Tolna Megyei Népújság, 1975. október (25. évfolyam, 230-256. szám)

1975-10-12 / 240. szám

X Harc a korrózió ellen Lengyel tudósok világraszóló eredménye A korrózió igen régóta ismert jelenség. Az ellene folytatott küz­delem tulajdonképpen egy­idős a fémek ismeretével és használatával. Mint tudjuk, e jelenséget bizonyos kémiai, illetve elektrokémiai folyama- 4ok idézik elő, melyeknek in­tenzitása és roncsoló hatása . elsősorban az egyes fémek 'ygáz- és folyadékkörnyezetétől .függ. A kémiai korrózió mel- r: lett beszélhetünk radioaktív korrózióról (az erős radiock- f tív sugárzásnak kitett fémek és ötvözetek esetében), vala­mint magmikus korrózióról. Ez utóbbi jelenség bolygónk ké­reg alatti, magas hőmérsékle­tű rétegeiben játszódik le. Becslések szerint a korrózió évről évre a világ acélterme­lésének mintegy 10 százalékát pusztítja el. A korrózió által okozott károk azonban még ennél is jóval nagyobbak, hi­szen a veszteségek gazdasági felmérése során figyelembe kell vennünk az antikorróziós megelőző műveletekre fordí­tott összegeket, valamint a használhatatlanná vált fémal- kotrészek cseréjének költségeit is. V ilágszerte hosszú évek óta folynak kutatások a korrózió elleni véde- 'í kezés legmegfelelőbb módsze­reinek kidolgozására. Az el­múlt időszakban számos új alapelmélet és „iskola” szü­letett. Az egyik legáltaláno­sabban elfogadott tudomá­nyos teória, amely a harmin­cas években látott Napvilágot a fémek és ötvözetek felszínén még a gyártás és megmunká­lás közben létrejövő oxidré teg (az ún. „reve") természe tét vizsgálja. Az ezzel kapcso­latos elmélet alapjait az ame­rikai Carl Wagner professzor ' — a szilárd testek fizikájának egyik legkitűnőbb ismerője — dolgozta ki, továbbfejlesztése viszont V. Arharov szovjet fi­zikus érdeme. Az általuk ki­alakított módszerek jelentősé­ge azonban az ötvenes évek elejétől, kezdve fokozatosan csökkent, mivel az acélgyár­tással szemben támasztott új követelmények mellett alkal­mazásuk már nem bizonyult kielégítőnek. Ekkor, a körül­mények kényszerítő hatására, szinte valamennyi erősen ipa­rosodott ország bekapcsoló­dott a korrózió elleni harcba. Természetesen ezek az orszá­gok rendelkeztek a legmegfe­lelőbb vizsgálati eszközökkel és a legjobban felkészült szakembergárdával. A világ­szerte megindult kutatómun­kából a lengyel tudósok is ki­vették részüket. A korrózió elleni küzdelem­mel foglalkozó egyik legje­lentősebb tudományos köz­pont, a krakkói Bánya- és Ko­hóipori Egyetem fiatal szak­emberekből álló kutatócso­portja, néhány éven belül vi­lágszerte a „krakkói iskola" néven vált ismertté. A krakkói tudósaknak már a hatvanas évek közepén sike­rült pontos elméletet kidol­gozniuk a magas hőmérsékle­tű fémek gázkorróziójával kapcsolatban. Ezt az elméletet — amely alapvető fordulatot eredményezett a magas hő­mérsékletű fémek gázkorrózió­jának szemléletében, s eleinte számoséllenvetést váltott ki — ma világszerte a „többré­tegű oxidburkolat kialakulá­sának dísszociációs teóriája" néven ismerik. Az új elmélet tudományos megalapozottságának és helytállóságának vizsgálata azonnal megkezdődött külföl­dön is. A Szovjetunióban V. Arharov és M. Pavlicsenkó professzor, a Szovjet Tudomá­nyos Akadémia .szverdlovszkí Fém-fizikai Kutatóintézetének munkatársai vállalták maguk­ra ezt a feladatot. Hasonló kutatások kezdődtek a penn­sylvaniai