Tolna Megyei Népújság, 1975. december (25. évfolyam, 282-305. szám)
1975-12-24 / 301. szám
Hegyei korkép Tervek 1f7é -ra Munkáslakás-építés 1971-1975 A dombóvári termálfürdő ez évi forgalma A RÖVIDESEN ZÁRULÓ tervidőszaknak döntő célkitűzése volt, hogy a tanácsi erőforrásokból megépülő lakások is segítsék munkásságunk lakáshelyzetének javítását. A IV. ötéves terv időszakában várhatóan megépülő, mintegy 1830 tanácsi célcsoportos lakásból 1645 megyénk munkáslakta településein valósult meg. Elsősorban ezeken a helyeken segítette a megyei tanács az Országos Takarékpénztár beruházásában a társasházak építését is. Mintegy 2400 ilyen lakás épült. Az elkészült lakásoknak 45 százalékát fizikai munkások kapták, ezzel 1282 fizikai munkás jutott lakáshoz. Az összes lakás 35 százalékába költözhettek fiatalok, míg az elkészült lakások 11 százaléka jutott a nagycsaládosok sürgető lakásgondjainak megoldására. Az MSZMP KB 1972. novemberi állásfoglalásának végrehajtásaként megjelent jogszabályok — Tolna megyében csak Szekszárd városban — külön kedvezményeket biztosítanak a munkáslakás-építéshez Mint tudjuk, az állami vállalatok munkásai lakásépítésükhöz, illetve OTP-lakásvásár- láshoz a szociálpolitikai kedvezményen felül 40—80 ezer forint vissza nem térítendő állami támogatást kaptak — és kapnak — ha vállalatuk a bekerülési költségnek legalább 20 százalékával hozzájárult — vagy hozzájárul — az építéshez. E kedvezményes akció keretében eddig 225 munkáscsalád lakásproblémája oldódott meg. Célszerű lenne, ha kormányzati szerveink a megye további munkáslakta településeire is kiterjesztenék az akciót, hiszen Dombóvár. Bony- hád, Paks már most munkáslakta településnek számit éa mindinkább ag tesz. a fiű unottan nézegette a kirakatokat. Nem tudta eldönteni, hogy mire van szüksége. Csak a megszokás hozta be a városba, hogy karácsonyra ajándékot vásároljon. Haza nem utazhat, a családnak ráér ajándékot venni. A faluban pedig kinek, mit vehetne? Nincs ott senkije. Legfeljebb néhány „haverja”. Nyáron még jó volt. Felült a kerékpárra és irány az országút Becsavarogta a megyét, amit nem ismert azelőtt A faluba hogy került? Olvasta a Közlönyben, hogy népművelőt keresnek. ö volt az egyetlen jelentkező. — Nézd, öcsém — mondta a tanácselnök —, van itt egy énekkar, ha megszervezed a fellépéseit, nem lesz bajunk egymással. — „Ha tudsz halászlét főzni és inni, meg lesznek veled elégedve” — bíztatta a járási népművelési felügyelő. Akkor még mást is akart Fotószakkört, néptánccsoportot. ifjúsági klubot. Elkezdte, de valahogy minden félbemaradt Amivel néha dolga van: az énekkar. Tagjai közül mindenki „urambátyám”. Nácik mindig van műsor, ez fontos. Énekel a tanácselnök, az orvos, az iskolaigazgató, a téeszelnök — szóval mindenki, akinek szava van a köz. ségben. Ö pedig megszervezi a havi egy-két fellépést vacsorával, borozgatással. Azt mondják, ő a legjobb népművelő a környéken. Karácsonyra azért nem megy haza, mert az énekkar most ünnepli tízéves fennállását. Az ünnepség karácsony másnapján lesz. Egy EGYÉBKÉNT A VÁLLALATOK, szövetkezetek nemcsak a megyeszékhelyen nyújtottak támogatást dolgozóik, elsősorban munkásaik lakáshelyzetének megoldásához, ületve javításához. A megye egyéb ipari településein csak az 1974-es évben a vállalatok által nyújtott támogatás összege mégha, ladta az egymillió forintot. Van tehát okunk örömre, de nincs