Tolna Megyei Népújság, 1975. december (25. évfolyam, 282-305. szám)
1975-12-25 / 302. szám
s ' 1%' ,*\__£3CS i»e onarcíó Le. DCtLLtmej luiNÍéJjmyi iimuptkei! Karácsony —1975 egnap este kiderült a napok, hetek óta őrzött titok. A karácsony semmivel össze nem hasonlítható hangulata töltötte meg a szíveket, az otthonokat és a fenyőfa alatt bevallott, vagy leplezett izgalommal kikerestük a nekünk szánt meglepetést,! miközben szemünk sarkából lestük: sikerült-e örömet szereznünk szeretteinknek a tiszta szándékkal dugdosott pénzünkön vásárolt, vagy a lopva készített ajándékkal. Megfigyeltem, hogy a békesség ünnepének — a nagy, közös jellegén túl — minden családban sajátos légköre van. Sőt, egyénenként is más és más. Van valami, amit minden karácsony este pontosan úgy teszünk. Ki csöndben elhúzódva szemléli a család örömét, ki régi történeteket idéz, mások társasjátékot kezdeményeznek. Én, mióta eszemet tudom, — ha csak fél percre is — minden karácsony este odaállok az ablakhoz és nézem az elnéptelenedett utcát, a világos ablakokat. Álltam már földszintes ház deszkapadlós szobájának ablakában, mögöttem bosnyák kályha ..beszélgetett”, szemben velem a szomszéd ház sok lakásos, szegényes udvarát féltve takargatta a friss hó. Máskor, milliónak tűnő lámpa fényében egyenletesen dohogó kohókat láttam szobám ablakából, vagy szőlőt érlelő dombok nyugalma kúszott le a karácsonyfa alá, újabb ajándéknak. Minden lakásból és minden karácsony este mást lehet látni. Csupán a felületes szemlélő hiszi, hogy tavaly óta minden változatlan. A természet, az élet törvénye a szüntelen mozgás, az állandó változás. Akaratunktól függetlenül létezik. Nem befolyásolja, hogy hiszünk-e ben né, vagy 6em. A példák végtelen sorával bizonyítható ez. A tavalyi karácsony nem jön többé vissza. Nem azonos az ideivel még akkor sem, ha most is éppen úgy tettünk, vagy teszünk mindent, mint akkor. Nem azonos az utca képié és nem vagyunk azonosak a tavalyi önmagunkkal mi sem. Kisebb-nagyobb céljaink voltak, amelyekért több-kevesebb erőfeszítést tettünk Többet, jobbat akartunk mint azelőtt. Van aki elérte, mások számára vágy maradt csupán. Ám ahogyan belőlünk, a külön- külön létező emberek harmonikus egységbe olvadásából jött létre a társadalom, ép- p>en úgy az egymással szorosabb vagy lazább kapcsolatban lévő vágyakból, tervekből, célokból kerekedik ki a társadalmi cél. úlzás nélkül mondhatjuk: nálunk, Magyarországon a többség egyéni akarata azonos a társadalom akaratával. A politikus tömören így fogalmaz: fejlett szocialista társadalom. Van, aki így mondja: béke, biztonság, anyagi jólét A kettő végül is ugyanaz. A szocializmus központja az ember. Azt kívánja a szellemi és az anyagi jólét biztonságába helyeani. Ahhoz piedig nélkülözhetetlen a béke. Am a mi társadalmunk nem bízza ez* a véletlenre. A természet és a társadalom tőlünk függetlenül is ható erőinek törvényszerűségeit igyekszik a lehető legnagyobb pontossággal felismerni és felhasználni, kedveaő irányba befolyásolni. Persze tudjuk, hogy vannak vffleflenek, de ezeknek is mindig van okuk. Vannak előre ki nem számítható események a társadalom életében éppen úgy, mini az egyénében. Ha a közelmúltra tekintünk rima, az előre nem látható események közé sorolhatjuk azt a földcsuszamlás-szerű világ- gazdasági folyamatot, amely a tőkés világban a valuták inflációját, munkanélküliséget, létbizonytalanságot eredményezett. Ha ez nincs, most azt mondhatnánk, hogy minden eddiginél sikeresebb ötéves