egyetemen (USA) G. Simkovich professzor vezetésé­vel. Az elvégzett vizsgálatok .. mindkét esetben igazolták a krakkói tudós elméletének he­lyességét. A lengyel tudomány újabb sikere az egész világon óriási visszhangot és elisme- J rést váltott ki. S. Morowecz professzor kor­rózió-elméletét az egész vitá- : gon kivételes jelentőségű tu­dományos eredményként tart- . jók számon. A krakkói tudósok to­vább folytatják az e ; területen megkezdett elméleti kutatásaikat, s ezzel "< egy időben úja-bb és újabb gyakorlati megoldásokat dol­goznak ki. Az általuk kialokí- , tott módszerek és megoldások \ máris számos iparágban alkal- mazásra leltek — így például legutóbb a felszín alatti kén­bányászatban —, s óriási veszteségektől kímélik meg a népgazdaságot. Elektromos távvezeték Bulgária és Törökország között Todor Zsivkov, a bolgár államtanács elnöke és Sülejman Demirel török miniszterelnök a közelmúltban felavatta a két ország közötti elektromos energiarendszert. Bulgária és Törökország már 1969-ben megállapodott az elektromos energia kölcsönös cseréjében, s e megállapodás alapján már 1969-ben hozzáláttak a szükséges berendezések és felszerelések építéséhez. Aa eddig megépített távvezeték révén évente körülbelül 100 millió kilowattóra áramcsere bonyolítható le. , ■Az 1974-ben aláírt és az eüektromos energia cseréjére vo­natkozó megállapodás teljesítésének eredményeképpen Bük gária 1975-ben 25 millió kilowattóra energiát továbbít Török­országnak, majd a jövő évben Bulgária a török energia- rendszer révén 7ő millió kilowattóra elektromos energiát kap. Ezenkívül Bulgária minden hónapban körülbelül 50 millió kilowattóra éjszakai áramot bocsát Töi^jjtország rendelkezé­sére. A felszerelés bolgár részét már az elmúlt évben 220 kilo­volt feszültséggel, elkészítették. Ha majd a még építés alatt lévő „Marica—íztok” energiakomplexum erőműve is el­készül, a távvezetéken áramló elektromos energia 400 kilo­volt feszültségű lesz. _ Hatszemélyes légpárnás jármű A légpárnás járművekről keveset hallunk az utóbbi idő­ben, aminek az a magyarázata, hogy a velük kapcsolatos kez­deti túlzott optimizmus után kiderült: csak speciális, meg. lehetősen szűkén behatárolt területen gazdaságos a haszná­latuk. Amilyen célra például a képen látható angol gyárt­mányú SH—2 típus készült: a dél-amerikai országok őserdő, vei borított területeinek vízi útjain fognak közlekedni a kis légpárnás hajók, lehetővé téve a kutató, és felmérőcsoportok, valamint az egészségügyi szolgálat tagjainak gyors célhoz érését. A hat méter hosszú légpárnás kétéltű jármű maxi­mális sebessége 80 km/óra. A közel 4 négyzetméter alapterü­letű kabinjában — a vezetővel együtt — hat személy utaz­hat. Ha csak a jármű irányítója tartózkodik a kétéltűn, az utasok helyett 450 kg terhet szállíthat. Nemcsak a víztükör felett haladhat az SH—2, hanem füves, homokos, ingoványos területen is folytathatja az útját. Pozsony környékén, az úgy­nevezett Farkastorok — Vlcie hrdlo — térségében befejezé­séhez közelednek a Felső-Duna legkorszerűbb hajójavító üze* mének munkálatai. Az építke­zés 1969 novemberében kezdő­dött el, s idén átadásra kerül a 115 millió cseh korona érté­kű beruházás, A létesítmény legfontosabb része a mozgatható és sólya­felületekkel ellátott hajófel­vonó, amelynek előterében helyezkedik el a 129 méter hosszú és 36 