Tolna Megyei Népújság, 1975. november (25. évfolyam, 257-281. szám)

1975-11-20 / 272. szám

Véíeményeiés — Javaslóit —- Tanács

I

Életünk minden területét figyelik

Közelről a városi pártbizottság gazdaságpolitikai munkabizottsága

Országos

igény, hogy a városi, általában a helyi pártbizottságok, pártszervek hatékonyabban vegyenek részt a várospolitika, a város gazdasági életének munkájában. A párt gazdaság- politikájának következetesebb megvalósítása érdekében a Politikai Bizottság határozata szerint megalakították Szek- szárdon is a városi pártbizottság mellett a gazdaságpolitikai munkabizottságot. Bár e határozat előtt már volt a párt- bizottságon munkabizottság, ez mégis szervezettebb keretek között, határozottabb célok érdekében kezdte munkálkodását

A munkabizottság nemcsak a termelőüzemeken belül vizsgálja, segíti és esetenként ellenőrzi a gazdaságpolitikai döntések végrehajtását, hanem a város szociális, kommunális, ellátási, közlekedési, iparfejlesztési, foglalkoztatási, stb. kérdéseivel is foglalkozik —r határoztak amikor a munkabizottságot megalakították. Az volt a cél a bizottsági tagok választásakor, hogy lehetőleg minden területről és a szakmához jól értő emberek kerüljenek a véleményezési, tanácsadási és javaslattevő jogkörrel rendelkező társadalmi szervezetbe. A bizottság feladata még, hogy segítse és ellenőrizze a városba telepített vállalatok és intézmények munkáját, ellenőrizze a beruházások lebonyolítását, segítse a korszerű vezetéselmélet elterjesztését, a környezetvédelem érdekében kell figyelnie

az intézkedéseket, gyártelepítéseket, a munkásvédelmet... Mennyi és mennyi feladat! Valójában életünk minden gazdasági területére, tehát nemcsak kizárólagosan gazdasági kérdésekre kiterjed a bizottság munkája.

A bizottság titkára, Bartos László, a városi pártbizottság munkatársa, dossziékban gyűjti az eddigi működést dokumentáló sok jegyzőkönyvet, feljegyzést, javaslatot, határozattervezetet és tanácsot, melyeket egy-egy témában a pártbizottságnak, vagy a végrehajtó bizottságnak adtak át. Érdemes ezek közül néhányat, természetesen a teljesség igénye nélkül, címszavakban felsorolni.

1972-ben tárgyaltak a két szekszárdi téglagyár termelésének hatékonyságáról, ilyen megállapításra is jutottak többek között: „A város vezetői mostohán kezelik a téglagyárakat és az ott dolgozókat.” A Talajerő-gazdálkodási Vállalatnál azt vizsgálták, hogy miért olyan magas az alkalmazottak aránya. „Ez a létszám nem áll arányban a termelési tevékenységgel.” — állapították meg. Az 1973-as programból: márciusban a kisiparosok helyzetét, szerepét a város ellátásában vizsgálták. Azt kérték a kisiparosok: „Többet, gyakrabban foglalkozzanak gondjaikkal, eredményeikkel”. A városi középtávú fejlesztési tervhez adtak véleményt, pontosabban ezt is megállapították a termelő beruházásokkal kapcsolatban: „Olyan helyzet

Milyen

van, hogy néha a tervdokumentációkat is át kell dolgozni az ár és egyéb változások, tervmódosítások miatt.”

a gazdaságpolitikái agitáció és tájékoztatás? — volt a következő téma. „A híradók, egyéb kiadványok kevés információt adnak a dolgozóknak” — állapították meg többek között. Az 1973-as évben több alkalommal tárgyaltak a város ellátásáról, egy esetben például külön bizottsági ülést tartottak, kellő vizsgálódás és tapasztalatszerzés útján arról, hogy egyik ünnepünk idején miért volt rossz az ellátás kenyérből, húsból, tejből. A szolgáltató ipari szövetkezet pártszervezete miként segíti a termelést; hogyan hasznosítják a Szekszárd környéki, nagyüze- mileg nem művelhető területeket; a kisállattenyésztők szövetkezete miként járul hozzá a kisgazdaságok termelésének növeléséhez, az áruk felvásárlásához — mind, mind olyan fontos kérdés amely a bizottság elé való, éppen a nagyfokú közérdeklődés miatt.

