Tolna Megyei Népújság, 1975. november (25. évfolyam, 257-281. szám)

1975-11-05 / 260. szám

A szállítás; csúcs félideje B jelenlegi időszakban már teljes képet mutat az őszi csúcsforgalom. A MÁV az őszi szállítási csúcs megindulását tulajdonképpen az első cukorrépa-szállítmá­ny októl számítja. Az utolsó két esztendőben a korábbi mérsékelt emelkedés­sel számoló távprognózisokkal szemben ugrásszerű emelkedés következett be az áruszállítási igények területén. Az ipari termelés örvendetes növekedé­se, a mezőgazdaságban az új termelési rendszerek kibonta­kozása, a múlt évben kezdő­dött kongresszusi és fel- szabadulási verseny új, na­gyobb szállítási igényeket ho­zott létre. Mindennek hatására már a múlt évben olyan nagyság­ban jelentkeztek a MÁV-nál az áruszállítási igények, ame­lyek csak 1980-ra voltak vár­hatóak. Bár sokat fejlődött és korszerűsödött a vasúti közle­kedésünk, közel sem követte a szállítási eszközök fejlődése az igények növekedéséi Ez év első nyolc hónapjá­ban a pécsi MÁV-igazgatóság területén — ahova megyénk is tartozik — egymillió tonnával szállítottak több árut, mint az elmúlt év hasonló időszaká­ban. Ilyen nagymérvű évközi áruszállítás után Indult meg augusztus végén az őszí szállí­tási csúcs. Az őszi csúcsfor­galom azonban több szem­pontból is más és nehezebb erőpróbát jelent a vasutas­dolgozók részére, mint az év egyéb feladatai. Tömegesen je­lennek meg a forgalomban azok a különböző mezőgazda- sági termékek, az olyan áru­féleségek, amelyeknek szállí­tása időben nem tűr halasz­tást. Sürgőssé válik az export­éi tranzitszállítás, mivel a határidők rendszerint az év utolsó hónapjaira sűrűsödnek. ■ z előzmények ismereté­ben tehát eleve nehéz forgalomra kellett fel­készülni a pécsi MÁV-igazga- tóságnak is. Ehhez a tudatos és tervszerű felkészüléshez hozzá tartozott a múlt évi őszi forgalom tapasztalatainak le­vonása. Tanulságként szolgál, hogy feltétlenül szükséges az év első hónapjainak, de az őszi csúcsforgalmat megelőző időszaknak jó kihasználása, hogy ezáltal mentesíthessük az őszi hónapokat. Persze a legegyszerűbb megoldás az lenne, ha az őszi forgalom nagyságához tud­nánk igazítani az eszközellátás színvonalát. Mindet azonban még csak a jövő. Lehetőség van viszont tartalékok feltárá­sára és mozgósítására és mint már említettük az eddigi ta­pasztalatok felhasználása. In­tézkedések egész sorét tette meg a pécsi MÁV-igazgató­ság. Háromszázötven teher­kocsi kiselejtezését elhalaszt­va, ezeket tárt egységben je­lenleg ia felhasználják. A nyá­ri forgalom lebonyolítása után több, nagy teljesítményű Diesel-mozdonyt állítottak a teherforgalomba. Nagy gondot fordítottak a kocslrakamányok megérkezése után a fuvarozta­tók értesítésére. Operatív bi­zottság segítségével telitek meg mindent a MÁV—Volán együttműködés eredménye­sebbé tétele érdekében. A sokféle hasznos intézke­dés hatásaként sikerült alap­vetően kielégíteni ez idáig az áruszállítási igényeket Ter­mészetesen az eddigi eredmé­nyekben benne van a fuvaroz­tatók együttműködése is. Már most megmutatkozik, hogy a szállítási bizottságnak az ed­digieknél Jobban sikerült koordinálnia az igényeket és a szállítási kapacitást. Persze minden gondos felkészülés el­lenére is akadnak problémák szép számmal. S zámítva azonban a vas­utas dolgozók