Tolna Megyei Népújság, 1975. november (25. évfolyam, 257-281. szám)

1975-11-04 / 259. szám

Színházi esték n kaukázusi krétakör Orvosok a sivatagban Brecht 1945-ben fejezte be A kaukázusi krétakört, amit az Egyesült Államokban 1947- ben, Európában 1948-ban mu­tattak be. Sikere, sőt világ­sikere az igazi remekműnek szólt, jóllehet a kínai történet nem volt ismeretlen az euró­pai irodalomban, hisz Klabund még 1924-ben feldolgozta, s a távol-keleti témák más írókat is megihlettek, mint Thomas Mannt, vagy Stefan Zweiget. Brecht csak a mesét veszi át a kínai történetből, ami egyéb- ként vándortéma, s egyik korai változata Salamon király tör­ténetei között is szerepel. Brecht számára azonban ma­ga a mese tulajdonképpen mel. lékes, csak példázat, ami egy mélyebb igazságot szolgál, sőt aktualizál. Mert a szűkszavú előjáték két kolhoz paraszt­jainak vitájával vezeti be a történetet, ami aztán általá­nos igazsággá mélyül, amit a darab végén a játékvezető Énekes fogalmaz meg: „Die Kinder den Mütterlichen, da­mit sie gedeihen, und das Tal den Bewässerern, damit es Frucht bringt.” S ami a példa­beszédben az anyai szeretet avoteózisa, Brecht színpadán általános társadalmi érvényt kap: nemcsak a gyerek azé, aki az anyaságot vállalja, ha- nem a völgy is annak jár, aki­nek munkája gyümölcsöt te­rem. Az első pillanatban talán erőltetettnek tűnik egy érzelmi liapcsolat, és egy — ha úgy tetszik — termelési tényező egybekapcsolása, ám Brecht egységes világlátása, mely so­ha nem a tulajdonost nézi, ha­nem az emberi cselekvés eredményét, a termést, még ilyen látszólag egymástól füg­getlen elemeket is szervesen egybe tud kapcsolni. S A kau­kázusi krétakör világsikerét épp ez a biztos egység jelenti, ahol a meseelemek nemcsak példázzák a valóságot, hanem építik is, általános érvényűvé teszik. Brecht 1956-ban halt meg, Berlinben, színháza, a Berli­ner Ensemble előtt összeesett, amikor a délelőtti próbára igyekezett. Tragikus halála Moliere-t juttatja eszünkbe, de nemcsak ez idézi sorsában Moliere-t, a színházban való gondolkozás, a színház valósá­gába vetett hit is. Hatalmas életművéből jelenleg is na­gyon sok darab fut a világ színpadain, s valószínűleg A kaukázusi krétakör az, ami legjobban kiemelkedik, ma­gában hordva a maradandó- ság ígéretét. Színháznak, szí­nészeknek mindig fokozott fe­lelősséget jelent egy remekmű, s így van ez A kaukázusi kré­takör esetében is. A kavpsvári színház minden részletében át- érezte ezt a felelősséget, s va­lóban kitűnő előadással örven­deztetett meg bennünket, ami­ben a fő érdem Asher Tamás rendezőé, aki jó érzékkel fogta egybe Brecht epikus színhá­zát, amit nagyon gyakran fe­nyeget az egyes elemek külön­válása. Kitűnő ritmust adott az előadásnak, s legföljebb azt tehetiük szóvá, hogy a harma­dik felvonás lelassult cselek­ményét némi húzással föl le­hetett volna gyorsítani. Brecht sem vette volna rossznéven... Á név es szereplőgárda biz­tosan állta a próbát, minden együtt élt. egymásnak felelt. Ennyire összecsengő, egymás szerepét évi tő sziniátszás elég ritka. A három kiemelt sze­replő valóban pillére volt az epikus cselekménynek, s Mol­nár Piroska és Vajda László mellett szívesen jegyezzük men Kolter Bókért nevét is. Jó előadás volt. s bár a kő- csak lassan vette át a játék ütemét, a végén igazén, belemelegedett, s egy forró sikerű est emlékével térhetett haza. Ez pedig nemcsak Brecht érdeme, hanem a kitűnő ka­posvári színházé is, CSÁNYI LÁSZLÓ Szovjet Közép-Ázsia terüle­tén egyaránt találhatók ipar- körzetek, gyapotföldek, gyü­mölcsösök, olajlelőhelyek és az ember által még birtokba nem vett sivatagok. Ezek területe évről évre csökken, egyre több új település, út és ipari léte­sítmény található itt. Soká lesz mire ezeket a te­lepüléseket a térképeken jelöl­Prágai számok A prágai szállodák évente 1 millió 300 ezer vendéget, köz­tük mintegy 800 000 külföldi látogatót fogadnak. A csehszlovák főváros 23 színházában évente több mint 10 000 előadást tartanak. A prágai mozik férőhelyei­nek száma eléri a 33 ezret. A mintegy kétezer prágai könyvtár évente 50 millió könyvet