasztalatokról, eredményekről is számot lehet adni. Szebéoyi Jánossal, a munka- bizottság titkárával folytatott beszélgetésünkben ennek bemutatására vállalkozunk. A munkabizottság 1974 második félévében kezdte meg tevékenységét. A munka középpontjában a X. kongresz- szus határozatainak végrehajtása állt a városra vonatkoztatva. 35 vállalat és szövetkezet eredményeiről, gondjairól, feladatairól tájékozódott az első időszakban a bizottság, s a tapasztalatok összegezésével, azok általános megismertetésével, ajánlásaival igyekezett segíteni a városi pártbizottság, mint választott testület, a pártolap- szervezetek és a vállalatok, szövetkezetek munkáját. A munkabizottság részt vett a városi pártértekezlet beszámolójának elkészítésében ts. Az idei p| gy elején határozták meg pontosan a bizottság szerepét, feladatkörét, amely szerint o munkabizottság nem vezető szerv, vagy testület, hanem munkaszervezet a pártbizottság és végrehajtó bizottság irányítása mellett. Döntési joggal nem rendelkezik, véleményezési és javas- lattételi jogosultsága van. Feladata a várospolitikai tanulmányok, irányelvek, intézkedési tervek kidolgozásában való részvétel. A fentieket figyelembe véve tárgyalita meg a városi tanács anyagi eszközeiből megvalósuló fejlesztések átmenetének biztosítását oz ötödik ötéves terv időszakára. A Szekszórdon működő lakásépítő és -fenntartó szövetkezetek munkájával kapcsolatban a várospolitikai munkaibizottság megállap Kotta, hogy az Alisca szövetkezetnél jelentős a fejlődés, de ugyanez mór nem mondható el a bottyánhegyi szövetkezetről. Javasolta a bizottság, hogy jobban kell szorgalmazni a kisebb közösségeken alapuló, egy telephelyen felépülő olyan lakásépítési formát, amely lehetővé teszi az építtetők, valamint azok munkahelyei társadalmi munkájának kihasználását. Nem véljen, ^ szövetkezeti lakásépítést ragadtok ki a várospolitikai munkabizottság sokrétű tevékenysége sorából. Az oz oka, hogy a bizottság tudja, az ötödik ötéves terv időszakában az eddigieknél jobban összehangolt és tervszerű munkára van szükség, hogy Szekszórdon is meggyorsuljon és eredményesebb legyen a szövetkezeti lakásépítés. A koordinálásban, a tapasztalatok elterjesztésében a bizottság értelemszerűen részt kíván venni. A várospolitika magába foglalja a város gazdasági, ága rátáinak, a város tervszerű fejlődésének, a lakosság npyekvő szükségletei kielégítésének, a munkások és a városi lakosság eszmei-politikai nevelésének, szakmai és kulturális műveltségének segítését és ellenőrzését. E feladatok figyelembevételével a várospolitikai munkabizottság két alkalommal véleményezett o végrehajtó bizottság elé kerülő beszámolót, egy alkatommal részt vett a párt- értekezlet elé kerülő beszámoló részanyagának kidolgozásában, két alkalommal vitatott meg külső szerv részéről beterjesztett beszámolót és egy esetben részt ve« a város 35 vállcriatónak beszámoltatásában. A bizottság *jf •*** kaptak egyéni feladatokat, esetleges vizsgálatokban egyénileg nem vettek részt A jövőben« a munkabizottság élni kíván ezzel a lehetőséggel is, főleg a személyes tapasztalatok bővítése és az aktívák számának növelése érdekében. Továbbra is fő feladatának tartja a bizottság a tagjaitól, vagy kívülállóktól beérkező észrevételek, javaslatok értékelését, összegezését és továbbítását akár a pártbizottság testületéihez, akár más érintett szervekhez. Ma még nehezíti £T„módszerbeli tapasztalatok kis száima és az ezeket ismertető kiadványok hiánya. Van még tennivaló a várospolitikai munkabizottság és a városban működő