Tolna Megyei Népújság, 1975. november (25. évfolyam, 257-281. szám)

1975-11-18 / 270. szám

Mongólia és a KGST Szófia A „Balkancar” kitüntetései Bulgáriában nagy gondot fordítanak az üzemen belüli anyagmozgatás rendszereinek és eszközeinek fejlesztésére. A bolgár „Balkancar” egye­sülés üzemei tavaly több mint 44 000 motoros és elektromos targoncát, 73 000 elektromos műhelydarüt és más emelő- és szállítóberendezéseket állítot­tak elő. A bolgár tervezők és gépgyártók eredményeit kül­földön is elismerik: a Balkancar 30 aranyérmet szer­zett különféle nemzetközi vá­sárokon és kiállításokon. Az első aranyérmet még 1965-ben, Moszkvában nyerte el az egyik villamos targoncamodell. A harmincadik, jubileumi plovdi- vi vásáron, amelyet idén nyá­ron rendeztek meg, a Balkancar 2 aranyérmet ka­pott. A világ számos országában keresettek a Balkancar ki­váló minőségű emelő- és szál­lítóberendezései. Bolgár gépek dolgoznak a KGST tagorszá­gaiban, az NSZK-ban, Angliá­ban, Franciaországban, Svéd­országban és Japánban is. B z 1962-es esztendő mérföldkőnek nevezhe­tő a Mongol Népköztár­saság gazdasági és társadalmi fejlődésében. A KGST-hez tör­tént csatlakozással a mongol népgazdaság bekapcsolódott a testvéri szocialista országok sokoldalú együttműködésének vérkeringésébe és újabb lehe­tőségek nyíltak számára a szo­cialista tervgazdálkodás elő­nyeinek nagyobb mérvű kiak­názására, a hatékony és komplex gazdasági struktúra kialakítására, a szocialista tár­sadalom építésének magasabb szinten való folytatására. A KGST-be való belépés óta a mongol ipar legfontosabb termelőalapjai csaknem meg­négyszereződtek, az egy főre jutó ipari termelés 1,9-szere- sére nőtt, az ipari termelés fejlődésének évi átlagos dina­mikája pedig 8,6 százalékot tett ki. Különösen gyors ütemű volt a fejlődés az idén befejeződő ötéves tervben. Jelenleg az ipar szolgáltatja az ország nemzeti jövedelmének mintegy 40 százalékát. Az ötéves terv első négy esztendejében a nemzeti jövedelem 30,3 száza­lékkal, az ipari termelés 45 százalékkal, a termelékenység pedig 18 százalékkal — ezen belül az iparban 29,5 száza­lékkal növekedett. Az elmúlt négy évben a mongol mező- gazdaság gépparkja 3700 trak­torral, 820 gabonabetakarítő kombájnnal és 2700 tehergép­kocsival bővült. Számos új, korszerű állattenyésztő telep létesült, összesen 6,5 millió fé­rőhellyel. A mezőgazdasági kultúrák vetésterülete 8.9 szá­zalékkal nőtt, a gabonafélék terméshozama pedig 6,4 száza­lékkal emelkedett. A mongol nép sikereiben ré­szük van a szocialista orszá­goknak, s különösen jelentős a Szovjetunió hozzájárulása. A mongol népgazdaságnak nincs egyetlen olvan ágazata sem, amely ne élvezné a Szovjet­unió által nvúitott önzetlen se­gítség gyümölcseit. A kölcsö­nadón előnvös gazdasági és műszaki egvüttműködés leg­újabb példája a most épülő erdeneti réz- és molibdéndúsí- tó kombinát, amelv ewike lesz a világ legnagyobb ércdúsító kapacitásainak. Magyarország az Ulánbátor­ban üzemelő ruhagyár, bio­kombinát és húskombinát épí­tésében, valamint a buren- coetei wolframdúsítómű re­konstrukciójában és bővítésé­ben működött közre. S igen je­lentős a többi szocialista or­szág