flz idei

munkaprogram is arról tanúskodik, hogy a bizottság továbbra is a városi pártbizottság véleményező, tanácsadó testületé. Fontos döntések előtt mondják el álláspontjukat egy-egy témában, és ezek nyomán pontosabb tervezés végezhető el a város fejlesztése érdekében. Itt van például az idei programok közül mindjárt az év, elején tárgyalt fontos kérdés:

a Városgazdálkodási Vállalatot, illetőleg a Költségvetési Üzemet sürgősen fejleszteni kell, mivel csak így lehet a következő években jelentkező feladatokat elvégezni. Idén több alkalommal foglalkoztak az anyag- és energiatakarékossági problémákkal, a belső tartalékok jobb kihasználásával. Véleményezték a végrehajtó bizottság elé került anyagot, amely azt összegezte, hogy a szekszárdi vállalatok a múlt évben hogyan gazdálkodtak. Nagyon fontos kérdésben, a szekszárdi termelőszövetkezetek egyesülésének ügyében, folytattak széles körű vizsgálatot és mondtak véleményt a végrehajtó bizottságnak. Vizsgálták a vállalati takarékos- sági tervet féítucat üzemben... És a munkaterv szerint az év végéig véleményt kell mon- daniok az 1976-os építőmunka terveiről, a szekszárdi üzemek exporttevékenységéről és a három termelőszövetkezet gazdálkodásának hatékonyságáról.

A bizottság rendszeresen egyezteti munkatervét a párt- bizottságéval, és üléseik rendjét, témáikat is azonosítják. A bizottság tagjai nemcsak az üléseken vesznek részt, hanem az előkészületek során vizsgálatokat végeznek, sok időt fordítanak egy-egy téma feldolgozására — természetesen szabad idejükben, pártmunkaként. Az. immár öt éve működő bizottság tavasszal, a választások idején felújult. Változatlanul Németh Imre, az Építőanyag-ipari Vállalat igazgatója a gazdaságpolitikai munkabizottság elnöke. Bartos László, a pb. munkatársa a bizottság titkára, és a tagok közül hatan a városi pb. tagjai is egyben. A munkabizottság tagjai: Domonyai Péter, a Jóreménység Mg. Tsz párttitkára, Izsák Lajos, az ÁFÉSZ igazgatósági elnöke, Németh Lajos, a Textilnagykereskedelmi Vállalat lerakatvezetője, Sziget} János, a Tejipari Vállalat igazgatója, Vörös József, a Műszergyár művezetője, Wirth János, a TOTÉV részlegvezetője, Forró Lajos, a Volán igazgatóhelyettese, Klem Anta-l, a Volán párttitkára, Göttlinger József, a Bőrdíszmű vezetője. Kobra József, a TOTÉV igazgatója, Steindl Károly, a MEZŐGÉP főművezetője, Kaposi István, a városi tanács osztályvezetője és Lőwi Vilmos, a Népbolt osztályvezetője.

H városi

pártbizottság mellett tevékenykedő munkabizottságok feladata elemezni és segíteni a városi lakosság társadalmi és politikai viszonyainak, munka- és életfeltételeinek mind kedvezőbb kialakítását, a lakossági szükségletek kielégítésének színvonalát növelni —- összegezhetjük a Politikai Bizottság és a Központi Bizottság határozataiból a bizottságok feladatait. Úgy értékelhetjük a gazdaságpolitikai munkabizottság tevékenységét, hogy eddigi tevékenysége alatt ezek szerint működött.