okunk passzivitást sugalló önelégültségre. Gondjaink között tovább kell, hogy szerepeljen az állami gazdaságokban dolgozó munkások lakáshelyzetének javítása. Az á'lami gazdaságok munkásla- kásépítési akciója keretében a negyedik ötéves terv időszakában 203 lakás épült, melynek 30 százaléka lett fizikai munkásoké. Még mindig igen tekintélyes ugvanakkor a korszerűtlen lakások száma és ez nehezen egyeztethető össze állami gazdaságaink fejlettségével. Ezért foglalt úgy állást a megyei tanács nemrég megtartott ülésén, hogy az állami gazdaságoknak az V. ötéves terv időszakában sokkal nagyobb erőfeszítéseket kell len. niök dolgozóik, elsősorban fizikai munkásaik lakáshelyzetének minőségi javításáért. A TEL.TÉRÉRR ÁTTEKINTÉS m'aff idekwánkn-ik még. hogy 1975-től kezdődően és a megye minden teleoülésén kedvezőbb hitelfeltétel»!* érvényesülnek a munkások családi, ház-éoítésénél is. A korábbi 70—80 ezer forintos hitellel szemben 100 ezer forint a kan. ható hitel felső határa. Ilyen feltételekkel ebben az évben a megye 224 munkáscsaládja kezdett családi ház építéséhez. — ÓO — napért nem érdemes elutazni. Hogy mégis legyen karácsonya, eldöntötte: megajándékozza önmagát. J ó Ideig céltalanul csatangolt. mígnem odaért, ahol két bérház közötti beépítetlen telken fenyőfákat árultak. Orrát megcsapta a gyanta illata, ami eszébe juttatott egy régi konyhát. A konyhában nagyapja karácsonyfákat csinált. Három-négy centi átmérőjű botokba lyukakat fúrt, tizenöt centinként oda erősítette be a fenyőgallyakat így nem kellett levágni a hajtások csúcsait és mégis szép, korona- szerű fenyőfák kerültek ki a keze közül. Vízkereszt után kihúzták és eldobták a galy- lyakat. a botot félretették a kővetkező karácsonyig. Biciklivel mentek ki az erdőre. Nagyapja felmászott a fenyőfákra — akkor még fel tudott mászni — és ledobálta a levágott ágvégeket, ő meg összeszedte, — Egyszerűbb lenne kivágni a kis fenyőket — állapította meg egyszer. Nagyapja elkomolyodott. :— Vétek lenne a természet ellen! Képzeld, mekkorá területet kellene letarolni. így meg az erdő észre sem veszi, hogy megloptuk. Meg akkor nem is kellene megdolgoznunk érte. így csak a gallyakat yisszük. A karácsonyfa már a mi munkánk eredménye. A Messiás se A dombóv őri Vá rosi Tanács Végrehajtó Bizottsága a város idegenforgalmának és' a gunara- si termálfürdő idei forgalmának «■fakulásával nemrég foglalkozott A testület leszögezte, de oki ismerős Dombóváron, maga is megáUapithotja, hogy dombóvári idegenforgoiomrót pillanatnyilag még túlzás beszélni. Ennek fő oka, hogy — bár jó helyen fekszik — o város még nem rendelkezik vonzerővel. Magyarul: alig van miért Dombóvárra látogatni — o termálfürdőt nem számítva. Az idegenforgalom döntő részét 1975-ben oz ifjúsági rendezvények alkották. Az idén itt rendezték például az országos honismereti tábort, vált ifjúsági találkozó és ezenkívül egy tudományos tanácskozás. Említésre méltó az Alkotmány Tsz kezdeti stádiumban ' ’vő szolgáltatása, o lovaglás. Erről a lehetőségről nyilván kevesen tudnak még, és az sem biztos, hogy a vállalkozók konkurrólmi tudnak majd az ország más, lovassporttal rendelkező településeivel, ohol hagyomány a lósport. A horgásztó nemcsak a négyszáz tagnak, de az évente odalátogató több száz napijegyes horgásznak is kellemes kikapcsolódást jelent. Hetvenötben tizenhét csoport fordult meg, körülbelül négyszázan