Tolna Megyei Népújság, 1975. november (25. évfolyam, 257-281. szám)

1975-11-02 / 258. szám

f * magazin * magazin * magazin * Atomhajik a saMMn A Szovjetunió partjait érintő tengerek közül egy sincs, amely télen részlegesen vagy teljesen be ne fagyna, ezért az orosz tengerészek már régóta kutatják a jég leküzdé­sének módjait. E területen Mihail Britugov kronstadti hajótulajdonos mindenkit megelőzve, 1864-ben gőzhajóinak egyikén az orr- részt ferdén képeztette ki. így a hajó könnyen felsiklott a jégre és súlyával beszakította azt. Britugov „minijégtörője” lényegében a világ első ilyen hajója volt. Ezt követően a Makarov admirális által ki­dolgozott konstruktőri elkép­zelések évtizedekre meghatá­rozták a jégtörőflotta-építés útját. A sarkvidék ellen iga­zán a szovjethatalom évei­ben épített Jermak, a Szibir- jakov, a Cseljuszkin és a Krászin, a Litke és a Sze- dov intézett rohamot — szinte utat vágtak az ismeretlenbe. A sarkvidéki hajózás ta­pasztalatai alapján a szovjet szakemberek megállapították, hogy a jégtörők csak szűk part menti sávban használha­tók, mivel eltávolodásukat a gyakorta kedvező jégviszonyok megengedték ugyan, de az időközönként szükséges fűtő­anyag-felvételt már nem tud­ták biztosítani. Elvileg új energiaforrás felkutatására volt tehát szükség — így je­lentek meg a jégtörőkön az atomreaktorok. HÉHÁNY GRAMM URÁN Az atomenergetika fejlesz­tésében igen fontos szerepe van Leningrádnak. Itt nyitot­ták meg az első magfizikai kutatóintézeteket és a Kali- nyin nevét viselő műszaki egyetem a magfizikusok kép­zésének' központja lett. Biztonsági szempontból atomreaktorokat csak jégtörő hajóban szerelhetnek fel — ez a követelmény találkozik e hajótípus energiaforrás- és teljesítménytartalék-igényé­vel, amelyeket hosszan' tartó hajózás, illetve különösen ke­mény jégpáncél útbaesése esetén használhat ki. Fontos követelmény a jégtörőknél az is, hogy változatlan önsúly mellett jó tengerjáró képes­séggel rendelkezzenek. Ez a követelmény naponta több tonna olaj vagy szén tüzelő­anyagot fogyasztó hajók ese­tén nem teljesíthető. A na­ponta néhány gramm uránt fogyasztó atomjégtörők meg­őrzik önsúlyukat, így útjuk során mindvégig megtartják jó hajózási jellemzőiket is. Leningrad — az orosz hajó­gyártás bölcsője. Itt készült az első orosz gőzhajó — a Jelizaveta, az Auróra cirkáló és itt fektették le a szovjet te- herhajógyártás alapjait is. A nagy hajógyárak mellett ha­jóépítési szakemberképzés, ku­tató-tervező bázis is kialakult itt. LENIN ÉS ARKTIKA * IV. A történelem első békés célú atőmhajtású hajója — a Lenin — az admiralitás üze­mében épült és első sarkvidéki útjára 1960 májusában futott ki. Másfél évtizedes munkája során az atomjégtörő sok te- herhajó-karavánt vezetett át az északi hajóúton. Sokéves, nehéz körülmények között is hibamentes munkája igazolta a tervezői elképzelések és megoldások helyességét és tel­jes mértékben indokolta az atomreaktorok jégtörőkön való alkalmazását. Néhány éve a Lenin jégtörőn nagyja­vítást végeztek, és most re- kordidőt >— évente több mint 4,5 hónapot — tölt úton. A második szovjet atom jég­törő, az Arktika, amelynek építését a Szovjetunió 1971 szeptemberében Genfben, a IV. atomenergetikai nemzet­közi konferencián jelentette be, nemrég futott ki a tenger­re. Ez a hajó műszaki jellem­zőit tekintve egyedülálló. Gépei és berendezései mel­lett még a sarkvidéken ha­józva sem kell állandó ügye­letet tartani. A vezérlés egyetlen központból történik, Az Arktika építésében több mint 350 kutató- és tervező- intézet, illetve vállalat vett részt. Valamennyi gép, be­rendezés és műszer szovjet gyártmány­A VDK gépipara A festői szépségű Ha Long öböl partján, tenger és hegyek által határolt völgyben, hatalmas beton épüle­tek emelkednek. Ezek a szovjet műszaki közreműkö­déssel nemrég üzembe helyezett champi bányagép­javító kombinát üzemei. _ A Champ-ban felépült gyáróriás a Vietnam! De­mokratikus Köztársaság gyors ütemben fejlődő gép­iparának egyik legnagyobb vállalata, s részét képezi a hon-gay-i kőszéntermelő ipari komplexumnak-, A VDK gépipara nagy utat tett meg a mostani kor­szerű gyáróriásokig. Az első gépipari vállalat építése az 1945-ös augusztusi forradalom után három héttel kezdődött. Ez egy mezőgazdasági gépeket és felszere­léseket készítő üzem volt, amelyet a gyarmatosítók által kirobbantott háború alatt a dzsungelbe kellett evakuálni. A gépipar alapjainak lerakása azonban csak az 1954. évi genfi egyezmények aláírását követően kezdődhetett el valójában. A Szovjetunió segítségével épült fel az ország első szerszámgépgyára, a Hanoiban működő Gépmechanikai Vállalat, amely az ország első ipari üzemei számára készített gépeket és berendezé­seket. Az újabb imperialista agresszió nem törte meg az ország iparosításának folyamatát. A sokéves há­ború alatt nemcsak úq üzemek és gyártelepek épültek északon, hanem egész ipari központok jöttek létre. Jelenleg a Vietnami Demokratikus Köztársaságban mintegy 300 gép- és műszeripari gyár működik. Ezek termelése a felszabadulás óta eltelt időszakban tizen­hatszorosára növekedett. A VDK nagy sikereket ért el a szakmunkásképzés terén is. Gyakorló repülőgép A francia repülőgépipar — annak ellenére, hogy nagy amerikai cégek elhalászták előle az „évszázad üzletét” amelynél több száz katonai repülőgép eladása volt a tét — a világ élvonalába tartozik. Konstruktőreik az elmúlt évtize­dek során több olyan géptípust terveztek, amelyek felveszik a versenyt a világ legjobban sikerült alkotásaival. A hatal­mas összegbe kerülő, kényes gépeket azonban nem lehet egyik napról a másikra a pilótákra bízni, szükség volt tehát egy olyan gyakorlógép-típus kialakítására, amely mintegy kicsinyített mása a nagyobb „testvéreinek”. Marcel Dassault, a neves francia konstruktőr e célra megtervezte a képen látható „Alphajet—03”-at. A kétüléses, alapfokú és haladó kiképzésre egyaránt alkalmas gép maximális sebessége meg­közelíti a hang sebességét. A vi szonylag rövid szárnyú, köny- nyű építésű gyakorlógépet sorozatban gyártják. Le- és fel­szállásukhoz nincs szükség hosszú kifutópályára. Higany a halakban A nizzai Oceanográfiai Inté-i zet tanulmánya szerint a Föld­közi-tengerben megvizsgált 31 halfaj közül 17-ben a meg« engedhető maximális higanyt mennyiséget találták, kilenc másik fajtában — ezek között volt a tonhal, a máma és a kardhal — pedig ennek két« szeresét. A legújabb vizsgálat tok szerint már 30 mg. hi­gany idegrendszeri megbetege­déseket okoz. 80 mg pedig ha­lálos mérgezést és a szervezet­be kerülő higany mintegy $ százaléka lerakódik. A higanyszennyezés oka: Sí Földközi-tenger partjain Bar­celonától Genováig mintegy 50 000 ipari üzem működik és engedi szennyvizeit a tenger-j Szovjet hámort Kuvaiti megrendelésre a szovfel hajógyárak egy széria ömlesztett árui szállító hajót gyártanak. A legkorsze» rűbb navigációs berendezésekkel é© rakodógépekkel ellátott Diesel-motorao hajók próbaáttfána a Fekete-tengere« kerül sor. Az utóbbi években egyre fokozódd a szovjet hajóexport, többek között Anglia, Norvégia, Pakisztán, Kuba és az NSZK vásárolnak száraz terhet szál­lító és tankhajókat. A közeljövőbe« bolgár, keletnémet, román és indiai «siegrendelések teljesítésére kerül sosq Az ember és a tenger Japánban, az Okinawa-szige- ten rendezték meg az Expo— 75 nemzetközi kiállítást. Ez volt az első olyan kiállítás, amelyet az óceán problémái­nak szenteltek. Jelszava: „Mi­lyennek kell lennie az óceán­nak?” A nemzetközi kiállítá­son 36 ország vett részt A kiállítás megszervezésé­ljek gondolatát az utazási tár­saságok is támogatták, ame­lyeknek a bevétele az infláció súlyosbodásával Japánban erősen megcsappant. Arra szá­mítottak, hogy a reklám és a japánok utazási hajlama meg­mozdítja a tömegeket. Ugyan­akkor aggályok is felmerültek: a vasúti jegy ára Tokiótól és vissza körülbelül 180 dollárba kerül, ezenkívül a látogatók­nak egyéb kiadásokkal is szá- molniok kell. Mindazonáltal arra számítanak, hogy a ki­állítás ideje alatt — az Expo— 75 1976 végén zárja be kapuit — 5 millió ember látogat' el Okinawára. Az Expo—75 kiállítási csar­nokaiban a valódi tudományos eredmények mellett az is szembeötlik, hogy egy sor ki­állítási anyag, különösen a japán pavilonokban, főleg 4 reklám céljait szolgálja. A ki­állítási tárgyak távolról sem tükrözik pontosan mindazt, ami Japánban történik a Világtenger szennyeződését megakadályozó eszközök ta­nulmányozása terén. Egyéb­ként — az újságok tanúsága szerint — valóban neon túl Sok történik. A szovjet pavilon magára vonja a látogatók figyelmét. Kiemelik gazdag tartalmát, a tengerek és óceánok tanulmá­nyozásának és meghódításának komoly tudományos alapjait eláruló kiállítási tárgyait. Eltűnő és új csomagolóanyagok A környezetvédelmi szempontból egyre több gondot okozó hulladék kétségtelenül jelentős részét, egyes országokban 30—40 százalékát teszik ki a csomagolószerek, és ezen belül te­kintélyes meryiyiséget éppen az é'elmiszerek csomagolásához használt anyagok jelentenek. Környezetvédelmi érdekből azonban a csoma­golásnak még csak a korlátozása sem járható út, már azért sem, mert egyedül az ésszerű­sített heti bevásárlások alapját nyújtó, úgy­nevezett „kényelmi csomagolások”, mint a mélyhűtött, a félkész és készételek csomago­lása, a bevásárlást végzőknél napi egy óra időmegtakarítá st eredményezhet. Előtérbe kerülnek viszont a csomagoló­anyagok hulladékhatását csökkentő lehetősé­gek, ha ma elsősorban inkább még csak el­méleti, kutatási, kísérleti szinten is, de már biztató eredményekkel. Az egyik ilyen fej­lesztési irányzat az ehető és vízben oldható műanyag fóliák alkalmazása a hagyományos csomagolóanyagok helyett. Már 1967-ben elő- , állítottak vízben oldható és emészthető ku­koricakeményítő alapanyagú fóliát Ez forró vízben jól oldódik, nedvesség hatására pedig duzzad. Olaj- és zsírállandÓ6ága kitűnő, a széndioxidot, a nitrogént és az oxigént csak kis mértékben ereszti át. Jól nyomható és hőzárható. Az ehető fóliák cellulóz alapú csoportjának nyújtható6ága. hajlékonysága és más kedvező tulajdonsága mellett az is nagy értéke, hogy színezhető. Évek óta igyekeznek megoldani a biológiai­lag lebomló plasztikgyártás kérdését is, ami­vel elkerülhető’ lenne, hogy az évekkel koráb­ban eldobott étolajos, tormás és más műanyag palackok, tubusok, dobozok, tasakok csaknem épen megmaradjanak a hulladékban. A je­lenleg ismert biológiailag lebomló műanyago­kat fém ditiokarbonátok adagolásával állítják elő. Az ezekkel kezelt műanyagok ugyanis kezdetben megtartják eredeti tulajdonságai­kat, a napfényen azonban a bekevert adalék­anyagok hatására bomlásnak indulnak. Az állóképességük legalább három hónap és ez­után átlagosan egy éven belül végbemegy a bomlásuk, aminek megindulását megfelelő el- szintelenedő pigmentfestékekkel végzett szí­nezésükkel lehet érzékelhetővé tenni. A bom­lás első fokozatában a napsugárzás ibolyán­túli tartománya által kiváltott reakció során kis molekulájú vegyületekké esik szét az anyag, amelyeket már a levegő oxigénje, majd a talajban lévő mikroszervezetek képesek a második szakaszban tovább bontani és végül is vízzé, valamint széndioxiddá oxidálni. Mi­vel a ditiokarbanátok nem túl költségesek, könnyen beépíthetők a műanyagokba, nem mérgezőek, a velük kezelt mŰT^gok fel- használhatók az élelmiszeripari c magolás területén, . .. _____

Next

/
Oldalképek
Tartalom