Tolna Megyei Népújság, 1975. november (25. évfolyam, 257-281. szám)
1975-11-26 / 277. szám
SZÜLÉSEI Miért szükséges a tertiespatológia bővítése ? A címben foglalt kérdés, ha fölvetődik, nem szakkörökben vetődik fel. Az egészségügyi ellátás fejlődését egyébként jól szemmel tartó laikusok nem tudnak sokszor mit kezdeni az orvoslás új, vagy az újulás sodrában újjászülető régi fogalmaival. Gyakran van az is, hogy a haladás irányába ható új létjogát később ismerik fel. „Bővítik a Tolna megyei Balassa János Kórház nő- gyógyászati, szülészeti osztályának terhespatológiai részlegét” — hallottuk nemrég. Ezzel egyidőben hallhattuk azt is, hogy „Arra miért van szükség, a szülészet így is szűk helyen kénytelen végezni a munkáját?!” Nos, hogy magyarázatot adjunk a bővítés szükségére, fölkerestük dr. Váczy Lászlót, a megye szülésznőgyógyász, egyben osztályvezető főorvosát, mint a leg. illeték.sebbe &, Dr. Váciy László „t dotta, hogy a klasszikus szülészet tanítása szerint a terhesség nem betegség. Elvileg ez a tétel ma is megtámadhatatlan, noha előfordul, hogy a terhesség következtében veszélyeztetetté válik az áldott állapotú nő és a magzat E veszélyeztetettség fő forrása rendszerint valami addig nem ismert betegség, aminek kialakulása zavart teremt a magzat egészséges fejlődésében, meghiúsíthatja a szövődmény-mentes szülést, esetenként veszélyeztetheti mind az anya, mind pedig az újszülött életét Ismeretes, hogy Tolna megye — kísérletező szerepében — országos viszonylatban elsőként szervezte meg a hagyományos terhesgondozás fejlettebb, egyúttal a terhesgondozás célját tekintve megbízhatóbb formáját az úgynevezett centrális gondozást, mely a korábbi mozgó szakorvosi szolgálat munkáját tette teljessebbé azzal, hogy lehetőséget biztosított a terhesek sokoldalú kivizsgálására, figyelemmel kísérésére a kórház-rendelőintézeti egység keretein belül. S ami mindennél fontosabb: megteremtette haté. kony szervezeti formáit annak, hogy a szülő nők terhességük minden szakaszában maguk mellett tudják a szakorvosokat. Problémák, sajnos még ilyen intenzív gondozási rendszer mellett is jelentkeztek. íme tehát az első válasz: ez utóbbiért volt szükség a terhespatológiai részleg bővítésére. Ezért változtatott helyet a régi kórház épületéből a régi szemészet helyére költözött bőrgyógyászati osztály és emelkedik a megyei kórház szülészet-nőgyógyászati osztályán a terhesoatológia részére biztosítható ágyak száma tízről ötvenre már a közeli hetekben. elmondotta, hoav a terhesoatológia fejlesztése napjainkban és világ- viszonylatban is a korszerű teheseondozás esvik alapfeltételét jelenti. Célja az, hogy a terhesség időtartama alatt jelentkező komplikációkat megelőző és gyógyító tevékenységével kiiktassa, mert ezzel a szülést teszi mind az anya, mind pedig a magzat számára veszélytelenné. A kérdés, hogy fontos-e ez, csak szónoki lehet, hiszen a fontosság nyilvánvaló. A jelen és a jövő egyaránt egészséges anyákat és egészséges gyermekeket kíván. Annak idején, amikor kísérletképpen megkezdődött a megyében a centrális terhesgondozás, még orvosok körében is akadt, aki ezt nem titkolt szkepticizmussal fogadta. A rendelkezésre álló adatok azóta mindenkit meggyőztek. A centrális gondozás rendkívül sok olyan veszélyt tárt fel, mely nemcsak a terhesség kiviselésének zavartalanságát kérdőjelezte meg, hanem a jövendő élet hordozójának és a jövendő életnek egészségét