Tolna Megyei Népújság, 1975. december (25. évfolyam, 282-305. szám)
1975-12-02 / 282. szám
1 Tv-napló Elég mozgalmas az életünk ahhoz, hogy gondot okozhasson a szerkesztőknek, miként válogassák ki egy-egy hét eseményeiből azokat, melyek a leginkább foglalkoztatják a közvéleményt, legérdekesebbek, vagy amelyek mögött olyan problémák rejtőznek, hogy azokra fel kell hívni a figyelmet. A televízió vasárnaponként ismétlődő A HÉT című műsora ilyen. Változatos, mint az élet, és változatos, amiként a műsorvezetők egyénisége is az. Sugár András, az elmúlt vasárnap műsorának vezetője, már régóta közkedvelt. Riporterként „rámenős” ugyan, de mindig intelligens és soha nem felejti mesterségünknek azt az alapszabályát, hogy a riportban sosem a riporter a főszereplő. A vasárnapi A HÉT műsorának összekötő szövegét a többi kollégájának munkáját megillető tisztelettel. a lényeget kihangsúlyozva, szellemesen mondta el. Ennek A HÉT-nek nem volt érdektelen része. Fel kellett figyelnünk a tudatos, tudattalan táppénzcsalókra, az egyeseknek csak néhány forintnyi erkölcstelen jövedelmet, de az országnak sok száz milliós kárt okozó — maholnap rendszerré vált — „szabálytalanságokra”. ígéretes ötletnek tűnt, a minisztérium képviselője által is méltányolt „rész-táppénz”. Az előbbihez hasonlóan jól sikerült a fővárosi kisiparosok helyzetét bemutató fiimriport. A .kisiparosok száma nemcsak Budapesten, hanem például Szek- szárdon is csökken. A HÉT nézői általában nem papírral, ceruzával, jegyzetelési Szándékkal ülnek a képernyő elé. Tulajdonképpen valamennyi műsor, mindegyik szereplőjét név szerint kellene idézni, de ha erre most nincs is módunk, Chrudinák Alajos nevét nem szabad elhallgatni. A bejrúti harcokról készült riportfilm léiegzetállító és egy frontkatonát is megillető ki- tüntetést érdemlő volt. Szemünk elé hozta azt, hogvan válik hadszíntérré egy főváros, és miközben riporter és operatőr ezt tették, a saját bőrüket vitték vásárra. Nem csekély vakmerőség kellett szemtől-szembe meghazudtolni egy jól öltözött gengsztert, a libanoni falangisták vezérét. A nézők együtt izgultak Chru- dinákékkal, akiket a felizgatott és már senkiben sem bízó haladó erők is majdnem megvertek. amikor filmezni akarták őket. Front-tudósítás volt a javából — reqiekelt a tv. (ordas) Halló, itt Rádió! ötvenéves a Magyar Rádió, s Germanus Gyulával kérdezhetnénk, mi is az az ötven év, amikor S már a kilencvenket- tediket tapossa? Csak azzal tudunk felelni, amit a rádiónál negyvenkét évvel idősebb Germanus professzor mondott: ez a fél évszázad olyan eredményeket hozott, amilyenek azelőtt évszázadok alatt sem születtek. Az ismeretterjesztés, az információközlés, a művészet népszerűsítése terén soha nem álmodott lehetőségeket nyitott meg a rádiózás, s méltán ünnepeljük a fél évszázados Magyar Rádiót, mely bőven élt ezekkel a lehetőségekkel. ötven évvel ezelőtt a fejhallgatós, úgynevezett kris- tálvdetektoros rádió még technikai csodának számított, s ma már a rádió életünk természetes része, amely minden családhoz elviszi a hírt, az ismeretet, kultúrát. Országss versmondó- verseay Pincehelyen A Televízió az elmúlt évek egyik legsikerültebb doku- mentumfiimjével köszöntötte az „idősebb testvért”; Sólymost Ottónak