társadalmi és tömeg- szervezetek, illetve mozgalmak tevékenységének jobb koordinálásában is. A feladatok adottak, de ugyancsak megvannak a testületi és személyi feltételek is a működés továbbfejlesztésére. . L Gy. Székszárd Áz ÁFÉSZ két brigádjának sikere A szekszárdi lakosok előtit ismert a százhatvan lakásos ház alatt üzemelő ÁFÉSZ- csemegeüzlet. A jó, és megbízható áruellátás, az udvarias kiszolgálás jellemzője ennek a boltnak. Az itt dolgozók szocialista brigádokba tömörültek, s a felszabadulási és kongresszusi munka verseny második szakaszában is kimagasló eredményeket értek eL A napokban levelet küldtek az ÁFÉSZ igazgatóságának, amelyben bejelentették, hogy vallatásukat és éves tervüket teljesítették. »A 43-as számé csemegebolt Május 1. és Petőfi Sándor elnevezésű szocialista brigádjai közük az igazgatósággal, hogy az 1975. évi forgalmi tervet december 9-én, az alábbiak szerint teljesítették: Az 1975. évi forgalmi előirányzat 23 500 900 forint volt, december 9-én éves forgalmi tervünk teljesítése 23 518 000 forint volt. Azzal, hogy éves tervünket már teljesítettük, feladataink nem csökkentek, hiszen az ünnepi forgalom előttünk áll, a szocialista brigádversenyben vállaltakat túl akarjuk az év hátralévő részében teljesíteni. Kurucz Béláné és Fekete Sándorné brigádvezetők.” A Szekszárdi ÁFÉSZ osemegeüzüetónek brigádjai tehát teljesítették éves tervüket, a szocialista munkaversenyben kimagasló eredményt értek el. örömmel közöljük mi is lapunkban a kereskedelmi dolgozók sikeréről szóló hírt, hiszen ez egyúttal azt is jelenti, , hogy értünk, a mi ellátásunkért dolgoztak sokat és jói, elismerésre méltóan. Dombóvár Három ár — egy érdek T ulajdonképpen irigyelni kell a dombóvári lakosokat, mert jobb ellátásban részesülnek, mint a megye más településein élők. S történik mindez három kereskedelmi vállalat jóvoltából, azaz versenyéből. A piac azért piac, hogy ott az ember megvásárolhassa mindennapi fogyasztási szükségleteit, élelmiszert, ruházatot és tartós fogyasztási cikkeket. A lakosság érdekeit tartotta szem előtt a városi tanács, amikor engedélyezte, hogy három kiskereskedelmi egység is üzletet nyithasson. Letelepedett ennek nyomán a helyi ÁFÉSZ mellé a Somogy megyei MÉK és a Baranya megyei MÉK is zöldségüzlettel. A vendéglátóiparban négy vállalat mondhatja magáénak Dombóvár közönségét. Már amennyiben a lakosság ízlése, gusztusa szerint működik. P éldának okául vegyük az almaellátást. A somogyi ak pavilonjában négyféle almát lehet vásárolni, a Tolna megyeiek üzletében egyből „válogathat” a vásárló, a baranyaiak kínálata kétféle alma. Persze a Starking nem azonos áron kerül forgalomba, hanem mindegyik üzlet vezetője a maga főnökségei szerint szabja meg az árat. S ez a jó a vásárlónak. Az üzletvezető, hogy forgalmát növelni tudja, a kockázati alap terhére tízhúsz fillérrel olcsóbban adja az almát. A háziasszony, nyilván az olcsóbb, s jobb almát akarja hazavinni. De hasonló a helyzet más zöldáruknál. a z ellátás javítására ez a háromféle ár alakult ki az almaféléknél, a sárgarépánál, a zöldségnél, káposztánál stb. A háromféle ár nem ellenkezik a lakosság érdekeivel, hiszen éppé n ez teszi — teheti — jobbá az ellátást. Bár annyira azért még nem jó az ellátás, hogy vöröshagymát lehetne kapni a tmrosban — csak a hetven forintos szárított hagyma a kínálat, mindhárom üzlet ezt tudja csak a lakosságnak adni. Ebből pedig azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a versenynek még tovább kell „éleződni”, hogy az ellátás színvonala egyre emelkedjen.-Pj-