PÄLKOVÄCS JENŐ

Terhesgondozás és táppénzhe'yzet

Legyen terhességgondozási segély?

táppénzhelyzet alakulása, különös tekintettel a terhességgel kapcsolatosra, az utóbbi időben kiemelten foglalkoztat több szervet, köztük a szakszervezet társadalombiztosítási bizottságát. Alapvetően mindenki abból indul ki, hogy — figyelembe véve a nőpolitikái párthatározatot,, a népességpolitikai határozatot, meg egyáltalán a humanitás szempontjait — ha a jelenleginél jobbat nem tudunk találni, akkor maradjon ez, viszont ha lehet akkor javítsunk a helyzeten, de továbbra is a terhes nők érdeke legyen a meghatározó.

Tolna megyében a táppénzen lévők száma lényegesen nem változott, 1974-ben az előző évhez viszonyítva fél százalék volt az emelkedés. Ez az emelkedés önmagában, még nem volna túlságosan nagy, azonban ezen belül ugrásszerűen megnőtt a veszélyeztetett terhesség címén táppénzben tartottak száma. Ezt látva egyet kell érteni azzal, amit a szakszervezeti társadalombiztosítási bizottság is megállapított: „Eljutottunk arra a pontra, hogy terheseink között valósággal elterjedt a köztudatban, hogy a terhesség egyenlő a táppénzzel.”

Megint hangsúlyozzuk, mindert meg kell tenni a terhes anyák védelmére. Ha szükséges, valóban táppénzbe kell venni őket, de azt sem kell elhallgatni, hogy a terhesség természetes állapot, s a táppénzbe vétel csak akkor indokolt, ha azt egészségügyi okok megkívánják.

Az 1973. január 1-től június 30-ig rendelkezésre álló adatok szerint a megyénkben a táppénzes napok valamivel több mint 19 százalékát utalták ki terhesség, 5,7 százalékát pedig gyermekápolás címén. Az össztáppénz mennyiségének majdnem tíz százalékát teszi ki a terheseknek kiutalt táppénz.

S

okan meg vannak győződve arról, hogy a jelenlegi veszélyeztetett terhesek száma felduzzasztott létszám, ezt tartani nem helyes, ellenben — sok szempontot figyelembe véve — egy más, ésszerűbbnek tűnő megoldást ajánlatos keresni. A terhes nők egy része szívesen dolgozna, ha az üzeme valóban megfelelő, a rendeletekben előírt munkakörülményeket biztosítana számára. Ez azonban nem mindig történik meg. Ha előfordul is, a vidékről bejáróknak az utazás okoz sok gondot. Az üzemi légkör sem mindenütt kedvez a terheseknek ahhoz, hogy jól érezzék magukat. Sok-sok gond torlódik tehát össze, s vannak, akik a könnyebb megoldást, a táopénzt választják a munka helyett, amit az illetékes orvos kénytelen biztosítani, hiszen a vizsgálat során nemcsak az objektív leletekből kell ítélni, hanem a szubjektív szempontokat is kellőképpen mérlegelni kelL Arról se hallgassunk, ameny- nyiben az orvos táppénzre kiír valakit, akkor megfelelő terápiát is rendel számára. A használatos gyógyszerek nem olcsók. A társadalombiztosítási bizottság által megtárgyalt és elfogadott felmérés három ilyen készítményt említ — n TT t és Túrinál. A á-‘H. ’ey ékből

1970-ben 640 ezer, 1972-ben

már több mint 800 ezer forint értékű fogyott, most pedig már több mint egymilliónál tartunk.

Nem is az emelkedés okoz itt elsősorban problémát, bár az is elgondolkodtató, hanem inkább az: nem bizonyos, hogy ezeket a gyógyszereket el is fogyasztották, fel is használták, inkább csak azért váltották ki, mert az orvos úgyis felírta.

Elgondolkodtató az a javaslat, hogy vegyék figyelembe az országos illetékesek, nem lenne-e a jelenleginél jobb megoldás, a gyermekgondozási segély mintájára, valamely „ter- hességgondozási segélyt” létesíteni olyan terhes nők számára, akik nem veszélyeztetettek, de valamilyen ok miatt munkájukat ellátni nem tudják. A javaslat mellett szólnak anyagi vonatkozások is, hiszen nem valószínű, hogy az így felmerülő költség nagyobb lenne, mint az, amelyet a szükségtelen táppénzbevétel és az ugyancsak indokolatlan gyógyszerfogyasztás okoz.

