Tolna Megyei Népújság, 1975. december (25. évfolyam, 282-305. szám)
1975-12-11 / 290. szám
............... ' ......... — . T v-napló r Évfordulók Ag évfordulók semmivel sem helyettesíthető haszna, hogy alkalmat adnak a kegyeletre, s felcsillantják az okos ismeretterjesztés lehetőségét. A héten kettő is volt: száz éve született Ravel és Rainer Maria Rilke. Ravel járt jobban, háromnegyed óra idézte emlékét, de rögtön felmerül a kérdés, hogy az ilyenfajta emlékezés kinek is szól? Mert akik ismerik Ravel muzsikáját, semmivel nem lettek okosabbak, s még a várható zenei élmény is elmaradt, hisz néhány rövid zongoradarab s zenekari részlet vajmi keveset mondott ennek a rendkívül nagy hatású komponistának művészetéből. Akik viszont most ismerkedtek volna Ravellel, bizonyára tétován ültek készülékük előtt, s legföljebb a gyakran hallható Bolero néhány üteme maradt meg bennük. Pedig elsősorban nekik kellene hogy szóljon az ilyen emlékezés, akik a televízió látható-hallható élményétől várják világuk gazdagodását. No de aki nem, vagy csak felületesen ismeri a századforduló Franciaországát, mit kezdjen például a fölvillanó képekkel, melyek között van utcai jelenet, Manet- vagy Picasso-festmény, több portré, néha kettő, három is egy képen, s ki tudja. hogy melyik Debussy, s melyik Mallarmé? Nehéz lenne megmondani, hogy mi a megoldás, amit láttunk, az valószínűleg semmiképp. Az évfordulók ugyanis jó alkalmat adnak a sző legnemesebb értelmében vett ismeretterjesztésre, de hát akkor választani kellene, hogy a zeneértők ismeretét gazdagítják, vagy a kevésbé jártasakat vezetik be a muzsikába. Ahogyan Ferencsik János és Lehel György már néhány alkalommal tette, részletesen bemutatva egy-egy zenemű lé. nyegét, fölépítését. Talán az évfordulók megemlékezéseinél is erre lenne szükség: a teljes életmű helyett (ami egyébként soha nem teljes) egyetlen műre. lehetőleg könnyen megérthető műre irányítani a figyelmet, azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy ennek megismerése jó kiindulópont lesz a többihez is. Gyakran esik szó manapság zenei ismeretterjesztésünk fogyatékosságairól, s nem is alaptalanul. XJj formákat kellene keresni, olyanokat, amelyek kilépnek végre a stereottn évfordulói megemlékezések szabványából, s úgy közölnek ismereteket, hogy azok az élmény forrásaivá váljanak. Rilke rosszabbul járt, néhány vers idézte csak. Nem tudom, vannak-e még Rilkének olyan lelkes hívei, mint a harmincas években, amikor egyébként nem mindig könnyű versei kivételes hatást gyakoroltak, s még alig áthatolható regénye, a Malte Laurids Brigge is fordítóra talált, mégpedig Bor Ambrus személyében kitűnő fordítóra. „A művészetben az az iszonyú, hogy minél mélyebbre hatolunk benne, annál jobban kötelez a legnagyobbra, a majdnem lehetetlenre” — írta Rilke, s művészetét valóban ez a .,majdnem lehetetlen” jellemzi, amelynek emberfeletti, arányait Rodin műtermében tanulta meg. Persze egy tartalmasabb megemlékezéssel nem az lett volna a cél, hogy új híveket toborozzunk Rilkének, vagy éppen új szektát szervezzünk nevében — a világért sem! De a századnak legalább olyan jelentős művésze, mint Ravel, megérdemelte volna, hogy az emlékezés ürügyén az irodalomtörténet kevésbé jártas olvasója is megjegyezze nevét, s megtudja azt is. hogy mit Gondoljon róla. Amit egyébként a századik évfordulótól f üggetlenül sem árt