kölcsönöz. Prága 18 múzeumát. évente több mint 2,5 millió látogató tekinti meg. A prágai üzemek jelenleg nem egészen másfél hónap alatt termelnek annyit, mint 1949-ben egész évben. A felszabadulás óta eltelt 30 év alatt a csehszlovák főváros­ban 12 új lakótelepet építettek. Ma már minden harmadik prágai család új, központi fű- téses lakásban éL ni fogják, de a tudósok és az orvosok expedíciói már kutat­ják, vizsgálják a sivatag talaj- viszonyait, vizét, és mindent, ami az itteni élethez szükséges. Különösen nagy és jelentős munkát végez Üzbegisztán ho­mokos vidékein a szamarkandi parazitológiai kutatóintézet kollektívája. Főleg az ő mun­kájuknak köszönhető a medi­Egy ideje már nemcsak az NDK klinikáin működnek a hallei Ultraschall üzemben ké­szített pace-makerek, hanem a Szovjetunióban és Csehszlová­kiában is. Egy évvel ezelőtt még valamennyi KGST-állam importálta ezt a fontos orvosi műszert. A szívinfarktusok saj­nálatos terjedése tette szüksé­gessé olyan pace-maker ki- fejlesztését, amelyet az összes szocialista országban alkal­mazni tudnak. Az Ultraschall egyik kol­lektívája, amelyhez hallei, ber­lini és karl-marx-stadt-i szak­orvosok is csatlakoztak, 16 hó­napi megfeszített munka után adta át kipróbálásra az első példányokat. Két típus készült, a kisebbik mindössze hat cen­timéter hosszú és 200 gramm súlyú. Az „Extracard” és a „Minicard” a klinikai próbá­kon kitűnően megállta helyét. nai féreg kipusztítása, amely valamikor sok járványt oko­zott ezeken a vidékeken. Az intézet munkatársai hatékony módszert találtak a bőrfekély gyógyítására. Az érintett terü­letek lakosságát idejében érte­sítik a férgek várható elterje­dése esetén, és hatékony mód­szerekkel igyekeznek megsem­misíteni azokat. A két készüléket először 1974. májusában a drezdai kardioló­guskongresszuson mutatták be a nyilvánosságnak. Ugyanez évben a 'lipcsei -őszi vásáron aranyéremmel tüntették ki mindkettőt. Miután a készülékeket Drez­dában és Karl-Marx-Stadt-ban is eredményesen próbálták ki, 1974 szeptemberében megkez­dődött a szériagyártás. A pace­makerek közben az NDK-ban 197 intenzív osztályon és más orvosi intézményekben jól be­váltak és miután a belföldi igényeket kielégítették, foko­zatosan megkezdődött az ösz- szes szocialista országok ellá­tása is. Az első készülékeket a Szovjetunióba és Csehszlová­kiába küldték. (A pace-maker a szívritmus mesterséges fenn­tartására szolgáló elektromos ingerkeltő készülék, — A szerk.) Beváltak a haliéi pace-makerek Ordas Iván: IXamfanicli tábornok Móra Ferenc Könyvkiadó, 1971. Abban a pillanatban akkorát ugrott, hogy egy húszéves is megirigyelhette volna. Az egyik ka­tonájához, akinek kikapta kezéből a puskát. — Te tinóforma, te! — kiáltott rá. — Nem für- jekre pufogtatunk, hanem osztrákokra! Hova a fenébe, a fák koronájára mereszted azt a puskát? így csináld! Álló helyzetből célzott és lőtt. Alighanem si­kerrel, mert a közelben levő katonák elismerően nevettek. Felbukkant egy dús bajúszú őrmester. — Tábornok úr — jelentette. — Visszavonulnak. — Jól van, Török! Mi meg majd megyünk elő­re, épp eleget hűsöltünk itt a fák alatt. Aztán majd ha már nem győzünk futni utánuk, ne hagy­ja elfelejtenem, hogy a Deák Andrisnak megad­jam az őrmesteri sarzsit. ö hozta nekünk ezt a kedves vendéget, a saját kezével — mutatott rám. — Ez csak derék dolog, nem? Tisztet fogni a csatatéren! — Derék! — felelte amaz.' — Főhadnagy úr! — fordult hozzám. — Most búcsúzunk! Nekem előre kell mennem, magának hátra. Két ember eltámogatja az útig, ott lesz egy szekér, azzal elviszik a kötözőhelyfe. Nem irigy­lem a fogságért, de talán vigasztalására szolgál, ha emlékeztetem, hogy Haynau őexcellenciája is volt valamikor fogságban. Mégis felvitte az isten és a császár a dolgát! A szavát természetesen nem adom vissza. Kezet nyújtott, és bevallom, Atyám, a szavam még mindig az övé. A háború kiszámíthatatlan véletlene kiszabadított. A mieink csak a Damja- nichéval szemben álló szárnyon kezdhették meg a retirálást, méghozzá rendben, mert oldalbizto- — 133 — sítás még maradt. Már a szekéren ültem, amikor az egyik útkanyarból