segítsége is. Román köz­reműködéssel épült például Ulánbátorban az állami cir­kusz impozáns épülettömbje. A folyó ötéves tervben a KGST- országok 12 tudományos-ku­tató központ létrehozását segí­tették Mongóliában. Több ezer mongol diák tanul a szocialis­ta országok oktatási intéz­ményeiben, ezer és ezer szak­értő és szakmunkás pedig a Mongóliában folyó építkezése­ken adja át tapasztalatait mongol kollégáinak. A KGST komplex integrá­ciós programjának jegyében az 1976-ban kezdődő új ötéves tervidőszakban tovább mélyül Mongólia és a többi szocialis­ta '"• rág együttműködése. M 'r aláírták azt az egyez­ményt, amelynek kere­tében a KGST-országok közös nemzetközi geológiai ex­pedíciót szerveznek Mongólia ásványkincseinek felkutatásá­ra és kiaknázására, s egyéb területeken is konkrét intéz­kedések születnek a kölcsönö­sen hasznos együttműködés távlatainak konkretizálására. P. Sodnom miniszterelnök-helyettes f& szén Jugoszlauiaban Jugoszláviában ez év első kilenc hónapjában összesen 26 200 000 tonna lignitet, bar­na- és kőszenet jövesztettek. Az 1974-es év azonos idősza­kához viszonyítva ez 1 491 000 tonnával, azaz 5,6 százalékkal több. Ha azonban a többlet- termelést kalóriára számítjuk át, kitűnik, hogy a termelés csak 4.9 százalékkal emelke­dett. Ez pedig azt jelenti, hogy a szénjövesztésben az alacsony kalóriatartalmú lignit, a leg­fiatalabb korú barnakőszén dominál. Ebben a szénfajtá­ban a növényi szerkezet még felismerhető. A jugoszláviai bányák 431000 tonna kőszenet szállí­tottak, ami a tavalyi azonos időszakhoz viszonyítva 23 000 tonnával kevesebb. Nehezen lehetne megmon­dani, vajon erre a klasszikus tüzelőanyagra a hőerőművek­nek, vagy a háztartásoknak van-e nagyobb szükségük. A háztartások ugyanis azért sze­reztek be most nagyobb meny- nyiségű szenet, mert a hideg­től tartva nem voltak hajlan­dók egy hónapnál tovább is várni, amíg a „Kreka”, a „Re- szavica”; a „Trbovlje”, vagy más elnevezésű, háztartási cé­lokra jobban megfelelő szenet leszállítják. Mindemellett megállapítható, hogy a nagy fogyasztócentrumok szénellá­tása nem kielégítő. Amennyi­ben kemény lesz a tél, min­den jel arra mutat, hogy a szénbeszerzés körüli nehézsé­gek még hátravannak. Ked­vező azonban az a körülmény, hogy a központi fűtésű épüle­tek jelentős mennyiségű bar­naszén-készletekkel rendel­keznek. A Jugoszláv Gazdasági Ka­mara energetikai titkárságá­nak jelentése szerint a hőerő­művek szénellátottsága kedve­ző. A tavasz és a nyár folya­mán gyűjtöttek némi tartalé­kot, s ez lehetővé teszi zavar­talan működésüket A fogyasztók további ellá­tása elsősorban az időjárási viszonyoktól függ, annál is Inkább, mert a kolubarai, a kosztoláci, a koszovói és a tuziai szénmedencében jelen­tős mennyiségű szénjövesztés külszíni fejtéssel történik. Halágy Irtási együttműködés Az 1976—80. évekre szóló szovjet—lengyel kölcsönös hajó- és hajóberendezés-szál- lítási egyezmény — amelyet a közelmúltban írtak alá — az előző ötéves tervidőszakhoz képest kétszeresére növeli a hajóipari áruforgalmat. Len­gyelország az egyezmény ke­retében halász- és halfeldol­gozó, hűtő-, fűrészárú- és konténerszállító, valamint 105 000 tonna