tudni. Cs. L. Színházi esték Decsen N 3m is múltba merülő kép, hogy egy-egy haknizó társaság — általában harmadrendű komédiások — megjelenik egy íaluban és úgynevezett kultúrműsort ad. Az ábra ismerős. Eljönnek ugyanígy nagynevű művészek is — pénzt keresni. A művelődési ház pedig fogadja őket, mert nincs más, mert kellenek a nevek a közönségnek, kell a bevétel is. Lehet, hogy több a kár, mint a haszon, de van műsor, dolgozik a népművelő. Szerencsére egyre ritkább az efféle „művelődési” alkalom. A kultúrházak vezetői tartalmas, komoly programokat szerveznek, a művészek pedig felismerve a „falujárás” lehetőségeit, közművelődési jelentőségét, szívesen, felkészülten mennek egy-egy vidéki előadásra. Nem kell messze mennünk a példáért. Gondoljunk csak a Huszonötödik Színház Baranya megyei kőrútjára. De szűkebb hazánkból is említhetnék több példát erre. A megye néhány központi fekvésű művelődési házában irodalmi bérletsorozatot indítottak. Már írtunk a tamásiak előadásairól, Decsen is hasonló szép eredmények vannak. Ez év szeptember végén Keres Emil előadói estjével egy új, az Kamsrakériis Mórá.yon Ez év november 7-re, a községi ünnepélyre alkalmi kórust szervezett Túri Zsuzsa pedagógus Mórágyon. Orosz és magyar népdalokat adtak elő, s bemutatkozásuk nagy tetszést aratott a közönség körében. A sikernek köszönhető, hogy a kórus tagjai úgy döntöttek, együtt maradnak. Vegyes kamarakórusnak nevezik magukat, jelenleg 16 taggal működnek, hetente két alkalommal tartanak próbát. Egyelőre csak két szólamban énekelnek, de fokozatosan emelni fogják a nehézségi szintet. Devecseri Zoltán Bonyhád egész község érdeklődését felkeltő előadás-sorozat kezdődött. Akkor, az első előadáson, az utolsó sorokat a kollégium lakói töltötték meg és még így is sok volt a szabad hely. Azóta szinte valamennyi előadás csaknem telt ház előtt zajlott le. Az elmúlt héten hallgatója voltam Bessenyei Ferenc előadói estjének. A művész elmondotta, hogy az első, a várbeli Korona cukrászdában tartott bemutatója óta nem volt ilyen élményben része. Itt Decsen érezte igazán, hogy a közönség együtt él, együtt érez vele. A nézőktől karnyújtásnyira előadott műsor mindkét részről igen élménygazdag volt. Psota Irén is fellépett Decsen az irodalmi színpaddal kötött szerződés keretében. Novemberben szintén az irodalmi színpad előadásában, láthatták, hallhatták a decsi nézők Szabó Lőrinc Tücsökzene című összeállítását. A meghirdetett Folytassa Éva és Ádám előadása helyett a Déryné Színház művészei Kisfaludy Csalódások című darabját mutatták be. A következő előadás Darvas Iván előadói estje lett Magyar művek mellett a külföldi irodalom legjobb alkotásainak megismertetésére is rendszeresen vállalkozik a televízió. így adaptáció készül G. B. Shaw Szent Johanna című színműve nyomán Edelé- nyi János rendezésében. A tévéváltozat a csodatevő, misztikus Johannával szemben a reálpolitikus, az erőviszonyokat és lehetőségeket helyesen felismerő hős vonásait állítja előtérbe. Johanna igazi „bűne”, hogy többet tud koránál, előbbre látó kortársainál. Pere, s halála így törvényszerű, s egyben önmagán túlmutató: a történelem Johannát igazolja. Vendégrendező: Jukka Siip- pile irányításával kerül képvolna, ezt azonban úgyneve-í zett színészegyeztetési problémák miatt később tartják. Az indításhoz hasonlóan igényes lesz a folytatás is. Az irodalmi színpad előadásában