Tolna Megyei Népújság, 1975. november (25. évfolyam, 257-281. szám)
1975-11-04 / 259. szám
VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK] TOLNA MEGYEI • fiZ . MSZMP TOLNA ' MEGYEI B IZ'OTTS AGAN AK LAPJA KEDD 1973. nov. 4. XXV. évi. 259. szám. ARA: 0.90 Ft Kádár János fogadta 1.1. Jakobevszkij marsallt Losonczi Pál ma visszaindul Befejeződtek a tárgyalások Egzotikus szépségű, valóban festő ecsetjére kívánkozó vidéken, a Hadramaut völgyében töltötte a vasárnapot Losonczi Fái, az Elnöki Tanács elnöke és kísérete. A hivatalos, baráti látogatáson a Jemeni Népi Demokratikus Köztársaságban tartózkodó Losonczi Pált elkísérte a látogatásra Szalem Ali Rubia, a JNDK Elnöki Tanácsának elnöke is. A meredek hegyek között fekvő sivatagi területen fejlődő mezőgazdasági termelés folyik, e völgy lakói sikerrel birkóznak meg a mostoha természeti viszonyokkal, a szárazsággal, a homokos, nehezen megművelhető talajjal. A látogatás kiemelkedő állomása volt a Szejun városában rendezett, rendkívüli lelkes hangulatú tömeggyűlés, i A látogatás utolsó napján az adeni kikötő megtekintése, sétahajózás szerepelt a programban, majd délután folytatódtak és befejeződtek a hivatalos magyar—dél-jemeni tárgyalások. Losonczi Pál és kísérete kedden reggel indul vissza IL—18-as gépén Budapestre. A FEJLŐDÉS FORRÁSAI (3. old.) SZÍNHÁZI ESTÉK: A KAUKÁZUSI KRÉTAKOR (A old.) DAMJANICH TÁBORNOK (4. old.) SZEKSZÁRDI DÓZSA— BUDAPESTI VSC 1:1 (5. old.) PAKS VEZET A MEGYEBAJNOKSÁGBAN (6. old.) Kukoricagyár Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára hétfőn délután a Központi Bizottság székházában fogadta a hazánkban tartózkodó I. I. Jakubovszkijt, a Szovjetunió marsallját, a Varsói Szerződés tagállamai egyesített erőinek főparancsnokát, és Sz. M. Stemenko hadseregtábornokot, az egyesített fegyveres erők törzsfőnökét, A baráti, elvtársi találko. zón részt vett Lázár György, a Politikai Bizottság tagja, a Mi. ni'sztertanács elnöké és Czine- ge Lajos, a Központi Bizottság tagja, vezérezredes, honvédelmi miniszter. (MTI). BUDAPEST Dr. Szekér Gyulának, a Minisztertanács elnökhelyettesé, nek a magyar—csehszlovák gazdasági és műszaki tudományos együttműködési bizottság magyar tagozata elnökének meghívására hétfőn délelőtt Budapestre érkezett Rudolf Rohlicek, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság miniszterelnök-helyettese, az együttműködési bizottság társelnöke. Az elnöki találkozón tárgyalásokat folytatnak a két ország közötti gazdasági együttműködés helyzetéről és további fejlesztésének lehetőségeiről. — « Itt Lázár György, a Miniszter- tanács elnöke hétfőn hivatalában fogadta dr. Rudolf Rohliceket, a csehszlovák kormány elnökhelyettesét. A szívélyes, baráti hangulatú találkozón részt vett dr. Szekér Gyula, a Minisztertanács elnökhelyettese. Ott volt dr. Václav Moravec Csehszlovákia budapesti nagykövete. ALGÍR Dr. Bíró József külkereskedelmi miniszter vezetésével hétfőn delegáció utazott Algírba, a magyar—algériai kereskedelmi, gazdasági és műszaki-tudományos együttműködési vegyes bizottság ülésére. Megtárgyalják a két ország gazdasági kapcsolatainak to. vábbfejlesztésével összefüggő feladatokat, WASHINGTON Ford elnök „leértékeli” a következő hetekben esedékes kínai