Tolna Megyei Népújság, 1975. október (25. évfolyam, 230-256. szám)
1975-10-21 / 247. szám
Tv-naplő EzQsfvési mesterek A híradó — van. Vasárnap és hétfő kivételével minden nap, tehát úgyis mondhatnánk, ez a mi mindennapi híradónk. A híradót nem szokták dicsérni, tulajdonképpen szidni sem szoÚták, mert a híradónak nincs esztétikája, a híradónak csak híre van és tengernyi szerkesztője, vágója, operatőre, rendezője, munkatársa, akiknek nevét nem szoktuk megjegyezni, s akikről nem mindig tudni, hogy ők vannak-e a híradóért, vagy inkább a híradó van értük. A híradó egyébként azért van, hogy bemutassa a nap eseményeit, ne csak elmondja, hanem képpel is illusztrálva láthatóvá tegye, az események részesévé avassa a távoli nézőt. Hát lássuk. Először is megtudjuk, hogy mit fogunk látni, hallani. Azt mondja a kül- politikus: mai híreink közül kiemelném ... És itt az első meghökkenés, — miért mondja feltételes módban? Ugyanis szó sincs feltételről, már a következő pillanatban ki is emeli mindazt, amit hallani fogunk, amit pedig nem emel ki, arról szó sem esik. Henyeség, fontoskodás, mindegyik? Menjünk tovább. Jól fényképezett képsorok a francia elnök moszkvai elutazásáról, majd beszámoló a bécsi gazdasági konferenciáról. Kép: elmosódott épület, ami lehet, hogy Bécsien van, de lehet bárhol másutt is. Akkor miért mutatják, mit akarnak megmutatni vele? Semmit. De kép kell, s egyéb nem lévén, imhol egy épület. Más. Uj államtitkárok Lisszabonban. A képen egy ember beszél, mögötte sokan tolonganak, nem tudni, ki kicsoda, bár a tizenkét új portugál államtitkár nevét nem is akarja megjegyezni senki. Más. Asszad nyilatkozott: megjelenik a feje, először távolról, majd egészen közelről. Régi kép, mindig visz. szatér, ha Asszad valamit csinál. Közben új kép, ezen is egy ház, a bécsitől az különbözteti meg. hogy pálmafa leng előtte, a pálmafa Kairót jelképezi. Libanon, romos házak, egy férfi franciául beszél, de nem tudni, hogy ki, és azt sem, hogy mit beszél, mert a magyar hang is szól. Kuwait, magyar árubemutató. Egy kuwaiti úr nyilatkozik: Szeretnénk, ha egészségügyi programunkban szerepet kapna a Medicor. Azt viszont nem tudjuk meg, hogy a Medicor szerepet kap-e, mi valósul meg a kuwaiti óhajból. A meglepetés azonban most következik: a riporter lelkesen számol be gyű. gyümölcsöző üzletkötésekről, s a kép: egy nő megpördül bő szoknyájában. Az építők kongresszusa befejeződött. Egyetlen mondatra kapom föl a fejem: a népgazdasági érdekek a vállalati érdekekkel szemben is érvényesültek. Jó ez, vagy nem? S hol van a dolgozók érdeke ebben, s egyáltalában, ki járt jól, kinek volt ez előnytelen. De már Záhonyt látjuk, sínek, vasúti kocsik. Megtudjuk, hogy naponta 600-féle áru hagyja el Záhonyt, de arról szó sincs, hogy milyen áru, s milyen irányban „hagyja el Záhonyt”. Most egy éles fordulat visz- szakanyarodik az egriek szállítási gondjához, ami valamikor korábban szerepelt. A Volán vállalat közli, hogy gyorsjáratain tud segíteni az egrieknek." Szép, szép, de ezt miért nem írják meg nekik, az egrieken kívül kit érdekel? Senkit, de nem baj, mehetünk tovább, Győr, filmfesztivál, fejek, fejek, amelyek