láthatják még a decsiek az Örkény István Egyperces novelláiból ősz* szeállított műsort. A Déryné Színház Illyés Gyula Testvérek című drámájával és Schiller művével, a Stuart Máriával lép színpadra. Nagy érdeklődéssel várt, bizonyára emlékezetes előadás lesz Jancsó— Gyurkó „Vörös Zsoltár”-a, a Huszonötödik Színház előadásában. Az urbanizáció terjed, tűnik a város és a falu közötti különbség. Nem újdonság, természetes a falusi lakóházban a fürdőszoba, a településeket át-, meg átszövő betonjárda, a szilárd útburkolat, a városi életforma hódítása. T ermészetes az is, hogy műveltségben, kulturális igényekben sincs lemaradás és ezt népművelőink időben felismerték, hasznosítják is munkájukban. Jó lenne Tamási és Decs után minél több községből ilyen jelentést írni. Tamási ernyőre Hela Wuolijoki Nis- kavuori Heta című műve. A főszereplő Heta egy teherbe esett gazdag finn parasztlány, aki, hogy szégyenét elkerülje, kényszerházasságot köt a gazdaság egyik béresével. Heta ebből a bukásból úgy akar kiemelkedni, hogy gazdaságban túlszárnyalja a szülői házat. Egész életét ennek a célnak szenteli. Mire megöregszik és célba érne, megváltozik körülötte a világ. Dömölky János irányításával Csehov „6-os számú kórterem” című híres novellájából is tévéváltozatot forgatnak Latinovits Zoltánnal és Kozák Andrással a főszerepben. Cselsov- és Shaw-miívek a képernyőn Kerekes Imre: Egy vakáció története Kisregény Hogy valami mégis történjék, én kezdem a programbeszédet. Ne tanuljatok, mondom én, nincs értelme, kisipari módszerekkel akarják belénk nyomni a' tudást. Van már audiovizuális álombuli, elektronika, csak ezek a felnőttek semmiről nem tudnak. Mire felnövünk, már kész a pirula, csak be kell venni, mindent tudunk. Kiszúrják majd, hány százalék lesz _ a tudós, mennyi marad a buta. A Lakinger köp. Húsz év múlva egy pirula az egész, beveszel egy barnát, máris nyomod az idegen szöveget, egy j pirosat, megy a matek. Mire felnövünk, minden ( kész, csak a vegyészeken múlik. De hát ők eddig is megtették a magukét Derék fiúk, eltemetik ezt az egész zűrös mai világot Bírják ezt nagyon, ámbár a Mandel ásít, a Bámicki pedig úgy néz rám, mint aki most találkozott a prófétával. Húsz év múlva közülünk akárki frankón elmehet miniszternek, csak rajtunk múHk, jó állás, itt nincs soha munkaerőhiány. Erre még mindig volt jelentkező. Szemközt megjelenik egy kuka, mindenki ezt figyeli. Pedig semmi dolgunk vele, de hát én egy inkorrekt bandának vagyok a titkára. Valameny- nyien veszik a lapot. A kuka megálL Vasárnap van, nem kell hozzá nagy fantázia, hogy ez nem szemétért jött Tiszta ügy. Minthogy már ott tartunk, hogy ezek a szemét dolgok a legtisz tább ügyek. A krapek kiszáll. A Bánicki rögtö- megismeri, náluk szerelő a szervizben. Már mondja is, hogy tudomása szerint a srácnak rossz a káderlapja. Jön is a csaj, állnak a kukánál, mint Rómeó és Júlia az ócskavastelepen. A Gábriel, mint egy kanvarjú, krákog, megnyúlik az orra, a szárnyait lengeti. Magam a legnagyobb zavarban vagyok, nem szeretek turkálni mások magánéletében. Legszívesebben úgy tennék, hogy tulajdonképpen én már nem is vagyok jelen. Annyit érne, amit mondanék, mint egy háromhónapos tapasztalatcsere. Békés úton szeretném valahogy megvalósítani a rend helyreállítását, bukósisak nélkül. Intek, hogy csend legyen. A sikerem kirobbanó. A hatás, ezt röviden