vízkiszorításu hajókat gyárt partnerének. A Szovjetunió tank- és szárnyas hajókat, valamint hajóberen­dezéseket ad cserébe. A kubai autóipar Kubában korszerű autóbuszt összeszerelő üzem épül, amely­ben a városi és városközi sze­mélyszállítást lebonyolító jár­művek készülnek majd. A gyár, melynek berendezéseit a szovjet ipar és néhány kapita­lista cég szállítja, a következő ötéves tervidőszak végére (1980-ra) évente 1000 darab Girón XI típusú autóbuszt bocsát a tömegközlekedési vállalatok rendelkezésére. Kor­szerű, kényelmes járművek ezek, motorikus megbízhatósá­guk mellett kitűnően megfe­lelnek a kubai klimatikus kö­rülményeknek, jól szellőztet­hetek. A Girón törzsgyár fej­lesztésével egy időben számos kisebb üzem is épül, amelyek az autóbuszhoz különféle al­katrészeket, motorikus és ka­rosszériaegységeket készítenek. Nincs messze az a nap, ami­kor Kuba exportőrként jelent­kezik majd a latin-amerikai autóbuszpiacon. A Girón XI típusú autóbu­szok gyártása egyébként már megkezdődött egy másik, ki­sebb kapacitású üzemben, amely jelenleg 190 darabot ké­szít évente. Az új kapacitás üzembe helyezését követően'ez a vállalat áttér a közepes és kis befogadóképességű buszok gyártására. Ordas [ván: Damjanich tábornok Hóra Ferenc Könyvkiadó, 1971. Megperdültek a dobok, majd Tichy őrnagy lova nyergéből, messzire hangzó német szó­val felolvasta a hadbíróság ítéletét. Csak az ítéletet magát, minden indoklás nélkül. — A leggyalázatosabb koholmányok, ami­ket itt nekünk felolvasnak! — dörmögte a szakállába Damjanich. — Színjáték! Ocsmány színjáték! A színjáték következő szereplője a fő­porkoláb volt, aki harsányan kegyelmet kért az elítéltek részére. Háromszor egymás után, amire Tichy minden esetben ugyanazt vála­szolta : — Istennél a kegyelem! Ismét megperdültek a dobok, aztán Meyer hóhér nehézkes léptekkel a tábornokok cso­portjához lépett, és halkan megszólítota Poel­tenberget: — Ich bitte, Herr Hauptmann! Poeltenberg leoldotta nyakkendőjét, és át­adta Suiánszky Eustáchnak: — A feleségem részére, amiként megbeszél­tük, főtisztelendő uram! — Ezután Damja- nichcsal kezet fogott; — Az isten áldjon meg, barátom! A többiek előtt összekattantotta a bokáját, aztán keményen, mint aki egy díszszemle arcéle előtt vonul él, odamenetelt a legszélső bitófához. Gyorsan, két perc alatt meghalt. Valamennyien, kivétel nélkül nézték, mint­ha egymás halálából akartak volna erőt merí­teni a fogyó percekben. Török Ignác követke­zett, Lahner György, a halkan imádkozó Kné­zich Károly, majd Nagysándor József. — Éljen a haza! — kiáltotta, mielőtt a nya­kára szorult volna a hurok. — 163 — Leiningen váratlanul Tichyhez fordult, és engedélyt kért, hogy néhány szót szólhasson a katonákhoz. — Also reden Sie, aber nur kurz! — biccen­tett az őrnagy. ■— Katonák! — ki ál tot ia Leiningen. — En­gem az a vád ért, hogy Buda visszafoglalása­kor védtelen sebesülteket és foglyokat végez­tettem ki. Most és ismét, életem utolsó percé­ben kijelentem előttetek, hogy ez alávaló rá­galom és hazugság! Tichy intésére dobpergés szakította félbe a beszédet. Aulich Lajos következett Utána Meyer hóhér szinte alázatosan Damjanich szekeréhez