hol erre, hol arra fordulnak, a filmfesztiválra semmi nem utal. Legföljebb egy filmrészlet, az „egyik animációs filmből”, de hogy mi ez a film, ki csinálta, mgr nem tartozik a nézőre. Magyaregregy, s a stereotip utcakép, tornác, s a tanácselnök, aki elmondja, hogy mióta van a faluban. Holott a riport nem róla szól, hanem a népművészeti tárgyak helyeselhető mentéséről. Iparművésznők kiállítása, ezúttal is fejek, melyek éppenséggel Győrben is lehetnének! S ezzel kész. Szombat este lévén, megkapjuk a szokásos rajzos meteorológiai jelentést, ami minden szombaton felteszi a kérdést, hogy miért kell a hétköznapok kitűnő és szemléltető térképét föláldozni ezekért a gyermeteg rajzokért? Mindegy, ez van, ne háborog- junk, egyébként is vége a híradónak. Lehetőleg pontosan követtük a szombat esti híradó műsorát, ami sem jobb, sem rosszabb nem volt, mint az átlag. Mint híradó azonban, mint egy műfaj megnyilatkozása, feltétlenül gyengécske volt, bágyadt, nagyon gyakran érdektelen, s még gyakrabban szöveg és kép erőltetett kombinációja. A tv bebizonyíotta, hogy kitűnő dokumentumfilmekre képes, a híradó riporterei azonban nagyon messze vannak ettől a színvonaltól. Bizonyos stereoti- piák sokkal jellemzőbbek rá, mint az ötlet: átvágják a szalagot (most is volt), falusi utca, tornác, macska, amely az évszaktól függően viselkedik. Nehéz jó híradói készíteni? Éppen olyan nehéz, mint bár- mi mást készíteni, amihez nemcsak technika kell, hanem ember is, aki a jó ügyet jól szolgálja. A tv-híradó többnyire még csak a jó ügynél tart. CSÁNY1 L. A Szovjetunió észak-keleti részén fekvő Velikij Usztyug várds messze földön híres nagytehetségű ékszerészeiről, cizel. láló mestereiről és fafaragóiról. Különösen régi hagyományai vannak itt az ezüstvésés művészetének. Utánozhatatlan szépség, aprólékos kidolgozás, kecsesség és tartósság jellemzi észak ezüstvésőinek munkáit, amelyek méltán vívták ki az első helyet a világon. Az usztyugiak számos remekművét a Kreml Fegyvertárában, a Moszkvai Történelmi Múzeumban és a Modem üzbég komponista, Szulejman Judokov operáját mutatja be a Lodzi Zenei Színház, lengyelre fordított szövegkönyvvel. Szulejman Judokov operáját az üzbég irodalom klasszikusa, Hamzi Hakum- zade egyik poémájának motívumai alapján szerezte. A mű címe: Majszár kópéságai. Ulánbátor ötven év alatt a Mongol Népköztársaság igazi politikai, gazdasági és kulturális központjává vált, fejlődése tükrözi mindazokat a sikereket, melyeket a mongol nép a szocializmus építésében elért. A mongol főváros a köztársaság teljes évi ipari termelésének mintegy 50 százalékát adja. Építőipara pedig az ország építési és szerelési munkálatainak 40 százalékát teljesíti. A párt és az állam sokat áldoz Ulánbátor fejlesztésére, a lakosság jólétének emelésére. Leningrádi Orosz Múzeumban is kiállították. Napjainkban mind tökéletesebbé válik ez az ősi művészeti ág. Amíg korábban, az egyes darabokon az egyszerű díszítés dominált, most az egyre bonyolultabb formák és új témák kerülnek előtérbe. Velikij Usztyug emléktárgyait számos nemzetközi kiállításon és vásáron jutalmazták aranyérmekkel és oklevelekkel, többek között Montreálban, Delhiben, Dzsakartában, Athénben, Bécsben, Kairóban, Lipcsében és Párizsban. (BUDAPRESS — APN) J • --Í*. A mű gyors és nagy elismerést kapott. 