mondom, mintha Luxemburg üzenne világháborút a Kanári-szigeteknek Krákog és fütyül az egész banda. Bonyolult a világ. Csak azt nem tudom, hogy miért töri magát az állam az általános óktatássaJ. Egyszóval, le vagyok törve, úgy festek ott, mint alkohol az elvonókúrán. Csak állok ott hang nélkül és nem tehetek mást, mint rezónálok az eseményekre. A füttyszóra a parik körül kinyílnak az ablakok, megjelenik a nép, (mint műszak után az italboltban. A sarcok még jobban begurulnak, általános a hülyülés, szóval egy pillanat műve és minden megváltozott El lehet temetni eddigi életformánkat Elég, ha váratlanul megjelenik egy kuka és máris felborult a világ egyensúlya. Attól tartok, ennek az egész ma esti történésnek még folytatása lesz. Véget ért a suli. Jól zártam az évet, matekból kettes. Nepál nemzeti ünnepén felhúzom a lobogót. A pipi neve, aki a Bánickivel jár. Zub. esek Mária. Találkoztam Elvi Salamonnal is, a nftr tőlem. Legurítottunk egy korsó sört. elemezgettük az ügyeket Salamon nem tagja a Klubnak, de havonta egyszer-kétszer pofafürdőt vesz nálunk. A srác tudósnak készül, két nagy pofaszakállal most végzi a hatodik általánost Ettől eltekintve Elvi Salamon minden ügyet tisztáz Hideg fej, nála mindig leesik a húsz- fillér. Ért a jelenséghez, a helyzethez, a fejlődéshez, anyanyelvi szinten beszéli a magyart, immár tizennyolcadik éve. Lastex- és anorák. szakértő. Mondom, nagy fei a krapek. A babák ragadnak rá, mint szeplőtulajdonos a világon a — 29 — leggazdagabb. Zakó, nadrág lötyög rajta. Előadom neki a helyzetet szerinte nem lesz konfliktus a hatósággal, annak ellenére, hogy a végén még vereked és is volt. Sok állati ügy van. ez úgyszólván nem feltűnő. Lényeg az, hogy sziréna nem szólt, senki nem került kórházba, az ilyesmire pipa a rendőrség. Hitelesítjük a történteket, nem ajánlja, hogy dramatizáljuk az ügyet, s óvakodjunk attól, hogy szabadtéren még egyszer bemutassuk ezt a műsort Ezzel kapcsolatban Elvi Salamonnak érintettem az egzisztencializmust, úgy is, mint filozófiát, de elhárította magától a felelősséget. Megittunk egy korsó sört a sarki söntésben, negyedosztályú áron, azt is állva, de neki még annyi pénze se volt, hogy az állóhelyet ő fizesse, így ez ü rám maradt Javul az idő, 10. A Livi papája egy pléboy, biztos vagyok benne, hogy minden nő ott helyben be szeretné fűteni. Szóval egy világjelenség. Tudós fején a haja a homlokában. Nem hinném, hogy ősz. szekeveri a szubvenciót az invencióval. A lakás isteni, ez a tag valahol állatian bevágódhatott hogy ilyen szép lakást kapott. Mi, fiúk, szóval a társaság, már aki meghívót kapott, együtt vonulunk fel a házibulira, mint valami parádéra. A Mandel nyakán szélesre kötött nyakkendő. Szétnézek, mert ugye mit tehet az ember mást, ott, ahol először jár. Valahogy csak át kell jutni az ilyen kínos perceken is. De aztán látom, hogy nincs baj. A sarokban hidegkonyha, sütemény, hűsítő. A Vida tőlem kérdi, hol az ital. Még magángyűjteményben sem találok ilyen hülyét. Odasúgom neki, nehogy ultizni hívja a Livi papáját. A Livi mutatja, melyik az ő heverője, pont erre vagyok most kíváncsi. Hogy a mamáról is szó essék, úgy látom, 5 is egy menő fej, bár minthogy kissé alacsony, ennek megfelelően a fejét is lenn hordja. Nem szeretem az ilyen vörös műfejet, de neki elmegy. Valahogy egészben úgy fest, hogy mini nő, maxi reklámmal. (Folytatjuk) — 30 —