sikerült szinte hiánytalanul felidéznie az elmúlt fél évszázadot, mely nemcsak a Rádió, hanem a magyar művelődés történetének is jelentős fél évszázada. Pedig nem volt könnyű dolga. A Rádió több mint egy évtizeden át semmit nem rögzített, minden adás élő adás volt, amit legföljebb egy-egy fénykép Idézhet. És a szemtanúk, akik közül elég sokat meg tudtak szólaltatni. Hallottuk — énekelt is! — a hosszú időn át oly népszerű Szedő Miklós, megszólaltak műszaki Szakemberek, s olyanok is, akiknek csak annyi szerepük volt az elmúlt fél évszázadban, hogy hűséges hallgatói voltak a Rádiónak. A kép teljes volt, a néző — s az a néző is, aki soha nem látott detektoros rádiót — nyomon tudta követni ezt a hosszú időt, s ezt az alig lemérhető fejlődést. A műsor nagyobbik felét, érthető okokból, a mai Rádió élete adta, bepillantást kaptunk a szerkesztés szerteágazó munkájába, s megtudtuk azt is, hogy a Rádió hogyan vészelte' át azt a sokkot, amit a tv megjelenése idézett elő, sőt hogyan került ki megerősödve belőle. Mert volt idő, s nemcsak nálunk, amikor sokan azt hitték, hogy a televízió mellékessé teszi a rádiózást, esetleg ki is szorítja azt. Nem így történt, a rádió sokkal nagyobb szerepet kapott életünkben, semhogy le lehetne mondani szolgáltatásairól, s ugyanakkor a Rádió műsorszerkesztése úgy módosult, hogy ne természetellenes versenytársa legyen a televíziónak, hanem azzal együtt végezze semmivel népi pótolható munkáját. A Rádió ünnepét köszöntő tv-műsor is ennek jegyében készült, ismételjük, kitűnően, s mi sem tehetünk mást. mint szeretettel és tiszteletté1- köszöntjük azt a Magyar Rádiót, amely naponta oly sok, örömmel köszönt be valamennyiünkhözCs. U Ebben az évben másodízben volt országos események színhelye Pincehely. Ez a közepes nagyságú Tolna megyei község méltón ünnepelte itt élt nagy fiát. Vörösmarty Mihályt, az epikust, a lírikust, a drámaírót, a magyar romantika legnagyobb költőjét. Vörösmarty Mihály 120 éve halott és 175 évvel ezelőtt, 1800. december 1-én született. A ma Pincehelyhez tartozó Görbőn élt, mint jogászgyakornok. Erre az időszokra emlékeznek mindazok — a Magya-r Tudományos Akadémia nyelv- és irodalomtudományok osztályának, a Magyar Irodalomtörténeti Társaságnak és a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat irodalmi választmányának tagjai, — akik ez év tavaszán részesei lehetlek a pincehelyi Vörösmarty-megemiékezés- nek. A költő születésnapját ünnepelte az elmúlt hét végén Pincehely. Ebből az alkalomból megkoszorúzták a költő szobrát, s a helyi általános iskola bensőséges ünnepség közben felvette Vörösmarty Mihály nevét. A megemlékezés alkalmából az iskola úttörőcsapata országos úttörő és ifjúsági versmondóversenyt hirdetett." A versenyre 36 úttörő nevezett, 30 úttörőcsnn-'' Az ifjú versmonrlAU az •ölönböző vidéke’ "I érke Volt köztük például nyíregyházi, soproni, maA hőgycszi művelődési házban ázom baton tartották a szakszervezeti országos szavalóverseny megyei döntőjét. A szép erőpróbán csaknem félszáz ifjúmunkás vett részt. A zsűri elnöke Gönczi Imre, a SZOT főmunkatársa volt. A bíráló bizottság tizenhákői, békési, budapesti és Hévízi versenyző is. A KlSZ-korosztá- lyúok tizenöten vetélkedtek. A versmondóverseny két fordulóban bonyolódott le. A szombaton megrendezett előzsüri 17 úttörőt és 9 KISZ-korosztályú versenyzőt juttotott o vasárnap megrendezett döntő bíráló bizottsága elé. A döntőt a Tolna megyei Moziüzemi Vállalat ez alkalomra újjávarázsolt pincehelyi mozijában rendezték meg. Lovas Henrik, a megyei tanács művelődésügyi osztályának vezetője, megnyitóját zsúfolt nézőtér előtt mondotta el. A versenyzők Bánki Zsuzsa színművésznő elnökletével vezetett zsűri előtt vetélkedtek a helyezésekért. Úttörő kategóriában az első három helyezett Tolna megyei versmondó lett. Soós Éva decsi, Csepregi András sárszentlőrinci és Koppány Szilvia szakólyi tanulók kerültek az első három helyre. A KISZ-korosztályúak versenyében első helyezést ért el Balog Erika, a ceglédi Kossuth Gimnázium diákja. Második helyen végzett Bertha Beáta, a dombóvári Gőgös Gimnázium tanulója; a harmadik helyre Szabó Ilona mezőkövesdi szakközépiskolás került. A zsűri jó szerepléséért dicséretben részesítette a két, döntőbe került pincehelyi diákot is: Jankó Mária általános iskolást és Németh Gyöngyi gyönki gimnazistát rom résztvevő teljesítményét díjazta. Az öt legjobb szavaló — Bakonyi Éva. Budai Margit. Bütös József, Varga István és Vecsei Márton — a jövő márciusban, a Salgótarjánban megrendezendő országos szavalóversenyen lép ismét a közönség, a zsűri elé. Szavalóverseny Hőgyészen Kerekes Imre: Egy vakáció története Kisregény # Ez az én állásom olyan, hogy tulajdonképpen semmivel nem jár. csak melóval. Fizetés nincs, főnököm nem is -lesz, ez minden pénzt megér. Ezenkívül magam kezelem a tagdíjat. Egy tízes egy hónapra Harmadik éve működünk, revizor még soha nem járt nálunk. Mindenki elszámolt egy fillérig. Engem is azért választottak meg mert tudták, hogy erre nagyon alkalmas vagyok. Azt mondják, nekem nagyon jól áll. ahogy a Klub ügyeivel foglalkozom. Persze azért is. mert szeretek csavarogni. Az a gyanúm, ez a legjobt ajánlás, ami mellettem szói, t A mozi előtt azt mondja a Kelemen, el kellene ugrani a Juditért. Csak azt nem tudom, mi a hasznom nekem ebből? Végül is abba maradunk a Kelemennel, hogy ugorjon el a Juditért, ha már mindenképpen vele akar szórakozni. Én meg itt várom őket a mozi előtt. A Kelemen eltűnik én azonnal jegyet váltok és beülök a moziba, Valami piff-puff filmet adnak, elég az nekem Nem szeretem a fölösleges izgalmakat. A lányokkal úgy vagyok, megjátszom magam, mintha rájuk se figyelnék. Nem tudom mi a fene jön a2 emberre, amikor egyszercsak elkezdi bámulni őket. A dolognak ez a része a legrosszabb, mert úgy kell tenni, mintha az ember rá se rántana. Az apámat is figyelem, néha 6 is odasandít a csajok lábára. A miniszoknyától bezsonganak az ilyen idősebb krapekok. Otthon azt szövegeli a nénémnek, hogy nincs miniszoknya, nincs maxi. nincs neki arra pénze, hogy a néném állandóan divatozzon. Én csak akkor borultam ki, mikoi jön az anyám, és látom, hogy a térde kilóg a szoknyából. Nem szóltam egy szót se, úgyis hiába beszél ezeknek az ember. Kilenc óra, már mindenki itt nyüzsög a Klubban. A Táltos meg a Lehel arról dumálnak hogy a nyáron majd biciklivel túrázunk a Balatonon, csak éppen az a baj. hogy a Táltosnak nincs bringája. A Bánicki azzal eteti a Vidát. hogy menjen vele Olaszba, van egy