jó mun­kájára, áldozatkészségé­re — az őszi szállítási csúcs hátralevő feladatai egyáltalán nem megoldhatatlanok. Ülést tartott a KPYDSZ elnöksége Á munkaidő-csökkentés egy- esztendős tapasztalatait össze­gezte, s a további tennivaló­kat határozta meg keddi ülé­sén a Kereskedelmi, Pénzügyi és Vendéglátóipari Dolgozók Szakszervezetének Elnöksége. Az ülésen a szakszervezet budapesti és 19 megyei bizott­ságának jelentése alapján megállapították, hogy a mun­kaidő-csökkentés gyakorlati érvényesítése nagyban eltér attól a felkészülési tervtől, amit a szakszervezet és a mi­nisztérium annak idején meg­felelőnek tartott, s jóvá­hagyott. A rövldebb munkaidő- alap pótlására tervezett lét­számbővítést sem Budapesten, sem a kiemelt városokban nem tudták realizálni. Az érvényes rendelkezések korlátozták a nyitva tartási idő indokolt módosítását. A felkészülés fo­lyamán alig számoltak a több­let-munkaidő pénzbeni meg­váltásival, a gyakorlatban azonban ez a módszer vált el­kerülhetetlenül jellemzővé. A szakszervezet elnökségé­nek határozata felhívja a vál­lalatokat a munkaszervezés, a munkát könnyítő gépesítés to­vábbi fokozására. Jenő „bácsi" A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa a Nagy OJctóbe ri Szocialista Forradalom 58. év­fordulója alkalmából a Munka Érdemrend bronz fokozatával tüntette ki PáMcovács Jenőt, lopunk gazdaságpolitikai rovatának vezetőjét. Évek óta együtt vagyunk jóban-rossz- ban. Osztozko­dunk egymás örömeiben, gondjaiban, te­hát óhatatla­nul elfogult va­gyok. amikor most Pálkovács Jenőről, a Tol na megyei Nép­újság gazdaság- politikai rovat­vezetőjéről írok. S már az első mondatnál ér­zem: cseppet sem lesz köny- nyű a dolgom, annak ellenére, illetőleg ép­pen azért, mert jól ismerem őt: tudva tudom például, hogy sokszor nem éppen szeretetre méltó ember. De hogy arany a szíve, az bi­zonyos, és mindig önmagát adja. elsősorban éppen ezt tisztelem benne. Nem kenyere az alakoskodás, a megjátszás, emiatt akik felszínesen ismerik, olykor go­rombának tartják, akivel nem könnyű együtt dolgozi, akivel nem egyszerű kijönni. Ez azon­ban távolról sem felel meg a valóságnak. Ki­zárólag arról van szó, hogy szigorú mércével méri önmagát is, munkatársait is. Az elvek és a követelmények embere. Szemében a mun­ka komoly dolog, azt nem lehet, nem szabad fél szívvel csinálni. Szemében valóban a mun­ka, a teljesítmény adja az ember értékét, rangját. Immár negyedszázada áll Pálkovács Jenő a kommunista újságírás szolgálatában. Nagy utat tett meg, amig elérkeztek számára a ki- teljesedés évei. Rangos, tekintélyes újságíró. Ahogy mondani szokás: jegyzik, neve van a szakmában. Messziről Indult. Dombóváron fi­zikai munkásként dolgozott. Fiatalon bekap­csolódott a párt-, a mozgalmi munkába és a felszabadulás óta töretlenül, rendíthetetlen kitartással, elvi szilárdsággal szerez érvényt saját munkaterületén a párt célkitűzéseinek. Nincs a megyében egyetlen olyan üzem, ahol személyesen ne ismernék. Barátai körében meg­találjuk a fizikai munkást ugyanúgy, mint a mérnököt vagy a gyárígazgatót. Szemléleté­vel, magatartásával és természetesen írásai­val kivívta az emberek elismerését, megbe­csülését. Nagyon szépen tud a munkásokról írni,, Ilyen módon és mindennap bizonyítja kötődését, azt, hogy hova tartozik. „Ha