1958 óta nem kerül le a taskenti Navoj Nagyszínház műsoráról, sikerrel játsszák a szomszédos középázsiai köztársaságok színpadain is, sőt a moszkvai Romen cigányszínházban. A librettó francia változatát a lyoni színház készíttette eL Csak az elmúlt négy esztendő alatt több mint 800 millió tug- rikot fordítottak a város iparának fejlesztésére és további építkezésekre. Ulánbátor ipari dolgozói 1974-ben 37,2 százalékkal termeltek többet, mint 1973-ban. S a többlettermelés 90 százaléka a munkatermelékenység növekedéséből adódott. Egyébként 2000-ig a becslések szerint Ulánbátor lakossága megkétszereződik. (BUDAPRESS -i MONCAMEJ ! üzbég opera nemzetközi sikere Ulánbátnr ieiene és jövője Ordas Iván: Damjanich «öHbasrnok Móra Ferenc Könyvkiadó, 1971. Sehogy nem akartam elhinni, hogy ez flyesfor. mán lehetséges. Majdnem kétszeres, ellenséges túlerő egy cseppet sem izgatja! — Mi tábornok uram hadvezetési teóriája? — kérdeztem. Úgy nézett rám, hogy komolyan hinni kezd. tem, ezen még soha nem tűnődött. — Egyszerűn— mondta végül. — Az én operációim egyszerűek: fölkeresem az ellenséget, és derék vitézeimmel győzni remélek. A valóságban nem volt ilyen egyszerű a dolog, ési március 5-én, hétfőn a bőrömön tapasztalhat- • tam, mit jelentett az a parancs, hogy állandóan tartózkodjam Damjanich közelében. I Reggel hétkor sűrű, tejszerű ködben értünk j Szolnok alá. A centrumban Damjanich állt fel i három zászlóaljnyi sereggel, a jobb és bal szárnyra utászok és vadászszázadok kerültek. Két ' zászlóalj meg a lengyel dzsidások és a teljes hu- szárság képezte a mozgatható tartalékot. Fél nyolc felé ért bennünket az első meglepetés. A vasúti sínen, Cegléd felé haladva, feltűnt egy dühösen füstölgő lokomotív. Rajta a masiniszta és a fűtő mellett két fehér, vértes köpeny. Damjanich ordítva adta ki a parancsot: — Nagysándor ezredes úr! Lezárni azt az átkozott vasútvonalat! Egyosztálynyi huszár és öt ágyú vágtában indult el, de elkéstek. A huszárság amúgy sem sokat tehetett volna a gőzmozdony ellen, és amire a tüzérek lemozdonyoltak, amaz már messze járt. Damjanich csikorgott: t — 97 — — Három-négy óra és a nyakunkon lesz Ottin- ger! Az egész lovasságot átvezényeltette a bal szárnyra, hogy fogják fel az onnan várható ellenséges segélycsapatokat. Később megtudtuk, hogy a Szolnokot tartó Karger tábornokék felfedezték Vécsey előőrseit. Tervünk szerint először Vécseynek kellett volna megtámadni az ellenség Tisza-balparti hídfőjét, és csak amikor az erőket ott lekötötte, indultunk volna mi délről. Nem így történt. Vécsey késett, a köd váratlanul felszakadt, és alig nyolcszáz lépésnyire szemben találtuk magunkat az ellenséges tüzérséggel Borzalmas, hogy mit tud végezni egy tüzérségi sortűz, ha zárt alakulatok közé csapnák a golyók. Csak fél tucat ágyú állt velünk szemben, de az osztrákok jól lőttek, ötvennél is több emberünk zuhant el. Láttam szegény Gosztonyi kapitányt, amint egy ágyúgolyó leszakította fél karját. Sápadt