tekintették meg Dombóvári. Az idegenforgalmi hivatal vezetőt biztosít a vendégek kalauzolására, de gondot okoz, hogy helyi idegenvezető pillanatnyilag nincs és eddig jelentkező sem akadt, a meghirdetett tanfolyamra. A gunarasi termálfürdő fejlesztése a tervek szerint folyik. Eddig megépült egy iker-, egy gyermek- és egy úszómedence. Elkészült az 1200 váll fás öltöző 6s negyven kabin. Az öltöző szerette a gazdagokat, azokat szerette, akik megdolgoztak azért, amijük van — mond. ta az öreg. Sokan jöttek karácsonyfáért nagyapjához. A fél falut ő látta eL A fiú hosszan nézte az árust és a halomra szórt fenyőket. Mekkora erdőt kellett ezért letarolni! — gondolta. Amikor utoljára látta nagyapját, ült a nádszékben és szívta a cigarettáit Éppen akkor lett rosszul, amikor ő megérkezett. Karjában vitte vissza az ágyba, ahonnan fel sem kelt többé. Háromszor volt eddig a sírjánál. Először a temetés után egy hónappal, aztán, amikor elkészült az új sírkő. és legutóbb halottak napján. Állt, és nem hitte, hogy az ő hús-vér, csupaszív nagyapja. akinek a Messiásról különös elképzelései voltak, nincs többé. H irtelen elhatározással megvette a legnagyobb fenyőfát, de -az első buszra nem engedték vele felszállni. Amíg a következőre várt. nagyapjáról rámaradt és állandóan magánál tartott bicskájával kettévágta a fát. A buszon nagy feltű. nést keltett a megfelezett fenyővel, de nem zavarta az emberek kíváncsi, csodálkozó tekintete. Otthon egyenként levágta az ágakat, a koronát helyiségében von egy hatszáz- személyes bisztró és o szociális helyiségek. Az igazgatási épület alagsorában megépült a víz- fceverő telep és előkészítették a fedett rész fűtését biztosító kazánhoz helyét. A körülbelül két és fél hektáros csónakázótó földmunkái is befejeződtek. Az ötvennégy ágyas motel átadását pedig ez év végére tervezik. Háromszázharmincöt parcellát osztottak eddig ki, a helyi igények maximális figyelembevételével. A telektulajdonosok közel fele dombóvári. Még ötvenhét telket értékesítenek oz idén. A látogatottság természetesen évről évre nő. Sajnos a kereskedelmi ellátás ezzel nem tud lépést tartani. A közétkeztetés egyhangú, csak az egy-két napos vendégeknek biztosít megfelelően változatos étrendet. A vízfelület befogadóképessége ezerkétszáz fő. Nyáron, hétvégeken, ennek sokszorosa is fürdik a medencékben. A közétkeztetés ezzel a számmal már végképp nem tudott mit kezdeni. Jövőre bizonnyal nagyobb lesz a forgalom, mint az idén. Már csak azért is így lesz, mert a telkeken tovább folyik a hétvégi házaik építése és a motel is elkészül. Egy hathetes turnust máris lekötöttek. Tizennyolc háromágyas, fürdőszobás lakrész van a motelben. A Tolno megyei Idegenforgalmi Hivatal a még korántsem megfeleiő üdülési feltételeket olcsó díjakkal igyekszik ellensúlyozni. Ez természetesen csak átmeneti megoldás lehet. A tanács tárgyalásokat folytat a kereskedelmi egységekkel, remélhetőleg az üdülési szezonra már javul az ellátás. Úgy tűnik legolcsóbbon gastrofol ételekkel lesz megoldható a változátósobb melegétel- forgalom. — ihárosi — félretette. X szomszédtól kért fúrót, a kertvégi bodzabokorról pedig levágott egy vastag ágat. A fúró első kísérletre elrepesztette a botot. Dróttal körbefogta a repedést, majd húszcentioként újra átdrótozta a fát, és úgy folytatta a lyukak fúrását. Az elkészült lyukakba bedugta a fenyő levágott ágait. A botra feltűzte