Tolna Megyei Népújság, 1975. december (25. évfolyam, 282-305. szám)
1975-12-31 / 305. szám
„Kis” ügyek, nagy célok H azánkban a szocialista építőmurka új szakaszába léptünk, amikor pártunk a társadalmi haladás újabb perspektíváit tárhatta dolgozó népünk elé. A XI. kongresszus határozataiban megfogalmazódtak azok a célkitűzések, melyeknek végrehajtására a közeli és távolabbi jövőben összpontosítani kell erőfeszítéseinket, mozgósítani kell a társadalom valamennyi rétegét, a hazáját szerető és a szocializmus ügyét magáénak valló valamennyi állampolgárt. Nanjainkban a párt, a társadalmi, az állami és a gazdasági szerveink azon munkálkodnak, hogy saját területükön kidolgozzák a kongresszusi határozatokból adódó helyi tennivalókat, illetve jó néhány területen már a gyakorlati végrehajtás is megkezdődött. Pártszerveink, pártszervezeteink és minden kommunista közös és személyes felelőssége, hogy a szemléletben és a cselekvésben egyaránt érvényesüljön a társadalom érdeke, hogy segítsék megvalósítani azokat a helyi célkitűzéseket, melyek a kongresszus által kitűzött nagy célok irányába hatnak. E két alapvető feladat szoros egységet képez. Nyilvánvaló ugyanis, hogy az előttünk álló feladatokat nem lehet csak „fő vonalaiban”, úgymond „globálisan” megoldani hanem azok valóra váltásáért a hétköznapok során aprólékos munkával nap mint nap meg kell dolgozni. De a szocialista építőmunkánk eddigi gyakorlata arra is bizony- ságúl szolgál hogy a helyi feladatokat is úgy lehet csak sikeresen megvalósítani, ha állandóan szem előtt tartjuk az általános társadalmi, politikai és gazdasági célkitűzéseket. Az előttünk állő nagy feladatok megvalósításához az egyes részfeladatok következetes és sikeres megoldásán keresztül vezet az út Aki elhanyagolja vagy lebecsüli a saját munkaterületén jelentkező kicsinek látszó, de fontos részkérdések elintézését és csak az úgynevezett „nagy horderejű” dolgokban serénykedik, nem mondhatja el magáról, hogy eleget tett a társadalmi elvárásoknak. Az élet valamennyi területén számos meggyőző példa van arra, hogy a kis dolgokból lesznek a nagy ügyek, hogy „globálisan” legfeljebb csak ideíg-óráig lehet dolgozni mert az előbb-utóbb visszaüt S zámos esetben lehetürik tanúi az olyanfajta véleménynek és magatartásnak, hogy ez vagy az a nagy ügy szempontjából „mellékes” vagy „elhanyagolható” dolog. Sem a pártmunka, sem az állami vagy gazdasági tevékenység területén nincsenek elhanyagolható dolgok. Jogos a2 a megállapítás, hogy aki érzéketlen a napi problémákkal, az aprólékosnak látszó dolgokkal szemben, az képtelen arra is. hogy a közösség érdekeit szolgálja. Az egyik mezőgazdasági üzemünk vezetője például fáradhatatlanul járta a megye és a járás állami, pénzügyi és kereskedelmi szerveit előnyös gazdasági lehetőségeket kutatva a közösség számára. A nagy utánjárás közepette azonban a saját gazdaságának állattenyésztő telepére fél év során egyszer sem Jutott el, mondván, hogy neki erre nincs ideje. Ha ugyanis legalább egyszer gondot fordít annak ellenőrzésére, hogy miként folyik az állatok takarmányozása és milyenek a tartási körülmények, több százezer forintot minden utánjárás nélkül megtakaríthatott volna. Természetesen az élet minden területén vannak különös jelentőséggel bíró dolgok, úgymond „kiemelt feladatok”. Az is nyilvánvaló, hogy ezek- re fokozott figyelmet és energiát kell szentelni, mert kihatásaik akár politikai, akár gazdasági tekintetben ezt teszik indokolttá. De még az ilyen jelleeű kérdésekben is a megoldás kulcsát kinek-kinek a saját por- táján, heivben kell keresnie és megtalálnia. Éppen a közelmúltban fordult élű, hogy az egyik inari üzemünkben a munka- és üzemszervezés megjavításával kancsolatos párt- határozat végrehajtására az igazgatói körlevelek és a termelési tanácskozások soro-ata csak általános instrukciókat adott, minduntalan csak azt ismételve, hogy „jobban ki kell használni az e téren lévő üzemi tartalékokat”, de addig amíg pontosan meg nem állapították és meg nem határozták, hogy melyek ezek a tartalékok, tulajdonképpen semmit sem tudtak előbbre jutni. E néhány példa is arra hívja fel a figyelmet, hogy a szocialista épí- tőmunka további feladataira vonatkozó központi határozatok csak úgy hozhatnak megfelelő eredményeket, csak úgy oldhatók meg sikeresen,, ha azokban mindenki megtalálja a saját feladatát és megvalósítja azokat a helyi tennivalókat. melyek végül is majd a nagy egészet; az általános célkitűzések sikerét hozzák. DR. LATOS ISTVÁN az MSZMP KB alosztályvezetője Kutatás a biztonságosabb közlekedésért EGY JÓ SZOKÁS. Minden évben egyszer a Közlekedéstudományi Egyesület szekértő höügcrtósága előtt számolnak be eredményeikről a KÖTUKI (Közlekedési Tudományos Kutató Intézet) forgalomtechnikai és forgalombiztonsági főosztálya nők munkatársai. Jó, mert kitűnő az alkalom arra, hogy a szakmai közvélemény előtt bizonyítsák munkájuk hasznosságát, és jó, mert nem ritkán új szempontok is akadnak a hozzászólásokban, amelyek esetleg módosítják a kutatások egyikét-másikát. A felsoral'hatatlanul gazdag választékból most essék szó egy- kettőről. Nem a legfontosabbak talán, de izgalmasok, érdekesek. Itt van mindjárt az „ajánlott sebesség" tábla sorsa. A mai álláspont: 1976. január elsejétől nem helyeznek lei Ilyeneket az utakra. 204 veszélyes ívben helyezték el ezeket az elmúlt 'két-három év alatt. Néhány — mintegy 50 — helyen összehasonlították a kihelyezés előtti és utáni három-három év baleseti statisztikáit. Kiderült, hogy a balesetek száma 66 százalékkal csökkenti Tehát szükség van ezekre a táblákra! Jelentésükkel erre hívták fel az illetékes hatóságok figyelmét. Szó lesz az ankétén — és egyike volt tanulmányaiknak — a változó, időszakos jelzésképet odó táblák bevezetéséről. Egy-két éven belül — most 'készülnek a tervek — az Osztya'penko-szobor és Érd között, az M7-esen, talán már találkozhatnak ilyenekkel az autósok. Olyan táblák ezek, amelyek a körülményekhez igazodva változtatják jelzéseiket. Akkor például, ha a sztrádán baleset történt, kiírják a táblára a forgalomelterelés, vagy a veszély- helyzet jeleit. Ha csúszóssá válik az út, megjelenik rajtuk a megengedett legnagyobb sebességet előíró szám. Ilyen automaták már működnek egy-két országban. A tapasztalatok kedvezőek, főleg a biztonságosabb közlekedés szempontjából. EZT A CÉLT SZOLGÁLJA egy másik KÖTUKI-tanulmány, amelyben kidolgozták azt a balesetélemzö módszert, amelyet a megyei útügyi hatóságok is jól hasznosíthatnak. 1967 óta egyébként országos baleseti térkép is készül az intézetben, ennek tanulságait is levonják a szakintézmények akkor, amikor például nekifognak egy-egy útvonal korszerűsítésének. Mert az út döntő tényező. Most kezdődött például egy olyan nemzetközi vállalkozás, — az OSZZSD (a szocialista országok vasútügyi szervezete) egyik szekciójában — amelynek keretében az útelemek szerepét vizsgálják a szakértők. Magyarországra osztották azt a feladatot — gazdája szintén az intézet —, hogy vizsgálja meg az útívek hatását a forgalom biztonságára. Az eddigi elemzések egyértelműen bizonyítják: a kis ívekben a közlekedők áltálában átlépik a biztonságos közlekedés megkövetelte sebességet. Ugyanennek a programnak a keretében állapították meg szovjet szakértők a gyorsító-lassító sávok geometriai kialakításának érdekes adatait. Kiderült például, Hogy az ideális sávhossz ebben az esetben 300—400 méter között van. Ez alatt a hossz csökkenésével egyenes arányban nőnek a balesetek, 400 méter fölött viszont már gyakorlatilag nem javul a helyzet. AZ INTÉZET vizsgálja úthálózatunk útburkolat-érdességét, csú- szósúrlódását. Ennek mérésére maguk terveztek kitűnően bevált műszert. Egyik legutóbbi vizsgálatuk során pedig a Valón megbízásából a buszvezetők terhelését