és létét is. — Négy év alatt a centrális gondozás majd 800 úgynevezett terhességi vér- szegénységet szűrt ki. Ha arra gondolunk, hogy a nagyon nem kívánatos koraszülések okai között vezető helyen áll például a terhességi vérszegénység, szükségtelen a szószaporítás. Megjegyzem, figyelem, re méltó lehet a többi ren. delkezésünkre álló adat is, mert azt tanúsítják ezek az adatok, hogy hány addig rejtett betegséget szűrt ki a centrális gondozás. Csak az addig nem ismert súlyos szívbetegek száma 120 volt az elmúlt négy év alatt. Kérésünkre László végezetül arról beszélt, hogy 19fí3-han az osztály terhespatológiai részlege 100 kismamát kezelt, segített hozzá a szövődménymentes szüléshez. Tavaly már 655 időben feltárt kompliká- ciós veszélyforrást sikerült kezeléssel megszüntetniük. Ha jövő ilyenkor érdeklődünk ismét, e szám nyilvánvalóan jóval magasabb lesz, mindazok pedig, akik a népesedés gondjait a társadalom bármely szintjén a szívükön viselik, nyugod- tabbak. — óa, — A főorvos PAPÍRFORMA G yárak, hivatalok irattárosai a megmondhatói, néhol milyen töméntelen mennyiségű küldemény vándorol egyik osztályról, egyik hivatalból a másikra nap nap után. Százasával készülnek jegyzőkönyvek, feljegyzések, amelyekből elég lenne két-há- rom példány, hiszen többen úgysem illetékesek a döntésben, tudomásulvételben. Mégis sokkal több helyre küldik el őket, pusztán a biztonság kedvéért. Hogy később, ha egyszer netán gond adódik, a feljegyzés szerzője hivatkozni tudjon az iktatószámra, mögé bújhasson, moshassa kezét, ne kelljen felelősséget vállalnia. A fon- toskodók is szívesen gyártanak papirosokat. Levelezéssel pótolják az érdemi munkát, mert hogyan is jutna eszébe valakinek — gondolják —, hogy az aggályos fogalmazású levelek, feljegyzésiek látszatelefántja mögött bolhányi munka lapul. A hivatalos iratszekrényekben sajnos még ma is rengeteg ilyen, mindössze formája szerint hivatalos iromány kerül megőrzésire. A papírgyártók szenvedélyét még nem mindenütt korlátozzák értelmes, korszerű belső ügyviteli utasítások, amelyek a papírformák megtartását csupán a tényleges munka ellenőrizhető részévé tennék, eleve kiiktatva a lehetőségét is, hogy papiros pótolhassa a cselekedetet. ■ gazdasági életben és az emberek közérzetében egyaránt felbecsülhetetlen károkat okoznak a tények fedezetét nélkülöző papirosok. Elintézetlen ügyek vannak mögöttük, rontják az értékes munka becsületét. Azt a hiedelmet keltik a munkatársakban, ügyfelekben, hivatalos partnerekben, hogy nem a dolgok magúk, hanem a papirosok a fontosak. Szinte felszólítanak a látszat-tevékenységre, miközben az ügy ki sem mozdul a holtpontról. Válaszleveleket, följegyzéseket sürgetnek, követelik saját példájuk utánzását, miközben minden marad a légiben, csak a papirosok gyarapodnak. Ezt a kárt akkor tudjuk valódi méreteiben felbecsülni, ha azt is tudjuk, hogy még a nélkülözhetetlen papíroknál sem elég pusztán a papírformák betartására ügyelni. A levelek, a feljegyzések, az ügyek, emberekhez, emberek dolgaihoz kötődnek. Még akkor is, ha látszólag a legmirr’ o” napibb históriáról van ezó. A nyugdíjastalálkozóra szóló meghívókat kiküldő ügyintéző máskor például sokkkai bonyolultabb feladatokat is ellát, mint amikor előveszi a listát és megcímezi a borítékokat. De ha pontatlan a lista, vagy közben kifelejt egy nevet, ahol hiába várják a postást, hiába a legsikerültebb rendezvény, mert egy