Tolna Megyei Népújság, 1975. december (25. évfolyam, 282-305. szám)
1975-12-21 / 299. szám
Henri Morei a zongoránál. Jean-Jaques Brlcoun gitározik. Szepesi László felvételei. Francia vendégek a zeneiskolában Mint arról beszámoltunk a fennállása huszadik év. fordulóját ünneplő szekszárdi Liszt Ferenc Zeneiskola ün. népi hangversenyén részt vett a testvérváros Bezons zenetanár-küldöttsége i*. Szabó Lőrinc: Valami szép Egész héten köd nyomta téli hegytetőnk: magas fellegek fogták fazekukba a tájat s rácsukták a fedőjüket. Ma te mozdultak meg. De este fent, tág körben, kinyílt az ég, mintha egy nagy kéz felemelte volna a fazék fedelét, Más nem történt. A ködfal állt, és a csöndben csak a céltalan üveghold úszott a magasság még (ívesebb babjai ban; de « zord ti) már fölfigyelt rá, s bámult, mint mikor a sötét kétségbeesésnek eszébe jut hirtelen valami szép. '.Wtítt.lŰÍí, Tolna megye a Rákószi-szabadságharc előtt 1976-bon ünnepeljük II. Rákóczi Ferenc születésének 300. évfordulóját. A Rákóczi-szabadseg.harc dunántúli lefolyásának megértéséhez feltétlenül szükséges összefoglalni, mik voltak azok a problémák, melyeikkel Tolna megye küzdött ebben az időben A török kiűzéseikor történt hatalmas pusztítás, és a nemzetiségi probléma teszi érthetővé, hogy a kuruc csapatok miért nem tudtak huzamosabb ideig a Dunántúlon megmaradni és berendezkedni. B Z egykor virágzó vármegye, amely a Hunyadiak korában 13 várat, 21 mezővárost és 540 helységet számlált, a török megszállás, a felszabadító harcok, a vele együttjáró hatalmas népmozgás, a nemzetiségi és vallási problémák következtében majdnem teljesen elpusztult A megye romlása már a XVI. század második felében megkezdődött, a XVII. században meggyorsult. Különösen o keleti részek, a Budától Eszékre vezető főút mellett lévő területek sínylették meg az átvonuló idegen seregek pusztítását. A török megszállás ától a megye rövid pár hét alatt felszabadult, de közben majdnem teljesen elpusztult. Amikor a Budát felszabadító sereg 1686. szeptember 6-án megindult a visszavonuló törökök után, kénytelen volt a Duna mellett haladni, mert az egész vidék any- nyira néptelen és kifosztott volt, hogy az élelmet hajókról kellett biztosítani. A lakosság vagy elpusztult, vagy elmenekült, vagy fogságba esett, vagy az ártéri vidéken rejtőzködött. A felszabadító sereg léén ve találta Bölcskét, jórészt Madocsát, Tolnát, Ujpatónkot, Szekszárdot Szinte a semmiből kellett újra előteremteni az élethez szükséges feltételeket. A földek nagy része elvadulva, pusztáin állt, és nem volt munkáskéz, mely megművelte volna. A vármegye szervezete csak 10 évvel a felszabadítás után kezdett működni, az 1696. február 12-én Ujpatón- kán tartott alakuló gyűlés után. Egyik legfontosabb feladata volt számba venni a megye területén létező lakott településeket. Az első összeírásokban szinte alig szerepel lakott helység. Az 1696-os nagy országos összeírás szerint Tolna megyében 488 magyar és 459 rác család élt. 28 lökött helységben. A felszabadító harcok során visszavett földeket a Habsburgok meghódított területeknek tekintették, és o fegyver jogon1 itt kizórókag maguknak tartották fenn a rendelkezés jogát. Az óriási hadi kiadások fedezésére az új szerzeményi területeket tekintették a legjobb forrásnak. A «égi birtokosok hatalmas összegek lefizetése után kapták visz- sza birtokaikat, iHetve császárhű új birtokosak kezébe kerültek a földek. A földesuraknak elsősorban munkásokra volt szükségük, ezért kedvező ígéretekkel hívogatták birtokaikra oz embereket, vagy más megyékben lévő földjeikről lakosságot telepítettek át. A vármegye fő telepítője akkor az egyik legnagyobb birtokos, Esterházy Pál nádor volt. A telepeseknek három évre minden szolgáltatás ótól mentességet adott és o megyénél is közbenjárt, hogy a porció kirovásánál embereire legyenek tekintettel, mert mint 1695-ben írta: „csak mostanában kezdenek lassanként gyarapodni, s az helységet szállogatmi." Tolna vármegye benépesítése megindult a 90-es években. Az élet megindulásának ezt a folyamatát azonban teljesen visszavetette a megye nemzetiségi ' problémája és az újabb harcok feMángolása. A felszabadítás idején Tolna megye lakosságának nagyobbik fele rác volt. Ebben az időben o rác szó a délszláv népelemek gyűjtőneve volt. Ezek részben a török elől menekülve, részben török telepítés során kerültek ide és a XVI. század óta lakták ezt a vidéket. Katonai szolgálataik fejében a töröktől odómentességet élvezlek. Éppen ez az adómentesség volt az oka az itt élő őslakosság és a betelepült, katonai szolgálatot teljesítő rácok közötti konfliktusnak. A másik oka az ellentétnek az volt, hogy a rácok, mint a török hadak segéd csa pa tai pusztították, rabolták a vidéket. B uda felszabadítása után a rácok addigi életmódjukat a változott viszonyok között is meg akarták őrizni, ezért felajánlották I. Lipót császárnak fegyveres szolgálataikat adómentesség fejében. Ezt a császár hadászati és magyarellenes nem zet i ségi - po+kikoi meggondolásból elfogadta és kivonta a fegyveres rácokat a megyei és a földesúri fennhatóság alól. Fokozta az ellentéteket, hogy míg a protestáns magyarokat üldözték, addig kezdetben a rácokkal szemben a Habsburgok messzemenő vallási türelmet tanúsítottak. A rácok főleg állattenyésztéssel foglalkoztak, szüntelenül barangoltak nyájaikkal, állandó lakhelyük nem volt. Amikor a visszafoglalt területek még kincstáriak voltak, a legelő állatokkal való kóbor életmódnak nem volt akadálya. Amint a tulnido- nosok jelentkeztek birtokaikért, meg akarták szüntetni földjeik szabad legetókénti használatát, újra művelés alá akarták vonni területeiket, hogy minél több jövedelmet biztosítsanak maguknak. A rácok viszont azt hangoztatták, hogy a töröktől visszafoglalt terület mind a császáré, ők pedig, mint a császár katonái tekintet nélkül a határokra, orra legeltetnek, amerre hasznos, illetve amerre nekik tetszik. A vármegyével is éles össze- ütkörésbe kerültek. A megyei rendszer megszilárdulásaikor minél több adózót akartok biztosítani, ugyanis a rendkívül magas adókat egy összegben vetette ki Bécs, és ezt a megye osztotta fel a falvak között. Mivel 1696- ban Is majdnem annyi rác élt Tolna megyében, mint magyar, ha ők kivonták maguké. az adófizetés alól, a magyarokra elviselhetetlen teher nehezedett, és elvándoroltak. A rácok a vármegyének is azt hangoztatták, hogy a felségnek vannak alávetve, s nem tartoznak sem porció- adássai. sem katon a-elszá l lásolással. Az élet biztonságossá tétele szempontjából is érdeke volt a megyének megfékezésük. Radonay Mátyás tolnai főispán 1699-ben a következőket irta: „A rác helységekben mindennemű qanoszság, lopás, rablás, emberölés nem megy újságszámba. A rác faluk tele vannak roblott holmikkal, marhákkal, biztonságban azoknak tájára menni nem lehet.” A megye vezetői várták az alkalmat, hogy rajtaüthessenek a rácokon és fennhatóságuk alá vonhassák őket. Ez a rajtaütés 1699-ben történt meg, amikor a vármegye Esterházy jószágkormányzójának sürgetésére megpróbálta a fegyveres végrehajtást a döbröközi rácokon. Az eredmény az lett, hogy Döbrö- közt te'jesen feldúlták és . elpusztították. Az- élve elmenekült rácok bosszút esküdtek: elégtételt követelnek, ha száz éviq kell várniuk, akkor utódaikkal érvényesítik jogaikat. A bosszúra nem kellett száz évig várniuk. 1704-ben, amikor Sándor Lászió ku- rucai végigszáguldottak a Dunántúlon és feldúlták Szlavóniát. o rácok ellentámadásba lendültek. Feljöttek Tolna megyébe és dúltak, égettek, nyomukban esek pusztaság maradt. 1704-ben, a rácjárás után készült az Esterházy uradalomhoz tartozó Tolna megyei községekről egy összeírás. Itt szinte minden községnél a következő megjegyzés áll: „Ezen helység a rác miatt egészlen elégett, a marhájukat mind elhajtotta, a népe széllyel oszlott.” Nem csoda, hogy a lakosság az állandó harci események következtében, a különböző csapatok megjelenésére örökös rettegésben élt. A legtöbben ismét elmenekültek erről a vidékről. Kisasszondy Éva Jelentéktelen külsejű, fe. kete hajú nő volt. Sovány, ideges mozgású. A repülőtér teraszán ültünk barátommal, aki itt dolgozott az irányító, toronyban. Pár percre leszaladt hozzám. A nő felé in- tett: — Látod... ? Furcs« egy teremtés... Itt van mindennap. Már ismeri az egész sze. mélyzet Órákig elálldogál a korlátnál, nézi az érkező gépeket, mintha várna valakit. De soha nem jön senkije, egyedül szokott elmenni innen... Beszélgettünk n ég, aztán órájára pillantva elrohant. Egyedül maradtam. A terasz, tói jól látszott az északi-déli kifutópálya. Egy hegyes orrú óriás éppen nekilendült, maga alá gyűrte a betoncsíkot. Fejünk felett dongva körözött egy másik. Kiittam kávémat, szemem ismét látómezejébe fogadta a nőt. Lobogó 1 hajjal fogódzkodott a korlátba, meredten nézte a leszálláshoz készülő. dQ gépet. A hangszóró re. csegve megszólaltl Csillogó ruhás, fiatal lányok, gyerekek zajosan tódultak előre, a motorok üvöltése belénk vágott. A nő szoborrá vált. A repülőgép végre megállt, melléje simult a lépcső, ajtó nyílott. Nem vártam senkire, inkább a nőt figyeltem. A vaskorlátot markolta. Mikor az utolsó utas is eltűnt, el. ernyedt, lehajtotta fejét, elfordult. Valahol a magasban felbőgött egy másik érkező gép, erre felnézett, újra megmarkolta a korlátot... Néhány nappal később ezt elmeséltem egy társaságban. A házigazda, nyugalmazott pilóta, bólintott: — Ismerem... A férje kel. légám volt. Lezuhantak az óceán felett, hét? ... nem, nyolc évvel ezelőtt... Csak egy olajfolt maradt a vízen, egyetlen holttestet sem találtak. Az a szegény asszonyka nem hitte el, hogy mindnyájan odavesztek. Ma sem hiszi. Visszavárja a férjét... minden nap várja. I Nemere István: KÍN