méter széles, ha­«I / talmas hajóépítő csarnok. Eb­ben még a legnagyobb dunai vízi járműveket is kényelme­sen lehet javítani. A hajó­javító egyébként a legkülön­bözőbb szerviz-szolgáltatáso­kat is biztosítja majd a dunai hajók számára. A pozsonyi hajójavító nagy­jelentőséggel bír valanjpnnyi KGST-ország hajózási vállala­ta számára, minthogy ez lesz a szocialista országok legma­gasabban fekvő hajóépítő üze­me a Dunán, Mélyfúrás az Antarktisziul A Novolazarevszkaja nevű szovjet déli-sarki kutatóállo­máson a sarkkutatók fúróbe­rendezést bocsátottak le a jég­burok alá, amely „átdöfte” a gleccser jégtömegét és 374, méteres mélységben elérte a földalapzat köves felületét. A fúrt lyukból egészben, „sérü­lés nélkül és kitűnő állapot, ban” vették ki a fúrómag tömbjét, amint Nyikolaj Di- mitrijev, az állomás vezetője közölte. Elmondta azt is, hogy a lyukat speciális, fagyálló habarccsal töltötték ki, ami megvédi a lyuk falát a be* omlástól. A lyukba a hőmér­sékletet és a jégtömegek el­mozdulásait figyelő berendel zéseket bocsátottak le, Jevgenyij Korotkevics, a földrajztudományok doktora a szovjet Antarktisz-progran* egyik vezetője így kommentál­ta ezt: „Első alkalommal van lehetőségünk arra, hogy rész. letesen vizsgáljuk a Déli-Sark jegének felépítését, sajátossá­gait, összetételét és korát*. A novolazarevszkaja! kuta- > tóállomáson fúrt lyukat — mondotta Korotkevics — fel- olvasztásos módszerrel, termo- elektromos fúróval készítették. Ennek az az előnye, hogy le­hetővé teszi a jégből való fú­rómag egészének kiemelését! az pedig a régmúlt évszázadok időjárásának, éghajlatának é* légköri összetételének egyfajta „krónikája”. A tudósok úgy vélekednek, hogy az Antarktiszon évente átlagosan öt-hat centiméterrel vastagodik a jég- és hóréteg. Ez azt jelenti, hogy a novo- lazarevszkajai fúrómag leg­alább hatezer éves régiségben! lejátszódott, atmoszferikus fa. lyamatokról hordoz informá­ciót. Jevgenyij Korotkevics hoz­zátette, hogy a szovjet sark­kutatók tovább folytatják a melegfúrásokat a hideg föld­rész mélyébe a Vosztok kuta- tóállomáson is, amely a konti­nens belsejében van. Itt, fel­tételezik, a jégtakaró vastag­sága meghaladja ,a három kilo» métert. Tengeri olajtárolás Mintegy'másfél évtizeddel ezelőtt a norvég kormány ki­nyilatkoztatta felségjogát az Északi-tenger norvégiai vizei alatt fellelhető ásványi kin­csekre. Ezt követően próba­fúrásokkal a parti vizek alatt gazdag kőolajlelőhelyeket tár­tak fel és még ma is siker­rel kutatnak újabb olajmezők után. A kőolaj kitermelésére különböző világcégekkel kö­töttek szerződést. Ezek egyike a British Petroleum, amely je­lentős befektetéseket eszközölt a jelzett térségben. A tenger alatti olajkészle­tek kitermelése költséges ugyan, viszont a szállítási költségek minimálisak a világ más lelőhelyeiről származó olajéhoz viszonyítva. A ráfor­dítások összegének csökkenté­sét szolgálja az a megoldás is amelyet a kép illusztrál. Az olajfúrások közelében s tengerre telepített tárolóállo­másokat létesítenek, ahonnan a tartályhajók könnyen felve­hetik az elszállításra váró ola­jat. A képen azt a pillanatot örökítették meg, amikor a „Blue Whale” nevű, 2200 ton­na teherbírású daruval rendel­kező hajó helyére emeli a „Spar—1” tengeri tárolóállo- más 1600 tonna súlyú víz fö­lötti felső részét, Hajók és üzemek

Next

/
Oldalképek
Tartalom