idős ember valahol azon kesereg, miért feledkeztek meg róla annyi év után. A termelési tanácskozásokra, brigádvezetői értekezletekre készített leggondosabb, írásban kiadott beszámoló is holt papiros marad, ha a vezető úgy véli, ezzel a tájékoztatással eleget is tett az üzemi demokrácia követelményeinek. Ha nem tud olyan légkört teremteni, hogy akinek véleménye van, el is mondja, papírmunkát végzett, <~sak a papírt pazarolta mur kasok, beosztottak joggal mondhatják, azt is feleslegesen. M inden kitöltött, teleírt, szén fehér papírlapnak csak akkor van létjogosultsága, ha értünk van, ha bennünket szolgál. Minden egyéb esetben kínosan takarékoskodni kell vele. YiCZIÁN ERZSÉBET Betegek és betegláfogatok A kórház a kórok háza, te- ■hát maga a név is félelmet kelt. Van aki bevallja, van aki tagadja. Aki kórházba kerül, annak nemcsak a betegségével, hanem a saját érzéseivel is meg kell küzdenie. Ezek mélyén valami ősi. nyomasztó szunnyad: — a félelem. A kórház nagyüzem. A ..munkadarabot” — esetünkben az embert a „BETEG- FELVÉTEL” feliratú ablaknál ráteszik egy később sokfelé vezető futószalagra, melynek végéről lekerülve vagy ismét használható lesz ideig-óráig, (évekig, évtizedekig), vagy se- lejtbe kerül. Az indulás nem a legbiztatóbb. A várakozásra való felszólítás meglepően változatos: — Üljön le! — Tessék leülni! — Üljön le, papa! — Tessék egy kicsit helyet foglalni! Az olvasó képzelőerejére bízzuk, hogy melyik felszólítás milyen réteghez, osztályhoz, társadalmi álláshoz tartozó. vagy oda tartozónak vélt személyeknek szóL * A kórterem zárt, külön világ Az ismerkedés hallgatással kezdődik. Ki-ki mérlegeli az újonc korát, testalkatát, szeme állását A döntő kérdés: — Miért utalták kórházba? Ez tulajdonképpen annál inkább csali kérdés, minél régebbi betegtől származik. A régi ugyanis csak a maga baja elmondására keres okot és jogot. Mondja bőven, részletesen, kiapadhatatlanul. A régi betegek nagy részének jellemzője az enyhe szadizmus, amellyel az újoncokat ijesztgetni szeretik. Minden részletet ecsetelnek, hivatásos toll- forgatókkal vetekvő fantáziával kombinálják a számukra már egyetlen és örök témát: a kórt a nyavalyát betegséget. Így vagy úgy, de mondandójuknak már rég nincs más főszereplője, mint önmaguk. Z. I. bácsi 77 éves. Izületi bántalmakkal kezdte, tüdő- gyulladással folytatta, majd trombózist kapott Büszke rá. hogy magas kora, törődött teste ellenére az agya ép. Valóban az, de amit az utóbbi évek során sok alkalommal eltöltött kórházi hónapjai alatt, feléből-barmadából se értett orvosi szakkifejezésekből leszűrt, az három javas- asszony és ugyanennyi kuruzsló fejét is szétfeszítené. Az „agy-kikapcsolásról” és a beteg máj „megfordításáról” úgy beszél, mint pedikűrös a tyúkszemvágásról. Aztán egy grandguignol regény szerzőjét lepipálva ecseteli, mit, meddig és hogyan üvöltött az az asszony, aki két hónapja halt meg, ötven lépésnyire, a folyosó túlsó végében, de jajgatása idáig hallatszott éjjelnappal. Az új beteg enyhe szorítást érez a gyomra táján. Z. T. bácsi több község irányítója volt egykoron, a begyűjtési időkben. Családja, gyerekei jómódúak, állásuk, beosztásuk nem megvetendő. Akkoriban kapott trombózist, amikor megtudta, hogy otthon már nem szívesen látják, örülnek, ha nincs láb alatt és benn marad a kórházban, öreg, terhére van mindenkinek. U. T. bácsi mázsát meghaladó. testes, öreg parasztember. A