lépett, és megismételte az előbbi szavakat: — Ich bitte, Herr Hauptmann! Damjanich felállt a szekerében. Messze a zászlóalj szuronyerdeje fölé magasodva meg­szólalt: — Mi az, hát neun én leszek az utolsó? Hi­szen a csatában mindig az első voltam! Török vállára támaszkodott, és az őrmester majdnem feljajdult, olyan erős volt ez az utol­só szorítás. Halkan mondta: — Majd én segítek, tábornok úr! — Adja a kezét! Két pap támogatásával, Török őrmester ke­zét fogva ^lépett a földre. Mindenki sírt, sőt a legszélső Wocher-század élén álló százados­nak is ömlöttek a könnyei. Damjanich meg- szólítottta: — Isten tartsa meg, százados úr! Ogy lát­szik, maga derék ember. Kívánok biztos elő­menetelt a pályáján! A támogatására siető két papot elutasította: — Hagyják el, tisztelendő urak, úgy sem sokáig van már szükségem a lábamra! A bitófánál félredobta a két botot, és a válla fölött odaszólt Meyer hóhérnak, aki már lépett felfelé a létrán. —■ Kérem, vigyázzon a szakállamra, össze ne borzolja, mert az mindig kedves volt előttem! Még mielőtt a dobok megperdülhettek vol­na, Török, a papok és a körülállők tisztán hallották az utolsó szavait: — Szegény Emíliám!... Éljen a haza? Gróf Vécsey Károly sápadtan, és nagyon ~ 164 — egyenesen ment az utolsó, üresen maradt bitó­fához. Megcsókolta a feszületet, melyet Ma­chet várkáplán nyújtott az ajka elé, aztán félretolta a papot, lehajolt, és megcsókolta Damjanich János még meleg kezét is. A Wocher-gyalogezred eső áztatta 1. számú zászlóalja, a szükséges őrséget hátrahagyva, zárt sorokban, némán vonult be Arad várába. Messze mögöttük, gyeplőt a lovak közé dobva, arca elé tett kézzel zokogott zörgős szekerén egy borostás, zsíros kaiapú, hajlott hátú, öreg paraszt, UTÓSZÓI Az olvasó tájékoztatására: ez a könyv ter­mészetesen regény, így történelmileg csak részben hiteles. Főszereplői — a tisztiszolga és Török őrmester kivételével — valóban él­tek a szabadságharc idején, egyik-másikuk­nak azonban (így a szerb kereskedőnek, Bibra főhadnagynak) csak a neve ismert, a nekik juttatott szerep önkényes és az író kedve ál­tal diktált. Nincs bizonyíték arra sem, hogy az aradi vésztörvényszék tagjai közt egyéb­ként ' valóban helyet foglaló osztrák katona­tisztet bármiféle lelkiismereti válság gyötör­te volna. Személyében az elítéltekkel rokon­szenvező császári tiszteket akartam ábrázolni. Damjanich pályafutása gyerekkorom óta érdekelt, részben mert magam is szerb szár­mazású vagyok, részben mert néhai nagy­apám — aki hivatásos tiszt volt — katonaide­álját tisztelte benne. Alakjának irodalmi fel­dolgozására azonban csak akkor gondoltam először, amikor Haynauval való összeütközé­séről olvastam — ezt középiskolai történelem­óráinkon a harmincas években elfelejtették említeni, és gondolom, ma sem tanítják. Csak regényem nyomdába adása után sze­reztem tudomást arról, hogy a nagy szerb író, Ignatovity Jása — mint azt Csuka Zoltán regényes életrajzában megírta — még átme­netileg sem szolgált Damjanich keze alatt, bár a tábornokot nagyra tartatta. A reá vonat­kozó részlet tehát történelmileg nem hiteles, legfeljebb érzelmileg a& == VEGE — ?- m —

Next

/
Oldalképek
Tartalom