a Takler pufajkáját kicsavarnánk, biztosan he­gesztőgáz csöpögne belőle. Most Is gödörben van, hegeszt, büdös füst gomolyog a csövek alól. Takler János és brigádja az ipari táv­vezetéket szereli.” — így kezdte Pálkovács Jenő nemrég egyik riportját, ahol azoknak az embereknek az erőfeszítéseit mutatja be, akik Szekszárdon százak számára a meleget biztosítják. Hány és hány hasonló megragadó, olvas­mányos cikket írt az elmúlt 25 évben? Meg­számlálhatatlanul sokat, s ami még idekí- —vánkozik: frisseségéből, színességéből nem veszített. Rendelkezik azokkal az adottságok­kal, amelyek a megújulás képességei. Fiatal tudott maradni, sőt éppen most, amikor so­kasodnak körülötte azok, akiknek ő már bá­csi, éppen most bizonyítja, hogy nem tör­vényszerű „megöregedni”. Az újságíró ír, de róla ritkán írnak. Ezúttal tegyünk kivételt, hiszen ma munkatársai és barátai őszinte szívvel őt ünnepük. SZEKULITY PÉTER Munkamódszerek A KÉT FIATAL mérnök­nek az a dolga, hogy a megye területét járva felméréseket végezzen, s ezeket a vállalat központjában feldolgozza. Az együtt töltött évek során megszokták, megismerték egy­mást, s a munkában tökéletesen Összedolgoznak. Még a kezdet kezdetén aprólékosan, részle­tesen megbeszélték, hogy a kö­zös munka során kinek, mi a feladata. Lelkesek voltak, tel­ve munkakedwel és ambíció­val; a tennivalóikat le is írták, „pontokba foglalták”. Az első pont így hangzott: „Hogyan lehet pontosan és gyorsan el­végezni egy munkát?” A heti munkájukon három nap alatt túljutottak, de nem tétlenked­tek a többi napokon sem; min­den szakmájukkal kapcsola­tos munkát elvégeztek, ami a központban adódott. Csakha­mar azonban észrevették, hogy mások helyett dolgoz­nak, s hogy ezt az égvilágon senki sem veszi észre. Egyik útjukon újabb tervet készítet­tek. aminek a lénvege a kö­vetkező: „Hogyan lehet minél többet lógni, anélkül, hogy rá­jönnének”. Azóta kutyabajuk; ha álmosak, félreállnak a ko­csival és alszanak egyet, ha otthon dolguk van. hazamen­nek, ha elintéznivalójuk akad, kényelmesen, munkaidő alatt elintézik. Nyugodtan megtehe­tik, mert ez sem tűnik fel senkinek, hisz a rájuk bízott munkát elvégzik. Igaz, most már nem három, hanem hat nap alatt. A két fiatalember mimkakedve a vállalatnál uralkodó szervezetlenséggel találta szemben magát, és két­séges, hogy a jelenlegi körül­mények kö2ött, csupán a lel­kiismeretükre hallgatva, ere­deti munkarendjüket vissza­állítják. Bárhol, bármelyik üzemnél, vállalatnál, szövetkezetnél, in­tézménynél is vizsgálódnánk, csakhamar kiderülne, hogy a munkaidő jó része nem mun­kával telik. Mint az egyik du­nántúli üzemben készített munkaidőfényképből kiderül: a munkaidő egy órájából kü­lönböző okok miatt negyedóra kárba vész, ami pénzben kife­jezve pontosan 60 forint. Ki­mutatták: a dolgozók a mun­kaidő kilenc százalékát szemé­lyes szükségleteikre fordítják, aztán cigarettáznak, kávéznak, kitöltik a lottószelvényeket, megbeszélik a mérkőzések esé. lyeit, továbbá alkatrészre vár­nak és szerszámok után sza­ladgálnak. Ha jól számolom, a napi nyolc órából mindössze hatot töltenek tényleges mun­kával Egyáltalán nem arról van szó, hogy meg se álljunk egy percre sem, ne igyunk kávét, ne szívjunk cigarettát, vagy hogy ne szóljunk néhány szót a munkatársainkhoz. De hogy a