mérték két vidéki városunkban, Debrecenben és Szegeden. A rengeteg érdekes információ közül említsünk meg egyet. Kiderült, hogy a legnehezebb manőver o beállás és a kiállás. Amiből az következik, hogy a sok megállóval tarkított belvárosi vonalak jobbam fárasztják a vezetőt, mint a kilométerben hosszabb külvárosiak. Pedig a bérezésben a kilométer döntött. Azóta már ezen változtattak. Bizonyára lesznek más eredményei is ennek a munkának, ahogy a KÖTUKI egész tevékenysége is szüntelen keresés, a jobb megoldásoké, olyanoké, amelyek mindnyájunk biztonságát szolgálják, közlekedésünk kulturáltságát növelik. Felavatták a Zrínyi Nyomda új üzemét Kedden Csepelen felavatták a Zrínyi Nyomda új gyáregységét, amelyet a legkorszerűbb gépekkel szereltek fel. Az üzemet Sárosi Sándorné könnyűipari miniszterhelyettes adta át Bolgár Imrének, a Zrínyi Nyomda vezérigazgatójának. A több mint 400 millió forintos költséggel megépült nyomdaüzemben nyolc modern gépet állítottak munkába, közöttük a jelenleg hazánkban legkorszerűbb ofszet rotációs gépet A Zrínyi Nyomdában évente több mint 120 féle különböző napi- és hetilap és több millió könyv készül, most a csepeli üzem beindításával megszűnik a vállalat kapacitáshiánya. Sőt 25 lap az eddigieknél színesebb, tetszetősebb kivitelben jelenik meg, hiszen ezeken a gépeken négy színt is nyomhatnak. Uj köntöst kap többek között a Kertészet és szőlészet, a Képes Sport, a Néphadsereg, a Nimród és a Magyar Rendőr. Az üzemben lehetővé válik, hogy fényezett, úgynevezett felületkezelt papírra is többféle színt nyomjanak. A Zrínyi Nyomda csepeli üzemében január elsejétől már új formátumú színesebb lapokat nyomnak. Helytálltak a munkában, a szolgálatban Törzsvezetési gyakorlat a szekszárdi városi-járási parancsnokságon. Az elmúlt hetekben sorra megtartották éves munkájukat értékéig gyűléseiket a műn- kásőralegységek. Hosszú évek óta meghonosodott aktus ez a testület életében. Meghívják az érdekelt ipari, mező- gazdasági üzemek vezetőit, természetszerűen ott vannak a pártszervezetek vezetői, és vendégek a városi, járási pártbizottságok titkárai. Ezeken az alegységgyűléseken névre szóló az értékelés: ki, hogyan tett eleget a kiképzési, szolgálati feladatoknak, önként vállalt oárt- munká jónak; ki. hogyan végezte termelőmunkáját munkahelyén, Végső soron a szocialista demokratizmus sajátos fórumai is ezek az alegységgyűlések: arról is döntenek, kik érdemesek dicséretre, kiváló munkásőr. kiváló parancsnoki címre. Az alegységgyűlések sorra- rendre arról adtak számot, hogy megyénk munkásőrei az idén is teljesítették feladataikat. Motorjai voltak a kongresszusi, a felszabadulási munkaversenynek, propagandistái, terjesztői a párt politikájának. A kongresszusi zászlókkal kitüntetett szocialista brigádok tagjai közt, a kiváló dolgozók közt ott voltak a munkásőrök is. A termelésben, a szolgálatban tanúsított helytállásukat egy. értelműén elismerte a megyei pártvezetés és a munkásőrség országos parancsnoka. Januárban Ismétlődik a számadás — ezúttal az ünnepi egységgyűléseken. A parancsnokok számot adnak az egység erkölcsi-politikai helyzetéről, a pártmegbízatások teljesítéséről, esküt tesznek az új munkásőrök, és gólt szeretettel búcsúztatják; el azokat a leszerelőket. tarta. lékba vonulókat, akik hosszú éveken keresztül szolgálták pártos hűséggel a szocialista társadalmát És ezeken az egységgyűléseken kapják meg a legjobbak a jól megérdemelt elismerést, kitüntetést Végezetül elhangzik a hogyan tovább. Megkapják az új kiképzési, szolgálati feladatokat, aa új pártmegbízatást ___ A közelgő egységgyűléseknek most külön hangsúlyt ad a kezdődő, újabb ötéves terv. Egy biztos: a munkásőrök változatlanul ott lesznek a termelőmunka, a szocialista verseny legjobbjai közt, hirdetik, magyarázzák a párt politikáját, helytállnak önként vállalt társadalmi mun. Icájukban. ... . B, L — G. K.