tervet zártunk, hiszen a tervezett 30—32 százalékos nemzeti jövedelemnövekedés hglyett 3a százalékot értünk el, ám a külkereskedelmi veszteségek pótlására ennek jelentős hányada kellett. Népgazdaságunk szocialista struktúrája, tervszerűsége, a KGST működése lefékezte ezt a külső hatást, így bennünket megközelítőleg sem ért olyan elementáris erővel, mint a kapitalista világot. A veszteségek természetesen így is érzékenyek, és a már ismert intézkedések meghozatalához vezettek. Nem drasztikus rendszabályokról van szó. hanem a józan ész által vita nélkül felfoghatóan szükséges tennivalókról, amelyek hatása az eddiginél lassúbb, de megalapozott haladást biztosít. A tisztességes ember akaratával nem ellenkezik az a feladat, hogy keményebben kell dolgozni, szigorúbban takarékoskodni, anyagi és szellemi tartalékainkat következetesebben, hatékonyabban keli feltárni. Igazságérzetünk csak helyeselni tudja azt az igényt, hogy mindenki teljes erőfeszítéssel tegve a dolgát és vállalt feladatának maradéktalanul tegyen eleget. Nem kizárt az sem, hogy kedvező változások meggyorsítják a jelenlegi céljaink elérését. Csak erre várni azonban olyan lenne, mintha valaki egy szép lakás tervének megvalósulását a péntek1* ottóhúzás- tól várná. Vagy bejön, vagy nem. Az élet azonban nem lottó, nem szerencsejáték. kedvező változás sokban raitnnk múlik. Külgazdaság; kapcsolataink tisztességén, itt főleg a Szovjetunióval és a KGST-orszá gokkal folyó kereskedelmünkön, de mindenekelőtt a saját — ha tetszik, tessék szó szerint saját magunkra érteni — munkánkon. dolgos hétköznapjainkon. Az ablakból kinézve, a gondolat szabad mezeién, valahol, a szelíd táihan látok egy különleges karácsonvfát. A valóságban soha nem létező fenyő Európa karácsonyfája. A képzelet szabad számva'ása alá helyezi azt a világos zöld bőrbe kötött okmányt, amely Helsinkiben ebben az. évben született. Azt, amely a békét őszintén vágyó erők következetessége segített a megvalósulásban, amelyet gyakorlati célul kell elfogadni ezen az ősi kontinensen. Azt az okmányt, amely jelzi: világosodik a horizont, még akkor is. ha Portugáliában ádázul tépkedik a forradalom vívmányait, ha Spanyolországban megkísérlik leporolni a Bourbonokat. Megmásíthatatlan tény: Euróna államainak vezetői közös asztalhoz ültek, és ünnepélyesen kijelentették: békét akarnak. Volt, akinek a szájából ez, természetesnek, őszintének hatott, hisz tettek sorakoztak mögötte, másoknál jószándékkal előlegezett bizalom fogadta a kijelentést A népiek vívmánva az okmány, akik nyugodtan akarnak élni. s maguk határozni sorsukról. Az emberek boldogan akarnak élni, élvezni akarják századunk vívmányait mindazt, amit a haladás eddig megteremtett. Ehhez béke kell. Béke és további haladás. A haladást — mi tudjuk — ■ forradalom szolgálja. A forradalom és béke nem zárja ki egymást. Nem volt még a világban olyan forradalom, amelyre «#a külső erők kényszerítették volna rá a háborút. Tessék végiggondolni! A világf»- zöld dokumentum is a haladás — ha úgy létezik —, a forradalom vívmánya. Hiaseen, hogy Európa éppen úgv vigváz erre, mta® bárki a legbecsesebb karácsonyi ajándékára. zeretteink körében az idő san telik. így van ez karácsonykor is. Moe.t még pihenünk, fezszél get’ink, borozhatunk, dl® ses órák, a önnek telnek. Rövidesen újra eljön a hétkö-mpn. vár bennünket a munka, a kő*e1e«* -... Nemsokára emlékké 'esz ez a kará-«- --- -r- Emlék, amely netn ismétli önmagát. Becsüljük meg; a tegyük minél szebbé. , mm mmm