munkaidő munka nélkül töl­tött negyedrészére ugyanany- nyi fizetés járjon, mintha dol­goznánk, mégiscsak sok. Sok még akkor is, ha hivatkozha­tunk a munkafeltételek hiá­nyára, a szervezetlenségre, a felelőtlenségre, a felügyelet, az ellenőrzés lazaságaira. A dolgozók a munkahelyükön megszokott munkarend sze­rint dolgoznak. Ott, ahol nem rend, hanem fejetlenség ural­kodik, a dolgozók jó része, ha még korábban követelőzött is a folyamatos munkáért, egy idő után belátja: egy fecske nem csinál nyarat. Ha tetszik, ha nem, felveszi a megszokott munkatempót, a kialakult munkamódszereket. Csakhogy. A rendszertelenség, a lelkiis­meretlenség, a szervezetlen­ség bizonyos idő után fásult­ságot eredményez, s bizony előfordul, hogy még akkor sem megy rendes kerékvágás­ban a munka, mikor ehhez minden feltétel adott VAN ERRE IS PÉLDA, A Szekszárdi Városgazdálkodási Vállalat dolgozói egy pince- helyiségben üldögéltek, be­szélgettek, mikor rájuk talált az a lakó, aki már második napja várta, hogy lakásában a burkolómunkát elvégezzék. Jó helyen keresgélt meg is ta­lálta, akik után végigkutatta a fél várost; csakhogy a bur- kolók kijelentették; ha ott­hagyják munkahelyüket fe­gyelmit kapnak. Igaz, hogy anyaghiány miatt már órálc óta álltak, de pontosan ott ahová kivezényelték őket. A lakó felmutatta az írásos meg­rendelőt. mire a burkolók sze- delőzködtek és munkához lát­tak. A két szakmunkás és két segédmunkás — annak ellené­re, hogy minden anyag a ke­zük ügyében volt — tizenkét munkaóra alatt összesen öt és fél négyzetméter metlahi- laoot rakott fel. A munka mi­nősége kifogástalan, a meny- nyisége — hozzáértők szerint — erősen kifogásolható. Ja­vában folyt még a munka, mi­kor egyszer csak megjelent a munkavezető, s otthagyva csa- pot-papot, a burkolók odébb- álltak. Ezek után a lakó nem csodálkozott semmin. A munkamódszereket lehet kialakítani, de lehet ki­alakíttatni ia. A jó módszerek törvényszerűen ott honosod­nak meg, ahol ehhez minden személyi és tárgyi feltétel biz­tosított, a rosszak pedig ott alakulnak ki, ahol felelőtlenül hagyják, hogy végigvonuljon egy nemkívánatos láncreak­ció. Az óránként negyedóra munkaidő-veszteség egyelőre csak a fizetéseken nem lát­szik. Ha azonban egy kicsit körülnézünk, csaknem min­denütt észrevehetjük. A Szovjet Kultúra és Tudomány Házának novemberi programjából Kiállítás és tudományos konferencia, filmvetítés és zeneest, nyelvtanfolyam és brigádklub — csak kiragadott példák abból a gazdag prog­ramból, amelyet novemberre kínál látogatóinak, s mind na­gyobb számú törzsközönségé­nek a Szovjet Kultúra és Tu­domány Háza. A vasárnapok már hagyo­mányos rendje: a délelőtt a gyermekeké, kora délután „Az ember és a haladás” össze­foglaló címmel tudományos ismeretterjesztő filmeket vetí­tenek, este pedig egy-egy nagy játékfilmre várják a közönsé-' get. Néhány érdekes műsor idő­rendi sorrendben: november 6-án a szovjet kultúra napjai alkalmából dokumentumfilme­ket vetítenek, november 8-án a volt szovjet ösztöndíjasok klubjának meghívására a moszkvai Szovremennyik Szín­ház művészei adnak műsort, november 10-én szovjet művé­szek előadóestjére kerül sor, november 11-én pedig egy ér­dekes előadás: szovjet írók az SZKP XXV. kongresszusa előtt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom