Tolna Megyei Népújság, 1975. november (25. évfolyam, 257-281. szám)
1975-11-02 / 258. szám
Film jegyzet A „Volt egyszer egy Vadnyugat" ürügyén VOLT EGYSZER EGY VADNYUGAT? Bizonyára. Attól félek, hogy van Is, és ezt a félelmemet minden égtáji eligazodás nélkül napi hírek táplálják. A fenti című filmben töltöttek és lőttek, ismét töltöttek és megint lőttek, aztán mór nem Is töltöttek, csak úgy lőttek. Elő- kelősködve: „L’art pour l’art”, ami jelen esetben nem művészetet óhajt jelenteni a művészet kedvéért, hanem lövöldözést a lövöldözésért Aki pontosan tudja, hogy miként fütyül a puskagolyó, és abban is biztos, hogy amikor hallja a lezuhanó bomba sivítását. az akkor nem az ő fejére esik — mindezt még élvezheti is. Velem együtt, aki az előbbieket tudom és azt is, hogy a revolverhősök sosem voltak hősök, és aki nagyon sokad- magammal természetesen élveztem a »Volt egyszer egy Vadnyugat” című filmet Azért élveztem, mert jó színészek és a filmkészítés magas fokú technológiája arra törekedtek, hogy kikapcsolódjak. Ne törődjek munkahelyi problémákkal, családi gondokkal, azzal, hogy a lányomnak elég-e a fizetése a megélhetéshez, vagy sem, és fütyüljek még egy sereg más bajomra is. ami a Panoráma filmszínház nézőterén kívül — nem is biztos, hogy oktalanul — foglalkoztat. Az, hogy a „Volt egyszer egy Vadnyugat” tulajdonképpen tömény ostobaság, eszembe se jutott — közben. Utólag meg minek? Az elméletben végtelen, a számomra nagyon is véges idő során ópiumot vettem be, mert akartam, hogy elkábítsanak. Nagyon sokan nem akarták, de kábultak. VELÜK SZERETNÉM KÖZÖLNI abbéli véleményemet, hogy Henry Fonda jó színész (ez nem újság), Claudia Cardinale — legalább is a filmvásznon — csinos (ez sem az), fogalmam sincs, hogy kicsoda Sergio Leone rendező, de érti a mesterségét és a „Volt egyszer egy Vadnyugat” a gyártó Rafrao San Mar-o oé~opk és a forgalmazó Paramountnak valószínűleg megérte a pénzt. A megtekintése nekem is. Ingyen jeggyel láttam. O. t ÚJ KÖNYVEK Kristóf: A csónakázó gyilkos Szilvási: Vízválasztó. Ba csűri«: Az irányítás és tervezés kérdései. Balassa: Lápok, falvak, emberek. Barto: A ház ©Iköltözótt, Gyér mekversek. Fehér K.: Gilly a Halacska (Már tudok olvasni sorozat). FucHss: Bartók Béla Svájcban. Hviezdoslovr Vérei szonettek. KasszM: Drága fiaim. Korach—Haskor Kémiai technológiai rendszerek gázelméleti vizsgálatai. Lengyel Gy.s Kézimunkák. Uj technikák, új megoldások. Téli mulatságok. Kifestőkónyv. Baka I.: Magdolna-zápor. UJ termés (szekszárdi költő.) Bakos: Csonttollú modorok tele. Alakok Juhos László rajza: Kié is a képzőművészei? Figyelmet gondokat és gondolatokat fogalmazott meg D. Varga Márta a közelmúltban a Népújságban, s ha kérdésére őszintén akarunk válaszolni, csak azt mondhatjuk: egyelőre még nem a miénk a képzőművészet. Pontosabban, nem úgy a miénk, mindnyájunké, ahogyan kívánatos lenne. De‘ kezdjük az elején. Az r)0-es években az ország bármely részében s-m+e fillérekért kínáltak kitűnő kéneket, itt. Tolnában egv valódi Markét vett meg valaki 150 forintért, s arra is emlékszem, hogy a szegedi múzeumnak nem volt kétezer forintja, amenv- nviért egy szén Szinvelf eladott volna a gardája. Persze nemcsak a szegedi múzeumnak nem volt pénze, mindenki z«egény volt. s a kép ráadás az életre, a jólét jele. Az akkor -^kótyavetyélt műalkotások sorsa ismeretlen, n*Mny nyilván ma is magángyűjteményeket gazdagít, mások bekerüljek a kereskedni m( for «alomba, s aki érte. v'b» sainos nagyon gyakran külföldre. Amióta az emberek jól. vagy 1 egal ábbis kiegyen súlyozottan élnek, tágas esaládi háziakat vagy kevésbé tágas, de mégiscsak otthonos szövetkezeti házakat bútoroznak be, megnőtt a képek iránti igény, ha másért nem. hát azért, mert valamit mégiscsak kell tenni a falra. A hivatalos műkereskedelem kínálata bőséges, festőben sincs hiány, hisz a Képzőművészeti Alaonak ma már ezernél több bejegyzett tagja van. A bizományi áruházak is kínálnak képet, bár itt inkább csak a hozzáértők vásárolnak. hisz a kínálat felettébb vegves. s csak értő szem tudia szétválasztani a jót és a talmit A gyűjtő, bármily csekély szakismerettel kezdi is, előbb- utóbb tisztességes szakértelemre tesz szert, s buzgalmát nemcsak vonzalma fűti, hanem az is. hogy pénzéért megfelelő értéket kapjon. De aki csak alkalmi vásárló, tökéletes zavarban van. Egyik szemével a képet nézi, másikkal a pénztárcáját, s az eredmény rendszerint az, hogy valami azért kerül a falra. Ennek a valaminek az értékét az eladási ár jelenti, mindaddig, amíg nem akarják eladni a nemegyszer drágán vett festményt. Ám mihelyt áruba bocsátják, jön a csalódás: a bizományi a legjobb esetben is a vételár felét helyezi kilátásba, ezt is csak akkor, ha már eladta a képet. Vagvis nem veszi meg, csak átveszi bizományba. Hol van képirpk, közepes jövedelmű ember számára gyakorlatilag elérhetetlenek. Mert 10—12 ezer forintot áz emberek rendszerint nem adnak egy kénért Marad a közületi vásárlás, ami azt jelenti, hogv egy-egy kiállításon elkel néhány kép, s a festő ezzel csomagolhat is. Ez magyarul azt jelenti, hogy mai festők gyűjtése tulajdonképpen lehetetlen. A gyűjtő alig tud eligazodni a több mint ezer festő között, s azt sem tudja, hogy amit vesz, miiven értéket jelent. Mert az „érték” szót itt mégiscsak komolyan kell venni. A kép nem gyufacímke vagy papír- szalvéta, "*s az érték akkor is az, ha gazdája nem akar tőle megválni. De még akkor is, ha pontosan felismeri egy alkotás jövőbeni igazolását, a festő kvalitását, ad-e a kénért 10— 12 ezer forintot, amikor azért legalábbis egy Mednyánszkyt kap? S itt egy másik kérdés merül fel: a lezárult életműveknek elég pontos árfolyamuk van, s az alkalmi divatoktól eltekintve egy-egy ilyen kép ára legföljebb fele vagy negyede a hivatalosan forgalmazott mai művészetnek. Az aránytalanság tehát nyilvánvaló, s ez bizony senkit nem ösztönöz arra, hogy mai festőket gyűjtsön. Mert a gyűjtők száma örvendetesen megnőtt, s ezzel együtt folyamatosan emelkedik a régi képek ára is. Ma már százötvenért sehol nem kínálnak Markót, egyébként ne is kínáljanak. A gyűjtők viszont, akik- nem nemegyszer kivételes érték van birtokukban, meglehetősen magányosak. Egy közelmúltban készített fölmérés szerint múzeumaink általában nem is tudják, hogy m! van falaikon kívül, pedig ezek a kisebb-nagvobb gyűjtemények végül úgvis közgvfljtemé. nveinkbe kerülnek, hisz a legtöbben azt akarják, hogy életük fáradozása, értéke maradjon csak együtt, ahogy a szombathelyi Smidt-féle gyűjteménynyel is történt. Mert a gyűjtés nem „hobbi” vagy üres időtöltés, hóbort, hanem maga is művészet, s igazán nem mindegy, hogy milyen tárgyakkal vesszük körül magunkat, az életünket. Sajnos, lakásaink legtöbbjében olcsó giccsek hada díszeleg, vagy néhány olvan kép, ami nem saját értékét, hanem az ügynöki rábeszélést dicséri. PPfiífl ma már jut ■ CUl*| könyvre is, képre is, szobrokra is. Csak az ízlésre is többet kellene adni, s az is kétségtelen, hogy nincs minden rendben a műtárgyak kínálatánál, árazásánál sem. S mindez együtt azt jelenti, hogy egyelőre bizony még nem a miénk a képzőművészet. CSÄNYI LÁSZLÓ Színházi esték VALAHÁNYSZOR csak megszólal dráma1 íróként a szívuiutnek különösen kedves Illyés Ctv'da — kinek np"i vp'e+i pn ül teremtődött alkotó kapcsolata öt évvel ezelőtt éppen a Pécsi Nemzeti Színházzal — figyelnünk kell. Figyelnünk először arra, hogy az említett kapcsolat öt év alatt öt színpadi mű ősbemutatóját adta elsökÄnt t'i ieswséenünk nem 11+ni «jávorban az ország — kortárs művek bemutatásában nem túlságosan jeleskedő — színházi életének. Figyelnünk kell azután azért is. mert elkényeztettük. Tudjuk, ha Illyés a színpadon szólal jpeg nagy és a1an.’ptp prl-Hl-si kér-lés„khen vállalja a színvallást oly módon, hogy magával ragadja az arra készeket a szabadság, a hatalom, a hűség dolgában színt vallani. Jobbulni is, hiszen mit ér a művészet szava, ha nem j lendíti előre azt, akiért pokolra szállva megszenvedett a művész a vox humana súlyos tisztaságáért, mondanivalójának igazáért? Közönségünket Illyés Gyula ezúttal zavarba ejtette Orfeusz a felvi'ágban című vígjátéká- j val, mert olyan komédia ez, hogy míg az írótól ! szokatlan frivoljával. rva<acri^ök'kíiri+i!í +ör*+4ne- tével megnevettet, szívünkbe és agyunkba a tragédiák keltette döbbenetét lopja be. Miről szól ez a darab? Arról, hogy a magányosság ■börtön és két magányt értelmessé és tartalmassá ma is ^ssk az az *si. rn"gfar*ó valami tudja a világban való igaz otthonossággá oldani, amit úgy nevezünk, hogy szeletet, majd pedig úgy, hogy szerelem. Illyés nem mond semmi tőle szokatlant ebben a színpadi művében, de amit mond, az úgy hat az emberre, mint a harangok félreverése vagy a hangyaként, s gyanútlanul nyüzsgő emberlakta helyek fölött veszélyt bömbölő szirénák. — Ember vigyázz, az emberi viszonyok túlracionalizálásával, az érzelmek teljes kiiktatásával az öngyilkos fajtát tenyészted ki, azt a már semmi emberi vonással nem bíró embert, kinek útja csak a semmibe torkollhat! Li'idhőrörN + *on oeva+mf p? a mű és rántja le a leplét a gépiessé racionalizált szex, a csoportos szeretkezés embertől valójában idegén ellentmondásairól és mond ítéletet a szabadosság, az úgynevezett „szabad” szerelemnek még a valláserkölcsnél is nyomorítóbb, gyilkosabb béklyóiról. A fordulatok és helyzetek a hideg tudomány és szexuális nekiszabadul ás világában bizarrul hatnak, de céljuk szerint keltenek félelmet, ösztönöznek bennünket a lehetségesként ábrázolt romlás elutasítására. Nem könnyű jósolni, hogy ez az új Il'vés-mű — miután a pécsi ősbemutatóval megkezdte pályafutását, színházi életünkben — nem lesz úgynevezett kasszadarab soha. Ez a vígjáték p/-«»on ovo^o 1 ff fií~»*vn <;-»x,T'nlro'7+-ri+ n^rr) íol/~>mf és fél órás önfeledt kikapcsolódást, hanem morális meggondolásra sarkantyúz és o'van gyönyörű nyelven, ahogy sainos hazánkban kevesen művelik és beszélik anyanyelvűnket. Sík Ferenc — a darab Szekszárdon is lói ismert rendezője — úgv áHí+ot+a Va+a Emil díszlettervezőnek a mű lényegét szoigá’ó színna- dára a víeiátékot, bogv biztosabb kézzel, értőbben már nem is tehette volna. H:sz“m hogy azért is emlékezetes marad a Pé^sj Nem. ze*i Színház társulnának ez a vendégjátéka azok körében, akik megértették egy ramz szellem vészesen időszerű szókimondásának a célját. A NÉPES EGYÜTTESBŐL Győri Emil, Holl Tstván, Kézdy György. Malis Gábor és Pásztor Erzsi alakításait emeljük ki a mű mondanivalóiénak tökéletes megértését, átélését sugárzó emberábrázolásukért. LÁSZLÓ IBOLYA Út a nihilbe -
