Tolna Megyei Népújság, 1975. december (25. évfolyam, 282-305. szám)
1975-12-05 / 285. szám
Dombóvár PAKS Mínusz 4 fokot mutat a hőmérő. De ha ezt nem hinné az ember, elég puszta kézzel hozzányúlnia az üzem udvarán heverő betonvashoz. Aligha van kedve soká simogatni... A felhalmozott, szállításra váró kész betontálcákat ezüst, porral hintette be a korán beköszöntött tél. Mókás pipafüstként száll a lehelet a pu- fájkás, fülig-sapkás emberek arcából. Rakják az öntőformába a nyers betont. És hiáPupp János brigádvezető. ba a Duna felől fújó csípős, fogas szél, az arcok verejtékeznek. Hihetetlen, hogy a be. tonnák ilyen nagy a fűtőértéke. .. De csak akkor, ha dolgozik vele az ember. Itt ezzel dolgoznak. Mi mással dolgoznának egy betonüzemben? Jókora, futballpályányi része az udvarnak a gyártó — ahogy itt Pakson, az üzemben mondják. Széléről idelátszik az épülő „atomváros”, a széles utak, a magasodó házak. Kell itt a beton. Fázósan toporgunfc a gyártótelep szélén. Lassan szinte irigyeljük a betonozó embereket. Egy ZIL kanyarodik a betonrakás mellé. Elkezdődik a rakodás. Csak nézem a munkát és mégis rettentő hosszúnak és szélesnek látom a teherautó üresen ásító platóját. De akik csinálják, szerencsére nem osztják ki nem mondott aggodalmamat Kézről kézre szállnak a — még szemre is legalább félmázsás — betontálcák — és a gépkocsivezető is rövidebbre fogja a .szót egy csinos, köpenyes kislánnyal. Hamarosan indulhat Bent az üzemvezetői irodában barátságos meleget áraszt egy olajkályha. —■ Bár a vízvezetéknél is tudnának így fűteni! Máris elfagytak a csapok — fogad bennünket nyakig gondban az ISIS. december 3. üzem vezetője — pedig a gyártás még nem állhat le. Gyorsan a tárgyra térünk. Egy-két emberrel szeretnénk beszélgetni egy cigarettányi időre. Miről? A munkáról. öt perc, három kemény kézfogás, aztán három arc csodálkozik ránk. Beszélni a munkáról? Az ember dolgozik. Teszi a dolgát Kész. Ennyi az egész. Az egyik vattakabát zsebéből gázöngyújtó kerül elő, izzó tűként lobban fel a láng. Fújjuk a füstöt. Jólesik ez a kis meleg itt bent, felengednek a fázós lábak, a merevvé gémberedett kezek. No, meg a hangulat is. Szépen simul az egyszerű szavakba a gondolat, úgy mint kint a formákba a jól adagolt beton... „Nehéz munka, amit csinálunk. Romantikája sincs. Jó tizenöt éve még volt Persze csak akkor, ha valaki annak tartja, hogy marokra fogott lapáttal kevertük meg az üzem egész termelését Az anyaggal rakott csille is csak akkor indult el, ha nekifeküdt az ember. Aztán, úgy műszak végére néha már a csille volt erősebb. .. A vízvezeték sem fagyott el. Kerekes kútból húztuk vödrönként a vizet. És a beton bizony szomjas jószág. Itatni kell, hogy olyanná érjen, amilyennek lennie kell. Az anyag nem mozdul magától, Emelni, rakni, vinni kell. Most már persze könyebb. Van egy darunk a rakodáshoz, A villástargoncák meg egyenesen a szívünkhöz nőttek, Tormási Béla gyártó. Baromi erőlködés helyett az ember elegánsan meghúz egy kart... és kész. Ha több lenne, jobb lenne. Szóval, sok minden változott. De azért a beton nem lett könnyebb, tanúsíthatják jó néhányan, akik egy-két hónap után továbbálltak. Higgye el, nem azért, mert drága az üz^mi konyha. Na, persze, tényleg , m olcsó. Tehát a munka. Hogy mi mit szeretünk benne? Nem a műszak utáni derékfájást, a csikorgó ízületeket, a makacs mázsákat, a szombat—vasárnapi túlórát, a szálkás lapátnyelet, a cement csípős porát, a feneketlen vagonok végnélküli követelőzését, — hanem azt, hogy ennek ellenére csináljuk. Megyünk az úton, megkopogtatom a járda betonszegélyét a sarkammal és arra gonBrezovszky Ferenc targoncás. dolok: három éve rakták már le őket, de egyik sem repedt meg, kicsorbult rajtuk a fagy foga. Mi csináltuk. Verik a földbe a betoncölöpöt és mint torkos gyerek ujja a lekvárba, úgy szalad bele a kemény talajba. Házat fog tartani. Mi csináltuk.” A cigaretták már csikké nyomorod tak a hamutartóban. — Ennyi az egész. Mit is mondhatunk mi a munkánkról? A betonról mégse zenghetünk dicshimnuszt; nem igaz? Elköszönünk, Kint újra nagykabátok alá bújik a fagyos széL Jó fél óra és hazaérünk. Meg kellene írni ezt a riportot. A munkáról. Kinyitom a jegyzetfüzetet, de az üres lapokon mindössze három név: Tormási Béla gyártó, Brezovszky Ferenc targoncás, Pupp János brigádvezető. Melyikük mit is mondott? A három arc valahogy eggyé csúszik össze előttem. Egyről beszéltek mindnyájan: a munkájukról. GYÖIU VARGA GYÖRGY Fotó: Kz. Felvonultak a csőfektetők Üzemanyagtelep épül C sillag László, a városi tanács osztályvezetője azt mondta, hogy az ÁFOR- bázis építői még nem kértek építési engedélyt, csak területfoglalásra. Amint hozzák a kérést, azonnal teljesítik, hogy ne legyen semmi akadálya az üzemanyagtelep építésének. 