felesége egy szobával odébb várja, hogy átvigyék a sebészetre, U T. bácsi cukorbeteg és érszűkülete is van. Ö az önfegyelem élő szobra Soha esy zokszava. Rezzenetlenül tűri az infúziókat, szigorban tartja a diétát. Az idős házaspár — túl a hatvanon r mindkettő — ha csak l°het, átmegy megláthatni. Keveset b^sz^lnek, p-p-Tni-ról. a balokról, inkább otthoni dolgokról. — Mire emlékszik legszívesebben, U. T. bácsi? — Tudja, volt nekem két, szép almásderes lovam. Egyetlen napon harminckétszer fordultam meg velük a H.-i dűlőben, pedig annak 900 méter a hossza. Gyönyörűség volt nézni, ahogyan az eke mögött hasadt a föld ... Mellékesen szólva U. T. bácsi hozzátartozói se állnak társadalmunk, olykor furcsa ranglétrájának legalacsonyabb fokán Minden látogatási napon ott voltak a szülőknél. A veje széltől is óvta, autóval vitte haza. Mire ezek a sorok megjelennek, már vérét vették annak a disznónak is, melynek halálát csak az öreg kedvéért halasztották eL * A látogatás invázió. Van, aki még „kívülálló” korában úgy vélekedik, hogy őt ugyan odabenn ne látogassa senki, szenvedni egymaga is tud. Ez persze még csak kegyesnek se mondható öncsalás. Látogatási napon a többiekkel együtt lesi az ablaknál az érkezőket, várja a feleségét és meghatódik, amikor még kollegája is akad, akinek eszébe jut. Előírás szerint minden beteget esetenként csak ketten látogathatnának. Ez az előírás írott ma- laszt, noha a sok épületű, nagy kórházban már magában több mint két és féleÉres, község, nyi létszámot jelentene. A valóság inkább a kétszerese körül jár. Mintha egyes napokon például Fadd apraja-nagy- ja ágyak szélére kuporodva jönne — enni és etetni. Pontosabban: — tömni. A megyei kórház nem Hotel Intercontinental. Az itteni, jórészt diétás kosztot - senki nem rendelné meg se a Garayban, se a Kispipában. Csakhogy a beteg gyógyulását nemcsak tabletta, injekció, besugárzás, hanem az étrend is segíti. Kérdés az osztályos orvosnőhöz: — Látogatási nap után ész- Xelhető-e változás a betegek állapotában? — Hogyne! Negatív. Hőemelkedés és ezerféle más tényező. Ha rajtam múlna, végleg betiltanék minden látogatást. Hallottunk betegről, akit a délután becsempészett otthoni sült kolbász éjfélre a prosec- túrára, a kórbonctanra segített. Minden beteg mögé nem lehet strázsát állítani. Az egyik látogatási nap után a segédorvosnő másfél liter bort kobozott el egy faddi asszonytól, akinek hirtelen 200 fölé szökött a vérnyomása. Egy szobával odébb csak a betegtársak tudták, hogy aki olyan mélyen alszik, nem annyira fáradt, mint inkább részeg. Tegyük hozzá mindehhez a várakozás izgalmát, a sajnálkozás, cseppet sem mindig túlzott tapintattal nyilvánított részvét okozta utólagos depressziók, az otthoni hírek (pletvkák) felkavaró hatását. A főorvos: — Igen! Okvetlenül van összefüggés a látogatások és a betenck pillanatnyi állapota között! Egészségügyi kultúránk hiányosságairól nem először és sejthetőleg nem is utolíára írunk ezeken a hasábokon. Adalék a következő, szó szerint idézett párbeszéd is. Egy beteg: — Uram! Ohmn disznótoros töltött káposztát hozott az asszony, hogy nekem akár holnap estig se kell a kórházi koszt. — Es a doktornő? Észrevette? — Sose féltsen bennünket! Arra ügyeltünk, hogy meg no lássa .. Sajnos. A kórház a kórok háza. A kórok a betegsé"ek me°s2'"n- t°t4séé F.z azonban nemcsak orvosi, ápolónői faladat. A betegeknek is segíteniük kell benne. ORDAS IVÁN