haverja, a2 elintézi az útlevelet, mindent Elképzelem, ha ezek ott ketten megjelennek. Nekem az a legrosszabb, hogy persze a helyemen kell ülnöm egész este Csak aztán indulhatok én is szétnézni. De mire lezajlik a csúcs- forgalom, elpárolog a munkakedvem. Itt a környék egy olyan hely, ahol új házakat építenek Az ilyen lakók a legrosszabbak, stréber népség még nem szokták meg a környéket, otthon bámulják az új lakást, a beépített szekrényt, ülnek a tv előtt a gyerekeket ki nem engedik az ajtón Ha egy-egy mégis megjelenik. így kinézésre is kiszúrom, hogy környékbeli a srác, vagy csak olyan jövevény. Mert ezek a jöttmentek sápadtak. mint a tojásos nokedli, a léceik meg olyan vékonyak, hogy azzal egy kavicsot is alig tud arrébb rúgni. Kilenc után én is csak lődörgők iti a környéken. Végleg lezajlott a forgalom, a jövevények otthon rágják a tejbegrízt. A klubtagok valahol csatangolnak, ugyanis nem vagyunk mi összenőve, benne van az alapszabály ban. Azért senkit nem lehet molesztálni, hány. szór jelenik meg Mit csináljak kilenc után. elindulok, mert menni kell. Az ember nem azért jár. mert valahová megy. Befordul ebbe-abba az utcába, közben meditál, mi lenne, ha volna, ma mit nem csinált meg. El kellett volna olvasnom a történelmet a 93. oldaltól a 110-ig. Unalmas — 5 — buli az egész, békére háború, háborúra béke. Ezen a 17 lapon csinálhattak volna valami mási is Lehetséges az, hogy ezt az egész történelmei az emberiség csinálta? Nem látszik rajta. Az eredményről nem is beszélek. A Kelemen, aki osztálytársam, szintén nem tudja felfogni. Magam részéről egyáltalán nem csodálkozom, hogy őt a művelt társadalom történetéből nem a harmincéves háború, hanem a világ hét csodája érdekli. Abból is főleg Semiramis levegőben lógó kertje Azt szeretné egyszer kinyomozni, hogy mi ez. A múltkor beküldi a Mandelt egy OTP- fiókba, hogy ad-é az állam arra valutát, ha helyszíni szemlére vállalkozik a kert helyén. Az ötlet fogadtatásáról majd a Mandel személyesen ... A Kelemen ma is szövegel nekem valamit a világ hét csodájáról Tuti. hogy beledilizik, mert szerinte ő lesz az, aki tudományosan megmagyarázza az egészet. Pont ő. Mostanában erősen tanulmánvozza a világ hét csodájának dokumentumait. amit ő saját maga írt. de senkinek nem mutatja Van köztünk néhány tehetség. Szóval ebben a témában már akár az akadémia tagja is lehetne, de a suliban nincs szerencséje. Soha nem azt kérdezik tőle Kelemen beszéljen a Garibaldiról — mondja a tanár. Arról nem sokat tudok, de egyszer már a világ ><01 csodájáról is fel lehetne tenni egy kérdést. Kelemen maga megbolondult, keresse fel nyomban az iskolaorvost. Kérem én csak azt mondom amit tudok Mindig az jár a fejében. Én pedig állandóan az utcákat szeretném járni. Csakúgy Az a legszebb. Van, aki ezt mondja erre. ez közönséges csavargás, pedig ezt nagyon szépen is lehet csinálni Az ember azért megy. hátha talál ott valamit, pedig nincs ott semmi, de mégis megy. Meglátja a semmit, aztán újra elindul, hátha most csak tévedett, de amit a leeközelnh^ talál ott. ahova ér, az az igazi Megint csak semmi. Hát ez az egész egy olyan kis filozófiai izé. Azt akartam bemagyarázni, hogy akárhogy is van, így cél nélkül nézelődni, az a legjobb. (Folytatjuk) — 6 — A HÉT