látogatását — jelentette hétfőre virradó éjjel a CDS- televízid, Értesülések szerint Kissinger külügyminiszter „meglehetősen fagyos” pekingi fogadtatása miatt Ford az eredetileg tervezett 5—6 nap helyett csak 4 napot tölt Kínában és odavezető útját ösz- 'zekapcsolja a Fülöp-szigetek I és Indonézia meglátogatásé vaL Köszönllük a szovjet kultúra napiait R okonság, mégpedig egyre közelibb: ki tudná pontosan meghatározni viszonyukat? Nem ásom bele magamat a történelembe, nem megyek vissza oda, ahol először találkoztak — vagy ahogyan a kutatók mondanák: érintkeztek — a mi szláv őseink a magyarok őseivel... Illyés Gyula például a múlt század embereiről és eseményeiről szólva Petőfi- könyvében, egyáltalán nem afféle paradoxonként jegyzi fel, hogy a magyar udvarházak életéről a legmegbízhatóbb leírást Goncsarovnál és Gogolnál lehet megtalálni, s hogy a nagy Petőfinek nem egy verse érintkezik rejtélyes, kapilláris módon a nagy orosz kiasz- szikusok műveivel. Leonyid Martinov, a kiváló szovjet költő, a magyar irodalom fordítója és népszerűsítője cikkéből ragadtam ki a fenti idézetet, amely ugyan régi rokonságról regél, ám nyugodtan ráépíthetjük, mint előzményére, a magyar—szovjet kulturális kapcsolatok jelenét ia. A A eTt azt hiszem, a magyar—szovjet kulturális lyI kapcsolatok alakulásában is ez a kölcsönösség a legfőbb mozgató-fejlesztő erő; a kultúrának az az internacionalista felfogása, amely azt a népek barátságának, egymás megismerésének fontos tényezőjévé avatja. Idézhetném most a számok-adatok sokaságát — de szükség van-e rá? Mindenki — oki immár életkorilag is a tudatos befogadás állapotában él — sorolhatná a saját élményeit: könyveket, filmeket, színdarabokat, balett- és zenei esteket, kiállítások-tárlatok megkapó pillanatait — mindazt, ami a legnagyobb hatást váltotta ki a szovjet kultúrával való találkozáskor. A mostani — november 4. és 13. között rendezendő kulturális napokon meghallhatjuk a Jurij -Temirkanov vezényelte Leningrádi Filharmónia Szimfonikus Zenekarának koncertjét, megtekinthetjük az ugyancsak le- ningrádi Kirov Operaház balettművészeinek műsorát, vagy a moszkvai Szovremennyik Színház előadásait. S folytathatnám a sort a kiváló operaénekesek és^ hangszeres szólisták fellépéseivel, a kiállítások és tárlatok felsorolásával csakúgy, mint a szovjet filmek fesztiváljával, amelyen olyan nagyon várt filmeket nézhetünk meg, mint Solohov „A hazáért harcoltak” című elbeszélésének filmváltozatát (Szergej Bondarcsuk rendezésében) vagy Vaszilij Suksiu immár , hires filmjét, A vörös kányafát. ... * a indez csak része az idei szovjet kulturális na- lyI pok változatos műsorának. Azzal a meggyő- * " * ződéssel várjuk és köszöntjük, hogy még többet megtudunk a szovjet népek életéről, hogy újabb élményekkel gazdagodva tágítjuk magunkban azt a képet, amit — ki-ki életkorától függően — kialakított magának a baráti népek kultúrájáról. H. E. Sokan vannak még, akik emlékeznek a régi ku- kóricafosztásokra, a sok-sok zsákolásra. Ma már ez is a múlté, legalábbis a nagyüzemi gazdaságokban. Egyre több nagy kapacitású szárító épül a termelőszövetkezetekben, ezeket a népnyelv kukoricagyáraknak nevezi. Egy ilyen kukoricagyárról közlünk riportot a harmadik oldalon, " ,
