Tolna Megyei Népújság, 1975. november (25. évfolyam, 257-281. szám)
1975-11-10 / 263. szám
CSAK A VILÁGBAJNOK KIVÉTEL . A labdarúgó Európa-bajnok- ság selejtező mérkőzéseit december 3I-ig kell lebonyolítani. Ez alól mindössze a világbajnok, az NSZK kivétel, amely engedélyt kapott a 8. csoportbeli Málta elleni visz- szavágó mérkőzésének 1976. február 28-i megrendezésére. Az EB. negyeddöntőjének sorsolása január 14-én lesz Zürichben, játéknapjai pedig: április 24. és 25., valamint május 15. és 16. Ezen a sorsoláson párosítják egyébként a BEK-, a KEK- és az UEFA, kupa, valamint az utánpótlás- EB negyeddöntőit is. Az UEFA végrehajtó bizottságának november 26-ra, a spanyolországi Marbellára tervezett rendkívüli kongresz- szusa — mint az már ismeretes — elmarad, mivel a tárgyalási dokumentumok nem készültek el idejében. Az UEFA rendes kongresszusa 1976. június 15-én lesz Stockholmban. s Ä különböző hírügynökségek napi jelentéseiből szinte sohasem hiányzik valami híradás a nyári olimpia városából, Montrealból. A DPA pillanatnyilag azzal foglalkozik, hogy a rendezőket nagyon lesújtja az a tény, miszerint Kanadában nem fogynak az olimpiai belépőjegyek. Már másodszor hirdették meg a jegyelővételt, de míg az első szakaszban mutatkozott némi érdeklődés, úgy jelenleg teljes az apátia. Mindez nagyon elkeseríti a kanadai házigazdákat, hiszen költségvetésükben komoly tétellel szerepel a jegyárakból befolyó bevétel. . Van olyan eladóhely,, ahol az első naptól kezdve még alig-alig kellett jegyet letépni a tömbről, s a ,;bizorrtányo- sók” nagyon szomorúan nyilatkoznak az üzleti eredményről. Nem tudják, minek kellene történnie, hogy a kanadaiak figyelme az olimpiai játékok felé forduljon. Kosárlabda NB I NB II MÁV DAC—Szekszárdi Dózsa 3:0 (1:0) SZ.-FEHfiRVÁRI ÉPlTÖK—SZ. VASAS 73:39 (36—22) Székesfehérvárott került sor a mérkőzésre, ahol Szekszárd színei-' ben 'a következők szerepeltek: Falvai (9), Sátrán (11), Binder (8). Skoda (2), Varga (3). Csere: Kutas (4), Gyurcsák (2), Palotás (—), Götz (—), Vecsési (—). A szekszárdiak letámadással, a székesfehérváriak vegyes védekezéssel kezdtek. A hazaiak közül négyen zónáztak, míg egy emberük Skodát semlegesítene. A 6. percben Szekszárd lO:6-ra vezetett, de még a 9. percben is 15:12 volt az eredmény a vendégek javára. A következő kilenc percben azonban a szekszárdiak csak vergődtek a pályán, ezalatt egyetlen pontot sem értek el. A hazaiak ezalatt biztosan értékesítették helyzeteiket, így a félidő végére megérdemelten jutottak 35:22-es vezetéshez. A második félidőt ismét jól kezdte a szekszárdi csapat. A 4. percben 37:30-ra feljöttek, de ekkor ismét rövidzárlat következett be, 7 percen át egyetlen pontot sem szereztek, teljesen összeroppant a gárda, így a székesfehérváriak nagyarányú győzelemhez jutottak. Az elmúlt hetek eredményei alapján kevesen számítottak ilyen súlyos vereségre. Bár nem volt a szekszárdiaknak győzelmi esélyük a rutinosabb hazaiakkal «szemben, de ennél lényegesen jobb helytállást várt tőlük mindenki. A Magyar Kosárlabda Szövetség megváltoztatta a Szekszárd— SZEOL mérkőzés időpontját, így a szekszárdi lányoknak kedden 14 órakor kell pályára lépniük Szeged ellen. Szekszárd. 1000 néző. Vezette: Lauber. MÁV DAC: Krass — Kiss, Kovács, Szalai, Német, Kalmár, Csollány, Gyömörei, Pálos. Ha- nich, Kozenkov. Csere: Csóka. Edző: Kovács Imre. Szekszárd: Lipovszky — Zalavári, Simon, Cserneczky, Márkus, Tóth. Vágó, Laki, Somodi, (Meszlényi, Pusztai. Csere: Freppán, Szabó. Elző: Kormos Mihály. Az első percekben mindkét csapa* lassan, lelkesedés nélkül játszott. A 4. percben Simon indult el és három védőt is kicselezett, de 20 méteres lövése a kapufa mellett suhant el. A 6. percben Kozenkov perdített Németh elé, aki a 16-os sarkáról fölélőtt. Csapkodó játék alakult ki és csak mezőnyben volt jobb a hazai csapat. A 11. percben Somodi egyedül vezette fel a labdát, a 10-os előtt lövés helyett — rosszul — oldalra továbbított, így Meszlényi nem érhette azt el. A 15. percben Csollány ment el a jobb oldalon, beadását Lipovszky szögletre tornászta. Az ellen- támadásnál Tóth játszott az üresen álló Pusztaihoz, de annak lövése elsuhant a kapu előtt. Többet birtokolta a labdát a Dózsa, de a 16-os környékén pontatlan átadások és egymás meg nem értése miatt még csak helyzet sem tudott kialakulni. A 24. percben Vágó jól eltalált lövését Krass a léc alól tornászta ki. (Jellemző, hogy ez a lövés is mintegy 30 méterre volt a kaputól). A következő támadásnál ismét Vágó lövése jelentett eseményt. A 31. percben Kiss jobb oldali beadását Hanich a meglepett védők mellett a bal felső sarokba fejelte. l :0. A 35. percben Vágóval szemben szabálytalankodtak. A szabadrúgást Tóth a jobb kapufa mellé lőtte. \ A második félidőben javult az iram, de a színvonal alacsony maradt. A 6. percben újabb gólt szerezhettek volna a vendégek, de Lipovszky jó érzékkel védett. A következő támadásnál Lipovszky 25 méterre kiszaladt a kapujából, és kézzel fogta meg a labdát. A szabadrúgást Pálos a sorfalba vágta. A 10. percben egy felszabadító rúgásból Gyömörei kapott jó labdát, Lipovszky mást nem tehe>tett, mint kiszaladt kapujából, de már nem tudott menteni; Gyömörei könnyedén gurított az üres kapuba. 2:0. A 2:0-ás vezetés nem volt elég, még mindig nem ébredtek fel a hazaiak és a 13. percben a kapu előtt hibázó csatárok miatt Kozenkov a saját térfelén kapott labdát — senki sem zavarta — egyedül vezette fel, és újból könnyen szerezhetett csapatának gólt. 3:0. Ezután már feltámadt a Dózsa, da későn. A 25. percben Somodi helyett Szabó, majd két perc múlva Csollány helyett Csóka lépett a pályára. Továbbra is a Dózsa támadott, de elgondolás nélkül, és így már nem változott az eredmény. Az első félidő után még lehetett reménykedni, hogy a hazai csapat feltámad, és a maga javára tudja fordítani a mérkőzést. A közönség bizakodása hamar semmivé vált. Nagy védelmi hibákból szerzett újabb két gól már meggyőzött mindenkit, hogy csak ennyire képesek a hazaiad ezen a napon. A súlyos vereségei a Szekszárdi Dózsa olyan csapattól szenvedte el, amely hozzájuk hasonlóan rosszul szerepelt a bajnokságban. A mérkőzésen bebizonyosodott, hogy semmivel sem volt jobb a győri gárda, hanem a Dózsa volt nagyon rossz. A látottak alapján Vágó lelkes és Simon első félidei játékát lehet dicsérni, a többiek egy szezonra való hibát halmoztak. A vendégek közül Szalai és Gyomoréi játéka volt kiemelkedő. — Hazafi — NB III Pécsi BIC—Domb. Spartacus 2:0 (0:0) Pécs, 100 néző. V.t Hegedűs. PBTC; Sass — Istókovics, Huszti, Bogdán, Kiss, Bartal, Fiegler, Bíró '(Várhelyi), Hajós, Kincsei (Sándor), Lauer. Edző: Horváth László. Dombóvár: Dobos — Her- telendi, Vida, Orsós, Pál, Hirth, Loboda, Németh, Nagy, Borcsa (Vámosi). Bordács. Edző: Szám Frigyes. Már az 5. percben munkája akad* Dobosnak: Kincsei veszélyesen tört kapura, majd tíz méterről lőtt, melyet Dobos jó érzékkel hárított. Nyolc perc telt el váltakozó játékkal és ismét veszélybe került a dombóvári kapu, de Vida önfeláldozóan mentett. A hazaiak irányították a küzdelmet, de gólt nem tudtak elérni. A 27. pércben Huszti 28 méterről küldött nagyerejű szabadrúgását Dobos tette ártalmatlanná. A második félidő 5. percében az előrehúzódó Huszti lövése játékostársa hátán irányt változtatott, és így került a dombóvári kapuba. i:0. A hazaiak maradtak támadásban, de a dombóváriak hosszú ideig eredményesen védekeztek. A Spartacus játékosai inkább védekezésre fordítottak nagyobb gondot, melyet bizonyít, hogy a második félidő 36. percében ment az első' komoly lövés a pécsi kapura, de ekkor Pál labdáját Sass hárítani tudta. Két perc múlva a hazai csapatból Hajós beállította a végeredményt: 2:0. Mindvégig alacsony színvonalú mérkőzésen, mindkét együttes sok hibával játszott, és csak a két csatársor közötti különbség döntött a pécsiek javára. Jók; Huszti, Kiss, Fiegler, illetve Vida, Orsós, Hirt. Megyei ifjúsági labdarúgó-válogatottunk Mint arról már beszámoltunk, tervszerűen folyik megyénk ifjúsági labdarúgó-válogatottjának felkészítése a jövő évi feladatokra. Képünkön a csapat tagjai. Álló sor, balról jobbra-. Éppel, Weitner, Balassa, Kovács, Pranc, Kniesz, Horváth II., Farkas, Blatt, Szabó Elemér edző* Guggolnak; Wuics, Horváth í., Vajer, Fehér, W&rg- rümler, Wezsz* Ordas Iván: Damjanich tábornok Hóra Ferenc Könyvkiadó, 1971. Négyrét hajtott fehér papírlapot nyújtott át. — Köszönöm! — mondta. A katona szó nélkül tisztelgett, sarkon fordult, és peckesen elment. Látszott a járásán, hogy elégedett magával, mert ennyire szabatosan, tisztelettudóan, de mégis tartózkodón beszélt egy főlázadó feleségével. Emilia felszaladt a kapubejárat alatti lépcsőn, és bekopogott a keresztanyja szobájába. — Keresztanyám! Howiger üzent, hogy men- jek fel Jankóhoz! Kérés nélkül leküldte az engedélyt. Gondolja, hogy ez valami jót jelent? — Nem jelenthet rosszat — vélte az özvegy. — Bizonyára megvolt az ítélet. Emilia déli harangszókor adta át az engedélyt a kapuőröknek. Egy borotvált képű őrmester gondosan megnézte, aztán katonát parancsolt melléje. — Vezesd az asszonyságot a férjéhez! Parancsoljon asszonyom! — állt félre roppant udvariasan és tisztelettudón. Ismerte már a járást az udvarközépen levő épülethez. Balra, az egykori századiroda ajtajában, ahol most férjét őrizték, szuronyos őr. Bent a szobában ugyancsak. Jankó már az ablakból láthatta jöttét, mert botjára támaszkodva felállt. Nagyon sápadt volt, Oz tűnt fel legelsőnek. Aztán a vékony vaslánc is, mely csuklójától az ép bokájáig vezetett — Az istenért! — szegeződött le az ajtóban, és két kezét a mellére szorította. — Mit jelent ez? És mit keres szobádban ez a katona? Damjanich a szokottnál talán valamivel halkabb hangon, de nyugodtan válaszolt: — 139 — — Reggel hétkor kihirdették az ítéletet Siralomházba jöttél, holnap kivégeznek. Elájult. A férje ágyán tért magához arra, hogy a tábornok — gyakorlótéri távolságok áthidalásához szokott hangja minden erejével — ráordít az őrre: — Ugorj vízért, te lábasjószág! Csak nem gondolod, hogy amíg kimégy, épp a feleségem mellett leszek öngyilkos?! A katona kirohant az ajtón, és egy kancsó friss vizet hozott Nedves zsebkendővel törölgették a halántékát. — Kivégeznek? — kérdezte suttogva — Nem lehet igaz! — De az! Gáspár kivételével mindannyiunkat. Kiss, Dessewffy, Schweidel és Lázár golyót kapott, mi többiek kötelet. Búcsúznunk kell, drágám, csak néhány percre tudtam engedélyt szerezni neked. A katona szemérmesen kinézett az ablakon, amikor megölelték egymást. Érezte a férje mellkasát, roppant szorítását. Aztán a szorítás éllanyhult, és Damjanich óvatosan lefejtette magáról az ő két karját. — Ígérd meg nekem, hogy holnap minden körülmények közt otthon maradsz. Nagy könnyebbséget szerzel vele. Bizonyára megígérte, most legalábbis úgy rémlett, hogy rábólintott. . A katona kísérte ki az ajtóig, amikor a fene megállította. Soha nem hallotta még ilyennek, és amíg él sem fogja feledni ezt a hangot. Fájdalmas volt, panaszos, könnyes is, akár csak a sötét szobában egymagára hagyott gyermeké. — Emíliám! Megfordult. Damjanich könnyekkel a szemében nézett rá, az arca egy pillanatra eltorzult, de aztán szinte azon nyomban vad akarattal fegyelmet teremtett a vonásain. Nem szólt többet, intett, hogy menjen. A katona kitámogatta az ajtón. SUJÁNSZKY MINORITA SZERZETES FELJEGYZÉSE AZ UTOLSÖ ÉJSZAKÁRÓL 1849. október 5-én még az ebéd utáni imát mon- doitam a refektóriumban, amikor csizmás léptek — 140 — zaját hallottam odakinn a folyosóról. Kopogtatás nélkül nyílt az ajtó, és rendtársaim természetesen összerezzentek, hiszen nem olyan időket éltünk, amikor az ilyesfajta léptek sok jót jelenthettek. Egy fiatal császári tiszt lépteit be, mögötte két katonával. A katonák megálltak az ajtóban, puskatusuk nagyot csattant a pádimentumon, a tiszt pedig hozzám közeledett, de egy kézmozdulattal visszaintettem. Előbb befejeztem az imát, keresztet vetettünk, aztán feléje fordultam. — Mit óhajt az úr? — kérdeztem. •— A gvárdiánt keresem! — Én vagyok — válaszoltam. — Sujánszky Eustách. Parancsoljon! Egy hajszálnyit engedett rideg modorából. — Von Hartlieb hadnagy! — mutatkozott be. — Howiger tábornok úr, várparancsnok őméltó- sága kéreti a gvárdián urat, hogy ma délután legkésőbb négy órára küldjön fel két főtisztelendő urat a várba. — Mi célból? — Megadni az utolsó vigaszt néhány halálraítéltnek, és egyúttal elkísérni őket holnap hajnalban a kivégzésükre! Elsápadtam. — Szabad tudnom, hogy kik az elítéltek? — Természetesen! A fogoly lázadó vezérek, összesen tizenhárom személy. Végignéztem a testvéreken, akik ott álltak székeik mellett, hiszen még nem adtam engedélyt a távozásra. Valamennyien az asztalra szegezték tekintetüket. Melyiket válasszam közülük e kegyetlenül nehéz kötelességünk teljesítésére? Egy végtelennek tűnő perc telt el, amíg megszólaltam: — Pleva testvérünk lesz az egyik! Pleva az elmúlt év decemberéig, honvédlelkész volt, de aztán kiújult tüdőbaja visszakényszérí- tette anyaházunkba. Megremegett utasításomat hallva, de aztán az engedelmesség jeléül szótlanul meghajtotta fejét. — És a másik? — kérdezte a hadnagy. (Folytatjuk) — 141 —