a levágott koronát, majd talpat szerkesztett a fának. M em volt szép. összevissza álltak az ágak, csapzottan konyult le a korona. Az eredeti sokkal szebb volt, a fiú mégis elégedetten nézte. Lassan éjfél lesz és még fel sincs díszítve a karácsonyfája. Egyszerűen, zöld ágait cseppet sem méltóságteljesen tartva áll. Fáradtan rogyott az ágyra. „.. .a mi munkánk eredménye... azokat szerette, akik megdolgoztak azért, amijük van... ” hallotta nagyapja hangját. Az emberek is azokat szeretik, akik megdolgoznak azért, amijük van... Igen... megdolgozni... hogy legyen ifjúsági klub. meg fotószakkör is. Nem nehéz ösz- szehozni a néptánccsoportot sem... lesz minden... dolgozni kell, hogy az emberek becsüljenek, szeressenek... motyogta félálomban, és még felvillant előtte nagyapjának bari,7 ’"'t arca Tamási János Képsor egy hölgyről Milyen kór. hogy olyan vegyszer nincs, amivel az emlékezet rögzítette fényképeket elő lehetne hívni. Jót nevethetnénk azon a sorozaton, amelyet Önről készítettem Asszonyom, tegnap a boltban. No, és tanulságos is tenne. Lelki szemeim előtt megjelenik jól ápolt orca, most sem szál, csak megvetően biggyeszt. Tegnap sem sokat beszélt. Beszéltek On helyett a vonását— íme, képzeletbeli fotóim: Az első. Akkor készült, amikor belépett az üzletbe. Szőr- megaliérjót idegesen összevonta, finom bőrkesztyűs ujjal közé csippentett — de igazán csak csippentett egy kosarat, pillantása végigfutott a forgalmas üzleten — és... Katt. íme a kép: Hölgy világfájdalommal A második. A pulthoz sietett, és oda állt mellém. Én valahol a sor közepén várakoztam, fél füllel hallgatva az előttem sorra kerülők rendeléseit. ön egy elegáns mozdulattal a pulthoz lépett, mintegy véletlenül — kettővel elém. Amikor az előttem álló pufájkás férfi figyelmeztette, hogy hol a sor vége, ön valósággal kővé meredt. (Ekkora szemtelenség hallatán...?) A kép nem ekkor készült, egy másodperccel utóbb. Amikor fejét magasra vetve, tekintetét a semmibe mélyesztve (és ót a pufajká- son) visszahúzódott a pulttól, végre beállt a kunkori sor végére, maga után húzva édes illatú parfümsleppjét Ezután még egyszer-kétszer feltűnt, láttam, amint lendületes mozdulatokkal szétdobálta a citromos láda tartalmát, valamint hagy négy tojósosrekeszt emelt le, mire kiválasztott öt darab tojást. A legbámóbb héjúaikat és a legnagyobbakat, természetesen. A harmadik képemet ekkor készítettem. Ezúttal az ön mohó, habzsoló tekintetét örökítettem meg, ne haragudjon, még el is nevettem maqam, olyannyira nem volt a „tárgyhoz", „alkatomhoz" és az ön fensőséges megjelenéséhez méltó szenvedélyes (és kicsinyes) tojásválogatása! A negyedik felvétel úgynevezett közelkép. Véletlenül készült. Akkor ugyanis mór éppen kiléptem az élelmiszer- bolt ajtaján. Szabad kezemmel a lengőajtót eresztettem vissza, amikor valami puhába ütközött, ön volt az Asszonyom, szorosan a sarkaimban igyekezett kifelé. Az ajtóhoz hozzá sem ért, én meg ösztönösen tartottam. Ki libegett, s az ajtó előtt visszanézett rám, az ajtónállóra. A „méltatlan vásárlási komédia” feletti, jogosnak vélt düh keveredett pillantásában a pa- rancsolással: eridj, nyisd ki a külső ajtót is! Az engedelmeskedés helyett gyorsan rögzítettem a képeket. Sajnos, csak a fejemben. Pedig ha kiállítanám: „A hölgy helyett senki sem intézi el dolgait" címmel, talán ■ még lenne, aki sajnálná is... Karácsony, karácsonyfák