32 hektár területfoglalásról volt szó, de itt a legújabb levél, amelyben ismét kémek nyolc hektárt, ebből következik, hogy a telep nagyobb lesz, mint tervezték, s ahogy arról tíz évvel ezelőtt a Tolna megyei Népújságban írtam. Az iparterület keleti részén, a Tüskei-erdőtől kissé keletre, a hőgyész—dombóvári úttól délre épül fel, tehát negyven hektáron az ÁFOR dél-dunántúli legnagyobb üzeme. Az üzem rendeltetése, hogy ellássa hajtó- és kenőanyaggal ezt a vidéket. A munkák egyik kivitelezője a Mátrai Szénbányák Gáz- és Olajvezeték Építő Üzeme. Mátra Ferenc az építésvezető. Embereivel az Ajka —Pápa—Győr gázvezeték építéséről jöttek ebbe a térségbe a múlt hét végén. Dombóvárott az új benzinkút szomszédságában jelölték ki a csőfektető munkások telephelyét. Több mint 30 lakókocsiban helyezték el az üzem munkásait: gépkezelőket, hegesztőket. Az igen jól fűthető lakókocsikban három-négy ember kap szállást. A lakóko. esi telepet bekerítették — tréfásan olimpiai falunak nevezik a munkások — s itt minden, a munkásszállásoktól elvárható kényelmet nyújtanak. Mint Kiss László irodavezetőtől megtudtuk, jelenleg még csak 38-an vannak a munka, helyen, készítik elő a december 15-e körül kezdődő nagy munkát, a csövek hegesztését Akkor várhatóan már ötve- nen lesznek. A munkások rendelkezésére áll egy gáztüzelésű konyhakocsi, hűtőgépekkel, a fürdőkocsi olajkazánnal. Minden kocsiban olajkályha, villany, meleg takaró, rádió és újság-folyóirat könnyíti a messze vidékről, — Hevesből, Békésből — érkezett munkások szabad idejének eltöltését, erőgyűjtést a másnapi munkához. A derékvastagságú csövekből nyolcat — 25 méteres egy- egy cső — hegesztetlek össze a helyszínen, Diesel-motoros hegesztő aggregátorok segítségévek A csővel körülbelül Kiskonda felé veszik az irányt, a végcél I regszemcse, illetve Be- degkér térségében, a leendő Adria-vezeték szivattyúállomása mellett lesz, A z előzetes tervek szerint Mátra Ferenc építő- részlege a jövő év szeptemberéig dolgozik az ÁFOR- bázis vezetékének szerelésén Dombóvár és Iregszemcse között. PÁLKOVÁCSJENŐ Téli este Tél közeledtével bizakodó lett az öregember. Várta a hosszú téli estéket, a beszélgetéseket, a kályha áradó melegét, a macskák dorombolását, a víg kedvű adomákat, a szivet szoronga tó visszaemlékezéseket. A szobában ül. Menye bejön, kabátját az ágyra dobja. — Üldögél? • —. Üldögélek, lányom. Az asszony kimegy, kisvártatva csomó papírt hoz, s beborítja velük az asztalt. — Mik azok? — kérdezi az öregember. — Bérlapok. Lemaradtunk és itt a fizetés a nyakunkon. Vacsorázott, apuka? y Vacsoráztam, lányom. — Jó. Maradjunk csendben, dolgozok. Az öregember köhint, pipáját keresi, később odatelepszik a kályha elé, ajtaját kinyitja, s a füstöt abba fújja, ne büdösítse a szobát. Fiára gondol, jönnie kellene már. Kisvártatva jön is, dohog, fújtat. *— Isten ebbe a szántásba. Még száz hektár vissza van, s ráadásul fagy a föld. — Fölenged nap közben. — Fölengedni fölenged, de úgy kell figyelni a barázdára, az ekére, hogy az ember szeme kiesik. Erzsi, hozz vacsorát. Az asszony ugrik, gőzölgő lábast hoz. A férfi szür- csöl, nagyokat nyel. Vacsora végeztével ma cskamosdást rendez, s belebújik az ágyba. Pár perc múlva hortyogása hallatszik. Az asszony papírjai fő lé görnyed, s ahogy dolgozik, száját mozgatja. — Feküdjön le, apuka — mondja később. Az öreg átmegy a másik szobába, dunyha alá bújik. Szemét nem csukja le, a plafont figyeli_ Elmúlt évek peregnek le gondolataiban, lányok, a felesége képsora, örömök, bánatok, vígságok, gyászok, hétköznapok, ünnepek. Menye riasztja fel. •— Oltsa már le a villanyt — szól rá. — Nyolc óra csak. Beszélgetni kéne. — Látja, Laci is fára dt, én is nyakig vagyok a munkában. Beszélgetünk holnap. Holnap, holnap, — motyogja magában az öregember — megérem-e azt a holnapot? VARGA JÓZSEF Érik a keton...