lehettem, mert Damjanich rám szólt: — Ilyet még nem próbált, ugye, öcsém uram? Csakugyan nem próbáltam, de az ő emberei igen. Meg se rezdültek a sorok, csak az öreg Török őrmester csóválta meg méltatlankodva a fejét, aztán nagy komótosan odaballagott Damja- nichhoz. — Bizony megérdemelné a tábornok úr, hogy patrújjal kísérjék a prófoszhoz, amiért ok nélkül kiteszi veszélynek a drága életét. Damjanich ráförmedt: — Menjen a pokolba és vissza az embereihez. Török! Hol a fenében legyek, ha nem itt? Bobicshoz fordult, aki ott állt mellettünk. — őrnagy úr! Lövetek, aztán kanyarodás jobbra, és rohamozunk! — Az őrnagy továbbadta a parancsot a dobosnak: — Brassovan! Sortűz után vered a jobbrát és azután tüstént a rohamot! A Brassovan nevezetű, egy jegenyelermetű. hatalmas oláh, szemlátomást részeg volt, de erre a várakozás izgalmában nem ügyelt senki. — Verem és rohanunk! — bömbölte vissza. Damjanich intett Freudenreichnek, aki szász ember létére egy hangot sem tudott magyaruL — Abprotzen! Eldördültek az ágyúink. A mi tüzéreink majdnem kivétel nélkül pesti egyetemisták voltak, ahogy a tábornok becézgetni szerette őket: „tin. I / tás fenekűek”. Nos ezekért a tintás fenekűekért sem kellett szégyenkeznünk. Pompásan lőttek, és most a szemben álló osztrákok tapasztalhatták a tüzérségi sortűz erejét, méghozzá felfokozott formában, hiszen minálunk tizenöt ágyú szólalt meg. Aztán megperdült Brassovan dobja, és máris benne voltunk a hadak istene második meglepetésének legközepében. A részeg oláh elfeledkezett a parancs feléről, és egyenesen a rohamjelet verte. A többit csak az hiheti el, aki látta, részt vett benne, és túlélte. A 9-esek, a 3-asok — Damjanich két kedvenc zászlóalja — és a lengyel légió szemtől szembe nekirohant az ellenséges tüzérségnek! — Ez az állat! Ez az aranyos állat! — ordította Damjanich, és maga is rohanni kezdett. Én mellette és Assermann szintén. Az osztrákoknak nem volt idejük új szögbe, állítani az ágyúikat, a második sortűz már a fejünk fölött sepert végig. Én, civil létemre, csak egy dupla pisztolyt mondhattam a magaménak Damjanich és Assermann karddal rohamoztak. — Édes Franzlim, én tégéd megvasaltatlak, ha te így veszélyezteted magad! — kiáltott a tábornok a segédtisztjére. Amaz meg vissza: — Akkor önmagára tétesse először, tábornok úr, a vasat! És rohantunk tovább. Alig volt kézitusa. Emlékszem egy osztrák századosra, aki valósággal tátott szájjal bámulta a történteket. Egész zászlóalja percek alatt letette a fegyvert. Rövidesen benn voltunk Szolnokon. Damjanich egy tér sarkánál megállt. — Bobics őrnagy úr! — adta ki a parancsot. — Ide kérem a jelentéseket! Török, maga egy fél szakasszal itt marad, hogy kedve szerint dajkál- kodhasson felettem! Ez a fél szakasz a személyes biztonságát lett volna hivatva őrizni, de a városnak ebben a részében már nem kellett tartani semmitől. Sorra futottak be a jelentések. — Nagysándor ezredes úr jelenti, hogy rohammal visszafordulni kényszerített egy nehéz lovas dandárt! — Földváry őrnagy úr jelenti, hogy a Kilencesek szuronyrohammal szétvertek két ellenséges dzsidásszázadotl (Folytatjuk) . — 99 — Híradó