Már utaltunk rá, még egyszer szólni kell arról, az eddiginél sokkal határozottabban meg kell követelni a munkahelyek vezetőitől a Munka Törvénykönyve V. 12. §. (3) bekezdése és 23. §. (4)

bekezdése rendelkezéseinek betartását,

Ä kérdés bonyolult, bizonyos sok érv és ellenérv hangzik még el az ezutáni vita során, de éppen a terhes nők érdekében keresni kell a megoldás módját, s a je- lm’jgi helyett egy megnyugtatóbb gyakorlatot teremteni.

L. Gy.

Gazdasági jegyiét

Felesel a muszáj...

Mielőtt valamiről véleményt szeretnénk mondani, jllŐÍ hogy az érdekelteket meghallgassuk

Miről is van szó? 1972-ben a gerjeni tsz egy új melléküzemet hívott életre. Kooperálva a Lőrinci Fonóval egy „mini” textilüzemmel kívánta megoldani foglalkoztatási gondjait, valamint segíteni a község asszonyainak —, így teremtették meg ezt a munkalehetőséget. A szándék helyeslésre talált a helyi tanácsi vezetők között is. így történt, hogy a volt csibenevelő, a kis pelyhesek csipogása helyett, öreg, de azért működőképes textilgépek zakatolásával telt meg.

Köztudott, hogy Tolna nagyközség megyénk egyik leg. nagyobb könnyűipari centruma. Már lapunkban is megírtuk, hogy a Selyemipari Vállalat tolnai gyára sok száz milliós fejlesztés előtt áH. Igen ám, de mit érnek a legkorszerűbb gépek, ha a dolgos munkáskéz hiányzik?

Idekívánkozik még egy tény. Megyénk távlati munkaerő-prognózisa szerint a demográfiai hullámvölgy hatására új, szabad munkaerőt csupán az eddig még „passzív” — főként a községekben, falukban, jelenleg még a háztartásokban tevékenykedő — asszonyok, nők jelentenek.

A gerjeni üzem jelenleg 80 fővel termel. A két tolnai gyár — a PATEX és a Selyem fonógyár — adatai szerint a melléküzem, beindulásakor tőlük 20 főt vonzott ej a helyben lakók közül. Egy asszony azóta már visszament Tolnára, mert ahogy mondta — a körülményeket nem lehet ősz. szehasonlítanj.

És mit mondanak a faluban, a helyben dolgozó asszonyok?

— „Ha nem lenne a melléküzem, inkább otthonmaradnánk, visszamennénk a fakanálhozd’

Ipari munkások? A kérdőjel ez esetben jogos.

Persze, az egyén érdekeit figyelembe véve1— talán igazuk van ezeknek az asszonyoknak. És a kis falusi közösség érdekeit tekintve, éppígy igazat lehetne adni a téesz- nek, a községi tanácsnak. Jót akartak —, de úgy érzem rosszul. %

Hisz olyan munkáskezeket köt le ez a községi melléküzem (persze ehhez hasonló példákat sajnos még lehetne sorolni), amelyek lényegesen több értéket tudnának előállítani — valamennyiünk számára.

A számok bizonyítanak:- ----- --——,, D» man uu oícr wrimot

termel. A Selyemgyárban Tolnán — 430 ezer forintot! A különbséget kommentálni sem szükséges.

A falu és a téesz vezetői azt mondták, hogy a szűk. ség, az igények szavának engedtek a melléküzem létrehozásakor. „Muszáj vojt.., ”

Valószínű, ez az egyszerűbb megoldás, mint a tudat .orrnaiasp és a bizonyítás; mi a helyes, és mi nem Az idő a fejlődés szolgája és bírója is egyúttal. Dönteni fog...

— gyvgy —*