váratlanul négy fehér kö­penyes dragonyosunk rontott ránk. A szabadulás ösztöne felülkerekedett bennem, és még mielőtt odaértek volna, ép karom öklével halántékon vágtam a mellettem ülő honvédet, aki nyomban lefordult a szekérről. A másikat pillanatokkal ké. sőbb lekaszabolták, engem pedig vágtában elra­gadtak, és sikeresen el is juttattak a mieinkhez. Schneider őrvezető később, amikor valamennyire elszakadtunk a magyaroktól, akik egyébként vé­res, de tökéletes győzelmet arattak, két császári aranyat kapott jutalmul az ezredparancsnok úr­tól, mert kiszabadított fogságából egy tisztet. önre bízom, Atyám, hogy az itt teljes részle­tességgel elmondottakat miként ítéli meg. A le­velem bevezetőjében tudatott elhatározásomnak ez csak első, de korántsem utolsó oka. Az ítélkező hadbíróság összeülte előtt annak valamennyi tag­ját berendelték a térparancsnokságra. Itt Susan tábornok jelenlétében Howiger tábornok, vár- parancsnok ismertette előttünk Haynau táborszer­nagy úr szigorúan bizalmas parancsát. Szóban, nem írásban. Tudom, Atyám, hogy egy szigorúan bizalmas parancsnak, akár csak önnek való to- vábbmondását miként ítéli meg, mégis közölnöm kell. A következőket mondotta: — Haynau táborszernagy úr őexcellenciájának eredeti intenciója az volt, hogy valamennyi láza­dó főtisztet, tekintet nélkül arra, hogy mikor és kiknek adták meg magukat, két óra leforgásán belül felhúzat az első fára. Báró Auffenbergnek, aki a lázadóknál felvette az Ormay nevet, de akit már korábban is húszévi börtönre ítélt fegyveres összeesküvés szervezésében való rész­vételért a császári hadbíróság, mint tudják, ez lett a sorsa. A tervezett kivégzésekről őexellenciá- ja így méltóztatott nyilatkozni: „Egy évszázadon belül nem tör ki forradalom Magyarországon; ezért ha kell, a fejemmel felelek!” őfelsége, ifjú császárunk azonban, végtelen kegyességében, a táborszernagy úrnak ezt az elhatározását nem en. gedélyezte megvalósítani, és az elfogott, úgyneve­zett „tábornokokkal” szemben a rendes hadbíró­sági eljárás lefolytatását kegyeskedett legfelsőbb elhatározásával elrendelni. A hadbíróság tehát — 134 — összeül és ítélkezik. Az azonban szigorú parancs, uraim, értik, parancs, hogy az ítélet mind a ti­zenhárom vádlott esetében csak halál lehet. Kötél vagy lőpor és golyó! A tiszt urak, altisztek, tisz­tesek és közlegények teljesítsék a parancsot! Önök itt nem katonákkal állnak szemben, hanem a leg­felségesebb császári ház ellen lázadókkal! A parancsot teljesítettük, Atyám, és teljesítet­tem én is. Tudom, hogy ezek az emberek lázadók voltak, de rövid fogságom óta senki többé meg nem győz arról, hogy ne lettek volna katonák. Ezért mondottam le rangomról, bízva abban, hogy tettem elnyeri az ön bocsánatát és az itt leírtak alapján talán egyetértését is. Maradván szerető és sírig hűséges fia: Wilhelm NEUGEBÄUDE — ARADVÁR Hideg, goromba szél fújt. Az őr behúzódott a fekete-sárgára festett faköpenyeg alá, és undorod­va figyelte ezt az idegen éjszakát. Idegen volt az éjszaka, ugyanúgy a nappalok is és az esték. Ide­gen az ország, a nép, a levegő, minden. Az őr tiroli legény volt, megtermett, csontos, hegyi em­ber, de most közel járt ahhoz, hogy féljen. „Ostobaság! — hessegette el magától a gondo­latot. — Éjszakai őrálláskor mindig támadnak ilyen gondolatok. Miért félnék? Mitől? A hábo­rúnak vége!” A háború valóban véget ért, de ezenkívül is a Neugebäude udvara még a barátságtalan érzel­meket árasztó fővárosban is biztonságos, talán a legbiztonságosabb helynek számított. Az óriási udvar négy sarkában őrbódék, kinn az udvaron és a kapuk előtt kettőzött őrség, ezenkívül ott van a legények markában az élesre töltött fegy­ver is Szigorú készültség a parancs, holnap ki­végeznek egy szakállas magyar főlázadót, vala­mi grófot. Most olyan világ van, hogy grófokat is akasztanak. Léptek nesze riasztotta fel gondolataiból. Fe­hér köpenyes alak közeledett feléje. Ráordított: — Halt! Wer da? — Ne ordíts, barom! — hangzott a válasz. — Nem az erdőben vagy. Rittmeister Baron von Bibra, Flügeladjutant! (Folytatjuk) — 135 —

Next

/
Oldalképek
Tartalom