Tolna Megyei Népújság, 1975. november (25. évfolyam, 257-281. szám)
1975-11-06 / 261. szám
fiatalok fiatalok fiatalok Szovjetunió Hallgatók l/H . I rr I ■■ r • I Kőtelező a középiskola Ä Szovjetunióban ebben az évben az S?KP XXIV. kongresszusának irányelvei alapján megtörténik az áttérés a középiskola általánosan kötelező elvégzésének rendszerére. Valerija Prut, ezzel kapcsolatban interjút kért Mihail Pro- kofj évtől, a Szovjetunió köz- oktatásügyi miniszterétől. — Kérem, ismertesse, mit jelent a gyakorlatban a középiskola általánosan kőtelező elvégzésére való áttérés. — A szovjet iskola eddig is egységes, munkára nevelő és politechnikai jellegű volt. Ilyen marad a jövőben is. Egységes: ez azt jelenti, hogy a tanulók a fővárosban és a legeldugottabb településeken azonos tantervek alapján tanulnak, ami lehetőséget nyújt számukra ahhoz, hogy tanulmányaikat bármelyik szakosított középfokú vagy felsőfokú iskolában folytathassák. A Szovjetunióban nincsenek úgynevezett „zsákutcaiskolák”, ahonnan nem lehet továbbjutni bármelyik következő fokozatú tanintézménybe. A szovjet iskolarendszer egyik alapelve, minden fokozat elérhetősége. Ennek az iskolarendszernek legfontosabb elveit egyébként így xrsszegez- hetjük: demokratizmus, elérhetőség, tömegesség. Ä munkára nevelő azt jelenti, hogy iskolarendszerünk célkitűzése munkaszerető, erkölcsileg egészséges ifjú nemzedék nevelése. A munkára nevelés a városi iskolákban három alapformában történik: Iskolai, vállalati és iskolaközi központi, tanműhelyekben. Vidéken elterjedtek a kolhoz qs szóvhoz tanulóbrigádök, valamint az erdészeti tangazdaságok. A politechnikai jelleg pedig azt jelentig hogy a természettudományos, az egzakt és a humán tárgyak oktatását gyakorlati készségek elsajátításával egészítik ki. Az új tantervek szerinti, új tankönyvekből történő oktatásra ebben az évben fejeződik be az áttérés. Az új tan- tervek a tanulók maximális szellemi aktivitását követelik meg, azt, hogy képesek legyenek önállóan elsajátítani az ismeretanyagot Az iskolai táblát egyre gyakrabban váltja fel a tanítási folyamatban a vetítő- vászon. A taneszközök közé bevonult a vetítőgép, a film, a televízió, a lingafonberende- zés, a tanító- és ellenőrzőgép. Az ifjúság szellemi és érzelmi arculatának kialakításában jelentős szerepet játszanak a humán tárgyak: a történelem, az irodalom, a társadalmi ismeretek. Ezek segítenek a sokoldalú ember nevelésében. Tanulmányozásuk fejleszti a politikai érdeklődést, a társadalmi problémák iránti fogékonyságot, a művészi ízlést. — On arról beszélt, hogy minden egyes tanuló folytathatja tanulmányait főiskolát szinten. A felsőoktatási intézetek viszont csupán a végzett tanulók egynegyedét képesek befogadni. Hogyan oldható fel ez az ellentmondás? — A felsőfokú iskolák nappali tagozatai valóban csak a középiskolát végzett tanulók egynegyedét tudják befogadni. De emellett ott vannak az esti és levelező tagozatok. Azok, akiknek nem sikerült a felvételijük; vagy meg sem próbálkoztak vele, a következő évben újra jelentkezhetnek a felvételi vizsgára. Másik lehetőségük, hogy munka mellett, az esti vagy levelező oktatásban tanulhatnak tovább. Az ifjúság természetes kívánsága, hogy szélesíthesse műveltségét. Ezt a célt szolgálják a szabadegyetemek, ahová bárki beiratkozhat, a televízió ismeretterjesztői tanfolyamai, stb. A fiatalok első, szakképzettséget nem igénylő munkájúkat pályafutásuk csupán kezdeti, átmeneti szakaszának tekintik. Diák szerkesztők figyelmébe Megalakult a megyei diák szerkesztők érdeklődési köre — tudósítottak bennünket az elmúlt héten az alakuló összejövetel résztvevői. A tudósítások közül az általunk legjobbnak tartottat közöltük. A sok ugyanazon témáról beérkezett írás kapcsán felvetődött: jobb lenne, ha minden diák szerkesztő más témáról írna. Tehát, kedves diák szerkesztők: várjuk írásaitokat iskolátok, a környezetetekben élő emberek, munkás- és tanulófiatalok életéről. Természetesen nem feledkezhettek meg arról sem, hogy csak az aktuális hír a hír. írásaitok legyenek frissek, „életszagúak”, lelki- ismeretes pontossággal foglalkozzatok az általatok megírásra érdemesnek tartott témával. írásaitokat viszontláthatjátok lapunk ifjúsági oldalának hasábjain, ha azok közlésre érde- ' mesek lesznek. Az oldalt Tamási János szerkesztette. Á statisztikák szép adatokat mutatnak, hányán járnak politikai oktatásra, továbbképzésre. De itt is igaz a magyar közmondás: „Nem minden arany, ami fénylik.” Erről személyes tapasztalataim vannak, Nézem az arcokat. Próbálom leolvasni, ki mire gondol, kit mennyire érdekel az előadás, és kezdek igazat adni Lukács elvtársnak. Óra elején azt mondta: szomorú, siralmasan sikerült a beszámoló. Ha az ember az arcokat figyeli előadás közben, sokmindenre rájön. Már négy hónapja hetente egy délután együtt vagyunk, mindenkiről kialakult bennem egy kép. Géza, János, Anna csekély érdeklődéssel figyeli Lukács elvtárs előadását. Laci busa fejét öklére támasztja, közben cigarettáját szívja. Evek óta ismerem. Értelmes, intelligens fickónak tartottam, sőt talán tartom ma is. Néhányszor jártam náluk, és meglepett, milyen kevés könyvet látok. Egyszer finoman megpendítettem nekik, a válasz ez volt: Itt a gyerek, a tv, olvasásra nem sok idő jut, A mai foglalkozáson kevesen vagyunk. Lesem az ajtót, hátha belép Mária, lihegve, mosolyogva, bocsánatot kérve. Furcsa lenne, ha a lihegés, a mosoly, vagy a bocsánatkérés elmaradna. Egy hete, feleletét hallva megdöbbentett. Ennyi általánosságot, ráadásul ilyen elemi módon; már regen hallottam. Sokat gondolkoztam azon, hogy miért jár erre az oktatásra? Mert, hogy nem érdekli, az biztos. Mert üzletvezető? Beiskolázása javítja vállalata statisztikáját, és Pesten jelenthetik: ennyi és ennyi fő vesz részt politikai oktatáson. A beszámoló ~aranyköpései” engem nem megkacagtatnak, hanem elszomorítanák. Egyre jobban megértem Lukács elvtársat. Szavaiból úgy veszem ki, magában keresi a hibát, hogy a tizenöt főből kilenc valóban csak „hallgató.” Feleslegesnek és ellenszenvesnek tartom Pesti hozzászólását: „Lukács elvtárs, ne keseredj el, nem benned van a hiba, hanem bennünk, ígérjük, ezután jobban fogunk tanulni, hiszen olyan értelmesen magyarázol, csak nekünk kell egy kicsit jobban utána nézni az anyagnak”. Odasúgom Ferinek: a töm- jénillattól elájulok, fogj meg! Nem értem Pestit! Mi értelme van a mosakodásnak? Máriát és Idát valószínű, ezután sem fogja érdekelni az anyag. János is jár, / mert ezt mondták neki a vállalatnál. Felnőtt emerek vagyunk, mindenki tud önkritikát gyakorolni. Nem hiszem, hogy akad köztünk olyan, akinek tiszta a lelkiismerete a felkészüléssel kapcsolatban. Még a leg- jobbaké sem. ÁRPÁSl ERZSÉBET Ma már könnyebb lenne Rómeónak 1 il 'bbis ennek a simontor nyai háznak az ablakán bejutni Júliájához. Fotó: J. L. ' [ I Áz ifjúsági klubokért Három évvel ezelőtt a Győr- Bopron megyei Újrónafő fiataljai felhívással fordultak a fiatalokhoz, létesítsünk új ifjúsági klubokat, ahol a falusi és városi ifjúság kellemes környezetben hasznosan töltheti szabad idejét: művelődhet, szórakozhat. A felhívást •— az ifjúsági törvény szellemében — felkarolták az országos hatóságok és válladták, hogy a helyi erőfeszítéseket központilag is támogatják. Két és fél év alatt 930 üzemi, tanácsi, szövetkezeti és iskolai fenntartású ifjúsági klub kapott támogatást klub létesítésére, a felszerelés, berendezés bővítésére, összesen 17 millió forint értékben. Az elmúlt héten az Állami Ifjúsági Bizottság mellett működő Országos Ifjúsági Klubbizottság megtartotta az ifjúsági klubok támogatására meghirdetett akció 1975. II. félévi értékelését és 174 ifjúsági klubnak juttatott összesen 1 775 000 forint támogatást Tolna megyéből 6 ifjúsági klub kért támogatást, de közülük a szakcsi „Apolló” és a kapospulai „Petőfi Klubkönyvtár” pályázatát elutasították, mivel 1973-ban már kaptak 10, illetve 30 ezer forint támogatást. Alapos mérlegelés után a bizottság kedvezően döntött a következő négy klub pályázatáról: a tolnai „Horizont” Ifjúsági Klub 20 ezer, a pálfai „Mátai Antal” Ifjúsági Klub 8 ezer, a dombóvári Gőgös Ignác Gimnázium Diákklubbja 30 ezer és a paksi épülő atomerőmű klubja 20 ezer forint központi támogatást kapott. )S «— Kaiser I. — Szüretről — más szemmel Ä szeptember 25-1 „Fiatalok" rovatban már írtam az idei szüretről. A múltkoriban kint jártam a Szekszárdi Állami Gazdaság irodájában és beszélgettem Bakonyi József igazgatóhelyettessel, aki a szüret irányítója volt. 1 — Mi az oka, hogy tavaly, tavaly előtt meglehetősen rossz munkakörülmények uralkodtak, az idén pedig kitűnő szervezettség jellemezte a munkát? — Az idén két buszt és 7000 műanyag ládát vettünk, minden osztály külön munkaterületet kapott. Még kézmosóvízről is gondoskodtunk! Na meg jó volt az idő. Ezek voltak a „technikai” feltételek. De fölemeltük a munkadíjat is (25 Ft/q-ról 32 Ft/q-ro). — Hallottam, hogy a tavalyihoz képest 30 százalékot javult a teljesítményünk. Sok ez, vagy kevés? — Rossrul hallotta. Legalább 100 százalékkal nőtt. Igaz, tavaly rengeteg eső esett, hideg volt. —- Hány iskola szüretelt? — Hét középiskola, három általános iskola. A szüretelő diákok száma mintegy háromezer volt. — Elégedett a diákok munkájával a gazdaság? — Igen. Fegyelmezetten, jó! dolgoztak. Biztos vagyok benne, hogy ez az év megerősítette az iskola és a gazdaság kapcsolatát. Pasinszki József, Szekszárd, Garay Gimnázium
